Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-05 / 4. szám

1911 január 5 ÜELMAGYARORSZAü 5 Egy érdekes petíció. — Lippay Lajos a polgármesterhez. — (Saját tudósítónktól.) Megírtuk előre, hogy a szegedi második közigazgatási kerületben december tizennyolcadikán megejtett törvényhatósági bizottsági tagválasztások ellen több oldalról fölebbezós fog beérkezni az igazolóválasztmányhoz. Érkezett is be három petíció s ezek között jogi fejtegetéseinek értékénél fogva legérdekesebb a Lippay Lajos dr-é, aki a választás eddig ismert eredménye szerint kimaradt a törvényhatóságból, melyben hat éven át előkelő szerepet vitt s ahol fölfogása és szavazatszámainak elégségénél fogva a jövőben is helye van. Lippay Lajos dr petíciója a következő: Nagyságos Polgármester! A december 18-án megtartott II. közigazgatási kerületi törvényhatósági bizottsági tagválasztásnak a választási elnök által kihirdetett eredményének azon része ellen, hogy kilencedik helyen Kiss Gyula kétszáz szavazattal, tizedik helyen Kovács István száznyolcvankilenc szavazattal ós három évre megválasztottként a 11-ik helyen álló Tóth József százhetvenöt szavazattal megválasztott bizottsági tagoknak lettek kijelentve, ez ellen fölebbezéssel élek ós tisztelettel kérem az igazolóválasztmánynál, hogy ezen három fölsorolt ismeretlen kilétü egyénekre esett szavazatokat ós szavazattömegeket figyelmen kivül hagyni, az elnök által megválasztottnak kijelentett ezen három egyént nem igazolni, a rájuk esett választást mint érvénytelent nem létezőnek tekinteni ós a sorrendben kilencedik helyen százötvenhat szavazatával Tóth József igazgatót, a tizedik helyen százötvenöt szavazatommal engem és a tizenegyedik helyen százötvenöt szavazatával Völgyessy Jánost megválasztott törvényhatósági bizottsági tagokként igazolni méltóztassék olykép, hogy a köztem és Völgyessy János között fönnforgó szavazategyenlőség folytán azt sorshuzzással méltóztassék eldönteni, hogy melyikünknek mandátuma szól hat évre és melyikünké három évre. Indokaim a következők: Nem tudok okokról és nem is kutattam utána, amelyek az egész választást érvényében megtámadnák, az egész választásnak megsemmisítését és ezzel a megtörtént választásnak megismétlését okoznák. Ha ilyen okok valóban fönnforognának, mások tudomása alapján fölhozatnának vagy az igazoló-választmánynak ilyenekről bármi módon tudomása merülne föl, kétségtelen, hogy a következmény az egész választásnak megsemmisítése lenne. Ez tudtommal nem forog fönn, de fönnforog az alábbi hiba: A választási elnök a választási eljárás végső aktusának, a szavazatok összeszámlálásának •ázás, hosszadalmas, egész a hajnali órákig eltartott munkájában érthető, hogy nem rendelkezett annyi idővel és nyugodt helyzettel, hogy a kilenc—tizenegyedik helyen szavazatokat "Jert ismeretlen egyének megválasztottaké történt kijelentésének kérdését erősebb megfontolás tárgyává tehette és jobb meggyőzőuesre jutva, azt esetleg mellőzhette volna. v,i«ZeiÍ !bát llelyrehozni már most az igazolóv. asztmanynak a föladata ós pedig nem azon ™lkent az első tekintetre szintén tetdátnm? tÜ,Dnék {öl> h°Sy ezen három manlas7t? ? i megsemmisítése mellett uj váeredmén re,ndelne el, mert ez: a választási dátumra szorlt t Z^ges' kizáróla" három nlM" szorinf i^iT i . megsemmisítése törvény Xzóhí 'e i(itetlQrl' 'miiem a hibát szerintem az törvéi?; « aSZtmány csakis azo" a módon fogja előző oirit?e kie£yenlithetni, amelyet ón az jelöltem & folebbezési petitumomban megma1;dátumn»JÖlmerülhet5 gondolat, a három alapon miéit *m6íí-e™,misitése' hel>'es i0*' ki]encszázötvenC/al°Sltható meg? Mid5n W kerület előrekii .. •^azópolgárságból álló számú bizottság t" ,és meghatározott választó polgárságok ® **VlU"zt' a séges aktus, S ezen elJarasa oly egykogy három' bizottsági taLTÜ kettébfrni' tást tartsunk teljes lnw f,gl he,yre UJ Vala,z" forgó á 1 a a z t á s n áll o szavazott11',am °.s lf.s z d b atl választó; sehol sincs megfA ". bat««t.zenhet luk vitatható „a? a> kogyezen, mond'eszavázni minH laSZtfsná! neni Minden vii. * . - a k'lencszázötvenhat! ketöíésó á • ZtüP0gar tizene?y tagsági hely jelöltre adhassa°?e aa Va" arra' hü« aunassa le a szavazatát, olyan választási küzdelemmel, amelyben ő törekszik^mind a tizenegy jelöltjének a megválasztására; de arra kényszeríteni: midőn vannak olyan választók is elegen, akik az első nyolc megválasztottra először sem szavaztak rá, e választókat, hogy amidőn őnekik az első helyen megválasztott nyolc ma sem kell, tehát a pótválasztásnál is az ő választási közérzületük ismét csak az ő tizenegy jelöltjük mellett szeretne megnyilatkozni, lehetetlenség, hogy őket arra kényszerithessük, miszerint önmagában megliasonolva, megoszolva, a választó polgár az ő tizenegy jelöltjéből hármat ki tudjon választani; ez csak akkor foglalhatna helyet, ha módját bírnánk ejteni annak, hogy csakugyan azok szavazzanak le, akik az első választáson leszavaztak és a többieket visszatarthatnánk: ez azonban a választási eljárás alapelveibe és szabályaiba ütközik. Nincs is szükség erre s az egész kérdés megoldható az általam kérelmezett módon, amely teljesen támogatva van azon jogszabály által is, hogy a jelenlegi titkos szavazási rendszer mellett a választók azon eljárásukban, hogy kellőleg megjelölik-e szavazó cédulájukon a jelöltjüket, vagy sem, c kérdésben saját rizikójukra megy az, ha kellőleg, vagy kevésbbé pontosak. Vannak olyan közkeletű nevek, melyeknél csak a szavazócédulára alkalmazott fotográfia zár ki minden kétséget vagy utca és házszám megjelölése. Kiss Gyula, hogy ki lehet, nem tudhatjuk, mert a kisebbségi szavazat tömegben szereplő Kiss Gyula iparossal, akinek kilétét már valamennyire sejthetjük, az evvel való azonossága semmivel sincs támogatva és az azonosság áthidalására a mostani titkos szavazási rendszer mellett a szavazókat sem lehet megkérdezni, akikről különben sem tudjuk, hogy ki melyik cédulával szavazott, tehát a megkérdezés is lehetetlen. A 189 szavazatot nyert Kovács Istvánra vonatkozólag ugyanez az eset! Ki van zárva, már az ellentétek egymás mellé helyezéséből kifolyólag is, hogy ezen Kovács István a kisebbségi szavazatok tömegében szereplő Kovács István igazgatóval azonos lehetne: igen helyes, logikus, jogászi álláspontot foglalt el a választási elnök, midőn ezt az azonosságot könnyesen ki nem mondta, az azonosság kimondásának irásos szavazás mellett, midőn ez titkosan történik, csakis jogi okiratokon lehetne alapulnia, ilyenek pedig az igazoló választmánynak sem állhatnak rendelkezésére, valamint olyan tanuk sem képzelhetők el, már elsősorban a választás titkossága folytán sem, akiknek tanúvallomásuk és esküjükből meríthetné az igazoló választmány azt a bizonyosságot, hogy a száznyolcvankilenc szavazatot nyert Kovács István azonos személy a százharmincöt szavazatot nyert Kovács István igazgatóval, vagy hogy a százhetvenöt szavazatot nyert Tóth József azonos a százötvenhat szavazatot nyert Tóth József igazgatóval! Miután a megválasztottnak kijelentett Kiss Gyula ezen fölebbezésem álláspontján kiesik a megválasztottak névsorából, fölösleges vizsgálat tárgyává tenni, hogy a szavazatok összeszámolásánál mily mérvben lettek a választási elnök által, aki e pontnál a helyesen elfoglalt álláspontját nem tartotta fönn, vagy még ezután foglalta el: mily mérvben lettek Kiss Gyula gyertyamártó, másrészt Kiss Gyula házbirtokos stb, szavazatok, vagy a közelebbi megjelölés nélküli Kiss Gyula szavazattömeghez vagy a „Kiss Gyula iparos" szavazattömeghez hozzácsatolva. A „Szabó Gyula" és a Szabó Gyula kamarai titkár szavazattömegek egyesítése az eddig kifejtett okokon fölül azon okból sem lehetséges, mert ez a megválasztott Perjéssy Mihály dr kibukását vonná maga után. Az egész választás megsemmitésének okaiból tudtommal egyik sem forog fönn, részleges megsemmisítés törvény szerint lehetetlen bárminő uj választás a kerület nyugalmát cél és ok nélkül zavarná újra, a legteljesebb jogi igazságnak csakis azon megoldás felelhet meg, melyet a fölebbezésemben kérek. Tisztelettel: Lippay Lajos dr. A hivatal*)* lapból. A belügyminiszter Eckhardt Tibor dr makói lakost a belügyminisztériumhoz fizetésnélküli miniszteri segédfogalmazóvá nevezte ki és főispáni titkári minőségben szolgálattételre Csanád vármegye főispánja mellé rendelte ki. — A szegedi királyi ítélőtábla elnöke Rácz Ernő dr, joggyakornokot előkészítő szolgálat végett a szegedi törvényszékhez osztotta be. — A király Tóth Gyula hódsági járásbirósági jegyzőt a szegedi törvényszékhez, Seemerey Zsigmond szentesi járásbiró•ági jegyzőt pedig a makói járásbírósághoz albiróvá kinevezte. Dolgozik a munkapárt. — Két ülés. — (Saját tudósítónktól.) Az ellenzék minden vonalon teljes gőzzel dolgozik azon, hogy a munkátlanság rendszerét meghonosítani sikerüljön. Minden törekvése kárba vész, mert az utolsó évek megpróbáltatásain átment ország ép oly kevéssé látja szívesen az ellenzékieskedés kétes érték szerepét, mint amennyire hasznos és üdvös, a komoly színvonalon álló kritika, amely az alkotókkal együttműködik. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma ülést tartott, amelyen a kereskedelmi minisztérium költségvetésével foglalkozott. Ülésezett a munkapárt is ós elintézte a hires-neves Wittmann ügyet. A két ülésről ez a részletes tudósítás számol be: (A munkapárt értekezlete.) A munkapárt egy részében visszatetszést keltett Wittmann János munkapárti képviselő tegnapi beszéde, amelynek ez a szárny antiszemita tendenciát tulajdonit. Szó volt róla, hogy Sándor Pál felelni fog Wittmann beszédére, sőt indítványt terjeszt a munkapárt elé Wittmann ellen. A munkapárt higgadtabb tagjai azonban ellenezték azt, bogy a dologból kázust csináljanak. A ma este tartott értekezleten több munkapárti képviselő fölszólalása után Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök szólalt fő!, aki azt mondotta, hogy Wittmann szerencsétlenül választotta meg a kifejezéseit és azt indítványozta, hogy ezért ne bontsák meg a pár egységét. Az indítványt elfogadták és ezzel a Wittmann-ellenes akció leszerelődött. A munkapárt értekezletét Perczel Dezső nyitotta meg este hat órakor. Wickenburg Márk előadó előterjeszti a bankjavaslntot. Röviden ismertette annak a pontjait. A párt a javaslatot elfogadta. Ezután Antal Géza szólalt föl. Beszédét azzal kezdte, hogy a párt már nem a régi szabadelvű párt ugyan, de liberális összetéteből áll ós a szabadelvűek pártja. Wittmann János — úgymond — elgaloppozta magát a kifejezéseiben. Antal Géza, utána Issekutz Győző, majd Nemes Zsigmond szólaltak föl ugyanolyan értelemben. Végül Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök beszélt. Azt mondotta, hogy ugy hiszi, hogy Wittmann a kifejezéseit szerencsétlenül választotta meg és ezért még nem látja szükségesnek párthatározat hozatalát. Nem lát sérelmet a párttal szemben abban, amit Wittmann mondott, ne zavarják föl tehát a párt egységét, hanem fogadják el azt az indítványát, amely napirendretérést ajánl az ügy fölött. A párt a miniszterelnök ituiitvónyát elfogadta és leszerelte az akciót Wittmann ellen. Ezzel az értekezlet véget ért. (A kereskedelmi tárca.) A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délután öt órakor Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter részvételével ós Láng Lajos elnöklésével ülést tartott, amelynek tárgya a kereskedelmitárca költségvetésének folytatólagos tárgyalása volt. Az ülésen a kereskedelmi minisztériumot többen képviselték. A kereskedelmi költségvetés tárgyalásánál Földes Béla, Nagy Ferenc, Rosenberg Gyula, Kossuth Ferenc és Heltai Ferenc szólaltak föl, majd Hieionymi reflektált a vita során elhangzott fölszólalásokra. Előbb a magyar bányákkal kapcsolatban az állami szénszükségletekről beszélt. A hazai bányák — úgymond — nem képesek födőzni az államvasutak szénszüksógletét ugy, ahogyan kellene. A szón nem megfelelő. Az előző kormány nagyobb bizalommal és több reménynyel volt a magyar szénbányák iránt, de sajnálattal konstatálja, hogy ez a remény nem vált valóra. A hazai bányák termelőképessége nincsen annyi, mint amennyit a kormány remélt. Ezután a posta jövedelmezőségével kapcsolatban a táviró- és telefon-jövedelemről beszélt