Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
A megyeieknél később, csak 1872 júliusának elején megejtett választáson Dobsa Lajos sima győzelmet aratott; 1555 vokssal nyerte el a mandátumát Bánfy 30 szavazata ellenében. Az eredetileg Bánfy-pártiak egy része nem, másik része pedig a képviselőre szavazott. A legalább 400 főnyi Deák-pártból állítólag senki sem vett részt a választáson.297 A képviselők Az egyes választások történetének rekonstruálása után a képviselők országgyűlési szereplésének, valamint a választókkal való kapcsolatának bemutatása lehet a feladatunk. A képviselők pártállását illetően kiemelendőnek tartjuk, hogy habár a választások alkalmával rendszerint színt vallottak, az 1869 előtt tulajdonképpen csak a képviselőházban véglegesült. Az 1869. és 1872. évi általános választásokon — amint utaltunk is rá — a jelöltek már eleve a működő országgyűlési pártok színeiben léptek fel; az 1872—1875. évi ciklusban pártállásukat csupán a fúzió révén megalakult szabadelvű párt létrejötte módosította. A „színek” egyébként a szó szoros értelmében veendők; a pártokat ugyanis a választásokon a jelvényként használt tolláik színéről különböztették meg; 1869-ben pl. a kormánypárt piros, az ellenzék pedig fehér tollat viselt.298 Csanád vármegye három választókerületének képviselői a vizsgált korban pártállásukat tekintve az alábbiak szerint oszlottak meg. (A pártok jelölésére a pontos eligazodás kedvéért az Adalbert Tóth által használt rövidítéseket alkalmazzuk.299) Ciklus Makó Nagylaki vk. Battonyai vk. 1848 1849 Bánhidy A. KO Dedinszky J. LL Glacz A. LZ 1861 Návay T. AO Dedinszky J. AO Markovics A. AO 1865 -1868 Faragó F. A1 Dedinszky J. A1 Markovics A. A1 Glacz A. A1 1869—1872 Dobsa L. B1 Szontagh P. B1 Érkövy A. A1 1872—1875 Dobsa L. B1 Dedinszky J. A1 Érkövy A. Al A2 A2 A2 A korábban mérsékelten haladó Bánhidy Albert makói képviselő 1848—1849- ben Adalbert Tóth adatai szerint a konzervatív ellenzékhez sorolható, míg Glacz Antal battonyai képviselő a liberális balszárnyhoz tartozott. Tevékenységüket illetően a képviselőház jegyzőkönyvében legtöbbször Dedinszky Józsefről esett szó. Aligha tévedünk abban, hogy a választhatóság alsó korhatárát éppen csak átlépő nagylaki képviselő aktivitása körjegyzői funkciójára vezethető vissza.300 Nyilvánvalóan a délvidéki harcokra tekintettel 1848. július 25-én indítványozta a házban „a csatában elvérző nemzetőrök családainak kitartását”.301 297 Újdonságok. Maros, 1872. júlus 7. A választás napja jegyzőkönyv hiányában a lapokból nem állapítható meg. 298 Molnár Albert: lm. 299 A pártok, ill. irányzatok rövidítései: KO = konzervatív; LL = baloldali liberális; LZ = liberális centrum; AO = felirati párt A1 = Deák-párt (jobbpárt); A2 = szabadelvű párt; B1 = balközép (balpárt). Vö. Tóth Adalbert: lm. 142—143. 309 Beér János—Csizmadia Andor : Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés (Bp., 1954) 141. 301 Uo. 169. 228
