Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-09-08 / 72. szám

BÉKÉSIÍEGYEI KÖZLÖNY 147 merték a családfő szilárd vagyoni helyzetét, hogy a főváros egyik legelőkelőbb gazdasági kapacitása, Simon Jakab tőzsdetanácsos ós nagykereskedő meggondolás nélkül adta beleegyezését ahhoz, hogy leánya Komlós Arthur doktornak, a Lipótváros egyik legelső gavallérjának és gazdag páciensekkel dicsekedhető orvosának legyen a felesége. Komlós Arthur dr. azonban nem házasságot kötött, hanem „pártit csinált". Nem asszonyt, hanem vagyont vitt a házhoz, mert az apja ezt ugy akarta. Leplezetlenül megmondotta fiának, hogy azért kell elvennie a tőzsdetanácsos leányát, mert a famíliáját kell a teljes megsemmisítéssel fenyegető anyagi helyzetből kisegítenie. A fiu engedelmeskedett és apja kívánsága szerint nősült, hogy ez a több évi rossz termés és a szerencsétlen börzespekulációk által okozott veszteségeket fedezhesse, anyagi romlását leplezhesse. Az utolsó két esztendőben Komlós már csak külföldi tőzsdéken játszott, hogy nászúra ne szerezhessen tudomást veszteségeiről. A fia házasságához fűzött várakozások egy tragikus fordulattal mind megsemmisültek. Komlós dr. egy boncolásnál hullamérgezést kapott, amiből néhány órán belül az egész testen elhatalmasodó vérmérgezés keletkezett és az életerős, fiatal orvos ez év március havában néhány napi kínos szenvedés után meghalt. Gyermek a házasságból nem született és Simon tőzsdetanácsos visszakövetelte a leányának adott hozományt. Vissza is kapta. Mikor ez a kötél is elszakadt, akkor Komlós elhatározta, hogy Amerikába vándorol. Hitelét teljesen kimerítve, annyi pénzt szerzett, amennyit csak tudott és hogy a család távozása ne legyen feltűnő, a francia Riviérára utazott. A nyár elején onnan Ischlbe költöztek s junius 30-án Hamburgban szállottak hajóra. Majdnem egy félmillió korona adósságot hagyott hátra a tönkrement földbirtokos. Hitelezőit már Now-Yorkból irt levelekkel akarja megnyugtatni. Mindent meg fog fizetni — irja — mert dolgozni fog az uj világban és azt hiszi, hogy több szerencsével, mint itthon. A esabai munkásházak. Tavaszszal épülnek. Sok huzavona ós tárgyalgatás után dűlőre jutott végre a csabai munkásházak ügye is, ugy hogy tavaszszal hozzáfoghatnak az érdekelt munkások az építkezéshez. Többször megírtuk már, hogy a vármegye munkásházépitőbizottsága Csabán 24 munkásház felépítését határozta el és még a mult évben felszólította a Községet, hogy lépjen érintkezésbe egyes vállalkozókkal ós kórjen be tőlük ajánlatot az építkezésre vonatkozólag. Az. ajánlatok be is érkeztek, de egyik drágább volt, mint a másik, ugy hogy a munkásházépitö-bizottság egyiket sem fogadta el, hanem akként határozott, hogy ha Csaba nem tud elég olcsó ajánlatokat beszerezni, a 24 munkásházat más községben építteti fel. Csaba elöljárósága nem akarván 24 szegény munkást az olcsó lakás lehetőségétől megfosztani, ekkor azt az ajánlatot tette a munkásházépitő-bizottságnak, hogy csak utalványozza ki kezeihez az egy-egy munkásházra szánt 1000-1100 koronát és ő majd gondoskodik arró), hogy azért az árért maguk a munkások felépítsék a házakat. A bizottság eleinte nem járult hozzá egészében az ajánlathoz, mert nem lálott kellő garanciát arra, hogy a munkások olyan összegért képesek lesznek felépíteni a házakat. Az elöljáróság azonban megadta a garanciát s a munkásházépitő-bizottság szombaton délután tartott ülésében most már elfogadta Csaba ajánlatát. Kimondotta a bizottság, hogy egy egy munkásnak 1150 korona építési segélyt ad, az építésre azonban a község tartozik felügyelni. Mivel az idő már késő, ebben az évben nem fognak hozzá az építkezéshez, csak a kutakat készítik el és az anyagokat hordják össze. A bizottság felhatalmazta az elnöklő alispánt arra, hogy az e célra szükséges összeget, a munkásoknak kiutalványozhassa. Az építkezéshez majd kora tavaszszal fognak hozzá. Budapesti bűnök. (Huszár mint nőimitátor. — Szélhámos műkereskedő) - Fővárosi tudósítónktól Rendkívül mulatságos ügygyei foglalkozik a budapesti rendősóg. Az előzmények Budára vezetnek vissza. Vasárnap délután a Krisztina-téren posztoló rendőrnek feltűnt két nő, akik izgatottan siettek és folyton jobbra-balra tekintgettek. Mindkettőnek kezében csomag volt ós az egyik föltűnő hosszú alakú volt. Amikor a rendőrt megpillantották, még jobban sietni kezdtek. A rend szigorú őre nagyon unatkozott és nem volt rest a nyomukba sietni, gondolván: talán lehet egy jó fogást csinálni. Közelükbe ért ós minden bevezetés nélkül igazolásra szólította fel a két siető nőt. A feleleteik nagyon zavarosak voltak, aminek következtében a rendőr előállította őket. Az őrszobában megvizsgálták a csomagok tartalmát is. Az egyikben egy teljes huszáruniformis és a másikban egy lovassági kard volt. — Honnan vettek e katonai holmikat ? — kérdezte a rendőrellenőr. — A bátyánké — felelte zavarában a csinosebbik nő- De tovább nem folytathatta, mert a társa ájulási rohamokba esett. A rendőrök tekintették, hogy csinos nővel van dolguk, előzékenyen fellocsolták az elaléltat és amint az egyik rendőr karjaiban pihen a nőcske, „véletlenül" tilos helyre nyúlt és igy kiáltott föl Molnár VÍII. János közrendőr : — A teremtését! Hiszen ez nem is nő! Nagy ribillió keletkezett. Senkisem akarta elhinni a szenzációs fölfedezést. És újra összefogdosták a nőt, de már — hivatalosan. Végre megállapították, hogy a kitűnő nőimitátor Krausz Aladár, huszonkótóves katonaszökevény, aki a budapesti honvédhuszárezredben szolgál. A vele levő nő pedig a szive párja, aki szinte szolgál valahol. Ezek után rögtön értesítették a katonai parancsnokságot, ahonnan négy szuronyos baka jött ki és elcipelte a szerelmes huszárt és visszaadták a gyöngyéletnek. Jaj szegénynek! * A rendőrségen napok óta folyik a nyomozás Balogh Kázmér ügynök ellen, akit azzal vádolnak, hogy egész sereg nagyszabású visszaélést követett el. Négyezer koronás lakást tartott, berendezte különféle képakkei ós szobrokkal ós hozzáfogott az adósságcsináláshoz. Egy ideig csak ment a dolog, de aztán kiderült a turpisság ós felmondottak neki. A lakásában felhalmozott tárgyakat kezdte eladogatni és elzálogosítani. Képeire ós szobraira azt mondotta, hogy eredeti alkotások ós drága műkincsek. És ezért többen lépre is mentek. A zálogosok ós a vevők egyaránt hatványozott értéket fizettek az egyes „műtárgyakért", amelyekről aztán kiderült, hogy teljesen értéktelen másolatok. Nagyon sok pénzes embert szedett rá Balogh, akinek már majdnem sikerült is az összeharácsolt pénzzel tovább állni. De vesztére, mert egy szakértő felfedezte a nagy csalást ős rögtön megtette Balogh ellen a följelentést. Hétfőn beidézték ós vallatóra fogták. A kihallgatás során elmondotta, hogy ő teljesen jóhiszeműen járt el és há az értéktárgyak nem eredetiek, ő azoknak gondolta őket. Ezt a bárgyú mentséget természetesen el nem fogadták és a legszigorúbb büntetést helyezték a csalónak kilátásba. De a műtárgyak csalásán kivül még a legfantasztikusabb mesékkel is áltatta jóhiszemű ösmerőseit ós vevőit. Ezek közül a legérdekesebb az örökségének a története. Azt akarta elhitetni az emberekkel, hogy egy rokona 3C3.0C3 koronát és egy körúti házat testált reá. Ez persze csak növelte a bizalmat és senki sem kételkedett Balogh ur becsületességében. Most végre nyakon csípték és megkapja méltó jutalmát. Prot. főiskolát Csabának. 180,000 koronás hagyomány. Még ebben az önző, tülekedő világban is akadnak elvétve, iitkán, ideális gondolkozású emberek, akik valami eszméért önzetlenül lelkesedni tudnak, sőt anyagi áldozatokat is képesek hozni annak megvalósítása érdekében. Különösen a jótékonyság és a kultura terén akadunk számos névre. A jótékony intézmények és a különböző iskolák annálesei telve vannak ilyen nevekkel, amelyeknek omlókét késő századokig fogják megőrizni az ideális eltökéltséggel letett alapítványok. Legutóbb Csabának is került egy jóltevő pártfogója. M o k r y Sámuel, a gazdasági egylet volt titkára, budapesti vagyonos magánzó személyében, aki végrendeletileg 180,000 koronát hagyományozott egy Csabán felállítandó protestáns egyetem számára. Egy kissé merész a nemaslelkü hagyományozó álma. Ilyesmire senki nem gondolt akkor sem, mikor a nagyobb kulturvárosok versengése megindult a harmadik egyetemért. Nem gondoltak pedig rá azért, mert Csabán még a feltétlenül szükséges népiskolák száma is kevés, úgyhogy a meglevőknek túlzsúfoltsággal kell állandóan küzködniök. A középiskolákat is nagy nehezen ós nagy anyagi áldozatok árán és csak a volt államtitkár és Csaba egyik legfőbb fiának, Zsilinszky Mihály háthatós támogatásával lehetett felállítani és tovább fejleszteni. Ezenkívül az igazat megvallva, a csabai nép kulturális színvonala meglehetősen alacsony és különösen a parasztpárt grasszálása óta ellensége mindennek, ami „uri." Arrót tehát még ábrándozni se lehetett, hogy ez a nép valami nagyobb áldozatot hozzon az egyetemért, olyan iskoláért, ahol urakat nevelnek. Pedig egyébként Csabát szerencsés földrajzi fekvése ós kitűnő közlekedési viszonyai is szinte predesztinálják arra, hogy egyetemi, vagy legalább akadémiai város legyen. Körülötte nagy vidéken nincsen főiskola. Nagyvárad az egyetlen, ahol jogakadémia létezik. De enélkül szűkölködik ám Arad, Hódmezővásárhely, Szentes, Szeged, amelyekről Csaba nagyon hamar és könnyen megközelíthető. És gimnáziumok, amelyek az egyetemet vagy akadémiát táplálhatnák, vannak elegen a környéken. Elég Csabán kivül Békést, Gyulát, Mezőtúrt, Szarvast, Nagyszalontát, Aradot Hódmezővásárhelyt említeni. De még más messze vidékek protestáns gimnáziumai is ontanák a diákokat a protestáns egyetem számára. Mindez azonban csak a távoli jövő zenéje, mert egy pár emberöltő eltelik addig, mig a csabai egyetem eszmójónek megvalósúlásából lesz valami. M o k r y Sámuel, aki ezzel a szép hagyatékkal meglepte Csabat, tulaj donképen nem is volt csabai ember A felvidékről került ide a 60 as években ós tanárkodott az algimnáziumban. Később azonban megunta a tanárkodást ós gazdálkodáshoz fogott. Olcsó pénzen bérbe vette a Nagygerendás pusztán levő Inkey-féle ezer holdas birtokot, amelyen szakszerűen ritka szerencsével gazdálkodott. Kitűnő gazdának bizonyult, úgyhogy az akkor tájban alakult Gazdasági Egyesület titkárává választotta. Ebben a minőségében is elsőrangú erőnek bizonyult. Folyton agitált az egylet érdekében, a szószoros értelmében fogdosta a tagokat, úgyhogy az egyletnek akkor, — tekintve, hogy a községekben nem voltak gazda- ós egyéb körök, — kótszerannyi tagja volt, mint manapság. Aztán igyekezett meghonosítani a modern mezőgazdasági vívmányokat. Ő mutatta be legelőször ezen a vidéken a vetőgópeket, a kapálógópeket, cséplőgópversenyeket, állatkiállitásokat, lóversenyeket rendezett. Egyszóval ritka tevékenységet fejtett ki minden téren. A Gazdasági Egylet nagyon helyesen cselekednék, ha első titkára emlékét, akinek az egylet a tulajdonképeni léteiét köszönheti, a jubiláris ünnepségek alkalmával valamiképen megörökitenó. A nagy tevékenységnek ós puritán életmód- és takarékosságnak meg is lett a jutalma, amennyiben M o k r y Sámuel az Inkey-féle birtok bérletéből évről-évre gazdagodott. A 90 es évek végén már mint dúsgazdag ember költözött fel Budapestre, ahol vagyonát még inkább gyarapította. Többszörös háziúr lett. Körülbelül egy hónappal ezelőtt halt meg. Végrendeletében, hálából azért, hogy vagyonát Csabán szerezte, 180,000 koronát hagyományozott a csabai egyetem számára. Az alapítványt a bányai egyházkerület fejei: Scholtz Gusztáv püspök és Zsilinszky Mihály felügyelő már fel is vettók és letétbe helyezték. A legközelebbi közgyűlésen fognak róla jelentést tenni a kerületi képviselőknek. A nemeslelkü hagyományozó 78 évet élt. Haramia a Sárréten. Ötven csendőr üldözi. A régi betyárélet romantikáját eleveníti fel az alábbi történet. A régi betyároknak utóda támadt, de modernebb kiadásban. A betyárlegónyek alapjában véve jó emberek voltak, nem szerették a vért, a gyilkosságot, meg — a gazdag embert. Egy kicsit raboltak, de lopásra már nem vetemedtek, mert tisztességes betyár előtt a tolvajlás gyávaság volt. Nagy oknak kellett közbejátszania, mikor a betyár meggyilkolt valakit. A mostani betyárok azonban egészen mások. Embertelenek és elvetemedettek. Az eszközökben nem válogatnak, csakhogy, céljukat elérhessék s bizony náluk nagy szerepe van a gyiloknak ós revolvernek. Egyszóval ezek nem is érdemlik meg tulajdonképen a régi betyár nevet, mert haramiák és banditák. Ilyen haramia bujkál most Békésvármegye északkeleti határán, a sárréti nádasokban. Vitális Imrének hívják a betyárvilágnak ezt a megelevenedett alakját ós Berettyószentmártonban lakik. Brutális, vad, minden gonosztettre képes ember. Valamikor nagy vagyona volt, de elvesztette. Budapestre, Nagyváradra járt kártyázni, vadászni, sőt Montecarlóban is megfordult, noha egyszerű paraszt származású és semmi iskolázottsága sincsen. A minap Püspökfürdő határában meggyilkolva találták S z i r b György hájói marhakereskedőt. A gyanú egy bőrkamáslis, vadászruhás férfiura irányult, aki a marhakereskedővel együtt borozott a fürdő vendéglőjében ós aki tudta, hogy aznap kétezer koronát kapott Szirb György az ökrökért. A csendőrök nagy buzgalommal kezdték meg a nyomozást. Péter Lajos járásőrmester ós Z s ali nka Pál őrmester egy kalapot találtak. A kopott bélésben irás volt, de abból már csak ennyit lehetett kibetűzni: Berettyóújfalu. A bokrok között leit zsiros kalappal Berettyóújfaluba mentek a csendőrök és ott kutatták, hogy ki ismeri a kalap gazdáját. Nem akadt senki. Aztán bementek egy boltba, ahol fegyvert is árulnak. Ott ráismertek a kalapra. Megmondták, hogy Vitális Imréé, aki egy lankaszterpuskát is mostanában vásárolt a boltban. A csendőrök a nyomokon indulva, pénteken reggel betoppantak Szentmártonban özvegy Vitális Lászlónó Bacsa Zsuzsánna házába. Az özvegy szemrevaló, negyven ötéves asszony, Vitális Imre anyósa. Az ő házában lakik a veje, aki szerelmes belé. A csendőrök még a faluba se értek, a jó madár elrejtődzött. A falubeliek már elárultak annyit, hogy Vitális Imre nem abban a kalapban jött mint amit viselt, mikor Váradra ment. Sportsapkában jött és csomagot hozott. A csendőrök óraszám faggatták az özvegyet, mig végre ráismert a veje kalapjára. Vitális azonban nem volt sehol, hiába kutatták fel a házat. Csak éjjel került elő, mikor már messze jártak a zsandárok. Kérdőre vonta anyósát, mit mondott a csendőröknek. Valószinü, hogy az asszony elszólta magát, mert a veje két lövéssel megölte. A gyilkos elmenekült. A falubelieket megfenyegette : — Megöltem ezt a dögöt. Aki elárul, a halálfia. Magával vitte a lankaszterét sok töltéssel. Ötven csendőr gyalog és lóháton üldözi most a haramiát, aki bevette magát a sárréti nádasokba. A csendörök óriási területet kerítettek körül, hogy a gyilkost elfoghassák. Még eddig nem sikerült kézrekeriteni a többszörösen gyilkos banditát, pedig a lakosság is kezére játszik a nyomozó csendőröknek. A Sárrét nádasaiban nagyon jól el lehet rejtőzni. Remélhetőleg azonban nemsokára utói fogja érni az igazságszolgáltatás sújtó keze a haramiát.