Délmagyarország, 1962. június (52. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-24 / 146. szám

Vasárnap, 1962. június 24. fi $t . \ Karinthy Frigyes: A gazdag ember sír Holnap, június 25-én ünnepeljük a nagy magyar író. Karinthy Frigyes születésének 75. évfordulóját. Ebből az alkalomból közöljük az írónak ezt a rövid szatíráját. A gazdag ember reggel ff* felkelt és a papírjait rendezgette. Hatezer részvényt átírt, leváoott kétezer szelvényt. Eleinte úgy vágta a szelvényeket, hogy nem nagyon szélesre nyitotta az ollót, egy centiméternyire csak, úgyhogy kétszer kellett kinyitni, mig egy szelvényt levágott. Később rájött, hogyha szélesebbre nyitja, két centiméternyire, akkor egy vágássál képes levágni a szelvényt. Ennek mérsékelten megörült, de egy fél óra múlva elfelejtette. Ebéd után lapokat olvasott a' gazdag ember. . Az egyik rovatban azt olvasta, hogy mostanában nagyon szép múlábakat tudnak csinálni, olyan kitűnő gépeket, amik jobban járnak, m\nt az eredeti lábak: a lábfejek végén kerekek is vannak, a lábszárban egy kis motor, és az hajtja a kerekeket, úgyhogy az embernek alig kell mozogni. Rögtön elhatározta, hogy levágatja a lábait és rendel egy ilyent. íjjságolvasás után egy ki^ cstt kocsikázott a gazdag ember. A kocsiból az embereket nézegette, férfiakat és nőket, és a végén megállapította, hogy a férfiakban van valami nőies, ellenben a nőkben sokkal több nőies van, mint amenynyi férfias van mis nőkben. Ennek az oka, gondolta a gazdag ember, nyilván abban keresendő, hogy nincsen rendes munkafelosztás: a férfiakat is a nők szülik, meg a nőket is a nők szülik, emí rossz beosztás, mert igy a nők rossz tulajdonságait a férfiak átveszik, a nők pedig hatványozzák. Ügy kellene csinálni, hogy a nőket a nők szüljék, a férfiakat ellenben a férfiak. Este két színházba ment c gazdag ember és végignézte egy tragédia két első és egy vígjáték harmadik felvonását. Némely jelenet tetszett neki és elhatározta, hogy építtet magának egy nagy színházat, aminek az egész nézőterén 6 ül majd egyedül, a színpadon pedig rengeteg fellépti díjak ellenében, a világ legnagyobb művészei és művésznői játszanak, de úgy, hogy abban a percben, amikor ő megunja, azonnal elhallgat a művész és művésznő és kimegy a színpadról. Például Duse elkezdi szavalni a Nórát, és amikor a jelenet legmagasabb pontján tart, és felhevülve éppen egy nagyszerű mondatba kezd, akkor a mondat közepén a gazdag ember udvariasan felszól a Mikor visszaült a székbe, egyszerre valami furcsa érzése volt. Eleinte azt hitte, hogy a torka fáj. De aztán rájött, hogy a tüdeje hullámzik. Nagyon elcsodálkozott és megmerevedve kezdte figyelni magái. Valami ismeretlen, de nagyon jó lüktetés volt ez, mámorszerű állapot, ami valami ismeretlen, nagyszerű és csodálatos kielégülés reményét viselte színpadra: „Köszönöm, kis- magában borzongó várakozásasszony, elég", a kisasszony kimegy és erre valami bohóc jön be, aki artistamutatványokat produkál, felmászik egy nagy létrára és éppen le akar ugrani, mire a gazdag ember közbeszól, hogy elég, menjen le. Éjszaka tizenkettőkor ért haza a gazdag ember. f eült egy bőr karosszékbe és unatkozva felbontotta az asztalon heverő táviratot. A táviratban szokatlan hirt közöltek vele: egész vagyonát elvesztette, de mindent, még ezt a házat ts, amiben ült most. A gazdag ember két óráig megmeredve ült a karszékben. Másfél óráig gondolkodott a szegénységen, és elképzelte, hogy milyen lehet. Becsöngette az inasát, hogy hozzon vizet. De az inas véletlenül nem jött és ekkor maga állt fel, a fürdőszobába ment és hozott magának. sal. Ez a kielégülés közeledett: mintha a szemeiben és a torkában összpontosult volna ez a jó, új mámor. A szemeihez nyúlt és csodálkozva érezte, hogy a szemei vizesek. Várt. Visszadőlt a karszékbe, de ekkor csöngettek. Bejött az inasa és egy új táviratot hozott. A táviratban az volt, hogy az előbbi távirat tévedés: a gazdag ember nem vesztette el vagyonát és minden úgy van, mint volt. A gazdag ember jó egy percig nézte a táviratot. Aztán még gondolkodva, de már határozottan az íróasztalhoz ment, papírt vett elő és egész vagyonát az Ellenőrző Statisztikai Sóhivatal alaptőkéjének emelésére adományozta. Aztán, visszaült a karszékbe, rettenetes szegénységére gondolt és életében először sírva fakadt. Párizsban csak olyan asztalhoz, megbeszélni a me- volt díszlettervezője. A néhelyre érdemes ebédelni nat és a világhelyzetet met betöréskor elmenekült; menni, ahol a tulajdonos leüi Akkor egy hétig min- élődött a világban, eljutott az ember asztalához, kis fa- den nap idejártam. Minden párizsba- felfigyeltek rá, kezv illa val a kezében és bele- ebéd után felbukkant vala- dett keresni, de a németek kóstol a salátába: elég-e ben- honnan a Szent Jakab utca is kiszimatolták, kicsoda ne a mustár? Nem sok-e az sűrűjéből, vagy csak Madame Willibald eifranáir monkí. ecet? Nem kellene-e megper- Felin konyhájából vagy ép- n ' tata "ta? . ' metezni egy csöpp oliva- pen a kis vendéglő egyik nozták' A háboru után olajjal? Ezek az igazi helyek sarkéból Willibald és táncol- rajzolt egy-két díszletet, de Párizsban. Nemcsak azért, ni kezdett. Először zene nél- nem találta a helyét Egy mert egy hónapig lehet enni kül táncolt, még csak nem napon elkezdett táncolni Maegy előkelő éttermi ebéd is dúdolt hozzá, szélesre tárt . __ . . ,, árából, hanem azért is, mert karokkal lengett, lejtett és dame Felln kis vendéglöjéaz ember itt megleli, még a lebegett az asztalok között hen. Megőszült, de fiús mamái zordonabb francia lég- Azután dudorászni kezdett radt az alakja Azt magyarázta, hogy a üWYWWii Megettem a hagymalevest, Madame Felin hozta a roskörtiinéztem. -Hol van Willibald?— kérdeztem. -Hát nem látja?* Körülnéztem, sehol sem Boda István : ÖRÖKSÉG Kit hozott sorsa olyan mélyről, mlnt ahonnan engem hozott? Múltamat, hogyha felidézem ma is még beleborzadok. Látom, amit más sohse láthat a szenvedést, a szenvedélyt, a húsban két arasznyi mélyen remegve megállni a kést. S az ember-születés csodája elbűvölte a két szemem, — gyerek voltam be régen ls volt, feküdtem némán, csendesen. Tíz éves múltam, s felnőtt lettem akkor azon az éjszakán, tanúja voltam, nem felejtem hogyan szült gyereket anyám. körben is szt a közvetlen, wWWWi táncnak köszabad. köny- YwmvwT.vvwvvVTVVWr T.VT.y.Y.yn szönheti. Hogy nyed és meg- £ 3 miért táncol? értő hangot £ DQI r\l7CAD IVAN' < °kos. mélyta* és hangulatot, £ OKJL.UIZ. IV/A/N. ^ S2emébeo amelynek ked- C csak erre a véért Párizst C kérdésre loúgy szeretjük. C ÍJ + f / 3 bogtak fel ven déglőbesza- C VV tilt U Cl l d lCl YlCOl 3 /Sért" mond-' ladtam mind- S> % ta, mert ecsetjárt az első 3 tel és tussal délben, amikor rré<AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/ nem tudja Angliából ha- magát kifejezzafelé jövet megálltam Pá- tánca meggyorsult, arcán ni. Most egész testével rajzol rizsban. Jártam ide boldo- mosoly derengett fel. A ven- díszleteket, gult úrfikaromban is, a dégek nem sokat törődtek Szent Jakab utcába és azóta vele, hozzátartozott az ebédcsak az változott, hogy a hez, mindenki ismerte, tegez- ^ ^^^ patronne, a tulajdonosnő fia- te. Félórai táncolás után a talabb lett, én pedig meg- mosoly már ráfagyott ajkára, őszültem. Legutóbb két évvel ekkor Madame Felin odaléezelőtt jártam nála. Akkor P®" melléje, karját nyújtot• i - j x ,„_,„ , . ta, együtt lejtettek néhány is kerdezés nélkül hozta elő- lánclépést „^ Wiliibaid láttam. Madame Felin neveételként az olajbogyókat, békésen engedte, hogy a ma- tett: utána a hagymalevest s csak dame leültesse egy asztalhoz -Itt! A feje fölött,* azután telepedett oda az és tálaljon neki. Ha olykor A íejem föiött egy képesvadidegen vetődött a ven- lap ^ 0jdaia volt berámázdéglőbe és mutatvány végén va Felálltam, hogy jobban pénzt akart adni Willibald- lássam. Lengyel lap volt, a nak, az megköszönte és kö- szöveget nem értettem, de zölte vele, hogy saját szóra- nem is kenett! láttam, hogy kozására táncol, nincs szük- egy Szép, modern, színházi sége támogatásra. Ha a ven- díszlet a Hamlet-hez. dég rokonszenves volt neki, engedelmet kért, odaült asztalához és elmélyülten, na- . gyon művelten, tele megkapó tént- hogy m<* két éve> nem ötletekkel beszélgetett vele. sokkal a maga legutóbbi ittFőképen színházról szeretett léte után, lengyel diákok térbeszélgetni, ehhez nagyon tek t* ide. Azt hiszem, szíértett. Csak akkor adott ki- hészek is voltak köztük, térő választ, ha a vendég Megismerkedtek Wlllibaldérdeklődött, vajon valame- dal. Attól kezdve két hétig lyik színháznak dolgozik-e? minden délben itt voltak és Nemmel válaszolt és kisvár- minden éjszaka is. Willibald tatva fölkelt az asztaltól. először csak nevetett. Nem Willibald titkát .nem illett. tud_ő már Párizs nélkül élmegkérdezni, de mindenki mondogatta. Aztán •!Nem is Willibaldnak ment velük. Tőlem el sem búcsúzott. Most sem Irt, ésak Tisztelem érte, szent volt, szép volt, az volt a hetedik gyerek, visított, sírt, aztán mosolygott könnyében angyal reszketett. Mondjátok lehet e feledni? En nem tudok, nem akarok. Makacsul őrzöm vágyam, álmom, mint egy pentaton dallamot, utamon mindig ez kísér el s járhatok bárhol, megmarad, s akár egy rejtett vízsugár, ha erét elvágják felfakad, titkot és álmot lövell szerte s múltamat úgy tágltja szét akár egy tűzhányó lefojtott roppant méretű kráterét. Hát ez vagyok, s amíg dadogva felszínre törnek a szavak mindegyiken látszik, hogy kő, vagy hegyomladéknyi földdarab. -Willibald küldte,* magyarázta Madame Felin. -Az törtudta. nehezen ezt a kepet küldte. De ha szláv neve helyett ragadt most kinevet, hogy berámázrajta. A háború előtt egy tam, nem kap több hagymanagy lengyel színháznak levest nálam, monsieur!* UTA2ÁS A. FÖLD MELYIBfM - fiún ó^táj^ui áiáéeqenf A központi rekeszben Talinyin és Jegorov száll kl a liítíülkéből. A mélykutatók szótlanul helyezkednek el kenyelmes karosszékükben: Talinyin a vezérlőasztalnal, Jegorov a műszer-táblánál. Kigyúlnak a képernyők, megremegnek a mutatók. Minden készen állt Talanyin felteszi a fülhallgatót és bekapcsolja a mikrofont. Most azokhoz szól, akik a hajón kívül a helikopterC—^"expedíció tagjai elfoglalták a helyüket. Bekapcsolhatom a hajtóművet? — Kapcsolja be! Talinyin meghúz egy fogantyút a vezérlőasztalon. — Engedélyt kérek az Indításra! — Szerencsés utat, barátaink! Rajta! Áttetsző, remegő köd száll az ég felé, s nyomában óriási robajjal, szokőkútszerűen a magasba fröccsen a talaj. Mintha fekete ernyő nyílna szét a földbe fúródó femszörnyeteg fölött. AZ ŐSEMBER TANYAjAN A földhajó vezérlőasztalán elhelyezett átlátszó földgömböt halvány fény tölti meg. A gömbben világos, pontozott. vonal fogja jelezni a hajó tartózkodási helyét. Egyelőre még csak egyetlen fényes pont látható közvetlenül a felszín közelében, — Megszűnt a kőzetnek a felszínre való kilövellése, bekapcsolható a gammakvantum videoszkóp! — adja ki az utasítást Talanyin. Szétgördül a függöny, s a fal teljes hosszában megjelenik egy óriási világító képernyő. • Az ernyő hatalmas méretei azt a benyomást keltik, mintha mi is a földhajón kívül lennénk. Ügy tűnik, hogy a hajó haladása közben beomló mésztömbök eltemetnek bennünket. , Az átlátszó földgömbben hajónk — ez a morzsányi mécses — sokkal lassabban tjalad. mlnt a videoszkóp ernyőjén feltűnő kőzetek. Ez a kis mécses még csak a skála első beosztása felé közeledik. Pedig az ernyőn egymást váltják a kőzetrétegek ... Az utazás megkezdődött. Lassan megfeledkezünk a -fenti* dolgokról, körülnézünk, hozzászokunk munkahelyünkhöz, ahol hosszú hónapok várnak ránk. A földhajó megalkotói nagyszerűen gondoskodtak a mélykutatók kényelméről. Még elektromos masszírózógépeink és súlyzóink is vannak. Üzemzavar esetén, a hajóból kiszállva, nukleáris robbantással jelzést adhatunk a földi megfigyelőállomásnak, amely meghatározza koordinátáinkat és segítséget küld. Miután laboratóriumunkban beszabályoztam az automata műszereket, végül rászánom magam, hogy leereszkedjem a központi szalónba. Az ernyőn lassan elvonuló kőzetek csodálatos látványa lebilincseli a figyelmem. Hirtelen megborzongok, mintha hideg kéz érintett volna meg. Valahol a mélyben feltűnik, majd egyre közelebb kerül hozzám és egy pillanatra az egész ernyőt betölti egy csontos, alacsony homlokú, ferde állkapcsú emberi arc, amelyből mélyen ülő szemek tekintenek rám. Mindez olyan gyorsan történik, hogy egyikünk sem tud szóhoz jutni. S ebben a pillanatban hajónk nagyot zuhan, majd megáll. Jegorov a videoszkóp beállító gombját csavargatja. Mindnyájan lélegzetvisszafojtva figyeljük az ernyőt, amelyen kibontakozik egy barlang sötét panorámája. Valóban emberek éltek Itt? — Barlangi őseink több mint 20 000 évvel ezelőtt éltek — szólal meg végül Jegorov, mintha önmagával vitatkozna. — Ennyi ideig még a bebalzsamozott test sem maradhat meg. — Pavel Dmltrijevics... ön azt mondta, hogy ennyi ideig nem maradhat meg az ember... De ml láttuk őt. Mi ez? Vízió? A barlangban teljes sötétség van. Valahol a tetején azonban hirtelen megjelenik egy világos folt: kitárul a földhajó kivezető nyílása. Fémfülkénk, amelynek segítségével nemrég a hajóra szálltunk leereszkedik a barlangfenékre. Két álarcos alak — Talanyin és én — száll ki belőle. A reflektorok fénye megtörik a földalatti folyosó falain. Tapogatózva haladunk előre a folyosóban, amely egyre szűkül és egy sötét alagútba torkollik. A szűk csatornában egyszer csak eltűnik előlem Talanyin. Hallom a kőtörmelék pergését, miközben társam átmászik a keskeny részen. Ezután csend lesz. S ekkor, valahonnan a sötétből felhangzik Talanyin hangja. Ügy tűnik, mintha száz meg száz hangszóró erősítette völna fel: — Micsoda gyönyörű Itt! Talanyin segítségével én is átbújok a résen. (Folytatjuk)