Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-12 / 9. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 77. évfolyam, 9. szám 1987. január 12., hétfő Az első napok A

z évfordító pillanatokban, órákban a jókívánságok között sokszor hallottam: „Ez az évad ne legyen rosszabb, mint az elmúlt volt.". Milyen év is volt 1 986? Ha csak a felszint vizsgáljuk, nem panaszkodhatunk. Sokaknak emelkedett a fizetése — az egy évvel korábban még a legszebb álmokban sem várt mértékben. A fizetéseket boltjainkban értékes árukra el lehetett költeni. Enyhült rajtunk a világpolitika feszültsége okozta szorítás. Nem tagadva azt, hogy kemény, nehéz napokat is átéltünk, összegzésképpen megállapíthatjuk; a megelőző éveknél valamivel tőbb jót hozott 1986. Csakhogy, kénytelenek voltunk az utolsó hetekben rádöbbenni: olyan anyagi javak kerültek az ország karácsonytája alá, amikért még nem fizettünk, nem dolgoztunk. Becsült adatok szerint félmilliárd dollár értékkel többet költöttünk el nz elmúlt 365 nap alatt, mint amennyit a saját munkánk ért. Az elmúlt, most már közel egy évtizedben pedig az ország kénytelen volt megtanulni, hogy vastagon fogó ceruzával irt számlánk kiegyenlítéséhez hiába várjuk a jótékony rokon eljövetelét. Az ország tanulta, tudja, de valahogy a polgárai nem érzik igazán a saját vállukon a gondok súlyát. Sajtóban, politikai aktívákon már olyan régen emlegetjük a fenyegető veszélyt, hogy — félek — a többségről ezek a szavak leperegnek. Hallottuk: farkas jár a kertek alatt. A kapu nyitva maradt, a kerítés hézagos, a jószág meg mégis szaporodik. Ezek szerint a farkas jóllakott.? Már-már hozzátartozik a tájképhez, és aligalig szorongunk, ha lépésnyire van tőlünk. Az idei népgazdasági terv nyilvánosságra hozatalának percétói mintha megint hihetőbb lenne a veszély. Mintha az új naptár indításával a fogadkozások is erőteljesebbek lettek volna ... De aztán, eljöttek az első munkanapok. Mi tagadás: a nagy nekirugaszkodásnak a munkában már kevesebb a jele. Itt van mindjárt az első munkanap körüli bizonytalanság. Volt, ahol már másodikán teljes volt a kollektíva, de volt, ahol csak ötödikére, az év első hétfőjére fűtötték fel az üzemcsarnokokat. Ez utóbbi nemegyszer visszavágás arra is, hogy a központi intézkedések december 28-át, a naptár szerinti vasárnapot tavaly munkanappá minősítették ál. Mi több! Nem egy helyen szigorúan — adminisztratív módszerekkel — ellenőrizték is, hogy ezen a különös munkanapon műszakkezdelkor hányan blokkoltak a portán Az előbbi sorokban szándékosan nem munkáról írtam. Ugyanis, amikor a készletek túlfutásának olyan szigorú, befizetési kötelezettségbeni következményei vannak, mint a mi gazdaságunk gyakorlatában, akkor nehezen képzelhető el olyan vezető, aki intenzív munkára serkenti beosztottjait. Hiszen, az utolsó napokban létrehozott produktum már csak a következő évben hagyhatja el a gyárkaput, tehát mindenképpen az adóalapot gyarapítja. Mi tagadás: a változást a gazdaságtól várjuk. Sajnos, gyakran csak a gazdaságtól. Nálunk sok anya neveli egyedül gyermekét, sőt gyermekeit. Érthető, hogy elsős, másodikos kislányokat és kisfiúkat nem szívesen hagynak otthon, egy nyolcórás műszak idejére. Az óvodai elhelyezés nem sokkal kisebb gond. Például: ha Makkosházról egy hároméves lánykát csak két napig is a Nagyállomáshoz kellene a vigyázó óvó nénikhez vinni, és onnan még az anyuka fél óra alatt éri el az újszegedi munkahelyet... No, nem. Ilyenkor marad az év elején olyan soknak tűnő szabadságból a lecsippentés. s ha egy üzemben kénytelenek azzal számolni, hogy dolgozóik harmada szabadságot kér... Érthető, hogy majd év közben szombatokon dolgozzák le inkább a most elmaradt két műszakot. Ha az „új életet kezdünk" szlogent legalább egy kicsit komolyan vesszük, néhány szokásunkat, is újra kellene gondolnunk. Nemrégiben a Szegedi Vasútigazgatóságon, Lovász Lázártól hallottam, hogy tévedés volt nálunk a 44—42—40 órás munkahéten automatikusan a hosszú hét végét, a vasárnaphoz csapódó szabad szombatot érteni. Mert ugyebár, a szombatok továbbra sem szedetnek piros betűkkel a naptárban, és nem minősülnek ünnepnek. A státusuk: „heti pihenőnap". S ebben az esetben ezt a napot ki lehetne tán több helyen is adni a maradék öt nap valamelyikén. Ezzel munkaidőt nyerne a vállalat. Nemcsak a szombattól, hanem mert dolgozóik ügyes-bajos, hivatalos dolgaikat, vásárlásaikat, háztartásuk elektromos készülékeinek javíttatását zavartalanul, biztos nyitva tartásra, elérhető szolgáltatásra számítva intézhetnék. Elgondolkodtató a vasútigazgató felvetése, de már az előző gondolatokból kínálja magát a kérdés: s mi les? a gyerekkel, ha a szülők szombaton dolgoznak.' A

rendeletek közül, amelyek az új naptárral egy időben léptek életbe, a legnagyobb visszhangot a most már az élelmiszerboltokban is érvényes — igaz, csak 9 óráig tartó — alkoholvásárlási tilalom keltette. Minősítésekor egy tőlünk keletebbre létező modellt emlegettek a legtöbben. Mármint, hogy a mienk annak a másolata. Hallottam azt is, hogy gazdasági bajainkat ezzel az adminisztratív lépéssel nem lehet megoldani. Valóban nem. Ez egy hosszú menetelésnek csak igen piciny lépése lehet. El kellene már indulni. A topogás helyett legalább lépésbe kapcsolni. Bölc István Á harmincadik évfordulón M unkásöregység-gyűlések Szegeden és Makón „Harminc év történelmi léptékkel mérve nem nagy idő, de a szocializmust épitó ember életében igen nagy je'entöségű. Szerte az országban ezekben a hetekben tartott munkásöregység-gyúléseken erre az elmúlt 30 évre emlékezünk. 1956 tragikus eseményeire, a kibontakozás időszakára, három évtized országépítő munkájára, amelyből nagy részt vállalt a párt fegyveres csapata, a munkásőrség is." Ezek a mondatok szombat délelőtt Szegeden, a Móra Ferenc munkásőregység gyűlésén hangzottak el, de hasonló gondolatok fogalmazódtak meg a makói munkásőrök tanácskozásán éppúgy, mint a megyei törzs egységgyűlésén, amelyet vasárnap délelőtt tartottak Szegeden. Tudósításainkban részletesen beszámolunk mindhárom tanácskozásról. Móra Ferenc egység A Szeged környéki településeken élő munkásőröket egyesítő Móra Ferenc egység szombat délelőtt Szegeden, az ifjúsági házban tartotta gyűlését. A megjelent munkásőröket és a vendégeket — közöttük Horváth Károlynét, a megyei pártbizottság titkárát, Székely Sándort. a szegedi városi pártbizottság első titkárát, Koczkás Ferencet. a Csongrád megyei munkásőrség parancsnokát, Papp Gyulát, a Szeged Megyei Városi Tanács elnökét — Réti György egységparancsnok-helyettes köszöntölte. Ezt követően a résztvevők megemlékeztek az 1986-ban elhunyt munkásőr társakról, majd Balatoni István egységparancsnok számolt be az elmúlt három évtized eseményeiről „Az októberi események a volt szegedi járás területén is viharos gyorsasággal bontakoztak ki. Üldözték a kommunistákat. több helyen lincselést szerveztek, kis létszámú, de felfegyverzett ellenforradalmi csoportok járták a falvakat és erőszakkal próbálták a régi rendszer visszaállítását elősegíteni" — emlékeztetett bevezetőjében a munkásőrség megalakítását indokló eseményekre az egységparancsnok, majd részletesebben kitért a munkásőrség szervezésére. Mint Élenjáró címmel tüntették ki a szegedi Móra Fcre elmondta: a part hívó szavára 1957 tavaszán szinte az egész járás megmozdult, a 19-es vöröskatonák mellett fiatal pedagógusok, a tanácsok dolgozói, pártmunkások, mezőgazdasági dolgozók jelentkeztek a párt fegyveres csnpatába. Az első ünnepélyes eskütételre 1957 márciusában került sor, s májusban már két század állt készenlétben. Szeptember 17én Kiskundorozsmán bontotta ki az egység zászlaját, amelyet a helyi gépállomás dolgozói adományoztak, s ekkor vették fel a mártírhalált halt, dorozsmai 19-es direktóriumi tag, Móra Ferenc nevét. A beszámoló további fejezeteiben arról szólt Balatoni István, milyen részt vállaltak az egység munkásörei a konszolidációban, hogyan segítették a tsz-ek szervezését. majd 1970-ben az árvízvédelmi munkákat. Számos elismerés jelezte, hogy mind a párt, mind a magasabb egységek vezetői elégedettek az egység munkájával. Megkapták a megyei parancsnokság „Élenjáró Egysége" címet, I. századuk a megyében elsőként részesült a „Haza Szolgálatáért Érdemérem" arany fokozata kollektív kitüntetésben, míg a munkásőrök magas színvonalú közéleti tevékenységét a Hazafias Népfront Országos Tanácsa emlékplakettel ismerte el. A beszámolót követően a szocialista verseny mozgalom eredményeinek ismertetésére és az elismerések átadására került sor. A munkásőrség Csongrád megyei parancsnoksága többéves folyamatosan javuló tevékenységéért, az 1986-ban végzett munkáért „Élenjáró Munkásőregység" kitüntető címet, vándorserleget és oklevelet adományozott a szegedi Móra Ferenc egységnek. Az elmúlt évi feladatok végrehajtását értékelve „Kiváló Század" címet ért el az egység 2. százada. „Kiváló Szakasz" lett az 1. század 3. szakasza és a 2. század 2. szakasza. „Kiváló Raj" elismerésben részesült az 1. század 1. szakasz 3. raja és a 2. század 1. szakasz 1. raja. „Kiváló Parancsnok" jelvényt vehetett át Korom István, Nagymihály József, Kiss A. Ernő. „Kiváló Munkásőr" elismerésben részesült: Gyulai József, Néhány József, Orbán Lajos, Farkas József, Dohai László. Bartus Sándor, id. K. Kovács Sándor, Molnár Antal, László Lajos. A versenymozgalom értékelését követően Oláli Miklós, a városi pártbizottság titkára kért szót. Elmondta: az évforduló kapcsán külön tisztelettel kell szólni azokról az alapító tagokról, akik 30 évvel ezelőtt a legkritikusabb időben vállalták a párt fegyveres szolgálatát, a mun„Ne izguljatok!" Csinos lányok, elegáns fiúk, sötét szoknya, fehér blúz, óltóny, nyakkendő. Van, aki egyedül, jegyzettel kezében föl-alá sétál. A másik maga elé meredve több tucatszor megszámolta már a folyosó fekete-fehér burkoló lapjait, feltérképezte elhelyezkedési rendjüket. Az előtérben a kőkorláton óriás konzervdoboz, félig szívott, idegesen elnyomott csikkekkel. Vizsgaidőszak. Riportunkat a 3. oldalon találják olvasóink. nc munkásőregységet káshatalom védelmét. De tiszteletet érdemelnek azok a munkásőrök is, akik később kapcsolódtak a testület munkájába, hisz nekik is köszönhető, hogy az elmúlt harminc év során minőségileg új élet bontakozhatott ki a Szeged környéki településeken. Kifejezte a párt elismerését az eddig végzett munkáért, majd a jövő feladatait vázolta fel. Kiemelte: a munkásőrség tagjaira továbbra is számít az MSZMP politikájának népszerűsítésében. megismertetésében, a határozatok mind teljesebb végrehajtásában. Oláh Miklós felszólalását követően ismertették a munkásőrség országos parancsnokának levelét, amelyben az alapító munkásőröket köszöntötte, majd elismerések átadására került sor. A munkásőrség országos parancsnokának névre szóló köszöntő levelét, késszuronyát, a 30 éves Szolgálati Érdemérmet és a megyei parancsnok emléktárgyát kapta: Korom István, Kovács Antal. Molnár Mihály. Arany János I.. Csehó József. Csúcs Kálmán, Dancs László, Fekete Ferenc, Juhász Ferenc I., Kiss István I., Lengyel Mihály, Mészáros Károly /., Kanalas Sándor, Papp Tibor, Szabó József I., Szűcs Vince, Vörös Lajos, id. Terhes József. A munkásőrség országos parancsnokának névre szóló iköszöntö levelét, késszuronyát, a megyei parancsnok emléktárgyát vehette át: Bogár Sz. Sándor, Borbás István, Csamangó Mihály, Csikós Imre, Farkas Sándor, Deák Mihály. Gallai András, Hegedűs József, Horváth István, Lele Ferenc, Németh József L, Makra Imre, Szabó Imre, id. Tanács Imre, Vctró István. A szocialista építésben, a közéletben, a munkásőri feladatok ellátásában három évtizeden át tanúsított helytállásának elismeréséül a „Haza Szolgálatáért Érdemérem" arany fokozata kitüntetést vett át Vörös Lajos. Bronz fokozat elismerésben részesült: Juhász Ferenc /., Borbás István, Csamangó Mihály, Csikós Imre, Farkas Sándor. Deák Mihály. Gallai András, Hegedűs József. Ilor(Folytatás a 2. oldalon)