Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-04-10 / 28. szám

Békéscsaba 1913 április 24 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 189 mint Gyula, Csaba, vagy az eg ósz Bé­kósvármegye. Nem is katonai tekintetek ösztönözték a honvédelmi minisztéri­umot arra a ^gondolatra, annak, mint kiderült, tényleg létezett is, hanem ettől teljesen elütő okok, amelyek Arad párt­fogóiban keresendők. Az első hasonló hir vétele után Gyula vezetősége azonnal akcióba lé pett, hogy a honvédelmi minisztériu­mot más gondolatra bírja. Hathatós párt­fogója volt ebben a törekvésben a vá­rosnak maga id. Kóry Gyula főispán aki memorandumot intézett a kormány­hoz és abban azt bizonyította, hogy ugy államkormányzati, mint, szociális|és gazdasági szempontból szükség van, Békésmegye nagyobb községeiben, kü­lönösen pedig székhelyén a katonaságra. Emellett a főispán személyesen is köz­benjárt többször a honvédelmi minisz­ternél az ezredtörzs elhelyezésének meg­akadályozása érdekében. Kéry főispán hathatós érvelésének és intervenciójának tulajdonitható fő­képen, hogy a honvédelmi miniszter éppan a tizenkettedik órában elállott az elhelyezés tervétől és mikor ez ügyben küldöttség járt nála, annak már egészen megnyugtató kijelentéseket tett. Énnek dacára még mindig ijesztgetik a gyu­laiakat. Mondogatják, hogy ha megfe­lelő laktanyát ós gyakorlóteret nem lé­tesít a város, akkor mégis csak áthe­lyezik az ezredtörzset Aradra. Abban sok is igaz, hogy nincs megfelelő lak­tanya és a gyakorlótér se mondható valami elsőrangúnak. A gyulaiak azonban ennek dacára is nyugodtan lehetnek. A honvédelmi miniszter ugyanis még akkor, mikor az áthelyezésről szó volt, felhívta Arad városát, hogy bővítse ki a laktanyát, egyben pedig egy katonai bizottságot is küldött ki a szükséges építkezések megbeszélésére. Ez a bizottság aztán megállapította, hogy teljesen uj lakta­nyára van szüksége a honvéd gyalog­ságnak, mivel a régit a mostani telken kibővíteni nem lehet. A város ekkor a honvédlaktanya felépítését ahhoz a fel­tételhez kötötte, hogy a miniszter egy teljes ezredet helyezzen Aradra. Közbe­jött Gyulának és a főispánnak az át­helyezés meggátlását célzó akciója, amely teljes sikerrel végződött. A mi­niszter ugyanis a napokban arról érte­sítette Aradot, hogy a városEak egy egész ezred odahelyezésére irányuló kívánságának nem tehet eleget, de ha a város a jelenlegi létszám számára hajlandó laktanyát építeni, akkor e te­kintetben hajlandó tárgyalásokba bo­csátkozni. Arad ebbe természetesen nem ment bele. Az aradi kombinációnak tehát semmiféle komoly alapja nincs. A kis ráijeszíés azonban hasznára volt Gyulának. Mig ugyanis eddig nem sokat törődött a honvédségnek sem a gyakorló-, sem a lőterével, most már nagyon is törődik. Az ijesztgetés után ugyanis azonnal érintkezésbe lépett Nagypól községgel és a gróf A'másy uradalommal s megállapodásra is jutott vélök a gyakorló- ós lőtér bérletére vonatkozólag. Sőt még nagyobb áldo­zatra is képes most már. Ha ugyanis a miniszter uj laktanya építését kívánná, Gyula még ezt a kívánságot is kész örömmel teljesítené, csakhogy el ne veszítse a honvédséget, amelyet oly sok katonaságban szűkölködő város szeretne nagy áldozatok árán is magához kapa­rintani. Nemcsak azért kívánják azt, hogy az utca k^pe ólónkebb, tarkább legyen az uniformisok által, hanem azért is, mert a katonaság jelentős ha­tással van az illető városok gazdasági megerősödóséra is. A gyomai választókerület választás előtt. Kovács Gyula lemond. Mikor Kovács Gyulát, a gyomai kerület most már nagyhírű képviselőjét a Házból, az urna felboritása miatt har­minc napra kizárták, heteken át talál­gatták a lapok : „Bemegy-e a házba Ko­vács Gyula ? Most épen ugy kérdezhet­jük : Lemond-e Kovács Gyula ? Mert a képviselő lemondott ugyan levélben Justhnak, Kossuthnak, Egry Bélának és érzelgős beszédben vasárnap választói előtt is, de nem mondott le ott, amely fórum a lemondás elfogadá­sára illetékes: a Ház elnökénél. Ha tehát Kovács Gyula lemondását attól tette függővé, hogy előbb választói lelkületét, ragaszkodását akarja látni, érezni, akkor a vasárnapi tapasztalatok után tényleg le kell mondania, mert a ragaszkodásnak épen az ellenkezőjét láthatta, éreznette. Ünnepeltetés helyett kudarc, részvétlenség fogadta. A nagy választókerület polgársága távolmaradt. Mezőberényből néhányan mentek át, Gyomán is csak a Földmives Munkás­Egylet tagjai vonultak ki, a gazdaértel­miség, a kereskedők és iparosok távol­tartották magukat. A búcsúzó képviselő környezetét Gyoinán való tartózkodása alatt K o 1­1 á r János, dr. S i m o n k a György, Erdei János ós Gálos Benedek, a Földmives Munkás-Egylet elnöke és há­rom fővárosi újságíró alkották. A kópvisolő a 10 óra utáni gyors­vonattal érkezett. Az állomáson nagy­számú kíváncsi asszony és gyerek kö­zött, ott voltak zászlóval és fuvózene­karral a Földmunkás-Egylet tagjai, akik inkább szocialisták, mint 48 ások. Ezt a j pártot K o 11 á r János, dr. S i m o n k a György és Ő s a p a y Lajos képviselték. A vasúti kocsiból lelépő képviselőt zajos éljen fogadta, majd Gálos Be­nedek üdvözölte. Kovács Gyula meg­köszönte, hogy elébe fáradtak. A gond­viselés, a sors, melynek utai kifürkész­hetetlenek, akarhatta igy, hogy most választói elé jön bucsazni. A menet aztán a zene és a nvom­V dászsegédek Munkásindulójának hangjai mellett bevonult a községháza udvarára, hol vagy 500 hallgató voit jelen. A búcsúzás programja ugy volt összeállítva, hogy azt Ő s a p a y Lajos endrődi gyógyszerész beszéddel meg­nyitja, majd pedig berekeszti. Bár Őü­apay a városházára sietett, a búcsúzás­nál nem volt jelen, igy Gálos Bene­dek. tette meg a szívességet és néhány szót mondott. A képviselő hosszan, egy óránál to­vább beszélt, hévvel,Jde hatást nem igen ért el. Kovács Gyula nincsen megelé­gedve önmagával, tgyik párttal sem, Azért mond le, mert nem akar a pártok közötti békekötésnél kerékkötő lenni. Mert ő eddig csak arról győződött meg, hogy az ellenzék kezdte a harcot, de sohasem küzdötte azt végig, hanem el­ernyedt és megalkudott. A többség a parlamentarizmust semmisiti meg, az el­lenzik pedig nem teljesiti kötelességét, ő tehát nem akar annak a parlament­nek tagja lenni, nem akar a hazaárulók­kal egy levegőt szivni, inkább lemond mandátumáról. Különben beszéde főbb vonásokban a következő: Kovác3 Gyula kezdetben érzelgően az apai, rokoni és fiu szeretetet vázolta, mit az urnafeldobással és kizárással oko­zott, majd kifejtette, hogyan fogamzott meg benne az az elhatározás, hogy éle­tét dobja oda, hogy a többséget meg­állítsa azon a végzetes lejtőn, amelyen haladva a nemzet alkotmányát rombolja össze. Végignézte junius 7-én az ellen­zéki képviselők, kivezettetését ós a ha­zája sorsán való kétségbeesés ragadta annyira, hogy mikor lerontott a terembe, azzal a szándékkal, hogy ott magát agyonlövi, a revolvert nem magára irá­nyította először, hanem olyan helyre, ahová nem akarta. Azzal okolták meg az erő&zakot, hogy üdvös törvények meghozatalának állotta útját az obstruk­ció. Ezek az állítólagos üdvös törvé­nyek, amiket azután az ellenzék távol­létében halomszámra szavaztak meg, nem az ország javát szolgálják. A mun­kapárt programmja dinasztia-ellenes. A mostani állapotokért felelős az ellenzék egy része, az, amelyik a harcban nem tett eleget kötelességének. Az az érzése, hogy mandátumának letevésével elég­tétellel tartozik a parlamentarizmusnak, amelynek rendjét megsértette. Ha má­sok lábbal is tiporták a parlamenti sza­bályokat, ez ugy ér/i, nem mentheti az ő cselekedetét. Da lemond azért is, mert nem akar és nem tud hazaárulókkal együtt dolgozni. Es e tekintetben nincs bocsánata azok számára sem, akik a munkapártot ujabban, jóval az erőszak elkövetése után, elhagyták. A békére szükség van, ha lehet becsületes, az or­szágra nézve üdvös megegyezést léte­síteni, ám csinálják meg, de ő, aki min­dig hibáztatta, hogy az ellenzék küz­delmei soha sem vezettettek végig, fél­reáll. Végül megköszönte a kerület bi­zalmát ós szeretót és igórte, hogy mint egyszerű polgár is, mindenkor szolgá­latára áll és tőle telhetőleg igyekszik érdekeit előmozdítani. Egyesek közbeszóltak: Kár lemon­dani ! Nem engedjük! Nem igen kór­lelték és a hallgatóság rendben szét­oszlott, azonban nagy csoportokban folyt eszmecsere arról, hogy ki is le­gyen az uj képviselő. A választó kerületben Gyoma után Mezőberényben van a legtöbb szavazó. Itt a gazdák azt óhajtják, hogy gazda­párti jelöltet állítsanak. A gyomai gaz­dákkal szövetkezve, jelöltjük Szabó Benedek lenne. Szeghalomnak is gazda­párti kell. Da nekik is van jelöltjük. Beszélnek egyesek M e z ő f i Vilmosról is. A választókerület többsége rendszer­változást óhajt. Megelégelte a frázisok­kal való dobálózást és kerületi politikát óhajt. Legyen már egyszer egy olyan ( képviselő, ki kulturális és közgazdasági törekvésüknek szószólója és eredmé­nyes támogatója lesz. Da mindez a kombináció még korai. Aktuálissá akkor lesz, ha Kovács Gyula j a Ház elnökénél is benyújtja lemondását­A beszámoló megtartása után a 48-as függetlenségi körben közebéd volt. Ebéd után pedig Kovács Gyula kíséretével együtt kocsira ült és Endrőd községbe hajtatott, ahol a képviselő délután 3 órakor tartotta meg beszá­molóját. Itt Ő s a p a y Lajos pártelnök, endrődi gyógyszerész fogadta és üdvö­zölte Kovács Gyulát. Kovács nagy vonásokban a fenti beszéd tartalmát mondotta el, utána pedig dr. S i m o n k a György, gyulai ügyvéd tartott beszedet; ezt a beszédet már Gyomán akarta elmondani, de a gyűlés gyors berekesztése akadályozta meg abaan. Majd ismét Ösapay beszólt, felkérvén Kovácsot, hogy ne mondjon le, tartsa meg mandátumát, de Kovács kijelentette, hogy ebbeli elhatározása megdönthetetlen. A Csabai Daloskör jubileuma. A vasárnapi közgyűlés. Csabán immár két évtized óta áll fenn a Daloskör, amely kebelébe gyűjti azokat az ideális lelkű embereket, akik szeretik a muzsikát, a dalt. Sajnos, ezek­nek a száma az életfeltótelek megnehe­zülésével évről-évre fogy, pedig éppen ilyen szomorú viszonyok között volna szükség a dal, a muzsika kultiválására, amely kellemes akkordjaival elcsititja a gondokat és legalább néhány percre a boldog emberek közé sorozza azokat is, akik már-már összeroskadnak az élet terhe alatt. A Csabai Daloskör igen szép múltra tekinthet vissza. Országos dalár­versenyeken többször aratott győzelmi pálmát. Csak mostanában nem szokott rószt venni versenyeken, amikor nehe­zen tud megfelelő számú működő tagra szert tenni. Szinte csodálatos a csabaiak közönyössége. Más, hasonló népességű városokban nemcsak egy, hanem 5—6 dalosegyesület is működik ós itt még ennek az egynek is kevés számú tagja van. Éppen ezért, e nagy részvétlenség közepette, méltán megérdemli a csabai dalosok kis és lelkes tábora, hogy a kör husz éves jubileuma alkalmából Csaba közönsége szeretettel ünnepelje* őket, elsősorban pedig azokat, akik ala­pították és azóta a nehéz körülmények között is fenntartják. A jubiláris ünnepséggel vasárnapi közgyűlésen foglalkozott a Daloskör. Előbb azonban a szokásos folyó ügye­ket intézte el és a tisztújítást ejtette meg. A közgyűlésen Wagner József elnökölt, aki tartalmas szép, megnyitó beszédében emlékezett meg a Daloskör mult évi működéséről és arról, hogy a Kör immár két évtizedes múltra tekint­het vissza ós lelkes szavakkal buzdította a jelenlevőket, hogy a Kör ügyeit még nagyobb erővel karolják fel az eddigi­nél is. Az óljenzéssel fogadott elnöki meg­nyitó után bemutatásra került a titkári jelentés, továbbá a zárószámadás ós a költségvetés, amelyeket egyhangúlag el­fogadott a közgyűlés és a felmentvónyt megadta. Most a tisztújítás következett. Wag­ner József elnök bejelentette, hogy a tisztikar mandátuma lejért s ezért rrok nevében is rendelkezésére bocsátotta az állásokat a közgyűlésnek. A válasz­tás egyhangúan folyt le és eredménye a következő : Elnök lett újból Wagner József, alelnök T i m á r Endre, ügyész dr. Gally Károly, karnagy Gally János, pénztáros Lukovicky Endre, titkár Jeney Endre, jegyző ifj. Horváth Mihály, ellenőr Molnár György, zászló­tartó M e n g y a n Endre, serleghordozó V a 1 e n t i n y i Mihály, szertárnok pedig S z i k o r a Pál, választmányi tagok : Berónyi György, Adamik János, Náf­rády József, Dubraucsik János, Dub­raucsik Károly, Uhrin Gyula, Facsinay Dezső, Chrisztián György, Ancsin Já­nos, Kacsán János, póttagok Gyucha János és Bielik András. Wagner József elnök köszönetet mondva a bizalomért, nyilatkozattételre hívta fel a közgyűlést az iránt, hogy a Daloskör fennállásának 20-ik évforduló­ját hogy akarja megünnepelni. A köz­gyűlés elhatározta, hogy a jubiláris ünnepség napján a megyei dalosegye­sületek bevonásával egy megyei jellegű daloshangversenyt rendez. Egyben fel­kéri a községet, hogy a daloskört az ünnepély megtartásában anyagilag is támogassa ós évi segélyben részesítse, tekintettel arra, hogy a Daloskör minden ünnepély alkalmával teljesen ingyen működik közre. A kérelem nagyon jogos ós móltá­nyos. Hisszük, hogy a képviselőtestület nem is fog annak a teljesítése elől el­zárkózni. A Daloskör közgyűlését a jubiláris ünnepségre vonatkozó határozatok után Wagner József elnök berekesztette. ÚJDONSÁGOK. A békési kaszinó közgyűlése. Mult számunkban megemlékeztünk arról az igazán sajnálatns incidensről, mely a békési kaszinó elnöksége és Szügyi Józsefj kaszinói tag között folyt le, abból az esetből kifolyólag, hogy a kaszinó alelnöke, L i p ó c z y István, Barabás György békési plébános kórel­mére engedélyezte a föltámadási kör­menet tartamára a kaszinó ablakainak kivilágítását. Megírtuk azt is, hogy a kaszinó vá­lasztmánya azonosította magát az alel­nök eljárásával ós felszólította Szügyi Józsefet, hogy fejezze ki sajnálkozását a történtek fölött. Ér sajnos, nem törtónt meg, sőt többen is akadtak, akiket a kivilágítás ténye vallásos érzületükben sértett meg, aminek folyományakópen aztán dr. Márk Ferenc ref. lelkész és tiz társa beadványt nyújtott be a kaszinó köz­gyűlése elé, melyben bizalmatlanságot fejez ki a tisztikarral és a választmány­nyal szemben, kéri kimondani, hogy a kaszinó a jövőben mindeoféle felekezeti színezetű tüntetéstől tartózkodni fog, másrészt jelentse ki, hogy sajnálkozik ama incidens fölött, meiy a mostani esetből kifolyólag Szügyi József ós a kaszinó elnöksége között történt. Eme beadvány arra indította a ka­szinó elnökségét, hogy egy rendkívüli közgyűlés előtt keresse a maga igazát. A közgyűlés vasárnap délután tény­leg meg is törtónt és hosszú, izgalmas vita után a kaszinó tisztikara részére a legteljesebb elégtételadással végződött. Dr. Telegdy Lajos indítványára ugyanis kimondotta a közgyűlés, hogy az elnökség és a választmány eljárását nem helyteleníti ós irántuk továbbra is bizalommal van, a feltámadáskori kivi­lágítást nem felekezeti, hanem csakis udvariassági ténynek tekinti, sőt az elől nem zárkózik el más alkalommal sem, ha erre a róm. kath. egyház feje és ve­zetője részéről kellő formában felké­retik. Részünkről, midőn a történteket registráljuk, a legteljesebb elismerésre móltónak találjuk a kaszinónak eme ál­lásfoglalását, mely a felekezeti türelmes­ségnek — tekintve még, hogy többsége református vallású — és a legmesszebb­menő udvariasságnak igazán szép pél­dáját statuálta, de nem titkolhatjuk el aggodalmunkat sem és nagyon sajnál­nók a köz érdekében, ha eme igazán csekélység, az oly szép és eredményes kulturális missziót teljesítő kaszinó bel­óletóben pártoskodást, kilépéseket vagy ami sajnos, Békésen nem hiányzik, — különösen a privát érintkezés terén is ellenségeskedést ós gyűlölködést vál­tana ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom