Délmagyarország, 1929. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-21 / 90. szám

5ZCOED: Szerke»zlö«ég: Somogyi uc~.cn 23, I. em Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, hWctHnkUnyvlAr Jegyiroda : Aradi ueea S. Teleion: 300. — Nyomda : Löw Llpól uccu 19. Telefon : 16-34. «»«»«>• Vasárnap, 1929 április 21 V. évfolyamJMr szám saa MAKÓ : SzerkeszMMég és kladohlvalal: trl ucca A. Telefonrlsi. tzám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : SzerkesztOséa él kiadóhivatal: Andrótsy ucca 23. Telefon: 49 szám. « » « » « » « » ,< >» a tövarosban 3-t»'». kllllöldttn 6-40 pengő. Egye« szóm 16, vnsar- és Ünnepnap Ullér Korunk piramisa Korunk piramisa, amelyet Pierpont Morgan fáraó fog fölépíttetni az 'arkanzaszi -ivatag­ban, nyilván tökéletes alkotás lesz a maga nemében és el fogja érni a célját. Azt a célt is, amit bevall a fáraó ur, meg azt is, amit nem vall be. A bevallott cél az, hogy Morgan ur ő isten­sége meg akarja mutatni a tudománynak, milyen nagyszivü ember ő. Vadat, halat s mi jó falat, mindent tálaltatni akar minden­féle tudománynak. A csillagászok obszerva­tóriumot kapnak a piramis csúcsában, a világ legnagyobb tükörteleszkópjával. A meteoroló­gusok jeget aszalhatnak a tetőn. A fizikusok a padlásabJakokból rakéta-névjegyeket cserél­hetnek a Mars-akadémia természettudományi szakosztályának tagjaival s tisztázhatják azt a kérdést, hogy a többi bolygóban voltak-e igazoltatások és kizárások, amik nélkül a tudo­mány előbbre vibele el se képzelhető. Külön­külön emeleteket kapnak az orvosok, a mér­nökök, a filozófusok, a költők és a többi kaszakapa kerülők, a piramis magjában pedig óriási könyvtár lesz, amit, ha lesz tisztesség a könyvtárigazgatóban, Morganfeumnak fog­nak elnevezni. Ez azonban már a másik, be nem vallott célra tarlozik. A be nem vallott ccl az, hogy a dollár-fáraó le akarja pipáin.! azokat a vén szamár fáraókat, kiknek semmiféle szerep nem jutott a jóvátételi konferencián. Nemcsak Khcopszot, hanem Khutut és Khef­rcnt is. <5 nagyobb piramist építtet egymaga, mint azok hárman együtt. Persze nem terméskő­ből, hanem vasbetonból és fcmből. És nem is harminc év alatt, hanem egy év alatt. Per­sze nem százezer rabszolgával, hanem száz­millióval, vagy tán meg annál is többel. Néme­tekkel, magyarokkal, bolgárokkal, törökök­kel. Sőt angolokkal, franciákkal, olaszokkal is. Morgan taraó egy egész világrész vérével és verejtékével fogja összevakoltatni dicső­ségének cgig érő templomát. Mert tudni kell, hogy ez a vén emberhus­mószáros, aki tulajdonképen megnyerte a há­borút. ö volt az ántánt bankárja s ő volt a legfőbb tényező abban, hogy Amerika bele­avatkozott a megőrölt Európa marakodásába. Morgan féltette a milliárdjait, amelyekkel föl­tarisznyázta az ántánlot a háborúra s amik csakugyan veszedelemben forogtak a központi hatalmak nem várt győzelmei miatt. Morgan akkor se jutott volna koldusbotra, nem lett volna százszázalékos áldozata a nagy játsz­mának s nem kellett volna se szemétdombból előkapart gyökerekkel elverni az éhét, se ki­állni koldulni az ötödik avenue sarkára. Mor­gan akkor is tudott volna mit aprítani a tejbe, ha belebukik az ántánttal kötött üz­letbe, csak talán akkor nem ő lelt volna a világ leggazdagabb embere. De ezt a rangút meg kellett menteni s ezért kellett Ameriká­nak is a maga vérét belecsorgatni az ördög poharába, igaz, hogy nagyon mérsékelten és erősen felhigitva. Es ez a Pierpont Morgan az, aki miatt a jóvátételi konferencia hajója nem tud a megegyezés révébe jutni. Amerika alatt mindig ő értendő, az irgalmatlan arany­bálvány, aki egy vércseppjéről se mond le az áldozatának. Az európai ántánttal vala­hogy meg tudna egyezni Németország., Anglia elengedné a maira koncát, ha neki is elengedné Morgan a kölcsönt. De Shylock követel, ő ki akarja vágni a maga fontjait Németország húsából, mert szüksége van a pénzre. Abból épül a kultur-piramis, amelv lepipálja a bar­bárokat, nemcsak a fáraókat, hanem a káno­kat is. Tamérlán a mesemondó történelem szerint nyolcvanezer koponyából rakatott ma­gának gúlát a perzsa pusztában, aztán hama­rosan bele is halt az irtózatba, amit maga iránt érzett. Persze Tamérlán vad tatár volt, abból a megbélyegzett fajból, amelv nyereg­alatt puhítja a hust. Morgan kán korunk szülötte, glóriás kalmár, aki nem fog meg­iszonyodni magától, pedig az ő piramisa nem­csak nyolcszázezer halott levágott fejéből épül. Halottak millióiból van vetve a funda­mentuma, de élők nyomorúságából öntik a vasbetont és még meg se született nemzedé­kek szenvedései teszik diadalmas vetélytár­sává az ecviütomi fáraók kőmomunentumai­nak. Jó, hogy a világ urának annyira sürgős dicsősége tornyának elkészíttetése. Jó, mert ami­kor egyre jobban széthullanak az emberi szoli­daritásnak azok a láncai is, amiket még a háború is meghagyott; amikor a sötétség egyre sürübb lesz s a téboly egyre vigaszta­lanabb; amikor újra alig fékezhető indulat­tal készülnek egymásnak rontani a világ né­pei: jó akkor, ha lesz valami dokumentuma annak, hogy mégis csak testvérek a népek s mégig csak megmaradt köztük az ősi közös­ség. Csak ezt kifejezésre is kell majd juttatni korunk piramisán. Föl kell irni a csúcsára cg a technika legmodernebb vívmányaival kive­títeni a mindeuségbe: Ezt a piramist a világ népeinek egyforma ostobasága emelte a kor egyedülvaló Istenének, a Pénznek Megoldódott az osztrák kormányválság A voralbergi taríományfőnököl dezignálják kancellárrá (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bécsből jelentik: Az osztrák kormányválság megoldására irányuló három hét óta folyó tárgyalások végre sikerrel jártak. A k eresz­tényszociálisok vezetősége és a képviselők meg­hívást kaptak a hétfői döntő megbeszélésre. Szerdára összehívták a nemzetgyűlést, amely megválasztja az uj kancellárt. Kedden a fő­bizottság jelölő ülést tart. Az eddigi tárgya­lások eredményeképen kétségtelen, hogy dr. Ender voralbergi tartományffínököt fogják de­zignálni, ami egyel jelent megválasztásával. A kormányprogram ügyében a szociálde­mokraták és a keresztényszociálisok között teljes a megegyezés. 1 Berezeg Ferenc nagy beszédet mondott a revíziós mozgalomról „\ királykérdési ugy kell kezelni, ahogy a nemzet érdeke kívánta" A Revíziós Liga bizalmi férfit küld Roihermerehez Budapest, április 20. A Magyar Revíziós Liga igazgatósága ma délután ülést tartott, amelyen Ilerezeg Ferenc, aki újból elfoglalta a Revíziós Liga elnöki székét, beszédet mondott a revíziós mozgalom feladatairól és céljairól. — Elmentem — mondotta —, mivel olyan hely­zet előtt állottam, amikor nem lehet remélnem, hogy az elnöki székben hasznára lehetek a re­víziónak. Most pedig visszajöttem, mivel a hely­zet megváltozott s mivel önök szükségesnek lát­ják, hogy ezidőszerint én viseljem az elnöki tisz­tet. Az, hogy én, vagy a liga bármely tagja, mint vezér, vagy mint közlegény szolgáljuk-e a nagy ügyel, egyedül azon fordul meg, hrtgy pillanatnyi­lag melyik helyen van ránk nagyobb szükség- Nem ez a muló incidens, hanem bizonyos jelek, ame­lyek amellett szólnak, hogy a revlzfá ügyi1 gyor­san érik, meggyőzött minket arról, hogy a moz­galom megindítójával, lord ltot hermpre vei. allandó és szoros kapcsolatot kell teremtetik — Ezen óhajtásunk a közeljövőben alkalma­sint teljesülni fog, amennyiben módunkban lesz, hogy a Revíziós Liga egy bizalmiférfiál Londonba delegáljuk, ahol állandóan a lord közelében tartóz­kodhat. Aki tudja, hogy annak idején a Norfhcl.ff sajtónak milyen döntő szerepe jutott a hadban álló központi hatalmak letörésében, az könnyű­szerrel ki tudja számítani, hogy a Rothermere­sajtó mekkora részt tud vállnlni Magyarország felemelésének munkájából V mi nemrotünk ma minden tekintetben szegény M^íbnosátha'a'lBtt orédasáí volna, hü »«m radaszfuidnáitk ahnz a, felbecsülhetetlen értékhez, amit a lord barátságaiI képvisel. — Idehaza pillanatnyilag a legfontosabb a nem­zet összes erőinek egyesítése a revízió szolgálatá­ban. A revízió ügyét nem szolgálhatjuk mint libe­rálisok, vagy konzervativek, sem mint legitimisták^ vagy szabad királyválasztók, hanem csak mint magyarok. Ne feledjük, hogy a hagyományos ma­gyar pártoskodás, amely már annyiszor gáncsolta el jobb sorsra érdemes népünket, rendszerint az elvhüség köntösében szokott fellépni. A reví­zióért folyó harc nem elvek csatája, hanem egy nemzet élet-halál harca. — A királykerdést ugy kell kezelnünk, ahogyan a nemzet érd?ke kívánja. A nemzeti érdek pedig ma azt kívánja, hogy a kérdés időszerűtlen és reménytelen felvetésével ne robbantsuk szét a nemzeti egységet. Felszólítunk minden magyar em­bert, vegyen részt a nagy munkában. A társadalom minden rétege elküldte már képviselőit, csak e^y felette értékes réteg hiányzik még: a magyar szo­ciáldemokrata munkásság. Büszke és boldog vol­nék, ha őket is az igazság harcosai közt köszüut­hefném. Egy pillanatig se higyjék a magyar mun­kások, hogy a revízió kedvéért akár csak egy, milliméterrel is le kell térniök arról az elvi alap­ról, amelyen az önmagát helyesen értelmező szo­ciáldemokrácia áll. Ellenkezőleg, a revíziós kii 7­delem a szociáldemokrácia legádázabb ellensége ellen, az Idegen népeket elnyomó imperializmus, a militarizmus ellen irányul. Aki a revízióért har­col, az az emberiségért, a művelődésért, a nép ingáiért küzd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom