Ung, 1885. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1885-07-05 / 27. szám

Ungvár juli 2. Tokaj-hegyalját nagy rémületbe hozta a Philloxera felfedezése T a r e a 1 o n, hol az | országos vincellér képezde telepén, gróf C s á k y László, S p ó n e r Tivadar, gróf V a y Ádám s egy zsidó asszony szőlőiben constatáltatott e veszedel­mes rovar. Zemplénmegye törvényhatósági bizott­sága junius hó 17-ikén rendkivüli közgyűlést tar­tott, melyben jóváhagyatván az alispán által elren-i delt zárlat, ugyancsak az alispán előterjesztése folytán felirat intéztetett a földmivelési miniszté­riumhoz kormánybiztos és szakértők kiküldésé vé­gett; megválasztotta a közgyűlés a központi s me­gyeibizottságokat, s mint a „Zemplén“ mondja, egész resignatióval vette fel a sors által elébe dobott kéz-, tyűt, hogy, ha kell hosszú harcot folytatva — a magyar korona egyik legértékesebb gyöngyét: To- kaj-Hegy alj át a feltámadás nélküli haláltól meg­menthesse. Újabb tudósítások szerint a legyes- b é n y e i szőlők is meg vannak támadva, s ennek közvetlen környéke Bekecs, Szerencs és Monok is inficiálva van és pedig nagyon jelen­tékenyen. Az a feltevés tehát, hogy Tarcalra, gróf Csáky szüretelő emberei vitték volna a pusztító ro­vart, némileg meggyengül, miután Legyes-Bénye egészen isolált pont, hová idegen munkások sem dolgozni, sem szüretelni nem járnak. Yalószinű e szerint, hogy a philloxera szárnyas alakjai mindkét helyre a szél által sodortattak a pár mértföldnyire fekvő s már régebben inűciált borsodi hegységekből. Minthogy a philloxera előbb-utóbb az ungi szőlőhegyeket is megfogja látogatni, nem lesz fö­lösleges, ha az itteni szőlőbirtokosok jó előre fog­lalkoznak e veszélyes rovar elleni védekezéssel; megismertetjük ez okból dr. C h yz e r Kornél Zemp­lénmegye jeles főorvosának a „Zemplénben“ közzé tett fejtegetéseit és tanácsait. Chyzer azt mondja, hogy a philloxerával meg lehet élni és meg is kell élni. A philloxerával való megélhetésnek módja két féle. Az egyik az úgynevezett gyéritési eljárás, mely földes talajban, hol kevés a kő, keresztül vihető. Ez abból áll, hogy kézi tüzifecskendő alakú hegyes végű szerszám a földbe beszuratván, azzal minden tőkére 30 gram szénkéneg fecskendeztetik a földbe. A szénkéneg igen illékony könnyen gyuló, na­gyon mérges folyadék, mely a földben elpárologván, a gyökereken élődő phylloxerák legnagyobb részét megöli. Nagyobb mennyiségben azért nem alkal­mazható. mert akkor a szőlőt is megöli, s köves talajban azért nem használható, mert a vas-szer­szám leszurása alkalmával kövek közt támadható szikrák a széukéneget lángra lobbantják, s könnyen veszedelmessé válhatik a kezelőre. A gyéritési eljárás alkalmazása, melyhez, a kormány a szénkéneget és eszközöket mindenkinek, ki a philloxera ellen ezen utón védekezni akar, in­gyen adja, katasztrális hold szőlőben évenként 20 napszámot igényel. Tehát kinek szőlő talaja erre alkalmas, a sző­lő napszámot holdankiut megtoldva huszszal, meg­élhet a philloxerával is. Magában értetődik azon­ban, hogy ezen nem közönbös méreggel való elbá­nás szigorú felügyeletet igényel. S a mennyiben a philloxera folyton nedvet s tápanyagot von el a szőlőtől, azt gyakori trágyá­zással pótolni kell. A philloxerával való megélhetés második mód­ja, az amerikai alanyokra való oltás, mert ezeknek gyökerei sokkal erősebbek lévén az európai szőlők gyökereinél a phílloxerának jobban állanak ellent, sőt mint hazájukban, úgy nálunk is megélnek vele együtt. Ezt az eljárást ott alkalmazhatni, hol a gyé­rítést a talaj köves volta miatt alkalmazni nem lehet. Ki tehát a philloxera ellen idejekorán véde­kezni akar, igyekezzék magának szőlőjében ameri­kai szőlővessző iskolát (legjobb ha melegágyban magból neveli) alakítani, hogy a phylloxera meg­érkeztét már kész oltványokkal amerikai alanyokra bevárhassa. Különfélék. Dalárdánk ma este a „Korona“ szálló kom­lókertjében adja nyári dalestélyét, melyre különösen felhívjuk a közönség figyelmét. Az estély 8 órakor kezdődik s dalárdánk két uj darabot fog bemutatni, egyike ennek Huber Károly azon darabja, melyet az ungvári dalárdának irt. * Az ungvári főgyntnázinni értesítőjéből kiemel­jük a következőket. A tanulók száma a beiratko­záskor volt 513, elmaradt az év folyamán 46, az év végén maradt 467. Vallás szerint volt rkath. 124, gör. lcath. 163, ágostai 3, helv. hitv. 30, mé­zes vallásu 147, Nyelvviszonyaik szerint volt ma­gyar ii 7., magyar-német 81, magyar-tót 98, ma­gyar német tót 58, magyar-ruthén 69, német-ma­gyar 11, tót-magyar 8. ruthen-magyar 25. Az érett­ségi vizsgálatra jelentkezett 45, sikerrel kiállotta 42. A növendékek által élvezett összes kedvezmé­nyek értéke: 10785 frt és 3 darab arany. A taná­rikar 22 tagból áll, 13 rendes és 9 helyettes tanár­ból. Az I, II. III. és IV. osztályok parallel osztá­lyokba volt beosztva s még igy is egy-egy osz­tályra 46—32-ig váltakozott a tanulók száma. Az értesitö Zékány Lajos tanár elhunytáról hoz élet­rajzi adatokat és visszaemlékezést, Sirokai Albert pedig „Rousseau nevelési elvei“-ről értekezik. A A_z „UNGr“ tárca,j a. Margit első szerelme Beszély. irta Hava*sy Rózsa (Folytatás.) Margit elpirult ; múló zavarral s pár mente­gető szóval fogadá a dicséretet s jövőjét emlegeté. — Talán a színpadra szánta kegyed magát? kérdé az ifjú aggályt eláruló arccal. — Óh korántsem. A hányt-vetett zajos élet után nem vágyom. A csöndes családi kör — vagy épen a magány bir előttem varázszsal. — Hová gondol uram ?! Kérdé Tihamér kelletlenül beavatkozva. Etele figyelmen kívül hagyta Tihamér bele szólását. ■— Tisztelem nézetét kisasszony. Hangja — mely bizonyára isteni adomány — nem válik igy mintegy árucikké, hanem csupán szerettei, tisz­telői gyönyörére fog szolgálni. Nemde játszani is szokott ? — Kérdé a zongorára mutatva. — Keveset —- kontárkodom, naturalista va* gyök. E szerint tehát a magyar darabok iránt Viseltetik előszeretettel ? — Bizonyára uram ! Minden mi magyar; mi hoúi szerzemény, — bir előttem csak becs' csel, — mondá lellkesedéssel. — Brávó 1 . Adjon az isten a hazának sok ilyen honleányt! lesz szives játszani ? felnyissam a zongorát ? — Nem —• nem most. Előbb talán ön játszik kissé. Apácska mondá s imént is haliám, hogy zene tanár, következéskép zenekedvelő is, nemde p — Helyesen következtet. Eng.m tulajdonkép a zene iránti túlságos rajongás vitt e pályavá­lasztására. Azon csüggök egész lelkemmel. Ez kábít, ez mámorit, altat, ez fölemel, ez feledteti ve­lem bánatomat. Mert sok bánat ért az életben ; —- az utolsó szavakat halkabban mondá ki, — mintha önkénytelen jöttek volna és sóhajtott. Ha a napi fáradságok után esténkint magányomba térek bármily törődött vagyok is, előveszem a hegedűt s azon sírom ki keservemet; — folytatá fájó mosolylyal. És ilyenkor ha a múlt fájó képei már mind elvonultak lelkem előtt, s mit osztály részemül bírok a sorstól szűnik a gyötrelem, zon­gorához ülök, s a Bethoven lángszellemének al­kotásai feledtetik velem a világot. — És a mig beszélt hév- rezgett hangján — halvány arca ki- gyult, szemei fölragyogtak. — Képzelem, hogy elérte már a tökélyt. De irigylem önt. — Távol vagyok még a tökélytől, mondá sze­rényen . — A mi engem illet, szegény Tihamér a meg. mondhatója, hányszor űzi ki innen játékom. — Ejnye Margit maga mindig félre ért. Mire magyarázza párszori távozásomat. Ellenkezőleg —- boldog vagyok ha zenéjét hallhatom. S azért kérem tegyen boldoggá, — játsza el a „kétszer üyilik az akácfa virága“ cimü újdonságot. És Tihamér elkezdett mindjárt dalolni is, de magasabb hangnemből kezdte s igj7 hangja cserben hagyá ; egy oktávával tehát lejebb szállít A, mi általános mosolyt szült. — No látja. Jobban tudja maga azt játsztani Erre a zongorához lépett, fölnyitá azt, s oda vezeté Margitot. fögymnásium uj épületének a vallás és közoktatá­si miniszter által kilátásba tett újjá építéséről saj­nos nagyon kevés biztatót olvasunk, mert úgy vesszük ki a miniszteri leiratból, hogy pénz nincs, tehát marad máskorra, pedig a tanulók létszáma, a mostani két illetve három épület miserabilis volta sürgetésen parancsolja, hogy a miniszter ur ejtse módját, hogy e látogatott iskola épület újjá építését mielőbb vigye keresztül. A jövő tanév kezdete szeptember i-je, a beiratások már augusz­tus 28-3i-én történnek. * A tűzoltó mulatság a múlt vasárnapon a Széchenyi-kertben igen szépen sikerült. A nagy számmal megjelent közönség jól mulatott Az ősz szes bevétel 160 frt 64 kr. * A kis és nagy Ilid utcák kövezése végre fo­ganatba vétetett, s mint látszik a várakozásnak és igényeknek teljesen meg fog felelni. A s.-a.-újhe­lyi kőbányából szállított járda- és szegély kövek nemcsak tartósságra, hanem szépitészeti szempont­ból is jóknak fognak bizonyulni. * Hirdetméuy. A nagyméltóságu közmunka- s közlekedési m. kir. Miniszter ur folyó hó n-ik<én kelt 42683/1883. számú rendeletével vasárna­pokon a kir. postahivataloknál a pos­ta szolgálatot korlátozta, úgy hogy e napokon a kir. postahivatalok a közönség s más hatóságok és hivatalok számára csak 4 óra hosszáig lesz nyitva. Az erre vonatkozó hirdetmény ezen posta hivatalnál nyomtatva ki van függesztve, s a pos­tahivatal számára abban meg vannak a vasárnapi és hétköznapi hivatalos órák határozva. Erről a t. közönség azon hozzá adással értesittetik, misze­rint a postahivatal vasárnapokon a meghatározott órákon kívül mindenki számára zárva lesz. Ung- várt, 1885. junius 30. Paulay. * Halálozások. A munkácsi g. kath. káptalant nagy vesztesség érte, mert Bedöi Markos Mihály éneklő kanonok junius hó 29-én élete 62, áldozársága 38 és kanonoksága 10-ik évében, hosszas szenvedés után elhalt. Temetése e hó i-én nagy részvét mellett ment véghez. — Bradács Gyula kir. közjegyzőnk sógornője, Gál Anna kisasszony junius 28-án 19 éves korában hirtelen elhalt. A vidéken Füzesséry Vince vajkóci közbirtokos 67 éves korában junius 30-án hunyt el. Áldás és béke lengjen hamvaik felett! *A soiezred legénysége közt a tyhpus járvány, szerüleg lépett fel s 20 megbetegült közül már vágy­ót elhalt. A közkórház főorvosa, Dr. Novák End­re, jelentést tett erről a kórházi választmánynak s azon indítványt adta elő, hogy a járványos be­tegség enyhítése s meggátlása szempontjából a közkórház uj épületében egy teljesen használható állapotú nagy szobát engedjen át a közkórház a Margit szivdobogva ült a zongorához. Érez­te, hogy kritikus előtt fog játszani, a választan­dó dal felől gondolkodók „Olyan a te dalod mint a tüzes csók“ „Olyan a te dalod mint a tüzes bor“. Sugá fülébe háta mögül Zoltánfy. Margit hátra veté fejét, tekintete az ő mély tekintetével találkozott. — Ezt nem ismerem, nem ismerem. És sejté hogy e strófák reá vonatkoznak. És kipirult az arc, füldobogott a szív, reszketett a kéz ; hirtelen játszani kezdett. És megszülemlettek a zavart hangok, miknek tudata mind nagyobb izgalom­ba ejté a játszót. Végre lehanyatlott a kéz, s ö sápadtan, kimerülve lecsüggeszté fejét. Nem mert föltekinteni ő reá, kinek tekintete leikéig hatott s oly kinos zavarba ejté, de kinek e pillanatban ! jó indulatu részvét ült nemesen szép vonásain­s oly melegség sugárzott az imádatra méltó sze­mekből. — Mi ejté oly extázisba ? Játszók tovább tovább; — még egyszer ez elragadó első futamo, kát, ösztökélé szelíden. Margit nem felelt, né­mán ült, kezei mintha ónból lettek volna nem mozdulhatott. Tovább, még egyszer, ismétlé Etele, s a kotta fölé hajlott. E részlet itt gyönyörű. Egy édes emléket kelt föl, mely már elszunyadott keb­lemben. — Folytassa ön, sugá pihegve, szakadozottan. Látja Tihamér — maga ismételten zavarba hozott. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom