Délmagyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-03 / 182. szám

f Vasárnap. 1958. augusztus 3. Hivatalosan is elkezdődött Szeged legkorszerűbb iskolájának építkezése Bensőséges ünnepség zajlott le tegnap délután a Kolozsvári téren Móraváros, Szeged ez a tipikus proletámegyede már előzőleg hallotta, lapunkban olvashatta, hogy rövidesen új iskolát kap. A Kolozsvári téren nemrégiben jelentek meg a Csongrádmegyei Építőipari Vállalat dolgozói és egy épület lebontásával elkészítették a terepet az építkezésre. A Kolozsvári tér lakossága, különösen a sok iskolásgyerek, már az első perctől kezdve sok szeretettel vette körül az építőmunkásokat, tudván, hogy azok szívvel-lélekkel dolgoznak majd, hogy az új iskola, amely nemcsak Szeged, de az ország egyik legkorszerűbb ilyen tanintézete lesz, a határidőre elkészüljön. Ez az építkezés iránti érdeklődés és szeretet késztette a környék lakosságát, de az iskolásokat is, hogy szombaton délután megjelenjenek az építkezés színhelyén, ahol bensőséges, házi jellegű ünnepség zajlott le. Ez az építkezés hivatalos megkezdését jelképezte. A Szegedi Kenderfonő fúvószenekarénak pattogó indulója vezette be az ünnepséget, majd László Nándor, a Móra Ferenc Iparitanuló Intézet igazgatója, a III. kerületi népfrontbizottság tagja üdvözölte a megjelenteket. Ladányi Benedek, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, úgyis mint e városrész tanácstagja méltatta az építkezés jelentőségét. A berendezéssel együtt több mint négymillió forintba kerül majd az iskola, amely külső megjelenésében, belső elrendezésében büszkesége lehet majd nemcsak e negyednek, hanem az egész városnak. — Ez lesz az első teljesen új iskola, amely a felszabadulás óta Szegeden épül. Ápolója kell, hogy legyen annak a forradalmi hagyománynak, amellyel Móraváros mindig rendelkezett — mondotta többek között. Egyben kérte a környék, a harmadik kerület lakosságát, hogy kísérje figyelemmel az építkezés menetét és ahol mód van rá, társadalmi munkával segítse annak befejezését. Ladányi Benedek után Szani István, az építőipari vállalat főmérnöke beszélt. A vállalat dolgozói jól ismerik az új iskola terveit, és szintén nagyon korszerűnek tartják. Olyan munkát akarnak végezni, hogy az új iskola második otthona lehessen a móravárosi gyerekeknek — mondotta. Szintén kérte a lakosságot, hogy támogassák az építőmunkásokat, segítsenek megőrizni az építkezésnél használt gépeket, az odakészített építőanyagot. Az ünnepség közben színes, hangulatos műsor zajlott le. Felolvasták Lődi Ferenc "Móraváros* című,, ez alkalomra készült szép versét, a Szegedi Kenderfonó fúvószenekarán kívül az újszegedi úttörőtábor énekkara, valamint az Üttőrő Ház kis leánytánccsoportja szerepelt ének-, illetve táncszámokkal. A MUNKÁSHATALOMTÓL IDEGEN VONÁSOK ELLEN Mégiscsak hosxá lehetett nyúlni! Egy köpönyegforgató, hangoskodó tanulságos esele Rókuson csületes kodása. munkások gondolEgy időben mór azt mon- akkor is, amikor isméit nem dogatták a MÁV rókusi gép- átallott farizeus módon betelepéin a dolgozók, hogy lépni a pártba. "Csinálhat ez a Galaczi, A taggyűlés, előtt azonban amit akar, őhozzá nem lehet n<2m iehet hazudni. Egymás nyúlni, mert olyan kapcso- utan szólaltak fel párttagok, tatai vannak!* Hónapokig akik időközben kerültek nagyon nehez dönteni, meg uralkodott ez a kesernyés szentesről Szegedre, s szém- kel1 fontolni minden lépést, hangulat azok köréiben, akik tői-szembe fejére olvasták Egy-egy ember ügyében egyik-másik ténykedését kifogásolták Galaczi Géza mérnöknek, a géptelep vezetőjének. Ki ez a Galaczi, akiről ilyen véleménnyel voltak a munkások? Erre adott választ a MÁV rókusd pártszervezetének legutóbbi taggyűlése, s egyben csattanósan megcáfolta a szinte szállóigévé lett epés megjegyzést. Mintegy harminc kommunista tárgyalta öt órahosszán át annak az embernek az ügyét, akinek magatartását a munkások — párttagok és pártonkívüliek — már maguk is többször bírálták és jelezték a pártszervezetnek. A tárgyalás eredményeképpen lehullt a lepel ismét egy emberről, aki a munkásosztály élcsapatába érdemtelenül befurakodott. Mert Galaczi Géza géptelepvezető tagja volt a rókusi üzemi pártszervezetnek, pedig már régen érdemtelenné vált erre ... ? Ezt először 1956 októberében bizonyította be, amikor Szentesen, az akkori munkahelyén feltűnő buzgalommal működött közre a vörös csillag leverésében az állomás horplokzatáról. November derekán azzal jött haza egy Budapestre megkísérelt útjáról, hogy miért nem fognak a munkások kaszát-kapót az oroszok ellen, mint annak idején Dózsa György parasztjai a földesurak ellen. Másik alkalommal azzal a hazugságával hencegett, hogy leütött egy szovjet harcost, aki revolverrel kényszeríteni akarta, hogy mutassa az utat Székesfehérvár felé. Ilyen "hőstettekkel* bizonygatta görcsösen, hogy neki semmi köze a párthoz, a rendszerhez, korábbi párttagsága sem volt őszinte, mert lám, most "megtisztulva*, em ígyen cselekszik. Idők múlásával persze, ismét másképp beszélt, ahogy az érdekei megkívánták. Másképp beszélt Galaczi Gézának a ténykedéseit: Meghívásra eljött még pártonkívüli dolgozó is, hogy segítsenek kommunista munkatársai soraiból kiűzni a hamis embereket. Elmondtak még mást is a kommunisták a taggyűlés fórumán. Galaczi Géza mérnök önkényes gazdasági vezetését is bírálták, olyan hibákat tártak fel, amelyeket sürgősen meg kell szüntetni. Galaczi Géza nem hallgat a munkásokra, nem veszi figyelembe azok jelzéseit, javaslatait, s ezzel több kárt is okozott. Megtörtént, hogy télidőben az egyik motor tartályába vizet öntetett, s reggelre a jég szétrepesztette azt. Más alkalommal kiengedett olyan motorkocsit útra, melynek dugattyújába maróolaj volt öntve, s így az tönkrement. Legutóbb a művezető és a szakmunkások tiltakozása ellenére olyan munkát végeztetett el, melylyel értékes golyóscsapágyakat tett tönkre és több ezer forint kárt okozott. Nem kellett volna pedig egyebet tennie, mint megfontolni a szakmunkások véleményét. Galaczi Gézától azonban mi sem áll messzebb, mint a beA taggyűlés meg is fontolta ezt1, amátaar' a többórás vita és bizonyítások után zárta ki Galaczi Gézát a pártszervezet tagjai sorából. Egyel kevesebb lett az alaszervezet taglétszáma, de erkölcsileg, politikailag nagyot erősödött. R. B. A

*nyüzsgés-< szónak magyar , értelme manapság annyi, hogy: "az ember mutogatja magát". S ebben a megállapításban benne is van a nyüzsgő ember lényege. Nézzük meg ezt a típust közelebbről. Már csak azért is, mert ez nem a munkásosztálytól származó vonás. A kispolgári mentalitás gyakorlati megnyilvánulásainak egyike a nyüzsgés. Találkozunk olyan emberrel, aki azt mondja: "Kérlek, most jövök a minisztertől, nagy jelentőségű tárgyaláson vettem részt de bocsáss meg, sietek, mert már várnak rám a követségen-.. .•» Az egyszerű földi halandó szájtátva bámul és gondolja meglepetésében: »milyen dolgos, szorgos ember ez. Mennyit dolgozik, mennyit fárad a köz érdekében*. Ha jobban megnézzük ezt a fáradozó embert, vajon mit csinál, milyen hasznot hajt, kiderül, hogy alig valamit, vagy egyáltalán semmit. Mert hiszen a hétköznapok egyszerű munkássága nem látványos dolog, nincs "szem előtt* — és a hétköznapi munkák eredményei általában nem világraszólók. A nyüzsgőnek nem "kenyere* a szívós hétköznapi munka, mert "attól nem lehet előrejutni, hiszen nem látszik, nem szembetűnő*. r smertem egy embert, s 1953—54-ben közeli kapcsolatba kerültem vele. Ennélfogva alkalmam volt megfigyelni "munkamódszereit*. A következőképpen alakult egy munkanapja: reggel postabontás, utána telefonok: fontos jelentenivaló a minisztertanács titkársága részére. Szerény javaslat a felügyeleti miniszternek, távollétében a miniszteri titkárság vezetőjének azzal, hogy "légy szíves közöljed a miniszter elvIV. A nyüzsgő társsal*. Utána tanácskérés valamelyik "lényegesebb* pártszervezet vezetőjétől ilyen, vagy olyan ügyben. Majd egy-két "apró* szívesség elintézése lehetőség szerint rangosabb embereknek, mert istenkém "sohasem tudja az ember, mi mire jó és mikor hasznosítható*. Ezt követően egykét vállalati megbeszélés és vége a napnak. Tehát emberem létezéséről, serény munkájáról, a közérdeket szolgáló elgondolásairól tudnak az illetékesek. És ez a legfontosabb. Hanem a vállalat ügyei, mint másodrendű kérdések bajt hoztak nyüzsgő ismerősünk fejére. Nem csoda, hiszen maga a vállalati igazgatás nem reprezentatív munka. Nem is hoz annyit az érvényesülés konyhájára, mint a fontoskodó megjelenés itt is, ott is. Végtére azonban megsokalták a vállalatnál a dolgozók emberünk lásas semmittevését. Szóvá tették illetékes szerveknél, hogy használhatatlan és "összeköttetéseket hajszoló* egyén. Erre azt felelték, hogy ez a megállapítás téves, vagy személyes haragon alapul. A többszöri sürgetésre mégiscsak vizsgálat alá vették a vállalatot és annyi rendellenességet, szabálytalanságot találtak, hogy az észrevételező becsületes emberek állítása bizonyítottnak látszott. Igen ám! De a nyüzsgő elindult és végigjárta a fórumokat azzal, hogy őt bántják, érdemtelenül üldözik. S azok az emberek, akiknek a szeme előtt lebzselt nap, mint nap, javasolt és mondott ezt is, azt is — különösen örök elfoglaltságát és agyonhajszoltságát hangoztatva — érthető módon megkérdezték: miért bántják ezt a derék embert, hiszen ez egy kiválóság? Egy kis üsemi séta Szívesen megyek a Textilművekbe. A portás nem cerberuskodik és nem mondatja el életrajzomat, mielőtt beengedne. Az igazgató is halkszavú és udvarias. Megérti: látni is szeretném azt, amiről írok, s ezért engedézást. Közvetlenül a név felett függ még két fekete kartonlap is, amelyen látható, hogy milyen a kötözés, illetve az előfonal összeillesztés minősítése. Csak néhány adat a C-műszak júliusi eredményeiből: lyezi, hogy^ egyedül induljak Zombori Istvánné, a 30—32. számú gyűrűsfonógép kezelője: a kötözés minősítése ötös (kiváló), az előfonal összeillesztés minősítése 3,5es (a közepesnél jobb, a jónál gyengébb). Kövér Ferencné mindkét műveletet 4-es minősítéssel végzi július 1 őta. Kovács Lászlónénak 2-es, illetve 3-as az osztályzata. el az üzemben. Valami újdonság készül éppen a többi színes tabló, szemléltető ábra és grafikon közé. Akik elmennek előtte, azok megállnak, szemügyre veszik, kérdéseket tesznek fel és helyesnek találják az ilyen kimutatást. Most már én is látom: itt szemléltetik, hogy a gyűrűsfonó dolgozói milyen minőségben kötözik össze a fonalat, illetve az előfonalat, ha elszakad. A falót) levő vékony lécekre most tűzdelik fel a munkásnők neveit, gépeik számát és az osztályoKétszáz távbeszélő-állomással bővül a szegedi automataközpont A posta hároméves tervében az alapvetően fohtos területek fejlesztését tűzte ki célul. Az ilyen elsőrendű feladat többek között az ország távbeszélő hálózatának bővítése. A hároméves terv idején Budapesten mintegy húszezer, vidéken tizenhatezer állomálsal növelik a telefonközpontokat. A hároméves terv során a szegedi automataközpont kétszáz állomással bővül. Nagymértékben korszerűsítik a távbeszélő szolgálatot is. A régi típusú morsetávíróberendezéseket fokozatosan leszerelik és helyettük a nagyobb postahivatalokban távgépíró berendezést működtetnek. A nemzetközi távíró és távbeszélő hálózat javítása érdekében bővítik a miskolci és a szegedi távkábeleket, több helyütt pedig újakat építenek. Budapesten és a nagyobb vidéki városokban teljesen megszüntetik a postai küldemények lófogatú kocsikon történő szállítását A C-müszak átlaga mind a kötözésben, mind az előfonal összeillesztésben 3,5. Részrehajlásról szó sem lehet, mert ott van a nevek fölött a valóságos fonal, valóságosan összekötve, bárki láthatja például, hogy a 2-es minősítésű csomós és egyenetlen, az 5-ös minősítésű pedig sima és egyenletes. Még csak annyit tudok itt meg, hogy ez a havi értéke^ lés egyik fontos feltétele az alkotmány tiszteletére indított munkaversenynek. Fogalmam sincs azonban, miként állapítják meg, ki hogyan kötöz. Amint belépek a gyűrűsfonóba, rögtön meg is kérdezem a legelső munkásnőt. A gépzúgástól nem annyira értem, inkább látom, amint megmutatja, hogy egészen egyszerű a dolog. Miután összekötözi a fonalat (igyekszik csomómentesen csinálni), hat-inét szálat átad az ellenőrnek, hogy hadd lássa bárki ott a folyosón az ő munkáját is. Lehetnének jobbak az eredmények kétségtelen. Ezt én állapítom meg magamban, pedig egyelőre csak annyit láttam, milyen csomósak és kócosak az összekötözött fonalak. Nézetemben azonban megerősít Gombosné, a versenyfelelós is, aki elmondja, hogy a verseny jól halad, csak még nem tökéletes a munka. A párttitkár is megjegyzi, hogy a minőséggel van baj elsősorban. Éppen ezért most az üzem vezetősége nagyarányú akciót indított el a minőség megjavítására. A pártszervezet és az összes üzemi társadalmi szervezet bevonásával termelést ellenőrző brigádokat hoztak létre. Ha az ember hanyagol, akkor segítik és figyelmeztetik. Ha a gépben fordul elő hiba, akkor rögtöp műszaki intézkedést foganatosítanak. Valóságos Hivázió lesz ez a gyatra és rossz munka ellen. Ahogyan én látom, támogatják ezt a munkások ls. Mert igaz, hogy csak három gépkezelőhöz léptem oda találomra, hogy véleményt halljak a versenyről általában, de mindhárom ember győzni szeretne. Ketten a brokátpaplant, a Warmadik meg a damaszt-abroszt szeretné hazavinni augusztus 20 után abból a sok fehérneműből, amely az üzem bejáratánál van közszemlére kitéve. N. L R

égebben ilyen abnormális helyzetek teremtették meg azt a cinikus és gyalázatos kispolgári megállapítást, mely így hangzik: "Jobb, biztonságosabb egy-két nexus, mint száz szürke cselekedet*. Ebben a megállapításban benne van a nyüzsgő lélekrajza. Nem a szocializmus fontos neki, nem az ország boldogulása, a lakosság elégedettsége nyújt számára örömet, hanem az egyéni érvényesülés lehetőségeinek biztosítása a legfőbb gondja. A társadalom ügye csak addig ügy számára, amig az megfelelő egzisztenciával jár. Ha ez nincs biztosítva: érdektelenné' válik a szocialista rendszer, jövője, a társadalom sorsa iránt A közéletben és vezető munkakörökben a munkásosztályra jellemző egyszerűség, szerénység kötefe léző. Nem hivatalból; hanem a mi vezetőink politikai, erkölcsi és lelki beállítottságából következik ez. A munkás-paraszt hatalom közéleti személyiségei, gazdasági funkcionáriusai) szerény dolgos emberek, akiket a szocialista társadalom megvalósításának felemelő gondolata, érzése tölt el munkájukban. rÜj társadalmat igyekszenek teremteni, amelyben a dolgozó embereknek a lehetőség szerint maximális boldogulást, jó megélhetési viszonyokat érhetnek el. Gyarapítani akarja az igazi vezető a többi becsületes emberrel együtt a népköztársaság politikai, erkölcsi, gazdasági értékeit. Ez az általános a munkás-paraszthatalom érdekében dolgozó funkcionáriusoknál. Pedig ezek a látványosság nélküli hétköznapok sok fáradsággal és sokszor igen kicsi eredménnyel járnak. E

bből a társadalomból "kilóg* a nyüzsgő típus, hamar észrevehető, ha nyitott szemmel járunk. Aki egyéni érvényesülését, boldogulását magasabb munkakörökben dolgozó funkcionáriusok személyes barátságának elnyerése útján igyekszik elérni, és nem a végzett munkája szolgáltatja boldogulásának alapját, az nem való a mi társadalmunkban semmiféle vezető tisztségre. A törtetés, talpnyalás, hízelgés, a vezetők körében való nyüzsgés egy tőről lármázó vonások: a burzsoákispolgár életfelfogásának undorító megnyilatkozásai. Veszélvesek, mert ragadósak és azok is megkaphatják e kórt, akikben erre egyébként nincs hajlamosság. Nagyon ártalmas a nyüzsgő, mert a súlyos időkben, amikor ügyünk nehézzé válik, megpróbáltatásoknak vagyunk kitéve, a nyüzsgőből azonnal áruló lesz. Érthetően, inert esetleg számítása szerint az ellentábornál találja meg egyéni boldogulását. V

eszedelmes burzsoá örökség ez, éppen ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni —, mint ahogy semmilyen burzsoá vonás felett sem hunyhatunk szemet. Legbiztosabb módon úgy küzdhetünk e burzsoá kispolgári maradvány ellen, ha egy-egy ember megítélésénél a végzett munkát tekintjük értékmérőnek ás nem azt, hogy hányszor jelent meg a vezető előszobájában, milyen ismeretségi köre van. Az önreklámozó ember ne találjon hitelre sehol sem. A társadalom boldogulásának a szempontjából — az élet bármely területét tekintve — kizárólag a haszpos munkának lehet jelentlsége. S ha Ilyen alapon ítélünk, akkor a "nyüzsgő típusok* lelepleződnek. Ez a munkáshatalomnak igen fontos érdeke. SIKLÓS JÁNOS