Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

2 Csütörtök, 1986. január 9. Hegyei kór-körkép (6.) Ki lovakkal, ki atomokkal viaskodik Jancsika cselből még hűsítővel álcázta a konyakot, Jánosnak erre már nincs szüksége. Sajnos Julcsának sem. Hiába a szeszes italok forgalmazására vonatkozó számos jogszabály, a felnőttek isznak: ha nem a munkahelyen, akkor mellette, ha nem közterületen, akkor kocsmában, ha nem nyilvános helyen, akkor odahaza. Hazánkban — becslések szerint — mintegy félmillió embert veszélyeztet az alkohol: 300 ezren alkoholbetegek, s úgy 200 ezerre tehető az iszákosok száma." A népesség nagyságához mérten a gondozásba vett aLkoholisták száma 31 százalékkal magasabb (tudniillik Csongrád megyébenj az országos átlaghoz képest, emellett az országos átlagot meghaladja az új betegek száma is" — olvasható az EDSZ megyei bizottságának beszámolójában. A megyei Alkoholizmus Elleni 'Bizottság fönnállása óta különös figyelemmel szorgalmazza a helyi alkoholizmus elleni küzdelem folyamatosságát a munkahelyeken, ellentmondásai ellenére a kereskedelemben és a vendéglátásban, rendre beszámol tevékenységéről a megyei rendőr-főkapitányság, jelentős eredményről azonban — fájdalom — még nem esett szó egyik ülésen sem. Sőt legutóbb ismét leszögezték a résztvevők: a rendelkezések ellenere tovább növekszik az alkoholizmus veszélye megyénkben is alkoholnak tulajdonított farmakológiai hatás is, amely szerint szelektív emlékezetkihagyást okozva „kiűzi" az emberből a korábbi kellemetlen érzelmek és indulatok emlékét, az új ismereteket azonban nem érinti. Segítőkész kapcsolat nélkül, úgy tűnik, milyen jó, ha legalább a pohár kéznél van. Különösen magától értetődőnek látszik ez a megoldás, ha egy csoportba belecsöppenve a kis közösség egyenesen elvárja ezt, mintegy belépőként, a jövevénytől. S ha ez a valahova tartozás ára, hát a . magányos ember habozás nélkül „fizet". Sokat tudnának mesélni erről a munkásszállásra került, fiatal szakmunkások ... a jellemben, nem lelki vagy ertelmi adottságokban keresendők. S a következmények? Az egészségügyre háruló marmár elviselhetetlen teher mellett fölbecsülhetetlen társadalmi és gazdasági károk okozója a mértéktelen italozás. A megyében 1983-ban 1,5 milliárdra volt tehető a népgazdaság balesetek következtében keletkezett vesztesége. Az erőszakos, garázda jogsértők 21 százaléka alkoholtól befolyásoltan követte el tettét, a közlekedési bűncselekményeknek viszont 80 százalékában lúdas az alkohol. A •bíróságok által tárgyalt bűnesetek 40 százalékában is szerepet játszott az italozás. S akkor még néni szóltunk a családot mételyező hatásáról: szinte minden negyedik veszélyeztetett gyerek életét szülei alkoholizmusa terelte kényszerpályára, száz ¡házasságból 43-at bontanak föl a megyében, gyakran valamelyik fél alkoholizmusa miatt, s ugyancsak emiatt akar a halálba menekülni az öngyilkos gyerekek 45 százaléka. Az alkoholizmus rontja hazai halálozási statisztikánkat. Közvetlen okozója a végzetes májzsugorodásnak, felelős a szív- és érrendszeri betegségek elszaporodásáért és az elképesztően magas számú öngyilkosságokért is: a kísérletek 60-70 százalékát mámoros állapotban követik el. Tettekért kiáltanak a számok: úgy tűnik, égő házban áldozatok nélkül nem lehet tüzet oltani. Bíznunk, úgy tűnik, ismét csak a megelőzésben lehet igazán. Ehhez azonban, mint mindannyiszor, a jelenség elemzése, az okok kutatása szükséges. S ha ¡megtaláljuk, a titok nyitját, vajon képesek leszünk-e a cselekvésre? Dobronovics Ilona, a kórház ideg-elme osztályának osztályvezető főorvosa kiváló ismerője a témának. Vallja: a társadalmi beilleszkedési zavarok — így az alkoholizmus — hátterében is mindig ott áll az emberi kapcsolatok sebzettsége. Hány, de hány ember magányában nyúlt először a pohár után, s vált a kezdeti kortyolga tóból alkoholistává. Ebben szerepet játszhat az az újabban A kórház általános pszichiátriai osztálya 10 esztendős múlja alatt 15 ezer 660 alkoholbeteget vett föl és 5 ezer elvonókúrát végzett, annak ellenére, hogy külön alkoholosztályuk nincs. Az ágyak felén tehát ma is alkoholisták fekszenek. Hasonló, ám mégis eltérő életutjuk azonos megállóba torkollott, ahol viszont már nincs különbség közöttük. A kórházi ágyon egyformán viselkedik a tanyáról érkezett téesztag és a nagyvárosi egyetemi tanár, csak — mint a főorvosasszony mondta —, az egyik legfeljebb lovakat hajt, a másik atomokkal viaskodik hallucinációiban. Mi juttatta idáig a különböző környezetben, más-más értelmi szinten élő, eltérő iskolázottságú embereket? Erre keresték a választ a kórház orvosai is. A szegedi' kórház vonzáskörzetébe a megyének 250 ezer Jakója tartozik. Mintegy 150 ezren élnek közülük városban, a többiek falun és tanyán. A kisebb településeken lakók közül többen kerülnek mértéktelen alkoholfogyasztásuk miatt fekvőbeteg-intézetbe, mint a városiak. Föltehetően a falvak, tanyák fejletlenebb szociális és kulturális adottságaihoz igazodnak az egészséget is károsító életnormák. Nem lehet véletlen az sem, hogy nagyobb a faluban élő, 40 even fölüli férfiak halálozása is, mint a városiaké. •A társadalmi beilleszkedési zavarokat kutató fölmérések során a település szerkezet szerint csoportosított betegek életmódját vizsgálták az osztály orvosai. Az átlagosan 41 éves betegek vallomása szerint a városiak 14, a falusiak 18, a tanyaiak 20 éves korukban kezdték a rendszeres italozást. (A férfiak általában 18, a nők 11 év alkoholizálás után jutnak először az eLmeosztályra.) Nem igazolta ez a fölmérés azt a föltételezést, hogy a társadalmi mobilitás, a lakóhely változtatása okozná a mértéktelen ivást: a fölvett betegeknek ugyanis 75 százaléka gyermekkora színhelyén él fölnőttként is. S hogy mennyi abszolút alkoholra átszámított ital folyik le naponta a torkukon? A tanyán élők öntenek f^l leginkább a garatra 242 grammal, a falusiak 226, a városban élők 175 grammot vallottak be — egyébként hihető mértéket. Üjabb kutatások szerint a rendszeresen, hosszú éveken át fogyasztott, maradandó károsodást okozó adag férfiaknál napi 60, nőknél napi 20 gramm. {100 gramm — 1 liter bor). Figyelemre méltó a társadalom és a közösségek szempontjából, hogv a személviségteszt nem mutatott ki értékelhető eltérést — akár a többi úgynevezett TBZ-vizsgálat esetében sem. Ez azt jelenti, hogy az okok elsősorban nem az egyéniségben, A főorvosnő szerint egyedül az célravezető, ha az okok után kutató egészségügy — és a társadalom — az egyén környezetéből indul ki, abból a közegből, ahol az ember egyénisége kialakult, ahol megtanulta, elsajátította érték- és életrendjét, ahol lekopírozta az örömkeresés módozatait. Különösen a kisebb közösségekben él számos megkövült szokás évtizedeken, évszázadokon át. Ilyen lehet az ivás is, amit nem ítél el a sógor, koma, jó barát, a szomszéd,, hisz ő is azt teszi. Ilyenkor egyszerűen nem is találni lelki sebz^ttséget, amelynek rovására írható lenne az italozó életmód elkezdése. Az igénytelen, primitív életvitelnek ez eleinte szinte észrevétlen velejárója: a megbízható fizikai munkát végző ember hajnaltól késő estig tartus, közepes alkoholszintet biztosít magának, s ritkán válik botrányt okozó részeggé. Gyakran a józan társ is téveszme áldozata. Megesett, hogy a tanyán élő férfi lezajlott delírium trómensze után a feleség is tagadta, hogy ez a kórkép alkoholos eredetű lenne, hiszen „nem iszik ez többet, mint más rendes ember". Az egyéni életkörülmények, az életmód, a környezet megítélése mind nélkülözhetetlen a gyógyító orvos számára, hisz a gyökerekig kell ¡látnia, ha eredménnyel kecsegtető munkát akar vé gezní. Kinek-kinek csak testre szabott terápia használ. Ahogy Dobronovics főorvosnő mondja: Michelangelo ne széklábat faragjon, ha azt várjuk tőle, hogy magára találjon. Az egészségügy képes megszüntetni a függőségi állapotot, a pszichózisokat, a különböző szövődményeket. De egyedül képtelen megakadályozni, hogy a szokások rabságába esett, elkeseredett ember egyetlen alternatívája a részegség legyen, s egyedül kevés ahhoz, hogy a gyógyultan távozó ember ne nyúljon ismét a pohár után. Az anonym alkoholisták számos öngyógyító ¡közössége, az alkohol ellenes klubok áldásos tevékenysége mellett nem nélkülözhető a család, a munkahelyi közösség megítélése, segítőkész támogatása sem. Az igazi eredmény azonban az lenne, ha mind többen és mind többször innánk hűsítőt, „tüske" nélkül. Van erre hatásos, társadalmi recept? Ha olyan könnyű lenne egyik napról a másikra szögre akasztani a rassz szokásokat! A társadalmi méretű örömszerzés értelmesebb, embert építő módozatain azonban lehetne — kellene gondolkozni! Chikán Agncs (Következik: önpusztítók) Naptárfordító (Folytatás az 1. oldalról.) csorát ettünk — háromféle menü volt. vegyes sült Tisza raguval vagy bélszín, libamájjal vagy ropogós malac. Persze mindegyikhez Tiszakoktél, szegedi halsaláta, szilveszteri desszert. Ja, és éjfélkor páros debreceni. Mindenki szerint olcsó volt és nagyon finom. A hangulat is megérte ... Régen volt ilyen jó szilveszterem, nem bántam meg. És — mert hallom, hogy többen vannak, nem tudom maga mosogat-e vagy se — itthon és nem fogok mosogatni, takarítani! Ami szintén szempont, nem is akármilyen. Mert a babona szerint az ember egész évben azt csinálja, amit január l-jén. — Lehet, hogy én egy éven át csak telefonálni fogok? Hűha... Éjfélig öten, utána négyen kapcsolgatták-nyomkodták a gombokat-billentyűket a Postaigazgatóság interközpontjában. A szilveszteri telefonos jókívánságokat szinte az ország egész területére közvetítették. sőt. Sokan hívták az éjjel Líbiát, Kanadát, Svédországot, Ausztráliát. Angliát, az Amerikai Egyesült Államokat. Görögországot, a környező szocialista országokat, de volt Szíriába, Algériába is újévi üzenet. Békés és Csongrád megye beszélget e telefonközponton keresztül a világgal... Megkérdeztük a nonstop szolgálatban levő megyei rendőri ügyeletet: történt-e komolyabb esetük az ünnep két napja alatt. Nagy örömünkre szolgált, hogy „csendes", nyugodt szilveszterü(n)k volt... A mentőket sem riasztották súlyosabb esetekhez többször, viszont az átlagost messze meghaladó számban kisebb sérülésekhez, túlzott alkoholfogyasztásból eredő bajokhoz. Állandóan úton voltak ... A városi orvosi ügyeletnek sok problémát okoztak a hamis hívások. Sajnos, ez nemcsak szilveszterkor van így, a fölöslegesen kirendelt orvost pedig súlyos esetektől vonják el... Érdeklődtünk az ügyeletes állatorvasnál is: két sertés és egy kiskutyus volt minden, paciense iazi ünnep alatt. • v A Volán-taxi ügyeleteseitől is érdeklődtünk: — Milyen volt a szilveszteréjszaka? — Hát elég kemény ... — Az útviszonyok? — Is. — A sok hívás? — Is. — És még ? — Hát, az utasokkal is sokszor kemény dolog volt együtt utazni. De hát birtuk. Ezért vagyunk. Üjév napján „hajnali" háromnegyed kilenc. A buszok befagyott oldalsó és Sikeres esztendő A MÁV záhonyi üzemigazgatóságán az első félév behozhatatlannak tűnt elmaradása ellenére — az eredeti költségkereten belül maradva — több területen jelentősen túlteljesítették a tervet. Az import- és tranzitforgalomban csaknem három százalékkal szárnyalták túl a kitűzött célt. Több mint tízmillió tonna árut fogadtak a Szovjetunióból és továbbítottak rendeltetési helyére. Az exportforgalomban a tavalyi, csúcsnak vélt mennyiségnél hatszázezer tonnával több áru hagyta el a határt Záhonynál, s ennek ellenére érezhetően enyhült a korábbi vagonhiány. Az egyre nagyobb határforgalmi feladat teljesítésében nagy szerepe volt a napi követelményekhez alkalmazkodó munkaszervezésnek Mindennek eredményeként a záhonyi üzemigazgatóság 110 millió forinttal teljesítette túl éves bevételi tervét, s ebből a tavalyinál összesen 9,5 millió forinttal több jövedelemhez jutottak a vasutasok Hó-dolat az újévnek hátsó ablakokkal sercegnek végig a hólatyakos Kiskörúton. A villamosok háromnégy utassal csikorognak el. Taxit ritkán látni. Az éjszakát átmulatok utolsó csoportjai keresnek nyughelyet vagy újabb kellemes társaságot az utcákon. A Hungáriánál vastag szerpentinköteggel a nyakában alig húszéves srác kívánja minden arrajárónak a lehető legtöbb boldogságot. A Kőolajkutató Vállalat szegedi üzemének ügyeletes csapatát most Tatár Atti'a vezeti. Már csak szolgálati autójának indítása közben érem utói. Az irányítóstáb vezérkara az ünnepi műszakokra két főre olvadt. Barta Andor szolgálatban van a központi épületben és a városkörnyéki olajmezőn, de Újvári Bélának, a Fábiánsebestyéni 4-es kútnál, a múlt évről „itt maradt" forróvízkitörésen van bőven tennivalója. Keresik a lehetséges jó megoldást ezen a napon is. Mennyire nehezíti a fúrósok dolgát a sűrű apró szemekben hulló hó? — Nem a hóval van most nekünk a legtöbb bajunk — feleli Tatár Attila a motor melegítése közben. — A fagy most több munkát ad. Ebben a mínusz 1—2 fokos, erősen párás időben a szelepek környékére jégréteg rakódik. Egy-egy műszakban fél óra telik el ennek az eltávolításával minden berendezésen. A keményebb, száraz hideg nem okozna hasonló gondokat. Az ügyeletvezetőnek a legelső napon is volt bőven látogatni valója. A vállalat tizenhét berendezése közül tíz az ünnepeket is teljes erővel végigdolgozta. Közel száz szegedi olajbányászt a fúrópad tövében talált az új esztendő. A Tisza Volán fő-menetirányítója tegnap délelőtt Varga Mihály volt. Tőle először az útviszonyokról érdeklődtünk; — Sem a városban, sem a helyközi járatoknál az olvadó hó nem okozott különösebb fennakadást. Valamennyi meghirdetett járatunk rendben útjára indult. — A nagy mulatozások éjszakája után szigorúbb-e a műszak előtti szondáztatás? — Minden nap alaposan megvizsgáljuk a pilótáink leheletét. Erre nemcsak szondát. hanem különböző tesztelóberendezéseket is használunk. Amkor a gépkocsivezetőink jelentkeznek munkára, a kezükbe adott készülék nem a hangjukra „koncentrál". Ma senkinél sem szólalt meg a jelző. — Elindult a teherforgalom is? — Nem. Egyetlen tehergépkocsink sem indult útnak január 1-én. Most rakodási szünet van. Csütörtökön már körülbelül félkapacitással dolgozunk. De nagyon sok vállalat az első csonka héten január 6-ig leltároz. Ügy, hogy a teherforgalomban az igazi évkezdet csak a következő hét hétfőjén lesz. * A Városgazdálkodási Vállalat hóeltakarító gépei már az új esztendő első napján munkába álltak. Délelőtt hét tolólappal és sóshomokszóróval felszerelt tehergépkocsi és három járdatakarító-gép járta a várost. Dél körül beszéltünk tefefonon Barta László ügyeletvezetővel. — Rövidesen leállítjuk a gépeinket, legalábbis néhány órára — tájékoztatott a hóeltakarító munkák irányítója. Most nulla fok körül van a hőmérséklet, tehát olvad. A főutakkal már végeztünk. Jelenleg a „szépítgetés" a feladat. Nehéz eldönteni, hogy mikor szórjuk a sót. Nálunk este 6 órakor van műszakváltás. Akkor majd ismét körbejárjuk a várost. Ott dől el a következő műszak feladata. A Szegedi Sütőipari Vállalat Tavasz utcai kenyérgyárában az év első napjának délelőttjén 11 órakor kezdtek dolgozni. Varasdiné tíartyik • Éva müszakvezetötől először azt kérdeztük, hogy hol köszöntötte az új évet? — Családi körben nagyon jól sikerült éjszakánk volt. Persze, tévét is néztünk. A műsor tetszett is meg nem is. Ahogy ez ilyenkor általában lenni szokott. — Hány órát sikerült aludnia? — ötöt, de ez itt a munkatársaim körében most rekord hosszúságú időnek számít. Mégis túlságosan korainak tűnt a mai dél körüli müszakkezdés. — Mennyit rendeltek az első munkanapra a boltok? — Megrendeléseink a hétfőn szokásosakra hasonlítanak. Kétszáz mázsa körüli normál és 100 mázsán felüli mennyiségű Sió kenyeret készítünk a mai két műszakban. Szeged legifjabb — 1986ban született — állampolgárai közül a legidősebb min' den bizonnyal Szabó Gábor. Tegnap hajnalban, 0 óra, 50 perckor „látta meg" a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika lámpáit, édesanyja második gyermekeként. Anyukája, Szabóné Juhász Etelka adminisztrátor — ottjártunkkor még kicsit fáradtnak látszott, de boldognak is, mint ahogy valószínűleg nagyon örül édesapja. Szabó Miklós esztergályos is. Regős Éva Bőle István