Délmagyarország, 1967. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-23 / 46. szám

VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉS A SPORTCSARNOKBAN Kádár János elvtárs és dr. Erdei Ferenc beszéde A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti bizottsága és a Hazafias Népfront budapesti bizottsága szerdán délután választási nagygyűlést tartott a Sportcsarnokban. Az elnökségi emelvény mögött felirat hirdette: „Éljen és erősödjék a szocialista építést segítő nemzeti összefogás!" A nagygyűlés résztvevői — a budapesti gyárak, Szemek dolgozói — nagy tapssal köszöntötték az emelvényen megjelent elnökséget. Az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Gáspár Sándor és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagja, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A Himnusz elhangzása után Németh Károly nyitotta meg a nagygyűlést, majd nagy taps közben Erdei Ferenc lépett a mikrofonhoz. Nagy tapssal fogadott beszéde után meleg ünneplés közben Kádár János emelkedett szólásra. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK1 ^!llLllllJI»lia»lllxMIIMM A MAG Y A R SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 57. évfolyam, 46. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1967. február 23. Kádár jános: Eddigi politikánkhoz kérjük a választék bizalmát és támogatását Kádár János bevezetőben rámutatott: — A hárommillió választó részvételével lezajlott nyolcvanötezer jelölő gyűlés jól mutatja, hogy a választás olyan belpolitikai esemény, amely áthatja egész társadalmunk életét. A jelölő gyűlésekre a megnövekedett és nagyfokú közéleti érdeklődés és aktivitás volt a Jellemző. Ez érthető, mert a választások középpontjában népünk életét, országunk fejlődését legközvetlenebbül érintő és legfontosabb kérdések állnak. A továbbiakban kijelentette: — Érdemes és kell beszélni arról, milyen viszonyok között készül ma a magyar nép a választásokErdei Ferenc: Tovább a népfrontpolitika, a szövetségi politika bevált útján Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Tisztelt választópolgárok! — A Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében tisztelettel és szeretettel köszöntöm választási nagygyűlésünk résztvevőit és rajtuk keresztül az ország minden vál asztópol gá rát. — Az általános választás szocialista országunk kiemelkedő eseménye, amely összegezi és értékeli az elmúlt időszakot, programot állít az ország elé a jövő feladatok tekintetében, s erre vonatkozóan az ország összes választópolgárai nyilvánítanak véleményt — A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa, politikánk minden lényeges kérdésében már számadást végzett és programot tűzött ki, amit — a lapasztalatok szerint — az ország közvéleménye helyeselt és elfogadott Megvitatta ezeket a Hazafias Népfront Országos Tanácsa is és arra az egyértelmű állásfoglalásra jutott, hogy egyetért e program céljaival és támogatja megvalósításukat Ilyen értelemben fogalmaztuk meg a Hazafias Népfront választási felhívását, amely tömören magában foglalja a párt és a népfront választási programját. A jelölő gyűléseken úgy tapasztaljuk, hogy a választópolgárok túlnyomó többsége helyesli ezt a programot. A jövő iránti bizakodás a múltban és a jelenben gyökerezik. A politikai program hitelét az adja meg, hogy milyen megtett útra, milyen teljesítményekre hivatkozhatnak azok, akik most a következő időszakra szóló programot ajnálják. Etekintetben nyilvánvaló és egyértelmű a helyzet, mégis szükséges erről néhány komoly szót szólni. ..Tovább a lenini úton'' — ez volt a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának jelmondata. A kommunisták számára ez az irányt tökéletesen érthető és nem szorult magyarázatra. A pártonkivüliek széles tömegei számára pedig úgy kell értelmeznünk, hogy a párt továbbra is a népfrontpolitika. a szövetségi politika útján kíván haladni, tehát minden alkotó erőt be kíván vonni a szocialista építés munkáiéba. A nárt és a nénfront politikája tíz év óta töretlenül ilven iránvhan halad, s ezt kíván iuk folytatni a jövőben is. Egyértelmű és köz-. érthető program ez, amely megnyerte a széles tömegek bizalmát, s szoros kapcsolatokat és együttműködést hozott létre a párttagok és a pártonkívüliek között, mégis felmerül ezzel kapcsolatban két kérdés, amiről beszélni kell. Az egyik az, hogy vajon nem olyan konzervatív politikát jelent-e ez, amely kitér a változó helyzet és a fejlődés nyomán előálló új problémák és feladatok elől? Kevés, ha aztr mondjuk, hogy nem ilyen tartalom és szándék jut kifejezésre a bevált irány követésében. Tényekkel bizonyíthatjuk, hogy a bevált régi irány a legteljesebb mértékben hetiadó politika, hiszen ezen az alapon tűztük napirendre a gazdaságirányítás reformját, a szocialista demokrácia továbbfejlesztését, a választójog reformját, az országgyűlés és a tanácsok tevékenységének erősítését, s így tovább. A másik kérdés egész szocialista fejlődésünk megítélése, hogy valóban haladunk-e előre, szocialista rendünk fejlődik-e afelé, hogy gazdaságunkat, kultúránkat, népünk életszínvonalát, s általában társadalmi viszonyainkat mind közelebb vigye a szocializmus teljes megvalósulásához. Semmi kétség sem férhet hozzá, hogy ilyen irányban, hatalmas léptekkel haladtunk előre. Magunk is tudjuk bizonyítani, hogy sikeresnek bizonyult, bevált ez a politika. A tények magukért beszélnek, s így ítéli meg országunk legszélesebb közvéleménye, a baráti országok állásfoglalása és a világ haladó közvéleménye is. Miután méltatta a szocialista építés eredményeit, így folytatta: Az eddigiekben — mint a Hazafias Népfront szószólója — a párt és a népfront politikájáról beszéltem. Engedjék meg, hogy a következőkben magáról a népfrontmozgalomról szóljak néhány szót. Magától értetődő, hogy a párt népfrontpolitikája ak kor eredményes, ha társadalmunk minden rétegét, a pártonkivüliek széles tömegeit ténylegesen és cselekvően hozzá tudja kapcsolni a szocialista építés nemzeti programjához. E téren is következetesen előrehaladó fejlődésről beszélhetünk. Ma már a nepfrontmozgalom kiterjed társadalmunk minden rétegére, összefog minden alkotóerőt a szocialista nemzeti egység alapján. Fejlődik és erősödik a munkás-paraszt szövetség. A szocialista átszervezés előtt is sok parasztember vett részt a népfrontmozgalomban, s a szocialista átszervezés után is sok szövetkezeti vezető és tag tevékenykedett a közéletben. De a IX. kongresszus és az azt követő agrárpolitikai intézkedések nyomán ehhez képest nagyarányú fellendülés következett be. Termelőszövetkezeti vezetők és egyszerű tagok, kommunisták és pártonkívüliek egyaránt megnövekedett felelősséggel és aktivitással lépnek föl minden fórumon: a népfrontbizottságokban, a tanácsokban és a szövetkezeti testületekben. Mindez örvendetes és jó dolog, de aggályok is merülnek fel, s erre annál nagyobb figyelmet kell fordítani, mert éppen az ipari munkásság körében. Nem részesül-e aránytalanul nagy mértékben a parasztság a nemzeti jövedelemből, s egyáltalán nem kedvez-e gazdaságpolitikánk túlságosan a mezőgazdaságnak az ipar, a bérből és fizetésből élők rovására? — Ez az aggályok lényege. Akik jól ismerik népgazdaságunk viszonyait, tudják, hogy ez az aggály nem megalapozott, de statisztikai adatok és közgazdasági számitások idézése nélkül is eloszlathatók az aggályok. A különféle értelmiségi rétegek kezdettől fogva igen tevékenyek a népfrontban. De itt is tapasztalható a kiterjedés. Különösen három nagyon fontos értelmiségi réteg — az ipari műszaki értelmiség, a növekvő számú mezőgazdasági szakemberek, továbbá a közgazdászok, illetőleg egyéb társadalomtudományok művelői — aktivitása erősödő. Nyilvánvalóan a gazdaságirányítás reformjának napirendre kerülése váltotta ki ezt a hatást, de ez csak növeli jelentőségét. Van azonban egy általánosabb oka is, hogy a népfront keretében társadalmunk minden tétegének összefogása egyre teljesebbé válik: a szocialista nemzeti egység politikája, s az azt körülvevő társadalmi légkör lehetővé teszi, hogy aktív részévé váljanak a közéletnek olyanok is, akik nem tagjai valamilyen párt vagy állami, illetőleg tanácsi testületnek. A legdöntőbb érv fejlődésünk elért foka, s meg nem torpanó előrehaladásunk: veszélyes nemzetközi helyzetben, adottságainkból eredő gazdasági problémákkal küzdve, nehéz politikai örökséget hordozva is konszolidált viszonyok között élünk. Gazdaságunk fejlődik és erősödik, közműveltségünk gazdagodik és szélesedik, társadalmunkban minden dolgozó ember munkája szerint vívhatja ki a helyet, a fiatalabbakról és az idősebbekről, s minden ember egészségéről úgy gondoskodunk, ahogy kevés helyen a világon. S az előttünk álló jövő is biztató: nyugodt alkotó légkörben dolgozhatunk szocialista fejlődésünk előbbrevitelén. Ebben a tudatban szavazhat minden választópolgár a Hazafias Népfront jelöltjeire. ^gyrtjtójKB™ -jáb ff^ w , j -flB ' hk4.jé - - wr y jBHBriflBii A A y t * n tej l ^vq^^skt^ „ ljiijiteí • h^w' yn^^bbmhbmbbhss tr lyal^hglf^^kihlhh v-t 1 ítr . H \\ m Kádár János elvtárs a nagygyűlés elnökségében (jobbról a második). Mellette balról Szirmai István, jobbról Németh Káról® elvtára ra? Mivel az élet semmit sem ad ingyen, és sok éves harcunk legfőbb eredményét ebben látom, elsőként említem: választásra készülő hazánkban ma szilárd néphatalom, törvényes rend és nyugalom van, békés és eredményes szocialista építőmunka folyik. Nemrégiben végezte el munkáját társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa. Ez sokat segít politikánk helyes értelmezésében és feladataink széles körű megvilágításában. Komoly jelentősége van annak, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa januári ülésén egyhangúan állást foglalt a párt IX. kongresszusának alapvető tételei, a szocialista társadalom teljes felépítésének programja mellett, és annak megvalósítására szólít fel mindannyiunkat választási felhívásában. Ez együttvéve, elvtársaim, azt jelenti, hogy az országban jó feltételek vannak választáshoz. Dolgozó népünk március 19-én szavazatával nyilváníthatja egyetértését politikánkkal, szocialista céljainkkal és jóöszszetételben választhatja újjá legfőbb törvényhozó és néphatalmi szerveinket, az országgyűlést, a tanácsokat Kedves elvtársak! A kongresszus óta még nem sok idő telt el, de a visszhang ismeretében, nem utolsósorban a jelölő gyűlések tapasztalatai alapján, teljes joggal megállapítható, hogy párttagságunk és népünk jól fogadta és helyesli annak határozatait. Osztatlan egyetértéssel találkozott, hogy politikánk fő iránya változatlan marad, s az is, hogy változtatunk ott, (Folytatás a 2. oldalon.) A budapesti nagygyűlés résztvevőinek egy csoportja