Délmagyarország, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-01 / 146. szám

s DÉCMAG/ARORSZAG 1934 ¡ulius 1: Minden hölgy csak GFB harisnyát visel ^ T,.tvMnA, M mert a legszebb, legjobb és legolcsóbb lUBMlfll 9 C9IV Cl CUE8CI iák le a kurucok a nagymajtényi sikon a fegyvert, hanem öt esztendővel előbb, birtokon belül, két szövetséges nyugati halalomnak aszszisztenciá jávai. az alkotmánvos és vallási szabadság teljes biztosítása mellett kötnek békeszerződést a császárral. És a napoleoni történet utólagos megvilágifásában vájjon mekkora erkölcsi értéket szabad tulajdonítani a schönbrunni proklamációnak. amely felszólítja a magyarokat, hogy szakadjanak el a Habsburg háztól és őseik szokásainak megfelelően a Rákos mezején összegyűlve. válasszanak nemzeti királyt maguknak? Hová tolódott már el akkoriban Napoleon imperiális és dinasztikus politikája a forradalom belső elánjától, amely még szabadságot hirdetett és vitt az abszolutizmus nyomása alatt sínylődő népeknek! A hollandok, spanyolok, olaszok és németek megtanulták már ebben az időpontban, hogy ők csak sakkfigurák, amelyeket ide-oda tologatnak, felhasználnak és eldobnak, amint a legfőbb figurának az érdekei kívánják. Ami pedig a nagy háború előli történt, azt szinte felidézni is kár. Az évezredes perben, amely a Karoling örökösök között indult meg Lothár császár országáért, 1870-ben Franciaország „könnyű szívvel és lélekkel" felidézte a háborús uirafelvételt. „Készen az utolsó gamásligombig" megüzente a háborút az erejétől duzzadó, feltörekvő és nemzeti egységét kereső hismarcki Németországnak. A brandenburgi és bajor ezredek rohamában a császárság öszszeomlott és a mindennél magasabbra tartolt francia gloire csúnyán megtépázva került ki a szed.ini. metzi és párisi kapitulációkból. És ekkor kerültünk bele ml ismét a végzetnek a sodráha. amely áldozatává tett a revanch'ot kereső francia politikának. Nekünk egv szemernyi ellentétünk nem volt Franciaországgal, nekünk semmi keresnivalónk nem volt Franciaországon. De keleten ott volt a nagv fekete felhő, a cári Oroszország .amelv rajtunk keresztül. a mi testünkön keresztül kereste az utat Konstantinápolvba és balkán? salelleseihez. Hiába nyilatkozott meg Szedán után és Elzász-Lotharingia elveszte alkalmával a magyarságnak egész rokonszenve a legvözött Franciaország mellett, attól a köztársasági Franciaországtól, amelv a legautokratikusabb cári hatalomnak szállította pénzt, a fegyvereket és csak az alkalomra várt, hogy kirobbantsa a reváns háborújának tüzét, mi igazságot és méltányosságot megint nem várhattunk. Pedig volt a franciáknak egy nagy történetirójuk, Michelet, aki Európa lelkiismeretére appellálva vetette fel a kérdést, hogy nyugat nemzetei mikor fogják megfizetni ennek a népnek azokat a szolgálatokat, amelveket vérének hullajtásával a nyugati civilizációnak védelmében teljesített. És volt a franciáknak egy nagy földrajztudósuk, Élisée Reclus, aki megállapította, hogy Magvarországnál nagyszerűbb és megbonthatatlanabb geográfiai egység nincsen az egész föld kerekségén. A törtenelem francia áfiumával szemben ők a mi nagy tanuságtevőink. Az igazság az ő szavukban van, nem történelmünk Franciaország által felidézett tragédiáiban és Barthou miniszter ur bukaresti díszpolgári oklevelében. Telefonhírmondó a qyóavszertárban i. Szegeden történt az eset, amikor a telefonhírmondót a vidékre is ki kívánták terjeszteni. Az egész városban érthető nagy érdeklődéssel várták a telefonhírmondó beígért bemutatását és nagy hangversenyéi. Igen ám, csakhogy a kaszinó nagytermében elhelyezendő próbeleadásna osak alig 200-nál több meghívót bocsáthnttak ki s igy sokkal többen voltak a kintrekedtek. Tudvalevőleg abban az időben a gyógyszertárakban éjjeli-nappali szolgálat volt s a bemutató előadás sem esvén szabadnapomra, gondolkodnom kellett afelől, hogy miiként lehetnék mégis boldog hallgatója a kaszinói közvetítésnek? Eszembe ötlött, a telefonközponti kisasszonyokat megkérem, hogy a patikánkat is kapcsolják össze a kaszinóban működő telefonhírmondóval. Kérésem teljesítésére biztató Ígéretet is kaptam. Ennek tudatában nagy önhittséggel s bizonyos büszke magatartással adtam tudtára főnökömnek, hogy a közvetítés meghallgatására nem kell a kaszinóba menniök, hanem hivja csak meg társaságát a patika melletti irodába, mert oda fogják kapcsolni a közveI titést. lóznak, vissza szeretne ülni, de az anyja leteszi | ~ füre. Az öregek megsajnálják, mert már vonogatja apró eperszáját. Azt mondja az asszony. — Add ide Agnis... — Nem adom én! Az ember is megpróbálkozik. — Ilá add akkor ide öregapjáhő. — Nem én ... S nagy buzgalommal lalpraállitja a füvön. 'A Csöppség ijedten nézeget lábai alá, szúrhatja gyenge bőrét az égettbarna fü. fel is kapkodja apró lábfejét s mozgatja pici ujjait. Az öregek csak nézik mosolyogva. 'Aztán megáll a kis jósaág, billegnek a lábai, de az anyja erősen fogja a hóna alatt. Tetszik ez a gyereknek. Csodálkozásra nyílnak a fekete szemei, eltátja piros szájacskáját s beszélne erősen, de csak gügyög, hápog. Csodálkoznak az öregek is. Azt mondja az , öregasszony ragyogó boldogsággal: — Nid e, a kis vasgyúró! — Tán maga is megáll má !... teszi hozzá az öregember. A gyerek apja feltérdel elébe, kinyújtja karjait, <igy kalapál a szive, majd kiveri a bordáit. Szinte kiabál örömében. — Eriszd el Agnis! Háho megáll maga is! Az asszonyka egészen belezavarodik ebbe. Már ő is térdel, ugy fogja a gyereket. Az ember csak biztatja. — Eriszd el no, ne féj megfogjuk, ha elesik! S az asszony igen óvatosan lazábbra fogja a gyerek derekát .aztán nagyon lassan elereszti a kezeit. De elbillen a csöppség, utána kap hirtelen, rémült csodálkozással néz a gyereik, hogy nevetnek rajta. Nagy dolog lehet, hogy ilyen egvformán, vigyázva nézi mindenki. Érzi az apróság, hogy csodálkozik rajta ez a három ember. Most már ő maga akar megállani a picike lábain, tapogatja csapkodja vele a füvet. Az assiony megint elereszti óvatosan. Megvan a cscda! Kis ideig egymaga áll a gyenge lábain, valami furcsa értelem villog a szemeiben, elakad a torka is, de áll, áll düledezve. Olyan öröm tör ki az emberekben, hogy majd a torkukba ugrik a szivük. Beszélnek összevissza. — Megát! — Akár e kis huszár! — Ü is örül neki! — Nid e micsoda erősele a kis lábai! — Megeszem ezt a gonoszt! A gyerek csak néz egyre nagvobh csodálkozással Már fogja őt az anyja de lábai még mos' is a fűben kotorásznak Aztán felszakad benne a nagy öröm, mintha csodálatos értelem szállaná meg. nagyot, csengőt nevet s rugdalja a füves földet. Az öregek nem is igen szólnak már, csak néznek csendesen mosolyogva. S az asszonyka megint elereszti a gyereket. Erre az ember kinyújtja felé a karjait s azt mondja remegő boldogsággal. — Gyere ide pici gyerekem... No gyere szépen idesapádhó... A gyerek arca maid elcsattan a tűztől, ami fűti. ö is előre tartja kis kezeit, előredől kicsit s lép egyet az apja felé. Szinte belehasal a nagy barna markaiba. Az ember felkapja, csókolja, eszi s ugy szorítja, hogy rászól az asszony. — Vigyázz no!... összetöröd... Kiabálni szeretnének örömükben. De csak hallgatnak imádságos csendben. Aztán megszólal az öregasszony. — Istenem ... megindut a gyerek... S ez a mondás magukba töri az embereket. Megindult a gyerek. Ezután 6 Is lépked majd az élet felé. Elébe a szüleinek s mégjobban elébe az öregekneik. 2. A telefonos kisasszony a nagy nap koraesti órájában arról értesített, hogy legnagyobb sajnálatára igéretét nem teljesítheti, mert a postaigazgatóság a legszigorúbban megtiltotta, hogy a kaszinón kívül máshová is bekapcsolják a közvetítést. Hiába volt minden kérés, minden könyörgés, ragaszkodnia kellett a felsőbb rendelkezéshez. — Nem volt részemre semmi biztató s még csak meg sem mondhattam principálisomnak, aki már beinvitálta felesége összes barátnőit és a maga barátait, viszont a kaszinói meghívásról is lemaradtak. Érthető izgalommal járkáltam le és fel a labo* ratóriumban, mentő eszmék után kapkodva. Eköa^ ben főnököm egyik jó barátja, aki értett az elektrotechnikához, vigan lépett be. Kagylóikat, hallgatócsöveket hozott magáival és azokat reá szerelte az irodai telefonkészülékre, hogy egyszerre hallhassa az egész társaság az érdekes esti hangversenyt. Gyöngyöző verítékkel néztem az előkészületeket s tépelődve kérdeztem magamtól, mi is fog történni? Egyszerre felderült az arcom. Megszületett agyamban a mentőgondolat! Felhívtam a telefonközpontot és arra kér" tem a velem ezügyben már kapcsolatban álló te* lefonos kisasszonyt, hogy esti 8 órától 10 óráig hagyja összekötve a Hid-uccai patikánkkal szemben levő Európa szálloda és kávéház telefonját Ezt készséggel meg is ÍgérteEközben már esteledett és közelgett a nagv esemény. Bezártuk a patikát is, a hallgató publikum! is szép sorjában gyülekezett. Körülülték a telefonhírmondót közvetítő, jól felszerelt telefommkat és lélegzetvisszafojtva váVták a műsor kezdetét. Gyors cselekvésre volt szükség, meg kellett mentenem a magam és a gyógyszertár becsületét. Átsurrantam a szálloda telefonfülkéjéhez, ahol természetesen a mi telefonunk már össze volt kapcsolva a központéval. Bátor hanggal kezdtem meg a rögtönzött műsort, mondván: — „Éljen Szeded könönsésre! Kezdődik a mfluor. A kávéház udvarában játszó Erdélyi Kálmán cigánybandájából néhány tagot a telefonhoz híva, bejelentettem: — R a dics zenekarának játéka következik! A ziene megkezdődött és közben átmenteim tanulmányozná a hatást. Noha csendes léptekkel surrantam be az irodába, mégis „Pszt, — Pszt" jelzőikkel fogadott a társaság, nagy áhítattal élvezve a leghíresebb cigánybanda andaló nótáit A „leadási helyre" visszatérve, uj számot konferáltam be: — Pewny Irén énekel. Anyagi erőmet messze túlhaladó áldozatok árán bírtam reá a kávéház „kasszatündérét,M hogy énjekeljen a telefonba. Kérésemnek végül is engedett. A „Selyem kendőt, meg a selyem kötőt" oly szépen énekelte, hogy egyik ügyvéd hallgató vendégünk el ragadtatással jegyezte meg, hogy ráismer Pewny „fenséges" hangjára, mert már több izben hallotta énekét. — Más! .Teleztem. — Napihireflc következnek". — Az aznapi lapokból olvastam fel újdonságokat. És most következett a műsor „sláger száma." Az akkori idők egyik legnagyobb énekesét konferáltam be: Ney Dávidot A patikánkkal kapcsolatosan volt egy drogériánk is, egv fiatal segéd gyönyörű basszus hangja volt. — 0 személyesítette a híres, nagy énekest. Ilogy feladatának mily pompásan felelt meg, az bizonyította, hogy a hallgatóság „isteni hang"-nak minősítette a droguista énekét. Záradékul még egyszer cigányzene és ezzel műsorom befejezést nyert. 3. Vendégeink — a főnöki pár is — hálálkodva köszönték meg figyelmes előzékenységemet A pokoli hőségtől és a nagy műélvezettől túlfűtött társaság a Tisza kávéház terraszára vonult egy kis hüsitőre. Csakhamar oszladozni kezdett a kaszinóbeli társaság is és ezek közül néhányan a „patikai társaság' asztalához télepedett le. S most következett a káosz, a zűrzavar. Ámulva és értelmetlenül néztek! egymásra. A mieink Pewny, Ney, Radics művészi teljesítményeit magasztalták ,a kaszinóbeliek egészen más műsort kaptak. Hogyan lehet ez? Kérdezték csodálkozva egymástól. Végre kiderült a turpisság. Nem volt érte semmi harag, semmi neheztelődés, ellenben hetekig jól mulattak a kényszerhelyzetből fakadt bohózaton. Franki Antal. Sok gázt takarít meg, becseréljük használt gázresóját. Gázgyár.