Ung, 1893. július-december (31. évfolyam, 27-53. szám)
1893-07-02 / 27. szám
oszlanak meg a három szolgabirói járás és Ungvár városa között: 1. Az ungvári szolgabirói járás területén, 345 tétel tárgyaltato’tt le, 4320 Irt. 92 kr. megállapított adóösszeggel. II. A bereznai szolgabirói járás területén 379 t tárgyaltatot le. 4051 írt 30 kr. megállapított összeggel. 111. A szobránczi szolgabirói járás területén 284 t. alatt: 4200 Irt. 15''2 kr. adó lett megállapítva IV. Ungvár városát illetőleg 762 t. a. 26.947 Irt. 95 kr. egyenes adó lett megállapítva. Összesen 39.520 Irt. 32’/2 kr. Körjegyzőségenként: a) az ungvári szolgabirói járásban : 1. Császlóczi körből 72 t. a. 1095 Irt. 43. kr 2. Daróczi > 55 t. a. 630 > 28‘/2 » 3. .lénkéi » 42 t. a. 691 > 59‘/a * 4. P.-Helmed > 65 t. a. 540 >19 > 5. Szerednyei > 63 t a. 655 > 9 > 6. Ungvári > 48 t. a. 708 - 33 > vagyis hat körjegyzőségből 345 t. a. Összesen: 4320 Irt 92 kr. 111. oszt kereseti adó lett első tokulag megállapítva. B) A N.-Bereznai szolgabirói járásból : 1. Dubrinicsi körben: 50 t a 416 Irt. 3 2. Kis-bereznai > 69 t. a. 380 „ 30 '/„ > 3. N.-Bereznai > 58 t a. 1106 > 40 > 4. Lyuttai > 41 t. a. 521 > 65'/z 5. Sztavnai > 73 t. a. 627 > 6 > 6. Turja-remetei > 88 t. a. 999 > 85 > agyis hat körben 379 l. a. Összesen 4051 Irt 30 kr. III. oszt. kereseti adó lett első lokulng megállapítva C) A szobránczi szolgabirói járásban: 1 Ribniczei körben: 42 t. a. 1126 Irt. 24 kr. 2. Szobránczi > 90 I. a. 1319 > 99 > 3. Sztrajnyani > 50 t. a. 645 > 83 > 4. Tibai > 48 t. a. 585 > 9(t'/# > 5. Zalacskai > 54 t. a. 522 >19 > vagyis az öt körben 224 t. a. Összesen 4200 Irt. 15‘/2 kr. III. oszt. kereseti adó lett megállapítva első fokulag. D) Ungvár városban 762 t. a. 26 947 Irt 95 kr. 111. oszt. kereseti adó lett megállapítva, a) ebből az ung- völgyi h. é. vasút építészeti tővállalátra esik 8.526 Irt. b) alvállalkozókra pedig 1.80> Irt. A két vállalat ösz- szege: 10.326 frtot tesz, mely adó egyszer s mindenkorra van megállapítva Ezen vállalati adónak levonása után, marad a városra 111. oszt. kér. törzsadó 16.621 Irt. 95 kr A három szolgabirói járásban és Ungvár városának a III. oszt. kér. törzsadójánál, — ide nem számítva a vasút építési vállalat két rendbeli adóját — a múlt évihez képest 2070 frt. 99 krnyi szaporodás mutatkozik, mely többletből a három szolgabirói járásra 1515 Irt. OO'/jj kr. Ungvár városra pedig 555 írt. 98'/» kr. emelkedés esik. Úgy látszik, hogy az adóemelés, a közöshadügyminiszter által kért többlettel karöltve halad, hogy a helyre állított pénzügyi egyensúly meg ne bomoljék. A körjegyzők a bizottság előtt a kitűzött határidőben a legpontosabban jelentek meg, a zalacskai kivételével, ki a kitűzött napra nem jelenhetett meg, a nagy- mihályi posta-hivatal által eszközölt szabálytalan kézbesítés miatt. Az elnök és bizottsági tagok feladatukban legpontosabban, — és úgy a felek, miként az állam- kincstár érdekében a leghumanusabban jártak el czélul tűzvén ki, az adót a tényleges jövedelem arányában állapítani meg, mi a bizottságnak a helyi viszonyok ös- meretéhez képest eléggé jól sikerült, habár egyesek részéről e tekintetben némi elégedetlenség mutatkozott ugyan, — és a felek s a kincstári előadó részéről mintegy 200 felszólamlás történt. — Az igazságos közteher viselés érdekei azt kívánták, hogy a tapasztalt aránytalanságok állal megzavartnak mutatkozó egyensúly ez alkalommal helyre állíttassák, mi az önzetlen önadóztatás elvének szemelőtt tartásával sikerült is. Ezért valamint akitartó ügybuzgalomért a bizottságnak a kincstári előadó jegyzőkönyvi köszönelet szavazott. A tárgyalások befejezésekor Lukács János rendes múló földi javak birtoklását, m ni tőlünk elraboltakat nézzük és birlalójukat gyűlöletünk és irigységünkkel üldözzük, de a jövő, az örökkévalóság kincseivel nem bajlódunk és szívesen átengedjük annak, a ki megszerzésükre törekszik. Meri, úgy látszik, az ember minden vallásossága mellett is csak a jeleni tartja élete végczél- jának ; a halál uiáni boldogulást szívesen másnak engedi át.. Önzésünk és irigykedésünk csak a jelenre vonatkozik. Steiger Sámuel. II. 'tudomásom szerint az eredeti leifogás czimen foglal helyet az előző közlemény, habár — nézetem sze- szerint — iránya nemcsak a közfelfogással, hanem napjaink erkölcsi fogalmaival is ellenkezik. A közfelfogás ugyanis az, hogy nem azt az embert tartjuk önzőnek, ki saját anyagi érdekeit istápolja s másoknak nem ad ; hanem azt, ki saját anyagi érdekeit mindenek felé helyezi s azok biztosítására irányuló törekvésében másoknak, embertársainak jogosult érdekeit semmibe sem sem veszi. Ez az igazi önzés még akkor is abszolút rossz, ha nem anyagi, hanem erkölcsi javak összeharácsolására törekszik; mert akadálya az egyetemes fejlődésnek. A valódi önzés azonban jobbára az anyagi javaknak minden áron való biztosítására törekszik ; mert • a hosszú életet, hallhatatlanságot biztositó erkölcsi javak meg nem szerezhetők minden áron, azoknak csak egy ára van: a nagy lélek, a teremtő erejű lélek. tag indítványára, a kincstári előadónak azon tapintatos eljárásáért, hogy az államkincstár érdekeinek szigorú szemelőtt tartása mellett, ott, hol azt a körülmények szükségessé tették, a felek érdekeire is tekintettel volt, valamint szakavatott egyetértést létrehozó és ennél fogva a legösszhangzatosabb ügyködéséért a bizottság jegyző- könyvi köszönetét szavazott és ezzel a tárgyalások június 22-én véget érlek. — r. le. — Tanítóink nagygyűlése. Ungvármegye tanítósága jóllehet, főképen a felső vidéken sok nélkülözésnek volt és van, s az uj törvény életbeléptéig lesz is kitéve, nincsenek a kultúrának oda- adóbb munkásai a magyar állameszmének hivebb bajnokai, megbízhatóbb sáfárjai széles e hazában. Oly férfiú ismerte el ezt legközelebb nyilvánosan róluk, a ki úgy egyéniségénél, mint állásánál" fogva a legilletékesebb arra, hogy a tanítók munkája felett az említett szempontokból ítéletet mondjon: a vármegyének közszeretetben álló főispánja, a ki junius 28-án önkénytelenül is a legmagasabb fokra emelte azt a benső tiszteletet és ragaszkodást, tnelylyel iránta e vármegye tanítósága mindig viseltetett ; a ki hogy a tanítóság munkássága iránti elismerésének kifejezést adjon, részt vett azok gyűlésén nem csupán puszfa jelenlétével, de a tanítóság iránt érzett szeretetének, s jóindulatának szavával is S ez a tanítóság, mely mindig híven és odaadással szolgálta a vármegye népoktatásának ügyét, a vármegye dignitárius férfiénak szavai után még nagyobb buzgalommal s lelkesedéssel fogja teljesíteni kötelességét. Különben tanítóink eme közgyűlése, az érdeklődök szép száma s a lagok élénk részvéte mellett, múlt hó 28-án Ungváron, a vármegyeház nagy termében a következőleg folyt le. A gyűlés 10 óra tájim vette kezdetét, ezt megelőzőleg, néhány perczczel a tanítók szűnni nem akaró éljenzései közt, váratlanul érkezett meg a főispán, ki- ; nek társaságában volt Kende Péter cs. és kir. kamarás alispán, gróf Sztáray (tábor főszolgabíró, Lasztókay ■ Béla tiszti főügyész, Horváth Dezső tb. főjegyző, Fe- késházy várin. aljegyző, (jrabovszky Román főszámvevő j s mások. T a b ó d y Jenő elnök a gyüést a következő beszéddel nyitotta meg: Igen tisztelt Egyesület ! Elfoglalván, az elnöki széket,hogy az egyesület közgyűlését első ízben vezessem, nem tagadom, némi el- I fogódás vesz rajtam erőt, mely abból az aggodalomból j származik, vájjon képes leszek-e elnöki tisztem betöité- jsénél az egyéniségemhez kötött igényeket kielégíteni, ké- 1 pes leszek-e az azokkal kapcsolatos várakozásnak megfelelni? Elgondolva, hogy kiválóbb szaklérfiak és rend- | kívül fényes szellemi tehetségek által annyira kimagasló oly előd után foglaltam el közvetlenül az elnökséget, S mint Kőrösnek tanügyünk szolgálatában elevülhetlen érdemekkel bíró püspöke, — aggodalmam nem minden jalap nélküli. Bízom azonban i t. Uraim önök jó akaratában, melyből reményiem, hogy elnöki tisztem betöltésében támogatni fognak és bizom abban a tudatban, hogy önök bennem nem a szaktérfit keresték, a midőn engem a nekem annyira becses és mindenkorra büszkeségem tárgyát képező bizalmukkal megtisztelni szívesek voltak, hanem érdemem felett méltányolva azt a meleg érdeklődést, melylyel vármegyém népoktatási ügye iránt viseltetem és méltányolva azt a benső rokonszenvel, s vonzalmat, melyek a tanítók igen tiszteletreméltó testületé iránt kézdettől fogva érzék, talán inkább megtalálni vélték bennem, a közszolgálat szerény munkásában, a közélet emberében azt a közeget, mely a tanítók testületének a társadalommal való kapcsoialát szorosabbá, bensőbbé tegye Igen t. uraim ! Biztosíthatom Önöket, hogy abban a hatáskörben, melyet a közszolgálat és a társadalmi munkásság terén betölteni képes vagyok, s jövőben képes lehetek a várm. népoktatásának ügyét és ezzel egyszersmind a tanítók érdekeit szolgálni és előmozdítani hazafias és kedves kötelességemnek tartom. És ha e köKétségtelen, hogy az ember legfőbb javait a halhatatlanságot biztositó erkölcsi javak képezik. Hogy mégis oly kevesen törekednek utána s még kevesebben érik el, szomorú bizonyítéka e tény egyrészt annak a fiziológiai igazságnak, hogy az emberben túlsúlyban van az állat, másrészt pedig annak, hogy a jobbak közül is kevesen éreznek magukban erőt az igazi nagy dolgokra. A nagy erkölcsi javak birtokosai az igazi nagy emberek, kik nagyra törtek s azt el is érték. A világ az igazi nagy emberben az emberi kiválóság személyesitő- jét, tehát az ember-faj nagy vonásait tiszteli. S a nagy ember e tiszteletre teljesen méltó is, sokkal méltóbb, mint bármelyik 100 milliomos, a ki csak milliói czimén akarja bírni a köztiszteletet, vagy éppen a hallhatatlanságot. A két dús között nagy a különbség úgy a vagyon előállítását, mint értékesítését illetőleg. A 100 milliós a rögöt túrja, vagy a szemetet bújja, mig vagyonát ösz- szehalmozza; az erkölcsi javak tulajdonosa más nemesebb, tisztább forrásból merit: vagy a természetből, vagy az emberi lélekből. Ha a milliomos a rögöt túrta, vagyonát becsületes uton-módon szerezte, ha a föld, a természet kincseit halmozta össze, a későbbi nemzedékek vagyonában gazdálkodott; tolvaj volna, ha magával vinné az elszedett mézet , ha a szemeten bujkálva, embertársai megkárosításával jutott vagyonához, mint osztályosainak megröviditője, sok nyomor és baj oko- ' zója, nem tiszteletre, de megvetésre méltó. telességet az Ungvármegyei tanitó-egyesület tevékenységében teljesíthetem, azt annál készségesebben, annál odaadobban teszem, mert az egyesületi tevékenységre, az egyesülés valódi czéljainak elérésére igen nagy súlyt fektetek. Tudom, hogy önök t. uraim azon czélokal igen jól ismerik, mindazonáltal engedjék meg nekem, hogy ez alkalommal utaljak pár szóval azokra, úgy mint azokat én felfogom. Nézetem szerint az egyesületi tevékenység, az ösz- szetartozás érzetének, hogy úgy mondjam, a bajtársi szellemnek fejlesztésén és a szakműveltség előmozdításán kívül, hivatva van a tanítói feladatok betöltésénél bizonyos általános vagy speciális elveket megállapítani az elfogadott elveken alapuló törekvéseket éévényrejut- tatni, de kiválólag hivatva van az egyes tagokat is hivatásos tevékenységre és társadalmi munkásságra ösztönözni és kiképezni Következményekben nagy horderejű az egyeseknek sikerekben nyilvánuló tevékenysége, nemcsak a munka absolut értéknél fogva, hanem erkölcsi hatásokban is, mert ez teremti és érleli meg a meggyőződést, hogy a tanító az államnak, a társadalomnak számot tevő tagja. Az érdemleges munkásság az iskolában, a társadalmi tevékenység a k zéletnek abban a körében, melyre a tanító már hivatásánál fogya is utalva van, melynek jótékonyan kisugárzó központjává válhat, szerzi meg a tanítónak az elismerés azt a fokát, a közbecsülés és tiszteletnek azt a mérvét, melyre a tanítónak és vele együtt az ügynek oly nagy szüksége van. Ha a tanítók testületének az egyesek buzgó s jól felfogott irányú tevékenysége által sikerül, ezt a bizonyom mérvben már is létező kőzbecsülésl s tiszteletet a köztudatban általánossá, bensőbbé tenni, a tanítók társadalmi helyzete előnyösen fog megváltozni, — a társadalom azonosítani fogja saját érdekeit a tanítók érdekeivel és oly hatások, és oly felfogások, a melyek csak a közelmúltban is útját állották annak, hogy a tanítók anyagi helyzete a jogos és méltányos kivánalmaknak megfelelőleg javittassék, érvényesülni nem fognak. Meg vagyok győződve, hogy e tekintetben az egyesület minden tagja velem egyetért és meg vagyok győződve, hogy az általam jelzett irányban való törekévs eltökélését, a megjelölt irányban való haladás különben is erős akaratát, a mai gyűlés alkalma csak még jobban megérlelni és megszilárdítani fogja. Végül örömemet fejezve ki a felett, hogy az egyesület tagjai a mai közgyűlésre oly szép számmal jelentek meg, de kiválólag örvendve annak, hogy vármegyénk népoktatási ügye és a tanítók munkálkodása iránti meleg érdeklődésének jeleként a főispán ur Öméltósága közgyűlésünket nagyjelentőségű megjelenésével megtisztelni méltózlatott, midőn ezért neki, valamint a szintén a jelenlevő alispán ur Öméltóságának és igen tiszteli többi vendégeinknek is hálás köszönetemet fejezem ki, üdvözölve az egyesület tagjait, üdvözölve vendégeinket, a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítom. E beszéd elhangzása után Török József gróf, főispán emelt szót s olyan tartalmas s lelkes kis rögtönzött beszéget mondott, a melylyel mélyen belevéste magát a tanítóság szivébe. Beszéde folyamán utalt azon eredményekre, miket a tanítóság nyomott helyzete daczára is felmutatott, melynek alapján azon meggyőződésének adott kifejezést, hagy Ungvármegye tanítóságának hazafias munkája mindig áldásthozó volt és lesz. Minden oldalról jövő helyesléssel, élénk éljenzéssel találkozott ama kijelentése is, hogy itt a józanul gondolkodó, a pánszláv eszméktől ment, idegen törekvésektől, magát távol tartó, ruthén és tót népünk között, a tanítóság munkája ellenséges törekvések által veszélyeztetve nincs, nem volt s nem is lesz.; itt a nemzeti hóditás munkájának élhet a tanár teljes erejével, egész leikével, ellenséges törekvések legyőzésére nem kell itt is erőt pazarolnia. — Végül biztosította a várn egye tanítóságát arról, hogy hazafias munkálkodásában az ő támogatására mindig számot tarthat. A beszédet többszörös éljen zárta be, a melynek lecsillapulta után a főispán urnák a tanitóság munkálkodása iránt bizalmat, tiszteletet és elismerést gerjesztő emelkedett szellemű és Az erkölcsi javak birtokosa kimeríthetetlen forrásból s akkém merit, hogy munkája közben senkinek a társaság szempontjából jogosult érdekeit meg nem sérti s összegyűjtött kincseit nem egyes emberekre, de az emberiségre hagyja. Az igazi nagy ember nem a szobor által él, hanem eszméiben, melyeket önzetlenül testvéreire hagy, melyen csak akkor vesznek össze a hálátlan örökösök, ha apró pénzre akarják felváltani, hogy osztozzanak rajta, hogy ne maradjon továbbra is közös tulajdon. Kétségtelen, hogy a nagy emberek lelkében él az erő tudata; ha életüket ráteszik valami eszmére, érezik, tudják, hogy van miért élniök s ha kell halniok ; ebből azonban még nem következik, hogy az emberiség zászlóvivői merő önzésből járnának koruk előtt; meg halnak, ha kell a gondolatért, az eszméért a legkisebb számítás nélkül csupán azért, mert az üldözött eszmétől, melynek becsét tisztán csak ők látják, megválni nem tudnak. A teremtő szellemek, a nagy erkölcsi javak önzetlen munkásai, kik az emberiség jövőjének élnek, tehát méltán állanak a piedesztálon, a hová őket helyezzük; a jelennek élő pénzes-zsák élvezi jutalmát a jelenben ; neki még akkor sincs jövője, ha nem 80 ezer forintos, de milliomos szobrot csináltat magának ! Ember János.
