Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
inkább magyarok és románok, Dedinszkyre pedig nagyobbrészt szlovákok szavaztak.234 Dedinszky Józsefet később érintendő országgyűlési szerepléséért a cs. kir. haditörvényszék 1850. július 31-én felségsértés címén halálra ítélte, de uralkodói kegyelem révén mentesült az ítélet végrehajtása alól.235 Az újjászervezett megyei állandó bizottmány 1860. december 28-án Simon Sándor és Méhes József ellenében közfelkiáltással a vármegye főügyészévé választotta az ügyvédi gyakorlatot folytató egykori nagylaki képviselőt.236 Ezután szinte természetesnek mondható, hogy a nagylaki kerület „közönsége nagy számmal megjelenvén” 1861. március 20-án Szeberényi Andor evangélikus lelkész alánlatára „egyhangú általános lelkesedése mellett közfelkiáltással” ismét megválasztotta „országgyűlési népképviselőnek”.237 Az 1865. november 22-i nagylaki választáson Návay Lajos ajánlotta „Dedinszky József ügyvéd urat”, akivel szemben Brankován Titus nagylaki görög egyesült (katolikus) román lelkész Marianeszku Athanász, „állítólag Krasó megyei lugosi lakos, ügyvéd ’s törvényszéki ülnök urat” javasolta. A kerület tekintélyes számú román lakosságának korszakunkban tudomásunk szerint ez volt az egyetlen, bár sikertelen kísérlete arra, hogy saját nemzetiségbelijei közül állítson jelöltet. A választási jegyzőkönyv szerint „az általános többség Dedinszky József úr irányában lelkes felkiáltásban tört ki”; igaz, közben „Marianeszku nevének néhány hang általi kiáltása is hallatott”. Az elnökség a pártok előzetes számarányát úgy állapította meg, hogy Dedinszky híveit balra, Marianeszku pártfeleit pedig jobbra parancsolta. E szétválasztás után kiderült, hogy Dedinszky csoportja „a kerület 16 választó községének nagy számmal jelen volt összes és Nagylak város választóinak nagyobb számot tevő tót és magyar részéből állott”, Marieneszku pártján pedig csupán „néhány nagylaki román ajkú egyének” voltak. A jegyzőkönyv szerint Dedinszky pártja 20—30-szorosa volt ellenfelének. A jelenlevő választók közötti e nagy aránytalanság dacára a román jelöltet ajánló pap szavazást sürgetett, de az elnökség háromszor megismételt kérelmének, miszerint a törvény értelmében állítson elő 10, szavazást kívánó választót, nem tett eleget, sőt társaival együtt eltávozott. Ezek után Végh János elnök a vármegye korábbi főügyészét ismét képviselővé jelentette ki.238 A román jelölt hívei — közöttük Sztrója Péter, Nagy Stefán szolgabíró, Constantin Sándor adószedő, Kicsin Mihály tanító, Luczai Tamás közgyám, Markovics Vince, Serban György és Brankován Titus lelkészek—megpeticionálták az eljárást. A panaszolok a választási jegyzőkönyvet mintegy kiegészítve előadták, hogy a választási elnök erőnek erejével le akarta őket beszélni jelöltjük felléptetééséről. Lekicsinyellte többszáz főnyi pártjuk nagyságát, kétségbe vonta híveik választójogát és jelöltjük választhatóságát, holott ez utóbbi csakis a képviselőház hatáskörébe tartozott. Távozásukat a mozsárvasakkal és dorongokkal felfegyverzett ellenpártiaktól való félelmükkel magyarázták. A képviselőház által egyhangúlag elfogadott VI. osztálybeli igazoló vélemény a választási jegyzőkönyvben rögzített körülményekből kiindulva a törvény szerint helyesen azért utasította el a panaszt, mert a peticionálók nemcsak nem igazolták, de el 234 CsmL Csanád vm. kv. ir. 13—1848. 235 Hadi törvényszéki ítéletek. Magyar Hírlap, 1850. augusztus 4.; CsmL Csanád vm. megyehatósági ir. 32., 314. és 316—1852., 59—1853. (Ez utóbbiak rendelkezésemre bocsájtasáért Ollvai Ferenc ny. levéltári igazgatónak mondok köszönetét.) 230 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 18—1860. 237 CsmL Csanád vm. kv. ir. 19—1861. 238 CsmL Csanád vm. kv. ir. 26—1865. 212
