Délmagyarország, 1949. szeptember (6. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-20 / 218. szám

«(. evi. 218. szam. . Ara 60 fillér Leéitékelfék az angol fontot 1349 szeptember 28 Kedd ®a—bmi nihwifwinmwttmaiiai zz^klekl, Ognyeiiovics, Ju$ím o flj Besugék^ kémek, lia^aáirtilöls, K»érgy illt os oR saörmyti bűnei tórulziaR föl a népfoiros&g elölt Harmadik napja tart a per, larmadik napja győződünk meg •smét arról teljes egészében, unit részleteiben már eddig is tudtunk: gyalázatos ellensé lekkel állunk szemben, elvetemült kémek, orvgyilkosok szövögették itt már évek, — sőt évtizedek — óta szennyes hálóikat. Olyan ügynökök ezek, afcifc mindent árultak, mindent piacra vittek, ami nekünk a legdrágább: kemény munkával és a Szovjetunió segítségével elért eredményeinket, szabadságunkat, függetlenségünket, békénket, további fejlődésünket. A három nap bőségesen elegendő volt arra, hogy részleteiben is tájékozódjunk arról, milyen sorsot szántak Rajkék az egész magyar népnek, a mar gyar nép legjobb fiainak. Meghallottuk pontosan, :— a sa ját szájukból, — hogy mik vol tak a „perspektívák". Rajk a pénteki tárgyaláson többek között ezt mondta: íA •Jégcél egy polgári demokratikus rendszer létrehozása, polgári demokratikus kormányzattal, természetesen kapitalista tartalommal, a kapitalizmus Visszaállításával", És mit jelent az a „polgári demokratikus" tartalom? Rajk erre js válaszolt: „Mindenesetre i legmesszebbmenő lcegyeilenkedés, mészárlás lett volna azokkal a demokratikus erőkkel szemben, amelyek őket(t.i. o fasisztákat) az országból kiszorították, a kapitalizmust fokozatosan likvidálták, a földeket felosztották, az üzemeket, bankokat államosították és így tovább". De megmondták ezt a többiek Is. Szőnyi tegnap már részletesebben kifejtette, hogy „Tisztában vagyok ma azzal, hogy a következményeiben és a további kialakulásában végül is nem egy burzsoá-demokratikus köztársaság, hanem a fasiszta uralomnak, véres uralomnak valamilyen új formája következett volna be ugyanolyan gyakorlati következményekkel, vagy hasonló gyakorlati következményekkel, mint a múltban a véres fasiszta diktatúrában... Bekövetkezett volna az, hogy a gyárosok visszakapják a gyáraikat, a földesurak nagyrészt a földjeiket, a bankárok a bankokat, vagyis a magyar dolgozó nép minden olyan vívmányától, amelyet a népi demokráciában elért, újra megfosztatott volna. A tőkés uralomnak véres formája alakult volna ki Magyarországon". Tehát, minden izükben, min den gondolatukban gyilkosok voltak és ha erre alkalmuk Utt volna minden tettükben gyilkosok lettek volna ezek. Az egész magyar nép gyilkosai. A három tárgyalási nap alatt azonban nemcsak Rjkékról kap. tunk egészen pontos képet, hanem i-ériet trantuny — y<>. vésbbé pontosat, nem kevésbbé undorítót a Titó rendszerről, de képet kaptunk az egész imperialista rendszerről i*. Jól emlékszünk még arra, mikor a jugoszláv kormány piszkolódó hangú jegyzékére a Szovjetunió augusztus 11-én a többi között a következőket válaszolta: „A jugoszláv kora mányt, illetőleg e kormány vezető személyiségeit bizonyos erős szálak fűzik a külföldi kapitalisták táborához< — félelmetes erejű vádként hangzik ' Súlyos, félelmetes vád volt ez — akármennyire is a diplomáciai nyelv megválogatott szavaival mondták el. Most ezt a vádat a magyar nép bírósága elölt erősítették meg azok, akik maguk is részesei voltak a vádban elhangzottaknak. Világosan kiderült, hogy ezek az „erős szó lak" — a kémkedés, a nép árulás, a diverziós tevékenység szennyes szálai voltak. A tárgyaláson Brankov vallomásából ez derült ki: „Elnök: Kik voltak ezek az angol-amerikai katonai megbízottak, kik megjelentek 1943tól kezdve Tito fővezérkaránál és a tartományi vezérkaroknál? Brankov: A Tito vezérkaránál az amerikai katonai misszó tagjai voltak: Hamilten ezredes, Fire és Fart* alezredesek. Az angol misszió tagjai voltak: MtLane tábornok, Salwin és Moore alezredesek, azután Churchill Radolph őrnagy. Az angol-amerikai tisztek Tito fővezérkaránál voltak. Azután a tartományi vezérkaroknál ugyan úgy voltak angol-amerikai katonai képviselők". Tehát Tito nem a Tájékoztató Irodai ismeretes határozatakor vagy az előtt közvetlen lett az imperialisták zsoldosa, hanem már a második világháború alatt is az imperializmus útját egyengette Jugoszláviában, már akkor kezdte nyitogatni a kaput számukra. De Brankov vallomása megmutatja a másik oldalt is megmutatja a jugoszláv „kormányférfiakat", a jugoszláv „diplomatákat", akiknek elsősorban az volt a feladatuk, hogy azokat a bizonyos szálakat, amelyek az egész Tito rendszert az imperializmushoz kötik Magyarorország köré, a magyar dolgozó nép nyaka köré szőjjék, A szombati tárgyaláson ez hangzott el: .Elnök: Kik voltak azok a jugoszláv diplcvnalák. ckik Magyarországon kémtevékeny, séget, romboló munkát folytattak? Brankov: 1945-től kezdve Ciemii ezeredes a kqfonai miszszió akkori vezetője, Jávorszky őrnagy. Kovács őrnagy, később Mrazovits, Jugoszlávia budapesti követe. Szmiljanica őrnagy, aki később a konzultátusi osztály vezetője lett, Devecsics, a konzulátusi osztály vezetője, Joanovics tanácsos, GavrüoxHcs kereskedelmi attasé, Csacsinovics és Jovics a kereskedelmi attasé helyettesei, követségi tisztviselők, Tolbicz Lázár, Grek Nikola követségi tisztviselő*". Ezek a kisebbek, de a Tito rendszer, a fejétől rothadt. Szőnyi, a tegnapi tárgyaláson ezt vallotta: „Tudomásom volt már. akkor arról, hogy 1944-ben Tito jugoszláv minisztereinek és Dulles ax amerikai hírszerző, központ ekkori európai vezetője között titkos kapcsolat jött létre és tárgyalások folytak hivatalos amerikai körök és Tito között a háború utánra vonatkozó közös munkájuk, köeös taktikájuk kidolgozáséra azzal a céllal, hogy a Balkánon Tito, mint központi személy szervezze és irányítsa a Szovjetunió és a Kommunista Pártok ellen írd nyúló romboló aknamunkát. Ezt a tényt 1944 őszén Lompar Misától több alkalommal kapott részletes beszámolóból tudom" Aj egész ország népe, — Nagy szeged minden dolgozója is mély gyűlölettel és megvetéssel hallgathatta naponként az imperialista bércnc, fasiszta kémek és provokátorok viselt dolgait. De a megvetés és gyűlölet mellett mindenkiben ott van a győelem tudata. A győzelem tudata, az imperialisták sokáig álcázott előretolt hadállása felett, az imperialisták fasiszta módszerei felett. A tárgyalások napjaiban mindenkiben még fokozottabban megszilárdult az a tudat, hogy nincs kegyelem az imperializmus aljas ügynökeinekI Erőszaka! fíur?o!tsk el Jugoszláviába magyar áilanpo.garokat Dr. Jankó Péter tanácselnök 9 óra után néhány perccel nyitotta meg Rajk László és bűn társai hétfői tárgyalását. Dr. Alapi Gyula népügyész intézett kérdéseket B.ankov Lázár hoz Népügyész: A Magyarországra érkező jugoszláv katonai misz ziót, amelyn.k ön is tagjai közé tartozott, szeretettel fogadták Magyarországon? Mivel viszonozták ezt a szivélyes fogadtatást a jugoszláv katonai misszió egyes tagjai? Brankov: Barátságosan fogadtak és állandóan, mint barátok érintkeztek velünk. Be kell ismernem, hogy nekem sokszor kellemetlen volt, szégyenkeznem is kellett volna, hogy olyan utasításokat kell végrehajtanom, amilyeneket Belgrádból kaptunk. Azok ellen kellett dolgozni, aütík miniket barátságosain fogadtak. Ax utasítások olyanok voltak, hogy kém szervezeteket kell szervezni, olyan módszerekkel amelyekről már beszéltem, azíán összeesküvés megszervezése... Mindez azok eiiea irányult, akik a magyar népi demokrácia vezetői voltak. Népügyész: Ismer-e ön még olyan eseteket, az eddig említetten kívül, amikor elraboltak éa Magyarország területéről erőszakkal elhurcoltak Jugosz livióba olyan személyeket, akik magyar állampólggRJk voíiafc? "á-vallomásában megemlített?. Brankov: Emlékszem még ecy ilyen konkrét esetre. Ez 1941 januárjában törént. Ekkor erő. szakkal vitték Jugoszláviába Mücola Ferenc magyar állam* polgárt. Csancsinovicj ezer* vetzte mag ezt az akciót. Közte* működött még — azt hiszem —« Gnek Nikola. Egy hét mulv» Mikulát megint visszahozták Budapestre. Belgrádban arra kényszert tették, hogy az UDB részér® dolgozzon. Népügyész: Más nem volt? Brankov: Aztán voltak olya® estdk, hogy az ügynökök re-n d< szerint Jugoszláviából illegáU9an mentek és jöttek vissza Ma* gyarországra, mindig liami3 út< levelekkel, amelyeket vagy 4 jugoszláv misszió, vagy a kA vétség állított ki részükre. ! Népügyész: Tud-o ön hogy jugoszláv diplomáciai kül| detésben lévő egyének más országokban is folytattak ilye* kémtevékenységé éa rombokí tevékenységét azokon az orszái gofcon félti!, amelyeket ön mái 3 mrv-*e,miítetl» Titóék beszervezési módszere: fenyegetés, zsarolás Brankov: Igen tudok arról, hogy ilyen módszerekkel dolgoztak, hasonló utasításokat kaptak mint én itt Magyarországon állandóan, Bulgáriában, Romániában, Itengyektrszágban, Csehszlovákiába rv. Különösen CsehZlovákiában nagyon erős munka folyt, Amikor Belgrádban voltam, Rankovics azt mondta, hogy Cseliszlováldában rokka! jobban dolgoznak. Rankovics említett® Drndicset, aki akkor a katonai attasé helyettese volt Prágában és egyben ax UDB főrozindense, Rankovics azt mondta, Csehszlovákiában Drrv dicsnek sikerült jó kapcsolatokat kiépíteni az ottani csehekkel éa szlovákokkal, akik a háború alatt nyugaton voítafc. Különösen jó kapcsolatokat teremtett azokkal a csehekkel és szlovákokkal, akik Anglia hadseregében szolgáltak a háború alatt. Nekem azt ajánlotta, hogy fel kell vennem a kapcsolatokat azokkal a megyatokkal, akik nyugaton voltak, troo k ím i ák ka! ás ha sonló elemekkel. Drndicsesel találkoztam egyszer 1947-ben Belgrádban. Kérdeztem, hogyan dolgozik 6 Csehszlovákiában. Azt mondta, hagy neki legnagyobb sikere Szlovákiában volt, ott a szlovákiai nacionalistákra és a Hlinka gárdistákra támaszkodott. Rankovics utasítása szerint kihasználta a nacionalista ellentéteket a csehek és szlovákok között Nápügyész: Mondja el pontosan, mint az UDB magyarorzági íörezidense, miiven utasításokat kapott Titótól és Rarv kovicstól arra vonatkozólag, hogy hogyan válogassa ki • beszervezésre alkalmas egyéneket Magyarország tőrületén, f magyar kormány ellen? Brankov: Mint a legalkalmasabb módszert, Rankovics olyaa utasítást adott, hogy leleplezéssel való fenyegetéssel kell beszervezni őket. Népügyésa: Zsarolni őketT Brankov: Igen. Különöse® azokat; akik kompromitálva voltak. Például, akik a régi horthysta rendőrségen dolgoztak, Szála-sriék számara dolgo rtak o Gestapo ügynökei vt'íak, az angol-amerikai hírszolgá'ttal együttműködtek. Ilyen elemekkel kell elsősorban felvenni a kapcsolatokat, mert az bizonyult be, hogy ezek lettek a legjobb ügynökei. Ezeket jobban kézben lehett tartani és ők hajlandók voltak dolgozni is. Ezek természetesen Gestapo módszerek voltak. Rankovics ezt nem k titkolta ás azt is említette, hogy a Gestapótól ts lehet sokat tanúból. Véleményem szerint hasonló módszereket biztosa® használtak n« angol-amerikaiak is Ti tóval és Ranko" vicceal is. Tudom például, hogy még ahiború alatt a partizánok sokai beszéltek arról, hogy Ranko vics egyszer egy kis csoporttal német kézre került és akkor ezt a csoportot kivégezték csak Rankovicsnak sikerült né hány hét múlva kiszabadulnia Akkor., Tito mór 1941-42-ben tárgyalt a németekkel a háború abbahagyásáról Népügvész; Nem lett semíií baja? Brankov: Nem volt semmi baja. Akkor beszéltek, lehetséges, hogy Rankovicsot annakidején már beszervezték a