Délmagyarország, 1913. október (2. évfolyam, 228-254. szám)

1913-10-15 / 240. szám

HM3. októbtr 15. D&.MAQYARQR8ZXC Egy szegedi diák találmánya. — Automatikus telefon-átkapcsoló. — (Saját tudósitónktól.) A telefonkezelés eléggé bonyadalmas és nehézkes ínég ma­napság is, az elektromosság korszakában, különösen ott, ahol mellékállomásokkal kény telenek dolgozni a szerencsétlen előfizetők. El tekintve attól a természetesen fiziikai tény­től, hogy amikor a főállomásról beszélnek, akkor egyik mellékállomásról sem lehet be­szélni, a nagy hátrány®, manapság ennek a rendszernek az, hogy a mellékállomásról csak ugy lehet beszélni, ha előbb a főállo­mást hívják és ettől kérik a vonal átkap­csolását. Mikor aztán a mellékállomás leibe­szélt, akkor ismét figyelmezteti a főállomást, hogy az kikapcsolja a fővonalból, mert csak ennek megtörténte után, beszélhet a másik mellékállomás, esetleg a főállomás is. Esze­rint olyan helyen, ahol három-négy mellék­állomás van használatiban, egy külön kezelő kell, aki a főállomásnál teljesiti a kapcso­lásokat. Ezt fogija, megszüntetni a jövőben W'm­ter Gyula ügyes találmánya. Winter Gyula, Winter Ármin .szegedi kéfegyáros fia, aki jelenleg az állami főgimnázium 8-ik osztá­lyának magántanulója egy automatikus ön­működő teJefon-átkapcsolót talált föl. En­nek a találmánynak segítségével, egyetlen ujjnyomássa] anélkül, hogy az egyik helyi­ségből a másikba kellene átmenni a beszélő­nek, vagy pedig a telefonkezelőtől a mel­lékállomásból előbb yonalat kellene kérni, tetszés szerint a. fő- vagy a mellékállomást iktathatja be a yotialha. Ily módon lehető­vé válik az például, hogy a lakásban lévő mellékállomásról bárki is beszélhet anélkül, hogy az irodában lévő főállomást a mellék­állomás vezetékére kellene átkapcsolni. Ennek nagy gyakorlati jelentősége van. Olyan helyeken, ahol több a mellékállomás, vagy akár ott is, ahol esak egy mellékállo­más van, nem kell a főállomást zavarni Folyton, főleg pedig nincsen a főállomásnál szükség .kezelő személyre, hanem a mellók­, ájjomásnál egy gomb megnyomása által maga. a beszélő köti össze magát a központ­tal, beszédének végeztével pedig, egy másik gomb megnyomása után, szétkapcsolja sa­ját magát. Ezen találmánynak egy másik berendezés© pedig érdekesen szolgálja az üzembiztonságot. Sok irodában például zá­ráskor elfelejtik átkapcsolni a telefont egy lakáson lévő mellékállomásra. Ezen ugy se­git Winter találmánya, bogy a külső ajtóra alkalmaz, —. kettős ajtó elrendezése esetén, — egy átkapcsolét, amely az ajtó bezárásá­val, automatikusan átkapcsolja a telefont a mellékállomásra. Ez a találmány még azért is értékes, mert, a telefon-átkapcsoló, minden átala­Mtási munka nélkül szerelhető át a már meglévő állomásokra, ahol is úgynevezett : közös teleprendszernél külön áramforrás sena szükséges,, csupán induktoros berendezés esetén igényel két-három elemiből álló bat­tériát, A fiatal feltaláló október 4-én nyújtotta be találmányát szabadalmaztatás végett a magyar szabadalmi hivatalhoz s ha megkapja rá a szabadalmat, ami valószínű, akkor elő­ször is a magyar postánál igyekezik azt ér­tékesíteni. E végett már is érintkezésbe Ié­.pett a magy. kir. posta- és távírda műszaki felügyelőségével, de ez természetesen a ke­reskedelmi miniszter hozzájárulása nélkül semmit sem tehet ebben az ügyben. Minden esetre pedig az előfizetők szempontjából elő­nyös lenne, ha minél hamarább átadnák köz­használatra ezt az uj találmányt. Kész a létszámemelés törvényjavaslata. Hosszas tanácskozás után végre létre­jött Bécsben a megegyezés a magyar és az osztrák kormány között a katonai szer­vezet ujabb reformja ügyében. Tisza Ist­ván gróf Bécsbe ment, újra tárgyalt a kö­zös miniszterekkel és az osztrák kormány­nyal és kihallgatáson volt a királynál. Ezek után kiadtak egy félhivatalos jelen­tést, amely szerint a létszámemelés dolgá­ban a megegyezés lényegileg megtörtént. Miután a király is hozzájárult a megegye­zésihez, ma délután került nyilvánosságra a hadsereg létszámemelésére vonatkozó­an a monarchia két államának kormányai és a közös hadügyminiszter között lefolyt tárgyalások eredménye. A létszámemelés., mely különben nem egyszerre, hanem három-öt éven belül fo­kozatosan fog életbelépni, összesen 31.300 embert tesz ki, melyből a közös hadsereg és a hadi tengerészet részére összesen 18.000, a honvédség részére 6000 és az osztrák Landwehr részére 7300 ember igényeltetik. Az okok, melyek a hadvezetőséget ezen létszámemelés keresztülvitelére indították, három csoportba foglalhatók. Az első az, hogy tüzérség tekintetében erősen mögöt­te vagyunk a többi hatalmak tüzérségé­nek és most is a létszámemelés után csu­pán az orosz tüzérséggel jutunk körülbelül ugyanazon erőállományba. A második ok, hogy műszaki csapatoknál a gépfegyver és léghajós osztályoknál az ujoncszükség­let most már feltétlenül kielégítést kiván. A harmadik oka (a létszámemelésnek, hogy a határon lévő csapatok békelétszámát mulhatlanul ki kellett egészíteni, nehogy bármilyen külpolitikai bonyodalom beáll­tával, ismét családos tartalékosokat kell­jen fegyverbe szóllitani. Irányadó helyről ugy értesülünk, hogy a létszámemelés végösszege jelentékenyen kisebb, mint azok az igények, amelyekkel a 'hadvezetőség eredetileg fellépett. És hogy a 31.300 emberben való megállapo­dás és a félemelésnek több esztendőre va­ló beosztása az összes faktorok lelkiisme­retes és objektív mérlegelésének köszön­hető, akik az igényeket a legelkerülhetet­lenebb, abszolút szükséges mértékre kor­látozták. A jövő év elején a kormányok beter­jesztik a véderötörvény novelláját, A tegnapi megegyezésben legfomtof sabb az, hogy a létszámemelés súlypont­ja nem a közös hadsereg gyalogságára, hanem inkább a honvéd gyalogságra esik. Elhatározták ugyanis, hogy a honvéd gya­log csapatok századainak békelétszámát a közös hadsereg gyalogsági századainak jelenlegi normális békelétszámára emelik. A közös hadsereg e századainak békelét­száma jelenleg nyolcvan nyolc ember. Eny­nyi lesz most a honvéd gyalogcsapatok létszáma is. Négyszázezer Kiló dinamit felrobbantása. — Amikor a két óceán találkozott. — (Saját tudósitónktól.) Hirt adtunk arról a történelmi jelentőségű eseményről, hogy a Gambaa-szMaid fölrobbantása által végre elérkezett az a pillanat, amikor a Panama­csatorna medrében végre egymásba ömöl­hettek a Csendes-tenger és az Atlanti-óceán hullámai. Az Amerikából érkező első hirek azoinban csak vázlatosak valtak és a kábel­táviratok már megszokott hibája sem maradt él, nevezetesen az, hogv a sziklafal felrobban­tására szolgáié dinamit mennyiségét épen ti­zedrész annyinak mondotta a kábelhír, mint amennyi a valóságban csákugyan kellett. Ma oil vasba ttunk részletes jelentést a megérke­zett londoni lapokban, amelyek a követke­zőkben ismertetik a rendkivüli érdekességü robbantás körülményeit. Európai idő szerint, reggel nyolc órakor nyomta meg Wilson elmük a washingtoni Fe­ihéTÍházban azt a gombot, amely megindítot­ta a robbanáshoz szükséges villamos áramol. Erre a célra külön kábclvezetéket fektettek le Washingtonból egészen a Panama-csator­na túlsó felén lévő hatalma® sziklagátig. Ma­ga ez a vezeték óriási pénzbe került és szin­te érthetetlen, hogy az amerikaiak merőiben hívságos célból ilyen rengeteg összeget köl­töttek. A villamos vezeték első része Was­hingtoniból Tezasz nagy kikötőjéig Galvesz­toníg hálád kétezerötszáz kilométer hosszú­ságban. Galvesztoniból a vezeték a Mexikó­ban lévő Koatzakoalkősig haladt ezerkétszáz nyolcvan kilométer hossztoságban, ezután át­vonult a iSzalina iKriuz félszigeten és a Ni­karagnában lévő Szan Jüanon keresztül ujabb kétezerszázötven kilométer hosszú te­rület átszelése után végre eljutott a vezeték a Gamiboa-szikla tövéig. Magáról erről a sziklafalról sem volt •edclig tiszta fogalmunk. Ez a természetes szikla gát négy száz méter hosszú, tizenhét méter széles és huszonöt méter magas, tehát véghetetlenül erős és masszív kőtöimeg, a melynek felró bban'tásáh oz nem amint irták negyvenezer, hanem négyszázezer kilogram dinamit volt szükséges. Ennek az irtózatos, alig elképzelhető robbantó erőnek a kitörését egész Ameriká­ban izgalommal várták és tízezrével utaztak el a kíváncsiak a csatornához, ahová napo­kon keresztül szállították a kíváncsiakat a különvonatok. Szemtanuk leírása szerint 'bor* zahnasan nagyszabású volt a robbanás. A rengeteg közönség a. robbanás pilla­natában mintha egy ember lett volna, az ijedtség orditásában tört ki s a helyzet csak­ugyan veszedelmesnek látszott, mert a föld épugy remegett, mintha földrengés történt volna. A robbanás percében óriási füst- és sároszlop emelkedett az ég felé. Amikor a füst szétoszlott és a rengeteg mennyiségű kőtörmelék és iszap visszahullott a földre, látható lett, hogy az egész sziklafal nem tünt el, hanem csak számos nagy rés támadt raj­ta. Ezeken a réseken lassankint kezdett átszi­várogni a viz. Ez a szivárgás mind erősebbé vált ós néhány órával később már valóságos folyammá; nőtt, amelynek hullámai mind eTŐsebíben ostromolták a sziklagátból épség­ben maradt részeket. A robbanás megtörténte után harminc perccel távirat érkezett a Fehér Házba, mely jelentette, hogy minden rendben van. Szak­értők vélekedése szerint most már öt-hat hé­ten belül végigmehetnénék a csatornán a ha­jók. is. Korlátozzák az átkelést a Dardanellákon Konstantinápolyból jelentik: A Dardanellák parancsnoka elrendelte a Dardanellákon való átkelés korlátozását. A Dardanellákba befu­tó hajók csak délelőtt egy órán belül, kifutó hajók csak délután egy órán belül haladhat­nak át a Dardanellákon. Erre vonatkozó köz­lést a kormány holnap fog a külhatalmak képviselőihez intézni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom