Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-26 / 48. szám

2 Csütörtök, 1987. február 19. Holnap, Mensárossal Don Carlos-premier A klasszikus német irodalom egyik atyjának, Friedrich Schillernek hasonlóképpen klasszikus művét, a Don Carlost mutatja be holnap, pénteken este 7 órakor a Szegedi Nemzeti Színház. A háromfelvonásos, Vas István által fordított dráma 1787-ben keletkezett, Schiller fiatalkori darabíró-korszakának záradékaként. A Benedek Marcell-íéle, ma már majdnem Schillerhez hasonlóan klasszikus, nagy Irodalmi Lexikon szerint a mű „magában hordozza Schiller fiatalkori idealizmusának összes vonásait, a hibákat és az erényeket. Nagyratörő, patetikus verses tragédia ... két központja van: Carlos herceg szerelme mostohaanyja iránt, akit kezdetben neki szántak, másrészt a küzdő gondolat- és vallásszabadság ügye. Ezt az eszmét Posa márki hordozza". Szerb Antal pedig egyebek között úgy minősíti a Don Carlost, mint nagyszerű, bár rettenetesen bonyolult intrika-drámát. amelyben „II. Fülöp zsarnok, de nem színpadi mumus, hanem szerencsétlen, csalódott ember a trónus magas és hideg homályában." Nos: ezt a II. Fülöpöt a szegedi előadáson egyik legnagyobb élő színészünk alakítja majd, a Kossuth-díjas kiváló művész, Mensáros László. Az Arkosi Árpád által rendezett darab főbb szereplői között Valois Erzsébet megformálójaként Dobos Katit, Don Carlosként Kőszegi Ákost, Posa márki szerepében Németh Gábort, továbbá Markovits Borit, Jakab Tamást, és Kaszás Gézát láthatja a nagyszínházban a közönség. D. L. Könyvértéka Könyvértéka elnevezéssel Budapesten, az V. kerületi Honvéd utca 5. szám alatt március 4-én, szerdán megnyílt a könyvtárosok áruháza. A Könyvértékesítö Vállalat a korábban ott működött „Könyvtárosok Boltja" és az Idegennyelvű Könyvesbolt átalakításával hozta létre, s jelentősen növelte alapterületét is. Az áruház megnyitásával lehetővé válik, hogy a bibliotékákban dolgozók egy helyen válogassanak, illetve vásároljanak magyar és idegennyelvű köteteket, hanglemezeket, hangkazettákat, valamint műsoros videokazettákat. Az áruház feladata lesz a zenei és a nemzetiségi könyvtárak teljes ellátása is. Az újdonságok mellett a könyvtárak számára fontos, korábban megjelent műveket is igyekeznek beszerezni, s — egyelőre csak a szakkönyvtárak részére — előjegyzési lehetőséget nyújtanak. A Könyvértéka három szintjén több mint százezer könyv és 60 ezer hanglemez kap helyet. « újftlm Vakvilágban Színes, magyar film. Irta: Marosi Gyula. Fényképezte: Pap Ferenc. Zene: Balázs Ferenc. Rendezte; Gyarmathy Lívia. Főbb szereplők: Lukáts Andor, Dör/icr György, Sir Kati, Meszléry Judit, Temcssy Hédi, Szabó Lajos, Esztergályos Cecília. „Nagy átverések folynak itt", mondja a film egyik főszereplője. (Ez a mondat a nemrégiben lezajlott játékfilmszemle propagandaanyagában is kiemelt volt.) Szóval: nagy átverések folynak itt. A vakvilágban, tegyük hozzá. Amiben csak úgy élünk. Élünk a vakvilágban. Csakhogy a vakvilág egyfelől igenis vak világ (tehát láttatni vagyunk kötelesek), másfelől az átverések természetrajzának pontos ábrázolásával éppenséggel látóvá, azaz igazi, emberhez méltó világgá tehetjük. Legalábbis illik megpróbálni. Gyarmathy Lívia, aki az elmúlt években olyan kiváló alkotásokkal vétette mindinkább észre magát nemzeti filmművészetünkben. mint az 1982-es Együttélés és az 1984-es Egy kicsit én, egy kicsit te — most zavarba ejtően jó filmet készített. Ami nagyobb műgonddal akár nagy vagy legalábbis igen jelentós müvé is lehetett volna. Hogy így „csak" jó, sőt, egy lelkesítő viszonylagosság jegyében, a legutóbbi szemle iszonyúan erős mezőnyében inkább csak közepesnek mondható — erről, paradox módon, talán éppen a rendezőnő legutóbbi, már említett két filmje tehet. Legalábbis részben. A Vakvilágban érzésem szerint elsősorban a megalázottakkal és megszomorítottakkal, a kiszolgáltatottakkal és a megnyomorítottakkal való együttérzés filmje. Ez a szándék láthatóan roppant őszinte, s az e köré rajzolódó társadalmi freskót is szinte mindent eldöntő mértékben ebbe a magasba képes emelni. Az a megoldás, amit egyszerűsége, sőt szokványossága ellenére magyar filmben ennyire eredeti világok fölmutatási kísérleteként régen láthattunk — két szálon futtatott cselekmény, amely csak legvégül, a tragédia bekövetkeztekor találkozik — nemcsak arra ad az alkotónak alkalmat, hogy két. egymástól fényévnyi távolságbán élő emberi világot —, a találmányért brigádtársaival együtt jutalmát megünneplő, középkorú munkást, és a szerelmével a Tátrából hazatérő ifjú értelmiségit — a teljesség igényével állítsa elénk, hanem egyúttal rendkívül komoly, nem mindennapi módon általános jellegű élet (és vakvilág) röntgenképet is mutasson. Gyarmathy Lívia időnként megrendítően bizonyított, az Együttélésből emlékezetes megismert humanizmusa és mélységesen szociális töltetű, az Egy kicsit én, egy kicsit te-ből ismerős fanyar iróniája fura szimbiózisban kívánna itt egyesülni. Ez okozza a zavart. És óriási kár, hogy az eredmény, e kísérlet sikere csak részleges. Amennyire erőteljes, felkavaró, gyönyörűen igaz a mai munkásvilág, az átvert, megalázott, kizsigerelt, saját emberségéért csak ilyesféle „speciális" helyzetben, de fejét mégis keményen fölvetve, lázadni tudó ember univerzuma, pozitívumai ellenére annyival kimódoltabb, erőtlenebb, közhelyesebb az anyakomplexussal küszködő, legvégül vétlenül a föllázadt másik főhős indulatának áldozatául eső fiatalember (és miliőjének) megjelenítése. (E szál vizsgálata közben. pedig, szinte csak úgy mellékesen újra meg újra rá kell döbbeni: istenem, mekkora színésznő is ez a Temessy Hédi.) A Vakvilágban egy, kezdetben mesterien kidolgozottnak, ám elnyújtottságában a kétségtelenül meglévő katarzist szinte eltüntető tragédia hat kissé féloldalasnak. Ráadásul a mindvégig érezhető igazi életszaggal is időnként zavaró (ha nem is túl nagy mennyiségű) illatfelhők keverednek. Egy istenhátamögötti kis magyar vasútállomásról nem nagyon lehet zordon télvíz idején, az éjszaka kellős közepén kapásból a fővárosba telefonálni, pláne nem olyan szép piros készülékkel, amelyeknek a fele még a pesti aluljárókban sem működik. Vagy: a hajnali Örs vezér tér metróállomásán járó-kelő ifjú hölgynél hogyan lehet pontban ekkor harmatfriss virágcsokor? A feltűnően sebtében kihívott URH-kocsiból rögvest halott letakarására szolgáló óriási szürke pokróc kerül elő, tudtommal a letartóztatottat a rendőrautóban középre, mintegy közrefogva ültetik be ... Hogy mindez kicsinyesség? Az is lehetne, ha éppen maga a film általános hitele, nagyfokú életismerete, nem kötelezné a kritikust még ilyesféle, kissé tán kötözködó számonkérésekre is. Arról nem is beszélve, hogy az elnyújtott legutolsó beállítás mennyire bosszantó melodramatikussá tesz egy egyébként jól fölépített tragédiát, s az értelmiségi főhős szerelmének gyermekét örökbefogadottnak deklarálni teljeséggel fölösleges, dramaturgiailag tökéletesen funkciótlan eljárás. Hasonló hibákat bizonyára lehet még találni, de a lényeg, egészen más; Gyarmathy Lívia legújabb filmje olyan tisztességes, igényes tiszta eszmeiségű, kifejezetten szeretetre méltó alkotás, amely mindennel együtt mégiscsak láttatni tudja a (vak)világot, a vakvilágban élőket, s egyetlen napba sű rítve ad látleletet. Pontosan úgy, ahogyan szakmunkás főhőse, Sándor mondja, miközben a nagy átveréseken gondolkodik: nem pofázunk. de figyelünk... és ha egy kicsike kis szél van, hát akkor azonnal, rögtön ... Hát igen. így kell ezt csinálni. Legalább így. Domonkos László Elkészült a Filharmónia műsorterve Harcban a minőségért A mostani hangversenyévad még kínál — remélhetően — értékes, sikeres koncerteket, ám a hagyományok szellemében máris a következő szezon műsortervével foglalkoznak, akiknek ez tiszte. Az Országos Filharmónia 1987—88-as, szegedi és Csongrád megyei műsortervének tegnapi tárgyalásán, Rátki András igazgató szavaiból kitűnt, hogy akárcsak kulturálisművészeti életünk más szféráiban, a zenei életben sem lett könnyebb a helyzet, mint mondjuk tavaly ilyenkor. Azaz: „helyzet van", ami mai szóhasználatunkban általában a pénzhiányt jelenti, s ennek folyományaként sok egyéb gondot. A Filharmóniának nincs más választása, mint „a mennyiség rovására a minőség megőrzésére törekedni". Tehát eleve kevesebb hangversenyt terveznek az új szezonra, mint amennyi a mostaniban volt, beleértve az ifjúsági sorozatokat is. Következésképpen kevesebb hazai és külföldi előadóművész vagy együttes kaphat szereplési lehetőséget. Mindazonáltal megpróbálják értékközpontú szemlélet és körültekintő megfontolások alapján tervezni a műsort. a művek javát nyújtva a közönségnek. A szezon szegedi filharmóniai koncertjeinek nagyobb részét már megtartották; Nógrádi Lászlóné, az itteni kirendeltség vezetője ennek alapján mondhatta, hogy az idén. „mintha nem született volna annyi forró siker", mint az elmúlt években. A szervezés tekintetében különösen nehéz évad zárul hamarosan, hiszen a nagyszínház megnyitásának pontos idejét sém lehetett tudni a tervezés időszakában ... Annak persze mindenki örült, hogy a moziból a koncertek is átkerülhettek a csodálatos, új színházépületbe. S amikor kiderült, hogy a színházi üzemeltetési költségek és a bérleti díj mekkora összeg, s hogy ezt nem kell áthárítani a bérlökre, mert kifizeti a szegedi tanács — szintén mindenki örült: csak egy százassal „emelődtek" a bérletek árai. A zenerajongók táborában kevéssé keltett viszont jó hatást, amikor az is nyilvánvalóvá vált, hogy az újjáépített színházban akusztikai problémák vannak, a zenekar pedig rossz világítási feltételek között kénytelen egyelőre dolgozni. (A színház, a szimfonikus zenekar és a Filharmónia közötti együttműködés jó, akusztikus mérnök vizsgálja, hogyan lehetne a hangzás minőségén javítani, hogyan lehetne legalább olyan szine és dinamikája, mint régen volt, az átépítés előtt, amikor is egy közönséges — állítólag az Anyeginből odaszármazott — díszletszoba vette körül a zenekart, és „lökte" a nézőtér felé a hangot.) A téli hónapokban rendre kritikus helyzetek adódnak a kamarabérleti koncertek •helyszínén, a Tisza Szállóban (tudniillik íútés nincs, különféle, nem zenei zörejek és konyhaszagok viszont vannak). Mindazonáltal: a •bérletsorozatok elkeltek, a hangversenyek látogatottsága kielégítő. Az eddigi 74-ből 47 koncerten szegedi művészeknek, szólistáknak és együtteseknek tapsolhattak a hallgatók. A következő évad műsorának tervezésekor sem utolsó szempont természetesen, hogy a zenei élet szegedi kiválóságai közül kik, mit, hol, kivel... Értékek, arányok, adottságok, kötelezettségek — alig fölsorolható, mennyi szempontot kell figyelni ilyenkor. A tervet áttekintve azt mondhatjuk, az említett gondok ellenére Szegeden sem mennyiségi, sem minőségi visszalépés — nem várható a jövő évadban. Fölsorolásra nem, legföljebb szemelgetésre vállalkozhatunk: a Szegedi Szimfonikus Zenekar több hangversenyt is ad, Oberfrank Géza. Cser Miklós, Kovács János és külföldi karmesterek vezényletével, neves szólistákkal, új magyar müvek bemutatására is vállalkozva. A Magyar Allu„i! Hangversenyzenekart Kobayashi Ken-Ichiro dirigálja (a tervezett műsor: Beethoven V. és VI. szimfóniája). A Szegedi Zenebarátok Kórusa jóvöre lesz 30 éves; a remények szerint megújulva-megerösödve, Verdi Requiemjével szerepelnek a nagyszínházban. (A tegnapi megbeszélésen egyébként Millier Józsefné, a szegedi tanács elnökhelyettese bejelentette, hogy a kóros művészeti irányítását Oberfrank Géza vet. te át — Pál Tamástól.) Két kamaraest is lesz a zenekari bérletsorozatban: a Holla János-ve zette Liszt Ferenc, valamint a nagyhírű és régen várt Grúz Kamarazenekar ad hangversenyt. Brahms Német requiemjével jön a Drezdai Filharmónia Énekkara. A három kamarabérleti sorozatban a Szegedi Kamarazenekari Napok egy-egy koncertje is helyet kapott, s ugyancsak mindhárom sorozat tulajdonosai meghallgathatják Ránki György zongorajátékát. Maluz István fuvolaestjét. Polgár László és Pászthy Júlia dalestjét, a szegedi együttesek közül a főiskolai női kar ér. a Weiner kamarazenekar fellépését jelezhetjük itt előre — kedvcsinp lónak. S.E. Nemzetközi néptáncfesztivál Ezúttal tíz külföldi és négy magyar együttest hívtak meg a rendezők a Nemzetközi Szakszervezeti Néptáncfesztiválra, amely július í7.-től 25-ig számos rendezvénynyel várja a szegedi nyár vendégeit és persze a néptánckedvelő városlakókat. Minden második évben több ezren tapsolnak a fesztivál folklórestjein, a nemzeti bemutatókon és a Dóm téren, a gálaesteken a néptáncosoknak és -zenészeknek. A fesztiválok egyértelműen igen népszerű és sikeres eseményei a nyári programsorozatnak. Az idei nemzetközi találkozóról — mely a tizenegyedik a sorban — tegnap délelőtt tartottak sajtótájékoztatót: Dobóczky Károlyné. az szmt titkára, a fesztivál elnöke és Nóvák Ferenc koreográfus, a szegedi találkozók művészeti vezetője arról számolt be, hogy Zsombó körzetszáma: 62 Zsombón, holnap, pénte- lefonszámai öt számjegyűre ken a kézi kapcsolású, úgyne- változnak, Zsombó is bevezeti LB-központot meg- kapcsolúdtk — 62-es körszüntetik és az előfizetők te- zetszómmal _ a belföldi és lefonjait a szatymazi automata telefonközpontba kap- a nemzetközi távhívóhálócsolják át. Az előfizetők te- zatba. Etikettek Zárás előtt fél órával száll a por az áruházban. Nyeljük. Dolgoznak ugyanis az ügyeletes eladó-sepregetők. Sietnek haza, természetes. Várja őket otthon a második műszak. Levernek a lábunkról. Szívjuk a port, miközben kissé megszeppenve gusztáljuk a portékát. Az óránkra pillantunk. Zárásig még van 25 perc. Aztán jönnek mosórongyosok, akiknek a tekintete már sokkal szigorúbb. Mit topogunk a frissen mosott kövön? Milyen ember az ilyen? Ügy kell bennünket kiebrudalni innen, de a felmosófák egyre csak járnak. A pultnál álló eladó pedig nem csoda, ha egyebet se tud mondani, hogy nincs, nem érkezett, elfogyott. Még szép, hogy ki nem kiabál, menjünk az ördögbe. Egy maszek boltba tévedtem be 6 óra előtt 5 perccel. Elemet vennék a rádiómba. Előttem öten. Többnyire fiatal srácok. Ellenállások között válogatnak. No, meg kell az MZ-hez gyertya, és miegyéb. Mire rám kerül a sor, beletelik legalább tíz perc. A tulaj cseppet sem ideges, sőt, szívélyes és türelmes. Zárás után vagyunk 5 perccel. Nem nézi az óráját az eladó, nem sürget senkit. Azért most már belülről kulcsra zárja az üzletet. Néhány perc múlva zörgetnek az ajtón. Negyed hét. Az úr ugrik, megkérdezi a kívül állót, mi járatban? Százas villanykörtét szeretnek. Megkapja, sőt, én is az elemem. Széles mosoly, búcsúzunk. B. E. a SZOT felkérésére előreláthatóan tíz országból érkeznek amatör néptáncegyüttesek. Onnan a bizonytalanság, hogy Kínából még várják a visszajelzést; ám Bulgária, Ciprus, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Franciaország, az NDK, Románia és a Szovjetunió képviselői már elfogadták a meghívást. Itthonról a HVDSZ Bihari János Táncegyüttes, a dunaújvárosi Vasas, a Gutenberg együttes, valamint a szegedi Napsugár Táncegyüttes vesz részt a fesztiválon. A hagyományok szerint föllépnek az újszegedi színpadon rendezett nagyszabású folklóresteken (július 17-, 18-, 19én), melyek után a barátkozás alkalmai lesznek a Vigadóban. Az ottani, tancházi jó hangulathoz hasonlók teremtődnek az utcai .táncbemutatók alkalmával: a külföldi vendégek a múzeum előtt és a Dugonics téren („nemzeti napok") táncolnak majd. A fesztivál gálaestjei egyszersmind évek óta sikeres szabadtéri előadások. Az idén, július 24én és 25-én mutatják be a Dóm téren az új, kétrészes táncjátékot, Novak Ferenc —Rossa László—Polner Zoltán: Boszorkányok, varázslatok című művét. Nóvák Ferenc rendezi, Ráckevei Anna és Bubik István lesznek a főszereplők — és persze a több száz táncos. Az előadás zene] vezetője: Rossn László. Ez lesz a második szegedi fesztivál, mely a Néptáncfesztiválok és Folklórszervezetek Nemzetközi Tanácsának (CIOFF) rendezvényeként is szerepel. Mint máskor, a szervezés oroszlánrészét a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának munkatársai végzik; a találkozó a SZOT. az szmt, a Csongrád Megyei és a Szeged város] tanács közös rendezvénye. Művelődéspolitikai jelentősége abban van, hogy a táncművészet nem hívatásos művelőinek rendszeres megméretkezésre, tapasztalatcserére ad alkalmat. Mindemellett olyan fórum a szegedi fesztivál, amely a nemzetközi kulturális kapcsolatok ápolására, erősítésére is hivatott: a szomszédos szocialista országok együttesein kívül Nyugatról és Keletről egyaránt idejönnek és találkoznak a különböző országok, népek képviselői; táncnyelvük közös, iisszíköti őket. Fizikai-meteorológiai szabadegyetem A TIT megyei szervezeté- címmel Mahunka Imre tart nek fizikai-meteorológiai előadast ma. csütörtökön szabadegyetemén A debre- délután 4 óratói a JATE cení ciklotron és alkalma- Dóm tér 9. szám alatti kizasa az ipari, mezőgazdasá- sérleti fizikai intézetének gi és orvosi gyakorlatban tantermében.