Délmagyarország, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-06 / 262. szám

Vasárnap, 1955. november 6. OELMOGYARORSZIG Változás a gyár szivében Hazánkban egyedülálló berendezés az Újszegedi Kender-Lenszövő erőtelepén Nagyszerű és az avatatlan­nak az első percekben igen le­nyűgöző látványt nyújt az a négy emeletnyi magasságú ka­zán, amely m Újszegedi Ken­der-Lenszövő kazánházában az energiát adja. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy az erőtelep a gyár szive. Működése nélkül nem készülhetne az anyag a szövőgépen, nem pereghetné­nek az orsók, nem cérnázhat­nák a fonalat. Az erőtelepen is mélyen érzi az ember, hogy az ipar kenyere a szén. Mert a négy kazánt itt is szénnel fű­tik, s a szén segítsége nélkül nem volna energia, erő az üzemrészek gépeinek meghajtá­sához. Szén! Kemény küzdelem fo­lyik érte, amíg a bánya mélyé­hői a felszínre kerül. S itt az újszegedi gyárban a szén meg­takarításáért hatalmas munka folyik az egyi'k nagy kazánnál. Ezzel együtt arról is szó van •— és ea sem kisebb jelentősé­gű —, hogy jobban kihasznál­ják a kazánt, az adott szén mennyiségből több energiát ál­lítsanak elő. Teljesen új utakon indultak el. Az eljárás, amelyet itt az erőtelepen alkalmaznak majd, Magyarországon az első. Ho­gyan kezdődött? A Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium, a Hőtechnikai Kutató Intézet kezdeményezésére, s segítsé­gével fogtak a merész terv ki­vitelezéséhez. Ez pedig: szén­osztályozó, szárító- és porszén­póttüzelö berendezés megte­remtése a kazántelepen. Az ez­zel kapcsolatos elrendezés vo­nalas vázlatát megkapta a gyár. A tervet azonban — a berendezés létrehozására — aprólékosan itt dolgozták ki Pozsgay Gyula gépészmérnök, a gyár műszaki osztálya veze­tőjének irányításával. A dere­sedő hajú és munkáját szívből szerető, fáradhatatlan, nagytu­dású gépészmérnök különben a Könnyűipari Minisztérium hő­technikai és kazán-szakértője. Vele is indulunk a kazánházba. Kálmán kőműves odaadóan munkálkodnak. Vitusz Gyula, többszörös újító, a javítómű­hely vezetője is „szivet-lelket" ad a munkájába. S Pozsgay Gyula főmérnök nagy hozzáér­téssel vezeti, s kezében tartja a munkálatokat. m i A nagykazán körül minde­nütt emberek dolgoznak; lent és a magasban is. Mert a ter­vek munkával valósággá érnek. Látni már a hidegfényű vas­csövet, aztán a kazánház tete­jén a széngyűjtő tornyot. Las­san kibontakozik a kép, amely az új berendezést adja. Az úttörő és nagy munka he­vében nem könnyű különbséget tenni a sok kiváló teljesítmény között, — mindannyian dereka­san dolgoznak itt. Török Imre, Járosi József, Szacsvai Gábor, Börcsök István szerelő, Goda Elhagyjuk a kazánházat. 'A főmérnök irodájában rajzokat vesz elő, s lelkes szavakkal ma­gyarázza a berendezés működé­sét. Mennyi sok munkaóra, mennyi aprólékos, gondos szá­mítás kellett ahhoz, amíg a tervek elkészültek?! Az egész berendezésnek úgy kell mű­ködni, mint az óramű. Ez pe­dig nem kis dolog! Adatokat nézünk. Egy közü­lük azt mutatja, hogy száz Viló poros szénből 300 kiló gőzt tudnak előállítani. Ha a szén­ből elválasztották a port, ak­kor a darabos szén több ener­giát adott. Ha száz kiló szén­ből 30 kiló port választottak !<i, akkor a megmaradt 70 kiló ros­tált daraszén 336 kiló gőzt ter­melt. Feladat volt tehát meg­találni, hogyan kell a szén ros­tálását gyorsan, gazdaságosan elvégezni, aztán mit tegyenek a porszénnel. A „titok" nyitja a szénosztályozó, szárító- és porszénpótiiizelő berendezés létrehozása *volt. — Mi a berendezés lényege? kérdezzük a főmérnököt. Rö­viden a követvezőkben ad vá­laszt: — A berendezés lényege, hogy a bányákból vagonokban érkező vegyes, poros és most vizes szenet forró füstgázzal pneumatikus úton megszárítja, rostálja. Ezt a megszárított és rostált szenet — melynek hasz­nálata jelentősen kedvezőbb fajlagos göztermelést, tehát több energiát, s a jobb elgőzö­lögtetéssel pedig szénmegtaka­rítást ad — a szerkezet auto­matikusan a kazán j mozgóros­télya feletti széntároló garatjá­ba juttatja. A berendezés a por és apró szenet szabályozható mennyiségben az őulő malomba viszi, porrá őrli és> hátulról a kazánba fújja. Nagyon érdekes a többi kö­zött az is, hogy, a füstgázt, amely különbenJa kéményen tá­vozna el, „befogják", közvetle­nül a kazán beásejéből szívják el. A Moszkvai Hőtechnikai Kutató Intézet: is tud a kísér­letről, s annak eredményét ér­deklődéssel várják. A berende­zés alkalmas'.ásával cseppet sem túlozva, sőt inkább sze­rényen számolva 20—30 szá­zalékos szénriiegtakarltás vár­ható. Az egy nagykazánnál ez naponként 80—100 mázsa szén megtakarításét eredményezi. Nagy szerepe/abban is áll, hogy lényegesen /megjavítja a gőz­kazánok energia előállítását. A kazánok számottevően jobb ki­használásai következtében az energia termelést újabb kazán beállítása nélkül tudják növel­ni. Ez országos vonatkozásban nagyon nagy horderejű és je­lentőségű. A berendezés megvalósítá­sát nagyobb beruházás nélkül, házilag, saját erőből végzik. Ezért külön megbecsülés és el­ismerés jár. A berendezésnek eredetileg november végére kellett volna készen lenni. A határidőt november 15-re hoz­ták előre. De elhatározás szü-' letett: „November 7-ig elkészít­jük a berendezést". Állták sza­vukat! A napokban pedig megtörté­nik a próba, az esetleges ki­igazítások végrehajtása. Utána következik a rendszeres üze­meltetés, — teljes gőzzel. Ismét nagyot alkottak dolgo-i zóink. (morvay) Hz Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat ismét elnyerie a „Kiváló Vállalat" elmet Nagy az öröm a Szegedi Élelmiszerkiskereskedelmi Vál­lalat dolgozói között; harmadik negyedévi jó munkájuk alapján vállalatuk ismét elnyerte a „Ki­váló vállalat" címet, — ebben az évben már harmadszor. A Szegedi Elelmiszerkiske­reskedelmi Vállalat a harmadik negyedévben is igen eredmé­nyes munkát végzett a íogyasz­tóközönség minél jobb ellátása és kiszolgálása érdekében. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy a vállalat 94 és fél szá­zalékos költségfelhasználás mel­lett áruértékesítési tervét 109.6 százalékra teljesítette. A Szegedi Elelmiszerkiske­neskedelmi Vállalat dolgozói ma délután a Szegedi Ken­derfonó Rigó utcai kultúrter­mében rendezett ünnepség al­kalmával veszik át a mintegy tizenkétezer forintot kitevő pénzjutalmakat, az „Élenjáró dolgozó" és „A szakma kiváló dolgozója" kitüntetéseket, jó munkájuk jutalmát. Lengyelországi útjáról tart beszámolót Dl agy Pál elvtárs, a „Délmagyarország" szerkesztőbizottságának vezetője Kedden, november 8-án este 6 órai kezdettel a DÁV Klauzál tér 9. szám alatti kultúrtermében háromhetes lengyelországi tanulmányút­járól számol be Nagy Pál elvtárs, a "Délmagyarország* szerkesztőbizottságnak veze­tője, a Városi Békebizottság, valamint a DÁV Békebizott­ságának rendezésében. A beszámolón megjelenik és felszólal Broniszlaw Bar, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének titkára. Az előadás után bemuta­tásra kerül az egyik leg­újabb lengyel film. A beszá­molóra és a filmvetítésre minden érdeklődőt szívesen lát a rendezőség. — Szocialista kultúráért jelvénnyel tüntették ki Jurlca Józsefet, a DÁV és Annau Rózsit, a Jutaárugyár dolgo­zóját jó kultúrmunkájáért. A Népművelési Minisztérium dicsérő oklevelet adományo­zott a Szegedi Kenderfonó­gyárnak az üzemben foiyó kulturális tevékenységért. Érdekes előadások a Szabadegyetemen Novemberben megkezdődnek a szegedi Juhász Gyula Sza­badegyetem tagozatain a he­tenkénti előadások. Az előadá­sokat a legkiválóbb budapesti és szegedi egyetemi tanárok és műszaki szakemberek tartják. A filozóíia tagozaton az első előadást „A filozóíia tárgya és módszere" címmel Szigeti Jó­zsef, a filozófiai tudományok kandidátusa, a világirodalmi előádássorozatok bevezető elő­adását Trencsényi Waldapfel Imre Kossuth-díjas egyetemi tanár. A fizika-műszak tagoza­ton november 8-án „Mi az energia?" címmel Pauncz Re­zső egyetemi docens tart elő­adást. Nagy érdeklődés előzi meg Szegeden a textilipari ta­gozat előadásait. Elsőként, no­vember 9-én „Természetes ere­detű textil-alapanyagok (len, kender)" címmel Mohácsi Ti­vadar tudományos kutató tart igen érdekesnek ígérkező elő­adást. Ugyancsak november elején a felsoroltakon kívül megkez­dődnek a szabadegyetemi elő­adások a jogtudományi, köz­gazdaságtani, magyar irodal­mi, művészettörténeti, zenetör­téneti és egészségügy-biológiai tagozatokon is. — A Magyar Rádió a sze­gedi Nemzeti Színházban pénteken este hanglemezre felvette Offenbach: Hoff­mann meséi című operája teljes előadását. A forradalom dicsérete Ö, forradalom, fényes üstökös, te minden idők legszebb hajnala, felállt az ember — istenét lerázva — / egymaga, s belőled rakja álmai falát okosan, ahogy vágyakozta rég. mikor e század, hej, még messze volt, mint föld és nap és csillagrendszerek, de messze volt! V J Addig, de sokszor zsákutcába vitt az alkuvási hajlam, s mennyi élet hullott szét, mint a pelyva; soha már 'm békétlenek ne marják szét szived magadra ébredt bölcs emberiség. t LÖDI FERENC Pénteken iiiési tart a városi tanács] A városi tanács november 11-én, pénteken délután 2 órai kezdettel ülést tart a tanácsháza nagytermében. A ta­nácsülés városunk népmüveléséről tárgyal. Előadó Tomiüácz Imre elvtárs, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese. A nép­művelési állandó bizottság munkájáról tart beszámolót Lődi Ferenc elvtárs, a bizottság elnöke. A napirendi pont előtt Dé­nes Leó elvtárs, a végrehajtó bizottság elnöke ismerteti a ta­nács állal hozott határozatok végrehajtását. Ülést tartottak a kerületi Hazatias Népfront-bizottságok Pénteken este a Hazafias Népfront kerüileti bizottságai ütést tartottak. A III. kerü­leti Népfront-bizottság ülé­sén Sziládi Sándor, a bizott­ság elnöke, a MÁV Igazga­tóság kereskedelmi szolgálat dolgozója a bizottság mun­kájáról és a feladatokról be­szélt. Többek között megem­lítette, hogy a III. kerület Hazafias Népfront-bizottság tagjai az elmúlt napokban több alsóvárosi dolgozó pa­rasztot látogattak, meg, s be­szélgettek el velük a vetés sürgősségéről. Az I. kerületi népfront-bizottság ülésén az elnök, Szabó Dénes kórházi főorvos a külpolitikai hely­zetről tartott beszámolót. Mindhárom kerületben a vá­rosi Hazafias Népfront-bi­zottságának munkatervében meghatározott feladatokat be­szélték meg helyi vonatko­zásban. A bizottságok fel­adatai közé tartozik a ter­melőszövetkezetek zárszám­adó taggyűlésein való rész­vétel és oda az egyénileg dolgozó parasztok meghívása, a kerületi tanácstagok be­számolóira való mozgósítás. A Hazafias Népfront Bizott­ságának egyik legszebb fel­adata a műemlékek megőr­zése és gondozása. Az ülése­ken a bizottsági tagok közül feelősöket választottak meg. akik gondoskodnak a műem­lékek rendbentartásáról. Azután a népfront-bizott­sági üléseken apróbb részlet­feladatokat beszéltek meg. Elhatározták, hogy megláto­gatják azokat a népfront-bi­zottsági tagokat, akik nem járnak az ülésekre, kiselő­adásokat tartanak a nyugdí­jasoknak. a kisiparosoknak az őket érdeklő kérdésekről. Négy gépállomástól jelentik Közöljük, hogy a Puszta­mérgest Gépállomás körze­tébe tartozó tsz-ekben az őszi kalászosok vetését 100 száza­lékra teljesítettük. Ezzel va­lóra váltottuk november 7-i felajánlásunkat. Pusztamérgesi AMG dolgozói. Közlöm, hogy a kollektív munka eredményeként az éves tervet november 5-re 100 százalékra teljesítettük. Kisteleki Gépállomás igazgatója. A Sövényházi Gépállomás dolgozói az esős naookat ts kihasználva szombaton dél­előtt elvetették a körzetük­höz tartozó termelőszövetke­zetekben az eszi kenyérga­bonát. Sövényházi AMG «r vezetői. A gépállomás dolgozói kö­zöljük. hogy november 7 tiszteletére tett vállalásunkat öt nappal a határidő előtt teljesítettük. Ezen belül az őszi kampánytervet 100. az éves tervet pedig 111 száza­lékban november 2-re telje­sítettük. Mórahalmi Gépállomás dolgozói. > . . Húsvét másodnapja volt, amikor a Központi Bizottság telefonon értesítette a Vibor­gi-kerület pártbizottságát, hogy hosszú emigráció után este megérkezik Finnország­ból Lenin. A kerületi pártbi­zottság ügyeletesei először zavarba jöttek: mes k~'l szervezni a fogadtatást, de hogyan? Hiszen a gyarak es az üzemek állnak. Megtalál­ták a kiutat: vörös vászon­csíkra fehér festékkel ráír­ták: „Elvtársak! Jön Lenin, fo­gadjátok!" Ezt a plakátot két hosszú póznára szögezték és végig­mentek vele a Viborgi-vá­rosrész utcáin. Estére a külváros minden részéből özönlöttek a mun­kások a Finnlandi-pályaud­var felé. Itt találkozott a nép a forradalom vezérével, aki sok éves száműzetés után hazatért. Itt hangzott el a páncélkocsiról Lenin törté­nelmi jelentőségű beszéde, amely ezzel a jelszóval vég­ződött: •— Éljen a Szocialista For­radalom! Ez a beszéd, amelyet mé­lyen szívükbe véstek az egy­szerű emberek, — boldog ál­mokat ébresztett, harcba hí­vott az elnyomók ellen. * Néhány nap múlva Lenin átköltözött a párt Központi Bizottságának épületéből a Sirokaja utca 48. számú ház­ba, nővére szerény lakásába. A házfelügyelő előhozta a Az illegalitás utolsó napjai ház könyvét, hogy felírja adatait. Vlagyimir Iljics nem tudta, hogy mit válaszoljon arra a kérdésre: ..Mivel fog­lalkozik, miből él?" Megkérdezte: — Mit szoktak beírni eb­be a rovatba, ha valaki se­hol sem dolgozik? — A tőkéjéből él — felelte a házfelügyelő. Vlagyimir Iljics elmosolyo­dott. — Nos, ha így Van, ez ép­pen rám illik. írja: tőkével foglalkozik... * Május 12-én Leninnek két gyárban kellett felszólalnia, s ezért elkésett a putyiloviaik gyűléséről. Amikor megérke­zett, Csernov földművelés­ügyi miniszter, az eszer párt vezére, már elmondta beszé­dét és elment. A munkások, akik betöl­tötték a gyár udvarát, ellep­tek minden magasabb he­lyet. felmásztak a műhelyek tetőire, egyszerre megélén­kültek: — Lenin megérkezett! Lenin felment az emel­vényre. A tér felzúgott, meg­elevenedett. Szűnni nem aka­ró üdvözlőkiáltások fogadták. Vlagyimir Iljics várt egy ki­csit, azután belekezdett. — egyszerűen, mintha csak szűk körben beszélgetett vol­na a munkásokkal. Sajnál­kozását fejezte ki, hogy már nem találta ott a minisztert, no, de nem baj. Nagy vona­lakban azért el tudta kép­zelni, mit mondhatott. És Vlagyimir Iljics olyan sike­resen szállt vitába a távolle­vő Csernovval, mintha ma­ga is hallotta volna az eszer pártvezér beszédét. — Eltalálta, jól beszél — suttogták egymás között a putyiloviak. Lenin sokáig beszélt. És a munkások lélegzetvisszafojt­va hallgatták. Amit Lenin mondott, magával ragadott, gyújtott. Az ismeretlen jö­vőtől való félelem eltűnt. Cselekedni akartak, harcol­ni, egészen odaadni magukat a forradalomnak. * A júliusi napok. A men.se­vikek és eszerek támogatta ellenforradalmi Ideiglenes Kormány terrorhoz folyamo­dott. Szverdlov megtudta, hogy a burzsoázia Lenin le­tartóztatására készül. Július 5-én röviden elmondta mind­azt, ami tudomására jutott, ráadta Vlagyimir Iljicsre a saját kabátját és magával vitte, Vlagyimir Iljicsnek különböző munkások laká­saiban kellett rejtőzködnie. A felbátorított burzsoázia követelte, hogy Lenint állít­sák „bíróság" elé. Meg akar­ta fosztani a proletariátust vezérétől. Lenin egy öreg munkás, Sz. J. Allilujev la­kásán, a Rozsgyesztvenszka­ja utca 17. számú házban ta­nácskozott a vezérkarral: mit tegyen? Az árulók azt akarták, hogy Lenin jelen­jen meg a bíróság előtt. Sztálin ezt hevesen ellenez­te, őt támogatta a párt Köz­ponti Bizottságának többsé­ge is. A Központi Bizottságnak ez a határozata mentette meg Iljics drága életét.., * Július 11-én leborotválta bajuszát és szakállát, mun­kásruhába öltözött és késő este Sztálinnal és Allilujev­vel gyalog elindult, hogy egy éjszakai személlyel Razliv állomásra utazzon. Jemeljanovnál Vlagyimir Iljics a csűr padlásán húzó­dott meg Itt fogadta a Köz­ponti Bizottságtól érkező elv­társakat. Később át kellett költöznie a Razliv-tó part­jára, ahol egy szénaboglya mellett álló sátorban telepe­dett meg. * 1917 esős nyarán Lenin ka­zánfűtőnek öltözve áthajó­zott Finnországba. Nem so­káig tartózkodott ott. A po­litikai helyzet megérett a fegyveres felkelés előkészíté­sére. A Központi Bizottság határozatára Lenin október 7-én visszaérkezett Petrográd­ba. A Februári Forradalom után a Viborgi városrész lett • a bolsevikok fellegvára. Le­nin itt készítette el a fegy­veres felkelés tervét és itt írta meg leveleit, amelyek­ben sürgette az elvtársak felkészülését. Innét indult október 10-én a párt Központi Bizottsága történelmi jelentőségű ülé­sére. amelyet titokban tar­tottak. A Karpovka-folyó rakpartja 32. sz. házban. A forradalom sorsán aggódó Vlagyimir Iljics innét írta aggódva a Szmolnijba: „Elvtársak! Ezeket a sorokat 24-én es­te írom, a helyzet a véglete­kig kritikus. Napnál világo­sabb, hogy a felkelés haloga­tása most már igazán egy­értelmű a halállal. Nem szabad várni!! Min­dent elveszíthetünk!! Azután, amikor megérke­zett az összekötő a Központi Bizottságtól, Vlagyimir Il­jics parókát vett fel, arcát kendővel felkötötte, mintha a foga fájna, és elindult a Szmolnijba. hogy a történel­mi fordulóponton kezébe ve­gye a forradalom iráru.i sát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom