Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-06 / 30. szám

1930 február 6. DÉLMAG? \TtOT?SZ AG Város! nyomozók focifák végigiárni azokat a munkanélkülieket akik ismét jelentkeznek inségmunkára MankáskQIdöítség a városházán — Egyhetes szafeaégmuekáí sendelnek el az ezer= nyi munkanélküli számára CA Délmagyarország munkatársától.') Szer­dán délfelé hatalmas munkástömeg gyűlt ösz­S2» a városháza kapuja előtt. A munkanél­küliek monstreküldöttsége volt, amely nyu­godtan várakozott arra, hogy a polgármester­hez küldött kisebb küldöttség milyen választ hoz. A polgármester elé a városháza előtt vá­rakozó többszáz főnyi küldöttség nevében csak Lájer Dezső és Horváth József törvényható­sági bizottsági tagok' terjesztették a munka­nélküliek kívánságát és a polgármester elő­szobájában csatlakozott a szocialista kikül­döttekhez Petrik Antal is. A polgármester egynegyed óráig tárgyalt a deputációval, amely azt kérte, hogy tekintettel a munkásnyomorra és a nem enyhülő munka­nélküliségre, a város hatósága folytassa tovább in* ségmunka akcióját és gondoskodjon arról, hogy azok a munka­nélküliek, akik önhibájukon kivül nem jut­hatnak keresethez, ilyen módon mégis része­süljenek valami segítségben. A polgármester kijelentette a küldöttség előtt, hogy a város hatósága kötelességének érzi a munkanélküliek szükségmunkával való segítését, a város anyagi helyzete azonban meglehetősen szük kereteket állit föl. El­mondotta a polgármester, hogy az első szük­ségmunka alkalmával, közvetlenül karácsony előtt, 10S0 munkanélkülinek adott a város tizenhat napig munkát. Karácsony után is­mét 2040 munkanélküli jelentkezett. Ezeket a város hatósága már három turnusban foglal­koztatta és kénytelen volt az órabéreket is lejebb szállitani. Ugy intézték a turnusokba osztást, hogy a leginkább ráutaltak, öl százan két hétig kaptak munkát, ezek már december­ben is dolgozhattak, tehát négy hétig vettek részt az inségmunkában. A többiek két-két' heti munkát kaptak. A város hatósága már az első alkalommal kimondotta, hogy csak az igazolt szegedi munkanélkü­liek vehetnek részt a szükségmun­kában. Ezt a munkakönyvekből és a bejelentőlapok­ból ellenőrizték. Később olyan jelentések ér­keztek a városházára, hogy a szükségmun­kások között sok idegen illetőségű van, így a Dunántulról, Tolnamegyéből is jelentkeztek munkások. Kiderült az is — mondotta a pol­gármester —, hogy sokan vannak olyanok is, akik nem szorulnának rá föltétlenül a segé­lyezésnek erre a módjára. A polgármester kijelentette ezután, hogy a legközelebbi inségmunka elrende­lése alkalmával — amikor 7—10 na­pig tartó inségmunka kezdődik — igen szigorúan ellenőrzik, hogy csakis szegedi és tényleg ráutalt munkanél­küliek kaphassanak munkát. A jelentkező munkanélküliekről jegyzéket ké­szítenek és egy héttel a munka megkezdése előtt a város nyomozói egyenkint végigjár­ják a munkanélkü iek lakásait, megállapítják, hogy a jelenikező egyedül tart­ja-e el családját, vagy pedig egyik-másik csa­ládtagjának van-e jövedelmet biztosító fog­lalkozása. Az ilyeneket nem osztják be a mun­kásturnusokba. Közölte még a polgármester a munkások küldöttségével, hogy a városi népkonyhán mindenki kaphat ebédet, aki arra rászorult. Ezért csak a tényleg ráutalt, családfen tartó munkanélküliek kapnak munkát az inség­munka keretében. Amíg a küldöttség a polgármesternél járt, addig a munkanélküliek a városháza előtt várakoztak. Egyre többes gyűltek őssse, kö­rülbelül kétszázan lehettek. A tömeg izgatot­tan várta a polgármester válaszát. Egy óra után jött le a küldöttség a polgármestertől, tagjait a munkanélküliek , azonnal körülfog­ták, lassankint nagy csoport képződött és élén­ken vitatták a polgármester válaszát. A rend­őrség a munkanélküliek tüntetésétől tartott és azonnal széleskörű intézkedéseket ren­delt el. « hashajtók kírélye M.10 Z erősségben készUl ? felnőttek és gyermekek részére« Rendőrök, detektívek vették körül a tömeget, amely azonban a küldöttség tagjainak meg­hallgatása után a Jeateliesebb rendben tzét­oszlott. Paprika-ankét a földmivftlésügyi minisztériumban Nem tavasolták a külföldre szállítandó feldolgozatlan caurifca Illetékeinek leszálll léséi (A Délmagyarorszig munkatársitól') Tegnap dél­után nagyfontosságú értekezlet volt a föld­művelésügyi minisztériumban Prőnay államtitkár elnökletével a paprika-kérdésről. A megbeszélé­sen, amelyet a minisztérium paprikaűgyekkel fog­lalkozó osztálya hivott össze, mintegy negyven­ötén vettek részt, köztük Szeged hatóságának, pap­rikatermelőinek, feldolgozóinak és kereskedőinek képviselői is. A város hatóságát a polgármester képviselte, alá kedd reggel utazott Budapestre és szerdán délelőtt érkezett vissza Szegedre. A polgármester a paprikaankétról elmondotta, hogy annak megtartását a »Pantodrog« részvény­társaság kérelme tette aktuálissá. Ez a gyógynö­vény-exportálással foglalkozó kereskedelmi válla­lat azt kérte a földművelésügyi minisztériumtól, hogy szállítsa le a külföldre szállítandó feldol­gozatlan paprika vizsgálati diját és kiviteli illeté­két, mert különben a külföldi magas védővámok miatt lehetetlenné válik az export, viszont ha a kormány megfelelő kedvezményeket biztosit, akkor lényegesen nagyobb tömegben less exportálható a feldolgozatlan paprika. A kérdéshez leen sokan szóltak hozz! & kivé­tel nélkül valamennyien a kedvezmény meggdáse ellen foglaltak állást Kifejtették, hogy ha a fel­dolgozatlan paprika exportjának' fokozódása pilla­natnyilag kedvezőnek is látszik, végeredményben nagy károkat okozna a belföldi paprikafeldolgozó iparnak és igy a termelőknek is. Az ország és a paprikaérdekeltségek közős érdeke, hogy $ nyers­termény csak feldolgozott formában kerülhessen ki a külföldre, mert különben a külföldi paprika­malmok teremtenek a magyar nyersanyag fejdol­gozásával igen veszedelmes konkurrenciát a ma­gyar paprikának és a magyar paprikafeldolgozó iparban alkalmazott munkások elveszítik kenye­rüket, A paprikaszakbizottság elhatározta, hogy nem javasolja a Pantodrog rt álta! kért kiviteli ked­vezmények megadását Az ügyben végső fokon ft földmüvelésügyi miniszter dönt« A tanyai lány a törvényszék előtt, aki a paprikaiöMön rálőtt szerelmesére A tárgyalóteremben ie|áfszatták a revolveres Jelenetei — A legény nem akaH tudni a vádlóit lány szerelméről Lá*ár Ereséheíeí négy hénapra liélíék (A Délmagyarország munkatársától.) A ssegedi büntetőtőrvényszék Ví'W-tanácsa szer­dán vonta felelősségre Lázár Erzsébetet, aki a mult év szeptemberében forgópisztolyából rálőtt volt vadházastársára, Szögi Antalra. Lázár Mária sírva mondotta az elnök kér­désére, hogy nem érzi magát bűnösnek. Nem volt szándékában megölni Szögi Antalt, nem is tudja, hogy történt, hogy feléje lőtt. Zokogva mondta el az előzményeket: Mintegy 3—4 évvel ezelőtt ismerkedett meg a legénnyel. Rövidesen jó viszony fejlődött ki közöltük, mely megszakítás nélkül tartott a mult év augusztusáig. Ekkor észrevette, hogy Szögi más lányokhoz is jár és ezért szemrehá­nyást tett neki. Kihielle a legényt, hogy ne járjon más lányokhoz. Szögi elpletykálta ezt és a többiek ujjal mutogattak utána. Amikor ennyire elmérgesedett a helyzet, "bejött Sze­gedre és a zsibpiacon vásárolt egy 'forgópisz­tolyt két tölténnyel. Az volt a szándéka, hogy megöli magát. De még mielőtt erre a cseleke­detre elszánta volna magát, megpróbálta visz­szahóditani szerelmesét. Pár nappal az eset megtörténte előtt, egy este kihivatta Szögit a tanyából. Szépeu be­szélt hozzá — mondotta vallomásában —, de nem ért el semmi eredményt, mert a férfi közönyös és goromba volt. ő is visszagorom­báskodott, mire Sz-igi, elverte őt. Most már | végkép leszámolt mindennel és szeptember­13-án délután elindult hazulról, hogy a kö­zeli erdőben végezzen magával. A forgópisn­tolyba elhelyezte a töltényeket és a pisztolyt beletette a retiküljébe. Ekkor azonban meg­tudta, hogy Szögi Antal künn van a paprika­földön, dolgozik. Utolsó reménységként arra vette az útját. Találkozni akart a legénnyel, azt remélte, hogy elsimul közöttük minden. De elhatározta, hogy ha ez az utolsó kísérlet nem sikerül, nem megy vissza többé a szülei­hez, megöli magát Szögit meg is találta, de amikor közeledett felé, durván elmordult. Szép szavakat akart neki mondani, de a legény elfordult tőle fe ugy tett, mintha észre sem venné őt. Rop­pant elkeseredett, amikor látta, hogy megint rosszul fog végződni ez a találkozás és szemre­hányást tett Szöginek. A legény rövid szóvál­tás után nekitámadt és ököllel az arcába ütött. Szöginek ez az eljárása módfelett elkeserí­tette. <5 szerelemmel, szép szóval közeledett és ilyen választ kapott. Egy pillantásra szinte elvesztette az eszméletét, kiontotta a revolvert a retikülből és azt a töltényt, amelyet saját­magának szánt, Szögire lőtte. A legény neki­rontott, leteperte a főidre és egy másik, segít­ségül jött férfivel csúnyán összeverte. A törvényszék kihallgatta Szögi Antalt is. Először azt mondotta, hogy a leányt csak iá­Marríce Uekobrn n rco<>n\e S hálókocsik Ofaf Fiord d,Vénck'61 a Korzó Moziban otwii«» ^ imipiu» ]

Next

/
Oldalképek
Tartalom