Délmagyarország, 1941. szeptember (17. évfolyam, 199-222. szám)
1941-09-18 / 212. szám
A szegedi egyetemen tilos a »Méltóságos uram«! (A Délmagyarország munkatársától) Régóta esedékes, széles körben hosszú ideje várt és őszinte helyesléssel fogadott példaadó határozatot hozott a szegedi Horthy Miklós-egyetem legfelsőbb önkormányzati szerve, az egyetem tanácsa. Rövid és világos határozattal közölte az egyetem ifjúságával, hogy az egyetemi életben megszűnt a „ni élfóságos uramozás". Mindenkit egyszerűen az öt képzettsége, tudományos rangja, vagy kinevezése alap. ján megillető címzés jár, minden külön cím- és rangkórság kultusza nélkül- Végre tehát van egy magyat tudományos intézet, amely kimondta a halálos Uéletet az oknélküli, visszatetsző, gefinehajlltó „méUóságosuramozdsra", az egyetem hivatalaiban, intézeteiben, tantermeiben, vizsgáin, az írásos érintkezésben, beadványokon m jövőben tilos a méltóságos" hajbókolás, elég és mennyivel szebb, ha az egyetem tanárait egyszerűen professzor úrnak", a dékánokat röviden „Dékán úrnakf, a rektort pedig a régi hagyományos latinsággal ,M agnififje Reel • r"-nak nevezik. A szegedi egyetem tanácsa ezzel az elhatározással valóban főiskolai tanítói hivatást teljesített és példát matatott a közélet felél szűnjék megvégte az indokolatlan és visszatetsző, de mindjobban elharapódzó timkórság. A szegedi egyetem mindenesetre régen esedékes lépéssel megállította ezt a folyamatot és visszatért a régi magyar egyetemi formákhoz. Nincs is szebb és rangosabb megszólítás, mint az a töm, amit a megszólított munkája, tudományos rangja, egyéni érdeme szerint elért, — mennyivel szebb és mennyivel többet mond a ptofesszöt úlf a nyakló nélkül divatozó méüóságosuramozás helyett —, de nemcsak az egyetemen, hanem a hivatali és közélet szinte mindegyik szakaszán mennyivel szebb és megtisztelőbb volna ez a szép, magyar-latin hagyomány, — vájjon szebb és rangosabb címzés a *méltóságos aram", mint: „Tanáns elnök 4r, vagy Polgármester út, .. . Méltóságos sok van, de a professzor, a tanácselnök, vagy a polgármester a maga munkájával, a maga egyéni kötclességteljesitésével érte cl ezt a tangót., amely többet is mond mindennél. A szegedi egyetem diáksága a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel lette magáévá a tanács határozatát és szinte egyik napról a másikra megszűnt a bokacsattogtató méltóságosuramozás. Alig néhány nap alatt megszokta nz ifjúság as új rendet, ma már alig-alig hangzik fél véletlenül egy-egy régi konvencionális bókolni próbálkozás, — ilyenkor pedig szépen, tapintatosan értésére adják, hogy a méltóságos úrnál jobban illeti az egyetem tanárát a „Professzor, úr". Nagy örömmel vették tudomásul az új megszólítási rendet különösen a Felvidékről, Erdélyből és a Bácskából érkezeit egyetemi hallgatók, akik mióta — hála Istennek — Szegeden folytathatják tanulmányaikat, sokszor valósággal közelharcot, kellett vivniok önmagukkal, amíg rájárt a nyelvük a minden helyzetben, minden hivatalban felhangzó — és valljuk be, sokszor megkövetelt — méltóságos uramozásra. Most fesztelenül, belülről való tisztelettel mondják egyszerűen az °gyetem tüdős tanárait megillető megszólítást. A méltóságos Címzés verdiktjét könnyűszerrel szokták meg azok a hallgatók is, akik a Bácskából érkeztek Szegedre, és akik huszonháromévá távollét után még csak most gyakorolják a magyar nyelv finom és hajlékony árnyalatait. A jótékony tanácsi rendelkezés előkészítése még dr. Szent-Györgyi Albert most lelépett rektor egyik utolsó javaslata volt, amelyet a tanács egyhangúan tett magáévá. Természetesen a határozatot dr. K o gutoufisz Károly, az egyetem új tektor.a is magdévá tette. A tanács határozatát minden karon « dékán hirdette ki és a kari hirdetőtáblákon az egyetem mmden polgárának el kellett olvasnia. Így ' hamarosan mindenki tudomásul vette és ma már, majdnem mindenütt meg is szűnt a sokszor túlzottan és tolakodóan jelentkező méltósúgosuramozás. A bölcsészeti karon például a következő dékáni hirdetményben közölték a hallgatósággal az egyetemi tanács jótékony határozatát: ad 373. sz. 1911. » Értesíteni az If.juságol, hogy a Horthy Miklós-Tudományegyetem tanácsa rendes ülésén 136., jegyzőkönyvi szám alatt ugy határozott, liogy az ifjúság a jövőben az egyetem tanárait minden más cinizcs m e 11 ő z c s é v e 1, egyszerűen »Profcsszor u r« megszólítással illesse. A Karok dékánjainak a »D é k á n ur« címzés jár, mig az egyetem Rektorát a »R e k t o r M a g n i f ic u s« megszólítás illeti. E határodat alapján felhívom az egyetemi hallgatók figyelmét arra, hogy a jövőben ehhez a határozathoz alkalmazkodjanak.® Pavelics: DELMAGYARORSZAO Csütörtök. 1941. szeptember 18. Ritkán volt még ilyen határozat, amely a legszélesebbkörü népszerűségre tarthat számot. A szegedi egyelem mindenesetre azzal, hogy száműzte a tudományos munka hajlékának falai közül a méltóságosuramnzást, példái adott számos intézménynek, hivat a lm a k. mond h af ni a mag y a r. k özél etil e k. Az egyetem az egész magyar társadalmat alakító pedagógiai feladatot teljesítettt ideje volna, ha minél szélesebb körben ut áe noz nák. A professzor urak lemondtak méltóságos címzésükről, de azért ugyanazok marad* tak működésükben, munkájukban, emberi érté-/ keikben, tudományos rangjukban és tekintélyükben, A szegedi ifjúság is reméli, hogy aj egyetem példája. m ihamarabb egyetemet lesz. Szurongro tűzzük a rendzavarokat es üQuitogoíóhaf Zágráb, szeptember 17. Pavelics pöglavnik egy katonai ünnepségen beszédet intézett a katonasághoz és az usztasákhoz. Az államfő szerint a Horvátországban itt-ott előforduló rendzavarásokat a külföldi rádióadók és a külföldi ügynökök szították. A poglavnik éles szavakkal kelt ki a külföldi propaganda ellen és s következőket mondotta: — A bolsevizmus ügynökei megkísérlik, hogy mindenütt romboljanak és bűntetteket kövessenek el. Horvátország azért vált a bolsevista bűncselekmények célpontjává, mert véfláldozataival bebizonyította, hogy értékes hozzájárulást akart adni Európa újjárendezéséhez. A horvát nép megakadályoz minden rendzavarást és aki megkísérli, hogy rombolással ártson Horvátországnak, azt sziir.onyra tűzzük. Aki az állam ellen cselekszik, annak meg kell halnia. Aki Horvátországban élve Moszkvát szolgálja, fejét veszti. Aki horvát falvakat gyújt fel, asszonyokat és gyermekeket gyilkol, tapasztalni fogja a horvátság merész öklét. Zágráb o szem ieihelöh feguverleieieitt telesül Zágráb, szeptember 17. Hivatalosan közük, hogy Bosenski Pctrvasknál nagyszámú szerb felkelő letette a fegyvert. A fegyverletétel helye az olasz védelem alatt álló terület határálnak közvetlen szomszédságában van. Francetics Jnre, Bosznia és Hercegovina usztasa-megbízottja nyilatkozott a Boszniában és Hercegovinában dúló kommunista tevékenységről. Nyilatkozata szerint a cselnikek tevékenysége először a boszniai Cacko járásban ütötte fel a fejét. A szerb hadseregből nagyszámú tiszt, altiszt és katona gyülekezett, akik nehogy fogságba kerüljenek, erdőkbe húzódtak és polgári ruhát öltöttek. Mint csetnikek tevékenykedtek tovább. Néhány kisebb ágyujuk, meglehetősen "nagyszámú géppuskájuk, valamint számos könnyebb és nehezebb puskájuk volt. Tevékenységüket hamarosan sikerült elfojtani. A csetnik-kommunista aknamunka központja Szerbiában volt, amit megcáfolhatatlan tények igazolnak. Francetics azzal fejezte be nyilatkozatát, bízik abban, hogy a közeljövőben csírájában elfojtják az egész tevékenységet. Horvátországban ismeretlen tettesek — mint r HHHHRMnHFKnSM KESERŰVÍZ Zágrábból jelentik — bombamerényletet követtek el egy tár sas gépkocsi ellen, amely némel katönákat szállított. A merénylők két bombát dobtak az autóbuszra, majd, több puskalövést adtak le. Két német repülőtiszt súlyosan megsebesült. A német katonai hátóságok tízezer, kuna jutalmat tűztek ki annak, aki a kommunista merénylők nyomára vezet. 50 Kommunistát kivégezfcK Belgrádban Belgrád, szeptember 17. Belgrádban ismét meggyilkollak egy német katonát. Az orgyilkosság megtorlásaképpen 50 közismert kommunista vezetőt kivégeztek. Telefont kérnek a tanyai iskolák (A Délmagyarország munkatársától) A váró* költségvetésében minden esztendőben szerepelj olyan tétel,' amelyet a tanyái iskolák távbeszélő* vet való ellátására fordítanak. Ez a munka reg*1 óta folyik s fokozatosan jut el évenkint a végleges rendezéshez. Fontosságával tisztában van t város, hiszen köztudomásu, hogy különösen télca a hófúvások idején s tavasszal a vadvizáradások alkalmával egyedül a telefonhálózat az, amely összeköti a tanyai iskolákat a világgal. Az iskoia pedig' nemcsak szellemi központ, hanem sok esetben csaknem közigazgatási központ is a kiterjedt tanyavilágban s igy rendkívül fontos, hogy az iskolák állandó kapcsolatban álljanak a várossal s összeköttetést teremthessenek az összes ható* sági tényezőkkel. , Mindezek miatt a tanyai iskolák vezetősége most azzal a kéréssel fordult' a városhoz, hog^ lehetőleg gyors ütemben valósítsa meg a telefon* nal való ellátás tervét. Megkönnyíti a terv véga rebajtását az, hogy a közelmúltban például a \ak rostanyán levő királyhalmi postamesteri hivataltól telefonvonalat építettek ki a kissori iskol* melletti tanyáig. Ez a telefonállomás nemrég fe* leslegessé vált s a posta már meg is kezdte a vonal leszerelését. Kívánatos lenne azonban, hogy ez a vonal megmaradjon, söt kevés költséggel meg meg is hosszabbithatja a város, illetőleg a posta a mintegy 600 méterre levő kissori iskoláig. A 600 méteres vonalmeghosszabbitással nemcsak a* iskola kapna telefont, hanem az egész környékaek nyilvános távbeszélő állomása lehetne. Emellett az az előnye is megvan, hogy nem is kerülne nagy költségbe, mert hiszen csak egy meglevő vonal továbbépítéséről van szó. Tekintettel arra, hogy a város úgyis tervhf vette a tanyai iskoláknak teléfonnal való ellátását: a jelenleg kézenfekvő megoldás igen nagj ürt töltené ki a tanyavilágban. Az iskolák vezetősége reméli, boj^ a kérés meghallgatásra talál a városnál és a postánál s egyik legtávolabbi tanyavidék vegre hozzájuthat az oly régóta várt telefonállomáshoz.
