Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)

1922-11-10 / 196. szám

Egyes szám ára 10 korona Seerkesiiötcg él kiadóhivatal: Kölcsey-utca 6. (PrófétaUélló. I. emelel i.) Telefon 13—JJ. A .Siegcd* megjele•Ik kétfő kivételével minden Hp. Egyet tztm éra 10 korona ElAIUetétl árak: Egy hónapra Siegeden 240, Budayetten ét vidéken 260 kor. 111. évfolyam. Szeged, 1922 november 10, PENTEK. Hlrd.'étl árak : Télhesaboa t mm. 4, egy hasábon 1, másfél hetibon ÍO'JO, kél hasábon 14 korona. Apróhirdetés 4 K. kövér belükkel 8 K. Srövegköill k;,lemérjek soronkeni 40 K. NyIMIér, estládl ét orvotl kir 60 K. Többtiörl feladatnál árengedmeny. 196-ik szám. Sztambufi. Végzetes helye az emberiségnek, amióta a görög hőskor hajnalán egy fátum-kergette istennő fehér lába laposla, akinek emlékét máig is őrzi a Boszporusz neve. Es mintha az átok is mindmáig megmaradt volna ezen a misztikus küszöbön, amelyen keresztül csatázott és keveredett egymással Ázsia és Európa lehellete. Még akkor Byzantionnak hivták, mikor Dárius itt veretett hidat Ázsia számára és Byzantion volt akkor is, mikor a makedón hóditó kiindult belőle, hogy kardjával vágjon utat a görög kuliurának Ázsia szivébe. Ám félezer évvel később mégis Ázsia lelke lett úrrá a városban, amelyet a világ uj úrnőjének szánt és Nova Romá-nak nevezett Szent Ilona fia és a Kelet fanatizmusa lángolt a homouzion és homoiuzion véres küzdelmeiben. Konstantin városában építették fel a Nyugat keresztes rablói a latin császárság ingatag trónusát és innét vetette vérbiboros fényét Mohammed félholdja a Balkánon tul Magyarországra és Magyarországon tul a német-római szent birodalomra. De nem kellenek történelmi mélyfúrások hozzá, hogy balsejtelmek közt mutassunk rá Sztambul világtörténeti szerepére. A .város" — mert ezt jelenti Bizánc török neve — a történelem alluriumában is fészke volt a világrengéseknek. Még nincs hetven éve a krimi háborúnak, amely egy ántántba kovácsolta Angliát és Franciaországot, meg a kis Piemontot a törökkel a cári Oroszország ellen, amelynek Nagy Péter óta kisértő álma Konstantinápoly. Még csak negyvenöt éve az orosz-török háborúnak, amelynek San Stefano és a berlini konferencia vetett végett, danaosi ajándékot jullatván a Habsburgoknak Boszniában, amely a balkáni impérium látszatát és a végzet rettenetességét jelentette nekik és végeredményben az anarchiát, Trianont, Zürichet és a 11.000 koronás búzát jelentette nekünk. Mert ha Európa nagyhatalmai nem szitják a balkáni poklot, hogy megsüsEék benne a maguk pecsenyéjét, nincs 1911-ben ifju-török forradalom, amely fiadzotta az annexiót, a beikáni pravoszlávizmust, az olasz-török háborút, a két Balkán-háborút ** az első világháborút. Az elsőt, mert félős, hogy számozni kell a világháborúkat és borzongva érezzük, hogy már - a másodiknak a pestises szele fúj a Boszporu?" felől, ahol döglődik a világ békéjének vetélt szörnyetege a hadiállapotos Sztambuiban. Hadiállapot: már megszoktuk a förtelmes szót, el se felejthettük, mióta megtanultuk, hiszen azóta nem jöttünk ki belőle, de azért mégis dideregve meredünk a keleti szfinkszre, amely Európán át Londonig és Ázsián át Indiáig szórja torz arca rőt fényét, mint egy belüli öl heviiett óriási bronz-bálvány. Mi van és mi jön a világ legszebb és legvégzetesebb városából, amely évezredek óta két világrész vérével szépiti magát? Olyan követ gurit-e ctt el 2 minden kálváriát megjárt és a kínok keresztjéről magát elszabadított török nemzet, amely az ántánt-koponyákból rakott béke-müvet veri szét, vagy olyant, amely visszafelé gördülve elguritóit nyomja agyon? Kemáinak hívják-e még a.vezért, vagy már Leninnek? A török nacionalizmus tüze lángol-e még, vagy már az orosz máglya kénköves füstje csapódik Európa szemébe? Az angol, a francia, az olasz, akik tegnap még egymásnak akarták ugratni az angorai ltopárdot, ma már közös erővel próbálnak eléje állani s lefcgyveiezni a királyi vadat, amelyet eddig titkos ígéretek tüzes vasával szilajitottak. Meg tudják-e állítani, ha csakr.gyan a régi moszkvai imperializmus is heviii az uj török imperializmus mellett? Melyik ország az a gyözttstk közül, amelyik megfutamodással kockára merné tenni eudigi zsákmányát és melyik győztes ország az, amelyik még egyszer világháborúra merné felfegyverezni a tömegeket, amelyeknek szivében a háborús szenvedések pokla lobog? Rettentő kérdések, amelyeknek szemébe irtózva és reménykedve nézünk, mi árva magyarok, akik elszigetelten, barát nélkül, ujakat nem szerezve, a régit ket meg nem tartva hányódunk a világtörténelem viharzó óceánján. | Nekünk már nem sok veszteni valóik van, uj ' világégéstől mi talán hasznot vátha'nink, börtönünk íahinak e parlídását, de ezt a percet egymásra borulva, a szenvedésekben megtisztult lelkek r-szfönfls egybefogódzásával kellene várnunk. S mi magyarok ugy gyüiöljük egymást, oly készek vagyunk egymás torkának esni, hogy félős cz égő romokba is egymást dobálnánk beie. Nem szerelnek le a fascisták. A Pcpolo d' ltalia jelenti, hogy a fascisták egyáltalában nem gondolnak a leszerelésre. Fegyverben maradnak, mert az anarchia veszedelme abban a pillanatban újra aktuálissá válik, mihelyt a fascisták leteszik a fegyvert. Mussolininak az a kijelentése, hogy a nemzetközi szerződéseket tiszteletben fogja tartani, nagy lehangoltságot idézett elő a fiur.-.ci fascishajtása f umei üzelmeikrek végét jelenti. A fiumei fascisták tehát szembeszálltak a rapalloi szerződéssel, ez az eljárásuk azonban Mussolininek is tudomására jutott, aki azonnal távirati parancsot fdott a f umei csapatok parancsnokának, hogy ha kell, erőszakkal is lirittesse ki Csilaonikdt és adja vissza a horvátoknak. A fascisták Xözül tegnap tizennégyet összefogtak és eiős fedezet mellett Triesztbe fák körében, mert a rapalloi szerződés végre- szállítottak, ahol katonai biróság elé kerülnek. Költségvetés vagy indemnitás. November 16-án ül össze a nemzetgyűlés és az első törvényjavaslat, amelyet tárgyalni fog, a mérnöki rendtartásról szól, azt pedig sorrendben még három javaslat követ, amelyek jelentősége, ha nem is lehet alábecsülni, de kétségtelenül rem alkalmasak arra, hngy velük a legsürgősebb és legaktuálisabb problémákat megoldják. A kormánynak legutóbb adott felhatalmazás december 15-én lejár, minthogy pedig a nemzetgyűlés első érdemleges gyü ését csak a megnyitás után öt nappal tartja, az ezt követő napokat is az emiitett négy törvényjavaslat tárgyalVi veszi igénybe, két vagy legfeljebb három hét áll a nemzetgyűlésnek rendelkezésére, hogy az uj indemnitási törvényjavaslatot letárgyalja. Hogy december 15-ike után költségvetés xagy indemnitás alapján akarja-e az ország ügyeit tovább vinni a kormány, még ma sem bizonyos, ámbár fé hivatalos jelentés már bejelentette az indemnitást. A kormány ezúttal, mint minden más alka ómmal is hangoztatta és hangoztatja, hogy a költségvetéssel készen van és azt csupán nyomdatechnikai okokból nem terjesztheti a nemzetgyűlés elé. Az akadály tehát, amely a költségvetés beterjesztésének útjába áll, nem olyan súlyos, hogy azt el ne lehetne hárítani. Ma hire járt annak, hogy a kormány végre belátta az ellenzék követelésének jogosultságát, smellyel a költségvetést követeli és tudatáb?n van annak a hatásnak, amelyet az állandó indemnitással és költségvetés nélkül való kormányzása a közvéleményben kiváltott, ennek következtében állitólag arra határozta el magát, hogy felszólítja az ellenzéki pártokat, hogy abban az esetben, ha a kormány nem indemnitáíi törvényjavaslatot, hanem költségvetést nyújtana be, hajlandók-e azt december tizenötödike, tehát a most érvényben levő felhatalmazás lejártának napja előtt letárgyalni. Amennyiben igen, a kormány hajlandó honorálni az ellenzék követelését és belerjeszti már most a költségvetést. A hir valódiságát eddig nem tudtuk ellenőrizni és 11 ellenzékhez eddig semmiféle ilyen, vagy ehhez hasonló kérdést a kormány részéről nem intéztek és ennek következtében természetesen az ellenzék még nem foglalhatott állást ebben a kérdésben, változatlanul fentartva azt a nézetét, hogy a kormány cselekedeteiben taktikázást lát és ezen ujabb lépés, ha valónak bizonyul, sem mutatna mást. Az ictö, amelyet a kormány a költségvetés letárgyalására ebben az esetben szánt, olyan rövid, hogy komoly és alapos vitára nem ad módot. Egyébként az ellenzék minden lépését attól teszi függővé, hogy milyen kezdeményezést lát a kormány részéiől. Pénzügyi ankét. A pérzügyminiszier holnap déíe'őttre magához kéret e a pénzvilág vezető embereit, hogy velük a mai váká^us gazdasági helyzetet é« a kiveze ő utakat m gbeszeije. Enntk az ankétnak előzményeire mintegy tiz nappal ezelőtt rámu'atturk, a legutóbbi intézkedések főképen az áruhitel megszorítása, a devizaközpont felállítása nemcsak zavarólag, hanem egyenesen bénítólag hatottak pénzügyi és gazdasági életünkre. Először csak a kereskedelem és ipar szenvedett az intézkedések alatt, ma már azonban a mezőgazdaság is érzi hátrányos voltát. Veszedelmes pangás állóit be gazdasági életünkben, amelyet az összes szakemberek véleménye szerint még ma idejekorán kell megszüntetni, nehogy alapjába támadja meg gazdasági intézményeinket. Noha az utóbbi időben a kormánynak az áruhitel kérdésében elfoglalt merev álláspontja némiképen engedett, ez a kis enyhülés nem volt elegendő arra, hogy csak valamelyest is változtasson azon a lanyhaságon, amely a tőzsdétől kezdve végigvonul egész financiális ételünkben és az ország belső értékeinek lemorzsolódásával /ár. A holnapi ankét, hir szeriní, hivatva lesz dönteni afölött, hogy alkalmasnak látják-e még mindig a korlátozó intézkedések fentartását, vagy pedig lassankint kezdjünk-e elhajolni pénzügyi politikánkkal a szabadkereskedelem felé. Raasay Károly Sándor Pá! nyilatkozatáról. Néhány fővárosi esti lapban olyan hirek jelentek meg, hogy Sándor Pál nem egyedül fogaim?zta meg azt a nyilatkozatát, amely megcáfolja az ellene emelt vádakat. Rassay Károly értől a Világ munkatársának a következőket mondotta: — A kormánypárti lapokban oly hirek jelenlek meg, hogy én résztveltem Sándor Pál nyilatkozatának megfogalmazásában. Kijelentem, hogy ez nem igaz, nem is lehet igaz. miután Sándor Pái nem szorul segítségre akkor, amikor válaszolni kell Ilyen, vagy hasonló támadásokra. Ezzil szemben megfelel a valóságnak az, hogy én fent jártam Sándor Pálnál, trnek a látogatásnak nincs azonban mas jelentősége, minthogy amikor valakit zsiványok tárnidnak meg az uton és becsületes emberek kötelességüknek tartják, hogy a megtámadott mel é állnak.