Délmagyarország, 1936. november (12. évfolyam, 259-282. szám)

1936-11-18 / 272. szám

DEM ftGYARORSZAG S^nassg^ísass.23: szerda, 1936 novemüer 18. Ssrrs^isíasssi/Bs «».o íme, ss,ra;1 XII. évfolyam. 272. sz affi^SVa.^ESSÍi ÍE25; A koldusadó A Délmagyarország tárta a nyilvánosság elé azokat a visszásságokat és a helyes adóztatás elveivel összeegyeztethetetlen igazságtalanságokat, melyek az úgynevezett koldusadó kivetését jellemzik s melyek alkalmasnak látszanak arra, hogy az egész rendszer kudarcát okozzák. Rámutattunk mult heti vezércikkünkben arra, hogy a város hatósága az egyházi adót pótlékoltamegseza mód egyfelől kibékíthetetlen egyenlőtlenségekre vezet, másfelöl az adózók egyrészét a koldusadó alól mentesiti. A Délmagyarország által megszólaltatott aggodalmakkal tegnap a város közigazgatási bizottsága is foglalkozott, de — csak foglalkozott az aggodalmakkal azok eloszlatása nélkül. A polgármester ur szerint a gyors kivetési munka okozta az egyenlőtlenségeket. Ebben nem tudunk egyetérteni. Mert néma kivetési munkálatokban van a hiba, hanem az alap kijelölésében. Ha egyszer azt határozták el, hogy a katolikus egyházi adót fizetők egyházi adóját hatvan százalékkal, a reformátusok egyházi adóját 36 százalékkal, a zsidó vallásúak egyházi adóját pedig 24 százalékkal pótlékolják meg, akkor nem lehet azokat az egyenlőtlenségeket eltüntetni, melyek éppen ebből a kivetési módból folynak. Az egyházak kivétel nélkül a tekintélyi elv tiszteletén követelik meg, vannak azonban olyan Jelenségek, melyek arra mutatnak, hogy a tekintélyi elv tisztelete az egyházi adóztatás terén is megnyilvánul. Ha most már a koldusadó kivetésének alapja olyan egyházi adó, aminek nagyságát nem az adózó vagyona, jövedelme, vagy keresete, hanem társadalmi tekintélye szabta meg és pedig a vagyonnal és jövedelemmel egyenes, de a tekintéllyel erőteljesen fordított arányban, akkor kétségtelen, hogy a koldusadó nagysága is nem a vagyonnak, jövedelemnek, vagy keresetnek, hanem az élvezett tekintélynek lesz kifejezője. S ebben az esetben nem a kivetés gyors munkája okozott hibákat és tévedéseket, mert akár gyorsan, akár lassan történt a számítás, 100 pengő egyházi adó után a katolikus polgárok hatvan, a református vallásban levők 36 s a zsidó vallásunk 24 pengő koldusadó fizetésére kaptak zordon felhívást. Ha most már a koldusadó kivetése során az észlelt s tagadhatatlanul súlyos egyenlőtlenségeket ugy akarnák eltüntetni, hogy a kirívóan alacsony tételeket felemelnék, akkor ujabb vitáknak, elkeseredéseknek, bántódásoknak kapuit nyitnák meg, mert senki nem nyugodna bele abba, hogy az egyenlő kivetés szabálya alól miért vele tesznek kivételt? Épp ilyen helytelen az, hogy koldusadót nem kívánnak a görögkeletiektől, akik egyházi adót nem fizetnek, nem vetettek ki koldusadót azoktól sem, akik felekezetnélküliek s akik külön egyházközséggel nem bíró felekezetekhez tartoznak. Fokozottabb mértékben helytelen az, hogy, — mint múltkori cikkünkben rámutattunk, — a jogi személyek egyáltalában nincsenek megróva vele, aminek azután az a következménye, hogy nagyvállalatok nem fizetik a koldusadót, de a nagyvállalatok kis alkalmazottait felhívják koldusadó fizetésre. Az alape'v az volt, hoey a társadalom nem elszórva és rendszertelenül, hanem szervesen és egységesen végezze ezt a karitatív tevékenységet. Ebből az alapelvből az folynék, hogy mindenki annyi koldusadót fizessen a hatóság kezébe, mint amennyit eddig fillérenkint a koldusoknak adott. Ehelyett azonban az történik, hogy mindenki tovább is viselni fogja egyéni jótékonykodása terheit és emellett sokszorosan többet kívánnak tőle koldusadóban, mint amennyit addig a kéregetőknek adott. Ez a megfontolás is arra mutat, hogy az uj intézmény hibás s nemcsak alapelgondolásában van hiba, hanem kivitelében is. Ezt az uj közterhet csak igazságossága és jogossága tarthatja fenn kényszerítő rendszabályok nélkül. De ha már kiindulása igazságtalanságokra vezetett, akkor annak gyakorlati alkalmazása sem fogja a jogosság érzését felkelteni. Amit Deák Ferenc vallott a rosszul begombolt mellényről, azt kell alkalmaznunk nekünk is: más alapokra kell fektetni a társadalmi hozzájárulást s más rendszer szerint kell a kötelezettségek mértékét megállapítani. Nem a gyors munka okozta a hibákat, hanem a helytelen elindulás s egyenlőtlenségekre vezető megoldás. A koldusokat a társadalom jótékonysága eltartotta eddig is, amikor most a hatóság meg akarja szervezni a társadalmi jótékonyságot, a hatósági beavatkozás nem járhat azzal az eredménnyel, hogy a jótékonyságot gyakorló polgárság terhei egyszerre megsokasodjan a k s a koldusok ellátottságának fokában változás ne álljon be. Ez a balul kezdődő kísérlet csak arra jó, hogy az egyházi adóztatás módját s városrészenkint változó terheit megvilágítsa, de arra már nem lehet alkalmas, hogy fokozza a bántó egyenlőtlenséget s elmélyítse a szenvedett igazságtalanságokat. A koldusadót csak a társadalom lelkiismerete s szociális kötelességérzése tarthatja életben, de egyenlőtlen és igaztalan adóztatást végrehajtók és transzferálások nélkül fenntartani nem lehet. Elénk. tanácskozások a parlamentben a Sztranyavszky-ügyről Homonnay, Sulyok Dezső és Zícf>y János a miniszterelnöknél — Visszavonták az interpellációkat —• Sztranyavszky §ir szerint a római látogatás után lemond a Ház elnökségéről Politikai viták a posta-javaslatnál — „Meg kell őrizni a pósta és a rádió pártatlanságát" (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Viharos ülése volt kedden a képviselőháznak. A postatörvény tárgyalásánál az ellenzék padsoraiból kifogásolták azt, hogy a Nep-tagdijat a tisztviselőktől hivatalból vonják le. A meglehetősen feszült hangulat csak Friedrich István egy-két közbeszólása után enyhült. A képviselőház folyosóján a politikusokat Sztranyavszky Sándor beszédének ügye foglalkoztatta. A kereszténypárt élesen tiltakozott Sztranyavszkynak a katolikus egyház ellen intézett támadása ellen, a párt megbízásából Homonnay Tivadar interpellációt is jegyzett be. Homonnay a napirend előtt akart szólani, de korán délután Darányi Kálmán miniszterelnök magához kérette és egy óra hosszat tanácskozott vele. Darányi miniszterelnöktől való távozása után Homonnay kijelentette, hogy egyelőre eltekint interpellációtól és a napirend előtti felszólalástól, hangoztatta azonban, hogy Sztranyavszky részéről a teljes elégtételadás nem maradhat el. Röviddel ezután. hosv nyilvánosságra került Homonnavnak a beszédtől való elállása, megjelent a parlamentben Sulyok Dezső, aki ugyancsak a Sztranyavszkybeszéddel kapcsolatban Interpellációt akart bejegyezni. Amikor erről értesült a miniszterelnök, Sulyokot is magához kérette és vele is hosszasabban tanácskozott. Ennek eredményeként »'marad ez az interpelláció i« Alig. hogv Sulyok eltávozott, Daránvi miniszterelnök aróf Zichy Jánost kérette magához, később bevonták a tanácskozásba Hó man Bálint kultuszminisztert. A tanácskozás félórán keresztül tartott. Az a hir terjedt el a képviselőház folyosóin, hogy a kormányzó római ntja után, Sztranyavszky lemond a, képviselőház elnöki tisztségéről. Jól informált helyen ugy tudják, hogy Sztranyavszky utóda Kor ni ss Gyula, a képviselőtláz jelenlegi alelnöke lesz. Ezt a hirt hivatalos helyen nem erősítették meg. de nem is cáfolták. A képviselőház keddi üléséről ré»zletes jelentésünk a kővetkező: A képviselőház keddi ülésén a postatörvényt tárgyalta. Rakovszky Tibor szólalt fel elsőnek. A javaslatot elfogadja, mert meg van elégedve a posta működésével. Hibáztatja azonban. hogy figyelmen kivül hagyták a telefones a rádiótörvények szabályozását. Állami szerv, esetleg parlamenti bizottság tekinthetne bele a rádió ügyvitelébe. Olyan készülékeket kell forgalomba hozni, amelyek a kispénzű emberek számára is hozzáférhetők. K u n Béla azt fejtegette, hogy a rádiót, mint a népi kultura emelésére szolgáló eszközt, hozzáférhetővé kell tenni. Elismeréssel szólott a postáról, valamint a postatisztviselők és alkalmazottak működéséről. A miniszter rendezze a méltánytalanságnak és a lehetőségeknek