Délmagyarország, 1967. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-23 / 46. szám

VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉS A SPORT­CSARNOKBAN Kádár János elvtárs és dr. Erdei Ferenc beszéde A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti bi­zottsága és a Hazafias Népfront budapesti bizottsága szerdán délután választási nagygyűlést tartott a Sport­csarnokban. Az elnökségi emelvény mögött felirat hirdette: „Éljen és erősödjék a szocialista építést se­gítő nemzeti összefogás!" A nagygyűlés résztvevői — a budapesti gyárak, Szemek dolgozói — nagy tapssal köszöntötték az emelvényen megjelent elnökséget. Az elnökségben fog­lalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára, Gáspár Sándor és Szirmai Ist­ván, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Né­meth Károly, a Politikai Bizottság póttagja, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának fő­titkára. A Himnusz elhangzása után Németh Károly nyi­totta meg a nagygyűlést, majd nagy taps közben Er­dei Ferenc lépett a mikrofonhoz. Nagy tapssal foga­dott beszéde után meleg ünneplés közben Kádár Já­nos emelkedett szólásra. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK1 ^!llLllllJI»lia»lllxMIIMM A MAG Y A R SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 57. évfolyam, 46. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1967. február 23. Kádár jános: Eddigi politikánkhoz kérjük a választék bizalmát és támogatását Kádár János bevezetőben rámutatott: — A hárommillió válasz­tó részvételével lezajlott nyolcvanötezer jelölő gyűlés jól mutatja, hogy a válasz­tás olyan belpolitikai ese­mény, amely áthatja egész társadalmunk életét. A jelö­lő gyűlésekre a megnöveke­dett és nagyfokú közéleti érdeklődés és aktivitás volt a Jellemző. Ez érthető, mert a választások középpontjá­ban népünk életét, orszá­gunk fejlődését legközvetle­nebbül érintő és legfonto­sabb kérdések állnak. A továbbiakban kijelen­tette: — Érdemes és kell be­szélni arról, milyen viszo­nyok között készül ma a magyar nép a választások­Erdei Ferenc: Tovább a népfrontpolitika, a szövetségi politika bevált útján Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Tisztelt választópolgárok! — A Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében tisztelettel és szeretettel kö­szöntöm választási nagygyű­lésünk résztvevőit és rajtuk keresztül az ország minden vál asztópol gá rát. — Az általános választás szocialista országunk ki­emelkedő eseménye, amely összegezi és értékeli az el­múlt időszakot, programot állít az ország elé a jövő feladatok tekintetében, s er­re vonatkozóan az ország összes választópolgárai nyil­vánítanak véleményt — A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszu­sa, politikánk minden lé­nyeges kérdésében már számadást végzett és progra­mot tűzött ki, amit — a lapasztalatok szerint — az ország közvéleménye helye­selt és elfogadott Megvitatta ezeket a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa is és arra az egyértel­mű állásfoglalásra jutott, hogy egyetért e program céljaival és támogatja meg­valósításukat Ilyen érte­lemben fogalmaztuk meg a Hazafias Népfront választási felhívását, amely tömören magában foglalja a párt és a népfront választási prog­ramját. A jelölő gyűléseken úgy tapasztaljuk, hogy a válasz­tópolgárok túlnyomó többsé­ge helyesli ezt a programot. A jövő iránti bizakodás a múltban és a jelenben gyö­kerezik. A politikai prog­ram hitelét az adja meg, hogy milyen megtett útra, milyen teljesítményekre hi­vatkozhatnak azok, akik most a következő időszakra szóló programot ajnálják. Etekintetben nyilvánvaló és egyértelmű a helyzet, még­is szükséges erről néhány komoly szót szólni. ..Tovább a lenini úton'' — ez volt a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszu­sának jelmondata. A kom­munisták számára ez az irányt tökéletesen érthető és nem szorult magyarázatra. A pártonkivüliek széles tö­megei számára pedig úgy kell értelmeznünk, hogy a párt továbbra is a népfront­politika. a szövetségi poli­tika útján kíván haladni, te­hát minden alkotó erőt be kíván vonni a szocialista építés munkáiéba. A nárt és a nénfront po­litikája tíz év óta töretle­nül ilven iránvhan halad, s ezt kíván iuk folytatni a jö­vőben is. Egyértelmű és köz-. érthető program ez, amely megnyerte a széles tömegek bizalmát, s szoros kapcsola­tokat és együttműködést ho­zott létre a párttagok és a pártonkívüliek között, mégis felmerül ezzel kapcsolatban két kérdés, amiről beszélni kell. Az egyik az, hogy vajon nem olyan konzervatív po­litikát jelent-e ez, amely ki­tér a változó helyzet és a fejlődés nyomán előálló új problémák és feladatok elől? Kevés, ha aztr mondjuk, hogy nem ilyen tartalom és szándék jut kifejezésre a bevált irány követésében. Tényekkel bizonyíthatjuk, hogy a bevált régi irány a legteljesebb mértékben het­iadó politika, hiszen ezen az alapon tűztük napirendre a gazdaságirányítás reformját, a szocialista demokrácia to­vábbfejlesztését, a választó­jog reformját, az országgyű­lés és a tanácsok tevékeny­ségének erősítését, s így to­vább. A másik kérdés egész szo­cialista fejlődésünk megíté­lése, hogy valóban hala­dunk-e előre, szocialista ren­dünk fejlődik-e afelé, hogy gazdaságunkat, kultúránkat, népünk életszínvonalát, s ál­talában társadalmi viszonya­inkat mind közelebb vigye a szocializmus teljes megva­lósulásához. Semmi kétség sem férhet hozzá, hogy ilyen irányban, hatalmas léptekkel halad­tunk előre. Magunk is tudjuk bizo­nyítani, hogy sikeresnek bi­zonyult, bevált ez a politi­ka. A tények magukért be­szélnek, s így ítéli meg or­szágunk legszélesebb közvé­leménye, a baráti országok állásfoglalása és a világ ha­ladó közvéleménye is. Miután méltatta a szocia­lista építés eredményeit, így folytatta: Az eddigiekben — mint a Hazafias Népfront szószóló­ja — a párt és a népfront politikájáról beszéltem. En­gedjék meg, hogy a követ­kezőkben magáról a nép­frontmozgalomról szóljak néhány szót. Magától értetődő, hogy a párt népfrontpolitikája ak ­kor eredményes, ha társa­dalmunk minden rétegét, a pártonkivüliek széles töme­geit ténylegesen és cselek­vően hozzá tudja kapcsolni a szocialista építés nemzeti programjához. E téren is következetesen előrehaladó fejlődésről be­szélhetünk. Ma már a nep­frontmozgalom kiterjed tár­sadalmunk minden rétegére, összefog minden alkotó­erőt a szocialista nemzeti egység alapján. Fejlődik és erősödik a munkás-paraszt szövetség. A szocialista átszervezés előtt is sok parasztember vett részt a népfrontmozgalom­ban, s a szocialista átszer­vezés után is sok szövetke­zeti vezető és tag tevékeny­kedett a közéletben. De a IX. kongresszus és az azt követő agrárpolitikai intéz­kedések nyomán ehhez ké­pest nagyarányú fellendülés következett be. Termelőszö­vetkezeti vezetők és egy­szerű tagok, kommunisták és pártonkívüliek egyaránt megnövekedett felelősséggel és aktivitással lépnek föl minden fórumon: a nép­frontbizottságokban, a taná­csokban és a szövetkezeti testületekben. Mindez örvendetes és jó dolog, de aggályok is merül­nek fel, s erre annál na­gyobb figyelmet kell fordíta­ni, mert éppen az ipari mun­kásság körében. Nem része­sül-e aránytalanul nagy mér­tékben a parasztság a nem­zeti jövedelemből, s egyálta­lán nem kedvez-e gazdaság­politikánk túlságosan a me­zőgazdaságnak az ipar, a bérből és fizetésből élők ro­vására? — Ez az aggályok lényege. Akik jól ismerik népgazdaságunk viszonyait, tudják, hogy ez az aggály nem megalapozott, de sta­tisztikai adatok és közgazda­sági számitások idézése nél­kül is eloszlathatók az aggá­lyok. A különféle értelmiségi ré­tegek kezdettől fogva igen tevékenyek a népfrontban. De itt is tapasztalható a ki­terjedés. Különösen három nagyon fontos értelmiségi réteg — az ipari műszaki ér­telmiség, a növekvő számú mezőgazdasági szakemberek, továbbá a közgazdászok, il­letőleg egyéb társadalomtu­dományok művelői — akti­vitása erősödő. Nyilvánvaló­an a gazdaságirányítás re­formjának napirendre kerü­lése váltotta ki ezt a hatást, de ez csak növeli jelentősé­gét. Van azonban egy általáno­sabb oka is, hogy a népfront keretében társadalmunk min­den tétegének összefogása egyre teljesebbé válik: a szocialista nemzeti egység politikája, s az azt körülvevő társadalmi légkör lehetővé teszi, hogy aktív részévé vál­janak a közéletnek olyanok is, akik nem tagjai valami­lyen párt vagy állami, ille­tőleg tanácsi testületnek. A legdöntőbb érv fejlődé­sünk elért foka, s meg nem torpanó előrehaladásunk: ve­szélyes nemzetközi helyzet­ben, adottságainkból eredő gazdasági problémákkal küzdve, nehéz politikai örök­séget hordozva is konszoli­dált viszonyok között élünk. Gazdaságunk fejlődik és erő­södik, közműveltségünk gaz­dagodik és szélesedik, társa­dalmunkban minden dolgozó ember munkája szerint vív­hatja ki a helyet, a fiatalab­bakról és az idősebbekről, s minden ember egészségéről úgy gondoskodunk, ahogy ke­vés helyen a világon. S az előttünk álló jövő is biztató: nyugodt alkotó légkörben dolgozhatunk szocialista fej­lődésünk előbbrevitelén. Ebben a tudatban szavaz­hat minden választópolgár a Hazafias Népfront jelölt­jeire. ^gyrtjtójKB™ -jáb ff^ w , j -flB ' hk4.jé - - wr y jBHBriflBii A A y t * n tej l ^vq^^skt^ „ ljiijiteí • h^w' yn^^bbmhbmbbhss tr lyal^hglf^^kihlhh v-t 1 ítr . H \\ m Kádár János elvtárs a nagygyűlés elnökségében (jobbról a má­sodik). Mellette balról Szirmai István, jobbról Németh Káról® elvtára ra? Mivel az élet semmit sem ad ingyen, és sok éves harcunk legfőbb eredményét ebben látom, elsőként emlí­tem: választásra készülő ha­zánkban ma szilárd népha­talom, törvényes rend és nyugalom van, békés és eredményes szocialista épí­tőmunka folyik. Nemrégiben végezte el munkáját társadalmunk ve­zető ereje, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt IX. kongresszusa. Ez sokat se­gít politikánk helyes értel­mezésében és feladataink széles körű megvilágításá­ban. Komoly jelentősége van annak, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa januári ülésén egyhangúan állást foglalt a párt IX. kongresszusának alapvető tételei, a szocialista társada­lom teljes felépítésének programja mellett, és annak megvalósítására szólít fel mindannyiunkat választási felhívásában. Ez együttvéve, elvtársaim, azt jelenti, hogy az ország­ban jó feltételek vannak választáshoz. Dolgozó né­pünk március 19-én szava­zatával nyilváníthatja egyet­értését politikánkkal, szo­cialista céljainkkal és jóösz­szetételben választhatja újjá legfőbb törvényhozó és nép­hatalmi szerveinket, az or­szággyűlést, a tanácsokat Kedves elvtársak! A kongresszus óta még nem sok idő telt el, de a visszhang ismeretében, nem utolsósorban a jelölő gyű­lések tapasztalatai alapján, teljes joggal megállapítható, hogy párttagságunk és né­pünk jól fogadta és helyes­li annak határozatait. Osz­tatlan egyetértéssel talál­kozott, hogy politikánk fő iránya változatlan marad, s az is, hogy változtatunk ott, (Folytatás a 2. oldalon.) A budapesti nagygyűlés résztvevőinek egy csoportja

Next

/
Oldalképek
Tartalom