Délmagyarország, 1983. december (73. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-18 / 298. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Föiíígázmezcre bukkantak 73. évfolyam 298. szám 1983. december 18., vasárnap Ara: 1,40 forint DeceEnberi dcmpíng I

smerősöm panaszkodik, hogy karácsony és szilveszter között is dolgozik, pedig ő is — mint annyian — az erre az időszakra esedékes munkaidőt már jó előre ledolgozta. Akiknek ugyanabban a gyárban, a szalagok mellett, a tmk-műhelyben, az alapanyagraktárban van a munkahelyük, a két ünnep között a meleg szobában pihenhetnek, a gyerekekkel együtt örülhetnek a vakációnak, sorra látogathatják a rokonokat, ismerősöket. A készáruraktár munkásainak és a szállítóknak ezeken a hajnalokon is fel kell ülni a szokatlanul néptelen buszokra, villamosokra, napközben jó néhány teherautót, vagy vagont töltenek majd meg áruval. A készáruraktárosok, a rakodók és a tehergépkocsi-vezetők pihenője januárra vagy februárra halasztódik. A józan ész úgy diktálná, hogy sziállítási csúcs ősszel, esetleg nyáron legyen, amikor a földekről a megtermett értékeket raktárba vagy a feldolgozó üzembe kell vinni. A mezőgazdasági termelés ütemét az évszakok változása szabja meg, az ipari vállalatok nagy részének munkájára azonban semmilyen hatással sincs az időjárás. Ha egyenletes a termelés, egyenletes lehetne a késztermékek szállítása is — gondolhatjuk, teljes joggal. Azonban a gyakorlat a külföldi szállítások esetében egészen másról árulkodik. Ha egy grafikonon havonta jelöljük a határokon átjutott magyar export értékét, és ezeket a mennyiségeket összekötjük, megkapjuk a kiszállítások „láz"görbéjét. A minimum mindig januárra, a maximum pedig decemberre jut, és a szélső értékek között évről évre nagyobb az eltérés. Míg 1981 első hónapjában csak 11 milliárd forint értékű áru hagyta el az országot, addig decemberben közel 50 milliárd forintot érő. Tavaly ugyanezekben a hónajxjkban 12 és fél, illetve 58 milliárd volt az export értéke. December 3l-e bűvös dátum a magyar külkereskedelemben is. Az év utolsó napjának huszonnegyedik órájáig kell átlépnie a határt annak az exportárunak, amit a gyártó és a külkereskedő még az idei év teljesítésének szeretne betudni. Így van ez most is, mert a lázgörbe jelentősen ebben az évben sem simult. Maradnak a jól bevált receptek. Minden guruló vagont, minden útnak indítható kamiont meg kell tölteni az utolsó napokban, és ezeknek, mire 1983-ban az óra utoljára tizenkettőt kongat, át kell lépni államhatárainkat. A Hungarokamion dolgozói mesélték minap a rádióban. hogy évek óta minden december legutolsó napjaiban villámlátogatást tesznek valamelyik szomszédos ország egy, határhoz közeli hélységében. Az áruval telt járművet ott parkolóba állítják. Egy pilóta ott marad vig; l.zni a téli táborrá, a többieket pedig a vállalati busz hazahozza óévet búcsúztatni, újévet köszönteni. Aztán a mulatság elmúltával indulnak vissza a pihenő kocsikhoz, hogy folytassák az immár elmúlt évben megkezdett útjukat. Az idén különösen nagy feladatot kell megoldani a vasúti és a közúti szállítóknak, mert a folyók alacsony vízállás miatt nem hajózhatók. Jó lenne, ha egyetlen kézlegyintéssel elintézhetnék ezt a gondot, mondván; jelentéktelen értékű árut szállítunk az uszályokkal. Ha az elmúlt években vízen elszállított áruk értéke sokkal alacsonyabb is volt, mint a közúton. vagy vasúton továbbított terméké, nem szabad elfelejteni, hogy vízen általában nagy tömegű és nagy térfogatú cikkek távoznak. Jelentősen megnövekedett az év utolsó hónapjában a vámosok munkája, de a sok-sok túlóra után majd kivehetik a szabadnapjaikat januárban. Hiszen képtelenség a most kisepert raktárakból jelenlegi nagyságrendben újabb szállítmányokat útnak indítani. Országos tendenciák alól egy kisebb terület nem mentesülhet. Az utóbbi napokban több szegedi vállalat vezetőjével beszélgettem. Többször megkérdeztem: mi van még hátra az 1983-as évből? A leggyakoribb válasz: a kiszállítások. A

z utóbbi évtizedekben elkerülik országunkat a nagy, közlekedést bénító hóviharok. Elgondolni is rossz, mekkora gondokat okozna a hazai szállítóknak és külkereskedőknek, ha egyszer decemberben négy-öt napra járhatatlanná válnának a közutak. Pedig, az időjárást nem lehet ütemezni. Inkább az exportszállítások ritmustalanságának megváltoztatásával kellene határozottabban próbálkozni. A huszonnegyedik órában a konvertibilis export kiszállításával kapcsolatos kapkodás jelentős plusz költségekkel is jár. Kifizetődő-e a magyar népgazdaságnak a decemberi nagy sietség? Vajon mennyiben indokolják a gyors kiszállítást valós népgazdasági, üzleti, piaci, banki és partneri érdekek? És mekkora rész.-: lehet a belső gazdasági szábáiyozóknak abbnn, hogy még az új év beköszönte előtt — esetleg januárb?n is szállítható — nagy árutömeg haeví-> el az országot? Bőle István a szereléshez Szegedi telefonkötvény Ritkán kerül Szeged enynyire az országog érdeklődés középpontjába, mint manapság. A szegedi telefonkötvény sokakat foglalkoztat. Amíg azonban a fővárosban vagy az ország más településein azért igyekeznek figyelemmel kísérni ezt az új kezdeményezést, mert maguk is szeretnének reménytkeltő példát látni benne, itthon, minálunk ez már a mindennapos gyakorlat (kedvelt, vagv kevésbé az?) tartozéka. Már túl vagyunk a kétezredik szegedi körzeti telefonkötvényen, s a jegyzés üteméről a posta illetékesei úgy nyilatkoztak, a várakozásnak megfelelően alakult. Amj a várakozást illeti, az a túlsó oldalon is megvan. Joggal kérdezi, aki már fizetett, cie az is, aki a jegyzési időszak végéig igyekszik számba venni, mit bír el a pénztárcája, hogy vajon a posta miként készül arra, hogy a kötvényrendszerrel ..élesbe'' fordult igényeket, saját ígéretével is kötelezve, kielégíthesse. Vojnár László, a Szegedi Postaigazgatóság vezetőhelyettese elmondta, a kötvényakció előzetes szervezési időszakában már elkezdték a tárgyalásokat az ennek megfelelő műszaki háttér biztosítására. A beruházás-előkészítési munkák és a tervezés megkezdődött. Már elkészült a községi kisközpontok telepítési, kiviteli terve, s a szegedi, illetve hódmezővásárhelyi központ bővítésének dokumentációja is. Gondoskodtak arról, hogy az egyébként ínséges kábelellátási-helyzetben is garancia legyen a megfelelő ütemű anyagszállításra. Tárgyaltak a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárral, sót ezzel a témával összefüggésben import-engedélyért is folyamodtak, amit meg is kaptak. A kötvényjegyzésre kijelölt helységekben felmérték a telefonhálózat műszakitechnikai állapotát, s a felmérésbe, valamint az egész kötvényes nyilvántartási rendszerbe bevonták a posta új számítógépes központját is. Ennek segítségével a kötvényjegyzés befejezése után, biztonságosabban tudnak tájékozódni arról, hol érdemes elkezdeni a munkát. Az lehet a hasznot hozó következménye. hogy minél gyorsabban elkészíthetik a fejlesztésre szánt terület kábelhálózatának kiviteli terveli. Tudják majd, hol lesz szükség újabb kábelek kiépítésére, beruházására. Mint elmondták, az a törekvésük »a posta szakembereinek, hogy a vonalakat minél közelebb „vigyék'' a tulajdonoshoz, hogy minél kisebb legyen a bekötéssel járó költség. Ott, ahol több a kötvényjegyzö telefon igénylő, közelebb tudják vinni, így természetszetűleg olcsóbb is lesz a bekötés. Említettük már az úgynevezett kisközpontok műszaki épületeit, amelyeket akár rnár holnap építhetnék. A posta valamennyire szerzelt kivitelezőt is, többnyire a helyi tanácsok költségvetési üzemei látják el ezeket a feladatokat, de van, ahol a posta saját műszaki gárdája lesz az építő, így Üjszentivánun. A hálózatépítési tervek elkészítéséhez rendelkezésre áll a megfelelő szakembergárda. ötvenfős tervezőiroda foglalkozik ezekkel a feladatokkal is. Felkészültek rá, hogv rövid idő alatt rendelkezésre bocsátják a kiviteli terveket. A munkákhoz persze nemcsak tervek kellenek, hanem az is, akj a papírra álmodottakat valóra váltja. A hálózatépítő üzemnek biztosítják a megfelelő kivitelezői létszámot. Ugyanekkor a telefonállomások felszereléséhez nemcsak azzal tererritik meg a feltéleleket, hogy lehetőség szerint új szakembereket is vesznek fel, hanem vállalati gazdasági munkaközösségek szervezésével. Az anyagi érdekeltség további növelésével tesznek lépéseket a célok eléréséért. Jellemző a kötvényjegyzésre, hogy a községe*ben alig-alig érdeklődnek. Nemrégiben a posta vezetői tárgyaltak az adott települések tanácsi tisztségviselőivel, kérve, hogy támogassák az akciót. Többhelyütt kiderült, azért nincs érdeklődés a kötvényes-telefon iránt, mert valójában az eddigi siralmas telefonellátási állapotok azt vetették fel, „minek kellene nekem telefon, ha a másiknak sincs, kit hívjak fel?" Ott azonban, ahol a korábbi fejlesztések eredményeként beszerelték az automata telefonközpontot, amely azon túl, hogy több állomás bekötését tette lehetővé, kitágította az „időhatárokat". Nemcsak 8-tól délután 4-ig — a postáskisasszonyok munkaidejében — lehet telefonálni. Ezeken a helyeken, mint például Mórahalmon. Kisteleken, a lehetőség az igényeket is felkellette. A kötvényjegyzésre kijelölt területeken az új rendszerű központok megszüntethetik az áldatlan állapotokat — ha igénylik. I. Zs. Földgázmezőre bukkantak h Szabolcs-Szatmár megyei Penészlek község határába" a Nagyalföldi Kőolajkutató Vállalat szakemberei. A kutatófúrások tanúsága szerint jé minőségű, gazdaságosan felhasználható földgázt rejt a föld mélye. A földgázmezö kiterjedéséről, a felszínre hozható földgáz mennyiségéről még nincsenek pontos adatok. Ennek tisztázása a jövő ,évj kutatómunka egy'k feladata. Ennek elvégzése utón dől majd el, hogy helyileg hasznosítják-e a penészlaki földgázt, vagy bekapcsolják az országos hálózatba. Annyi ugyanis mái egészen biztos, hogy a penészlaki gázmező Nyírbátornak és közvetlen kórnyékének ellátására elegendő lesz. levelek, csomagok mázsái Somogyi Károlyné felvételei A szeretet küldeményei súlyosak. Ilyenkor, karácsony előtt levelek és csomagok induljak útnak, jókívánságok, ajándékok érkeznek a címzetthez. A Nagyállomáson éjiel és nappal dolgoznak a postások, hogy időben továbbítsák a küldetné-veket. Naponta több mint háromezer csomagot kezelnek a Szeged 2. számú feldolgozó és irányító postahivatal szocialista brigádjainak tagjai, akiknek ezekben a nehéz napokban a nyugdíjasok is segítenek. A levelek, képeslapok száma a megszokott mennyiség háromszorosa, több mázsa naponta. Képriportunk a Nagyállomáson dolgozó postásokról készült, akiknek most — rendhagyó módon — kellemes ünnepeket cs boldog űj esztendőt kívánunk.