Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-19 / 188. szám

S ZH9BD Jbánáit, hogy a Szinház nemzeti missziót tel­jesít és kuIturát szolgai. A különleges elbánást njegkap'a. Lássuk végre a kulturális és nem­zeti missziót, vagy legalább annyi nyomot be­lőle, amit a kereskedelmi életben ugy hívnak, hogy m'nta érték nélkül. Aki erre se hajlandó, azt nemcsak a szegedi színház éléről kell eltávo­lítani Tűrhetetlen, hogy továbbra is lebecsült gyárosok, újságok és egyéb mihasznák legye­nek kénytelenek harcolni a szinház fejlesztéseért — a színigazgatóval szemben. Érdeme szerint kell végre szólni arról, hogy milyen módon akarta Palágyi a szegedi szin­ház müsorá ól letaktikázni az operaelőadásokat. A színigazgatónak, tapasztalatból tudjuk, sok minden meg van engedve és megbocsájtatik, ami miatt más közönséges halandó fekete lis­tára kerül. Ezt azonban még sem lehet elnízni. Palágyi az uto só pillanatban állt elő olyan tervvel, mely a szerződés és a szinházi évad fejvéteét jelen i, nyilvánvalóan az'al a céllal, hogy a városnak, az idö előrehaladottsága miatt, nem lesz már módjában máskén* intéz­kedni s igy a szinház, az operák szerencsés kézzel történt kíebrudalása után, ölébe hull. A kereskedelmi életben elő-előfordulnak holmi, ehhez hasonló csalafintaságok. De az a szín­igazgató, aki egyéb hibái, mulaéztásai és téve­dései mellett ilyenre ragadtatja magát, ezzel is okot szolgáltatott arra, hogy vele szemben a legkisebb bizalommal se viseltessenek és hogy működését átadják — a Szegedi színészet tör­ténetének. Kézai Simon. A telefon tarifaemelése. (A Szeged tudósítójától.) Ha megdrágul a trafik, a telefon, akkor egy zerrs igen sok em­ber tesz fogadalmat. Nekifeszült, változ hatatlan, kemény elszánással leszokik a dohányzásról, lemond a telefonról. Ezt az elhatározást sietve közli családjával, legszűkebb barátainak és is­merőseinek, majd ismereüen rokonérzelmüeknek legtágasabb körével. A dohányzásról csak foko­zatosan szokik le persze : előbb áttér az olcsó fajtájú szivarra, vagy cigarettára, hogy örökre elmenjen a ktdvé a füstölgetéstől. Aztán csak­ugyan elveszti a kedvét az olcsó dohánytól és — visszatér a drágábbikhoz. A telef nnál ko molyabb az eset, de azért a kincstár látszat szerint ott sem vészit a drágítással. A tarifa­emelések magv ilósulásakor Firneisz P. és Társa festékáru cég megdűhösödik és csakugyan le­mond, a sok évi buzgó, bár nem mindig kifo­gástalan pontosságú előfizetésről. (Eldenunciál­juk, hogy tavaly is pörre! fenyegette a telefon­hivatal). Igy cselekszik a cég számos telefóndij­terhekiél megroskadt kartársA kincstár mégse vészit, mert egy Fim i<z helyett kap rendesen pontosan ötöt. S emellett a lemondó fél is nyer, mert mint minden bujíban-bajában odaadón résztvevő nejének két napig eldicsekszik, amel­lett, hogy pénzt takarít meg, az egészségének is szemmel áthatóan használ; hisz mindnyájan ismerjük Nyugat- és Középeurópában a telefonos kisásszonyokat! De a haszon ugy a kincstár, mint a végre nyugalom bávonult telefonélőfizetö részére csak látszólagos. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha a telefénnak igazán nem kicsinyeskedő tarifa­emelése be nem következik, sok derék, törekvő Firneisz ur sem mond le, az uj előfizetők pedig mégis folyvást szaporodnának. Igaz, hogy ma, sajnos, a tömeges telefonigény és nem is igtín kívánatos a kincsetlen kincstárnak, mert a készülékek beszerzése is roppant költséges. Be há nagyon messzire estünk attól az ideális kivártalomtól, hogy bár minden családnak, vagy legalább minden házrfak volni telefonja, — ma is j )bb volna, ha nem kellene régi üzleteknek letflondaniok a megszokott telefonról. Mert megkönnyebbülésnek mondja ugyan sz elke­seredett lemondó a lemondást, az üzletember­nek többnyire mégis érzékeny kára van belőlé. Ma 1806 előfizetője van a szegedi telefon­központnak. A tarifaémélés miatt nem sokan mondtak le s valamivel többen jelentkeztek. A szrfporülát összesen hat. A d jszabás míg­dráguiásával lein^yobb előfizetési Összeget fizeu mtótt is a váioi: 3,5C0 000 koronát; de a szárító; Városi hivatalban elég sok tehfo.i is van eh^ez a ieki ítélyes ömeghez A város után legtöbbet fizet a Szeged-Csongrádi Taka­rékpénztár, 1,126.000 koronát, u'ána a Keres­kedelmi Bank, 68(1000 koronát. Száltbdáfc kö­zül a Kass 189 000 koronát fizet. At orVoáéfc nálunk tudtunkkal a testületben nem panasz­kodtak amiatt, hogy nem részesülnek kőzérdek­Stefcéd, 1923 ^ gusztus 19 bői kedvezményben á fe"eforielöfiMf&néL be ha a budapesti Orvosok mozgálmá sikerrel járni, akkor á kedvezményt bizonyára a vidéki orVösoktá is kiteljesítenék. Lebontják a belvárosi templom tornyának legfelső réfczét (A Szeged tudésiiójÁtil.) A Gizella tér szélén, közvetlenül ott, ahol a fogadalmi templomot építik, vakolatlanul áll, szinte elhagyottan a régi belvárosi temp'om. Tornya egészen hide­gen néz el a város fölött, órájának mutatóit már alig-alig látni a megfeketedett „íiffer­blatton", szobrai, a kiugró párkányokon le-le töredeztek és a kiálló téglák jól mutatják az idők múlását. Harangja rendesen kongatja az órákat, mintha mi sem történt volna, de há valami nagyon viháros nyári szél táncol el a város fölött, ugyancsak félnek a környék lakói. Ha elmúlik a vihar, a hivők imádkozni men­nek, hogy nem tör ént semmi baj, hogy, a torony csak megingott, de bátran áll tovább a nagy kapu fölött. Nem egy idegennek tünt már föl ez az árván és megtépetten á ló istenháza és nem egyszer kérdezték már, hogy miért nem bontalja le a város, hiszen a földön szerte fekvő kövek világosan mutatják, hogy veszély­ben van a városnak ez a része. A kérdésre aztán ilyenformán szokta megkapni az idegen a választ: — Nem lőhet azt kérőm lebontani... És csakugyan nem lehetett, amig a fogadalmi templom csupán csonka-templom volt, mert hiszen a Belvárosnak nem lelt volna akkor egyetlen temploma sem. Most azonban a foga­dalmi templom tovább építése szépen előrehaladt és alighanem jövő év végére át is adják az uj templomot a nyilvánosságnak. A lebontás kér­dése azért is aktuális, mivel Foerk Ernő épí­tész, aki a fogadalmi templomot épiti, hatal­mas parkot tervezett a templom főbejárata elé, és ezt a tervet a Tanács is magáévá tette. Á parkot azonban csak ugy lehet megteremteni, ha a régi, elhagyott belvárosi templomót vég­leg eltüntetik a föld színéről. A lebontás kérdése szóba is kerüli már á városházán, azonban mindig az volt & replika, hogy ;ne siessünk vele, ráérünk akkor Ír, ha majd az uj templom teljesen elkészül". aztán egyelőre nem esett több szó róla. Tegnap azonban a fogadalmi íemplom-bizóft­ságának ülése után ismét szóba került az inogj torony lehontásártak ügye, mivel áz elrr.nlt he­tekban a nagy viharnak látható jelei mutatkoz­tak a tornyon. A kőtörmelékek a templom előft ugyancsak megszaporodtak és a hozzáértő em­berek szerint a torony komoly veszedelemmel fenyegetni a környéket, ha még egy erős vihar támadna. A beszélgetésnek az lett az ered­ménye, hogy Fenyő váíósi mérnök vezetésével még tegnap éáte bizottság szállott ki a belvá­rosi templomba és részletes templomvizsgálatot tartott. A vizsgálatnak ered mélyeképen kétségtelenül beigazolódott, hogy a torony legfelső része le­dőléssel fenyeget, ha nagyebb razkódtstás érné. Ezek Után a oizottság e határozta, hosy java­solni fogja a tanácsnak, hogy haladéktalanul bontassa le a torony legfelső részén lé/ő ha­rangataku bádog toronyrészt, mert ellenkező eseiöen a városi mérnöki hivatal minden fele­lősséget elhárít magától. Ma délelőtt azután el is határozták, hogy ezt a toronyrészt azonnal leveszik és még a temp­lom áll, kátránypapirral fedik le ideiglenesen a tornyot. A lebontási munkálatot már Szent István után, kedden reggel megkezdik. Értesülésüni szerint sz egész belvárosi tem­plom lebontására jövő év végén fog sor kerülni. — A Szeged legközelebbi száma a közbe­eső ünnepek miati szerdán a rendes időben jelenik meg. — Rosszul megy a soruk a volt királyi hercegnőknek. A Newyork Times legutóbbi száma egy ügyvédi hirdetést közöl, amelyet ügyfele megbízásából tett közzé. A hirdetés cime: Örökbefogadás, szövege pedig a követ­kező : „Idősebb hercegnő, akinek nincsenek örökösei, királyi hercegi címének fenntartása miatt törvényes módon adoptálna amerikai férfit, akire átruházná a cimét. A hercegnő Európa egyik legnagyobb kirá'yi uralkodóhazához tar­tozik és elődei & VIII. század óta tartoznak szuvérén családhoz. Az örökbefogadott szemé­lyiségnek műveltnek és elSkelő származásúnak iiell lennie, azonkívül kell, hogy nagy társa­dalmi állásának megfelelő vagyona is legyen." — A vízhiány. Erről a tárgyról azóta irnak már hol siralmas, panaszos, hol dühös, elkese­redett cikkeket a szegedi lapok, amióta árlézi kutakat fúrtak s egy részleges, csak a nagy­körúton belült területre szolgáló vízvezetéket építettek. Ennek pedig jó egynéhány esztendeje van már. Addig adott a Tisza annyi vizet, amennyi csak kellett, igaz, hogy hideglelősek lettek tőle az emberek akkor is, amikor más, veszedelmesebb bajok nem terjedtek el az élvezetétől. Amióta ártézi vízvezeték van, azóta nincs viz. Panaszkodnak vízhiányról télen is, de persze fel fokozottan a nyári nagy hőségben, artiikór több víz kellene. Sem inni, sem mosdani, sení főzéshez való viz nincsen. A hatóság pedig még most, annyi év után sem tesz semmit a nagy báj orvoslására, mert az az egyetlen ártézi kut, amelyet most fúrnak, annyi, mint a semmi. Mi kötelességünket teljesítjük, amikor ezt a nagyon jelentős kérdést ismét napirendre akarjuk hozni. — Halálozás. Kráhl Mór, volt zentai tekin­télyes fakereskedő, aki hosszabb idö óta Sze­gedin telepedett le, munkás életének 77 évé­ben elhunyt. Gyermekei, vejei, közöttük dr. Bírta Dezső ügyvéd, unokái és kiterjedt rokon­ság gyászolják. Temetése vasárnap délután 5 órakor megy végbe a zsidótemető cinterméből. — A fővárosi napilapok ismét fölélhették áraikat. A budapesti napilapok bejelen ik, hogy közös elhatározással példányszámaik árát hét­köznapokon 250, vasárnapokon 300 koronára emelik. Okul szolgált erre a lapok előállítási költségeinek ujabb nagy emelkedése, amely olyan jelentős, hogy a lapárak ujabb drágulá­sával még mindig nincs arányban. A fővárosi lapok példáját a vidéki újságok is kénytelenek lesznek követni, sőt az áremelést már egyesek a budapestiekkel egyidőben be is jelentették. — Egy véres tüntetés epilógus*. Három év előtt, 1920 juliusában Budapestén, a Hun­gária-szálló kávéház duntiparti terraszín tün­tető tömeg megtámadta a vendégeket. Egy öreg kereskedőt, Braun Ignácot véresre verték és több más embert is jnzultáibk. A tüntetők szerencsétlenségére több katonatiszt is tartóz­kodott a kávéházban, akik a támadók közül néhányat elfogtak és átadtak a rendőrségnek. A tüntetők közül a büntetőtörvényszék néhányat már a mult évben felelősségre vont. Kurgyis Gzörgy pneér felett szombaton Ítélkezett a budapesti büntetőförvényszek- A pincér nem tagadta, hogy részt vett az Ébredők gyűlésén, a Hungária-terrasz elleni atakban való részvé­telét azonban a leghatározottabban tagadtá. Ki­hallgatott a biróság több tanút, akik felismerték Kurgyisbitl a támadók egyikét. A vádbeszéd és a védő beszéd: után a biróság Kurgyist bünös­nes mondotta ki a magánosok elleni erőszak és su'yos te'slisértés bűntettében és ezért hat­havi fogházra itélte, melyet az elszenvédétt vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vett. — Gyári tüz a fővárosban. Ma este kilenc órakor a Magyar Ruggyantagyár budapesti, Kerepesi-ut 17. szám alatti telepén a gumiszá­ritó ismeretlen okokból kigyulladt és rövid idő alatt óriási lánggal égett. A tűzhöz kivonult i IV., VIII. és X-ik kerületi és a központi tűzoltó­ság. Több fecskendővel yttak hozzá a tüz ol­ásához és háromnegyedórát megfeszített munka után Sikerült a tüzet lokalizálni. A kár nagysá­gát még nem lehet megállapítani. Házasság. Baldinger Hona és Rubin Imre folyó hó 21-én házasságra lépnek. «ao

Next

/
Oldalképek
Tartalom