Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-11-16 / 136. szám

„Bélvésmegyei Közlöny'' 70. szám. 1882. fognak segíteni rajta. Mig ha a sajtó össze állna, akár ellenzéki, akár nem és unisonó oda hatna, hogy azok a kérdések, melyek a társadalom és a nemzet házi köréhez tartoznak, ue utasitassanak politikai térre, ühova nem valók, és ahol el sem is intéztetnek, ha­nem intézze el maga a társadalom, ahová valók és ahol el is intézhetők, egyszerre másiiépen menne a dolog, mert fejelágyára találnánk a szegnek, mig el­lenben ha ugy működünk amint eddig működtünk? A szeg mellé fogunk verni mindig, panaszkodni fo­gunk a nemzeti közszelllem hanyatlásáról, mindig job­ban, mint a kór fajulásáról az az orvos, ki ellenkező gyógyszereket használ. IPolitilíLai hirek. * Budapest, nov. 15. A képviselőháznak mai, nov. 15-én tartott ülésében Mezey Ernő, a függetlenségi párt e nagy te­hetségű fiatal tagja interpelláeziót nyújtott be az igazságügy miniszterhez a tisza-eszlári ügybeu. Mezey Ernő interpelláczió­jának indokoló részében erősen megtámadta azokat, kik Ma­gyarországon, tekintet nélkül az igazságra, közgazdasági és nemzeti érdekeltre, előidézték azt a mozgalmat, melynek hu! lámái elboritással fenyegetik az országot. Jellemezte azt a mes­terségesen előállított légkört, melybe a tisza-aszlári ügyet és az egész zsidókérdést beborították, beszélt az ügy vizsgálata köz­ben felmerült törvénytelenségekről. Interpellácziójábau azt. a kérdést intézte az igazságügyminiszterhez, nem gondolja — e, hogy a tisza-eszlári ügyet nem lehet tovább is a nyíregyházi törvényszéknél meghagyni s hajlandó e intézkedni, hogy ezt a rendkívüli fontosságú ügyet egy elfogulatlan bíróság vegye át? Az antiszf-mita párt részéről is interpelláeziót nyújtanak be a tisza-eszlári ügyben és zsidókérdésben. Ezt az interpel­lácziót valószínűleg Szalay Imre fogja iudokolni. * Budapest nov. 18 A magyar delegáczió ma délelőtt Tisza Lajos elnöklete alatt tartott ülést a főrendiházban, s némi vita után elfogadták a zárszámadási, hadi tengerészeti ós pénzügyi albizottság által az 1883-iki szükségletekről be­terjesztett jelentéseket. * Dublin, nov. 12. L-iwson bíró ellen tegnap az utczán gyilkossági kísérletet tellek. Az elfogott merénylő hatlövetű revolvevrel volt felfegyverkezve. Az elfogott egyén Oorrigau­uak nevezte magát, de tényleg Patrieknak hívjak. Különben, a rendőrség ismeri a merénylőt, aki 1870-ben útonállás miatt öt óvi fegyházra volt elítélve. * üécs, nov. 12. A zárai „Nar. List" tegnapi száma — megbízható forrásból ScuUriból a következőkről értesül : AZ sibán liga s több kiváló albán egyéniség a skutarii osztrák­magyar konzulságnál azt kérte, hogy Ferencz József császár és király osztrák-magyar csapataival szállja meg Albániát. * Siharvármegye 15-én nagy ünnepet ült. Deák Ferencz é.s Beöthy Ödön arczképeit leplezte le a vármegye dísztermé­ben ; Deák Ferenczét, ki e vármegyének táblabírája volt s Beöthy Ödönét, ki a vármegye történetében oly fényes lapot irt be, hogy hozzáfogható nem volt a múltban. * Bécsi lapok nagy megnyugvással konstatálják, hogy a minapi tüntetések színhelyén a rend már harmadnapja nem zavartatott meg. Minden á régi kerékvágásba zökkent vissza. * Spalatoban 13-án este utczai zavargások fordultak elő; több személy késszurással megsebesíttetett. * A bosnyák hivatalos lap ismét egész sorát közli a kitün­tetéseknek, melyekben részben katonai, részben hivatalos és polgári egyének részesülnek az okkupált területen teljesített kitűnő szolgálataik, vagy épen „kiválólag loyaiis maguktartása" fejében az utolsó fölkelés idejéből. Kórjel a társadalomban. (Sz. S.) Az emberiség tábora a sir felé halada­tában hadtestekre oszlik. Egyik hadtest gyorsabb, a másik lassúbb menetben teszi meg azon utat, mely a bölcsőtől a sirig vezet, a -parancsnokok minősége szerint. Egyiknek parancsnoka a szenvedély, a másiké a munka. Amaz kezében a gyönyörök serlegével ész­veszetten rohan a szenvedélyek szilaj paripáin, míg­nem szinte véletlenül botlik bele abba a keskeny árokba, mely az élet és halál birodalmát határolja ; emennek haladása lassú, csendes, nyugodt, munkás ; vannak küzdelmei, migtiem reszkető kezeiből leteszi a munkát s odaadja azoknak, kik utána jőnek, ezután elaluszik szépen. E két hadtest a mindennapiság nyelvén ugy kü­lönböztetik meg, hogy az egyik élni' siet, a másik okosan él. Mind a Két hadtest gyöngébb és erősebb kato­nákból áll. E hadtesteknek is vannak maródit jelentő embe­rei, sőt olyanok is, kik félúton, vagy még előbb is, levetik a fegyvert, beadják a kulcsot. Hanem az is bizonyos — kissé különös is — hogy mig a szen­vedély munkátlan hadából igen sok időnek előtte ki­dől, addig a szorgalmas, munkás hadtest csak nagy ritkán mutat fel ilyen szomorú jelenséget. De tulaj­donképen amazoknál nem is az ember dől ki, hanem a paripa, mely őt ragadta; s akkor már nem bir to­vább gyalog egy lépést sem tenni. A munkás had­testből, ha kidől egy-egy, annak nagy és fontos oká­nak kell lenni. Most már, ha az emberiség tábora ily két had­testből áll, nézzük ! hol van, kikből áll a sorozó bi­zottság? Mert az tagadhatatlan, hogy a hadtestek anyagi minősége sokban függ a sorozó bizottságtól. Könnyű mindenkinek eltalálni, hogy a sorozó bi­zottság tagjai legeslegelső sorban a szülők, kik az élet színpadára lépendő nemzedékre a közvetlen érint­kezésnél fogva a legnagyobb befolyást gyakorolják. Hanem — fájdalom! — a szülők legtöbbje nem gondolja meg, hogy miként ássa alá gyermeke jövő­jét erkölcsileg, mi képen hanyagol ja el vagy veti meg rosszul azon alapot, melyre mindenkinek jövőjét épí­tenie kell?! Ebben beteg a társadalom I Soczialismus, antiszemitismus mind kis iniska eh­hez fogva. A rossz házi nevelés oka annak, hogy napi renden vannak az öngyilkosságom. Nézzünk csak kissé könil! A szülők elárasztják gyermekeiket mindennel; végletekre képesek csakhogy meglegyen az, amit gyermekeknek szeme szája megkíván. — Nincsen vágy, nincsen gondolat a gyermek részéről, mely — sokszor igen igen is nagy áron — ne teljesíttetnék. Társaságokba viszik, gyönyörködnek benne, ha versenyt bir inni a meglett férfiakkal; gyönyörrel nézik, hogy mily uriasau czigaróz és mindenek felett az képezi örömüket, hogy pompás, nagyúri elen^ancZíával tár­salog a nőkkel, -z^diti a növendék hölgyeket. Mind erre azt mondják, hogy „ügyes kópé." És az ügyes kópé legfölebb tizenöt, tizenhat éves, látogatja a gymnázium vagy polgári iskola negyedik vagy ötödik osztályát. Az ilyen sohasem- lesz ura önmagának. Abban a jobb világban, mikor még a poétát, rethort, fizikust, ha vétett a szigorúbb és tisztább erkölcsi alapokon nyugvó nevelési szabályok ellen, lecsípték a tíz körméről, ha mindjárt kileuczágu ko­ronás pokróczczal takaróztak is az apja paripái : ab­ban a korban megtanultak az ifjak szigorú puritáni életet folytatni és nem is lettek rabjai ösztöneiknek. Váltaii beiőlök — a mint a tapasztalás bizonyítja — erős akaratú férfiak, kiknek nem veit elviselhet­len az életküzdelem, ha még akkora volt is. Azok nem érzékenykedtek, nem ábrándoztak; tizenöt éves korunkban nem csaptak fel arszlánnak, hogy örök hűséget esküdjenek: valami 14 éves Júliának. Akkor nem termettek ugy a Romeok. Most a kényelmes élet, a szülői kedvezmények, az alaki irány túlsúlya korán érleli ifjainkat és megférgeseduek, nem érnek meg az életre. Innét van, hogy az afféle szerelmes tizenötéves ábrándozónak, ha nyilvános helyen felbukik, ha bu­gyogója kireped, ha earcert vagy tanárától valami tisztességes titulust vagy éppen fenyítést kap : a ha­lálban keres menedéket. Miért ? Mert kényen-kedven neveltetvén, a szülői házban érzékenykedő lett; kedélye a szó szoros értelmében beteg a sybarita-nevelés befolyásától; nem képes a legcsekélyebb sérelmet sem elviselni. Szomorú példa volt erre egy tizenhatéves, pol­gári iskola negyedik osztályába járt itju öngyilkos­sága. Minden jel oda mutat e szerencsétlen fiu tetté­nél, hogy hiányzott nála a józan nevelés adta erköl­csi alap. Miként számíthattak volna a szülők arra, hogy gyermekök megküzdendett legyen az élet annyi viharával, ha egy mindennnapi kis sérelem már a ha­lálba üldözte?! Ez a sors őt előbb, utóbb talán szo­morúbb következmények kíséretében, de utolérte volna. Az ily tett mindig a nevelés keserű gyümölcse. A ki ily fiatalon képes volt magát kivégezni, az legalább lelkileg, erkölcsileg nem volt életerős, önura­lomra, munkás életre termett sarj. — 0 az emberi­ség táborában sohasem tartozhatott volna azon had­testhöz, mely küzdve az élet viharaival, s nyugodtan iürve a sors csapásait, a társadalmi életben előfor­duló sérelmeket, komoly munkásságban halad a sir­telé, hanem igen is azon' hadtesthöz, melyet a szen­vedélyek ragadnak. .. Elrettentő példa lehet ez ltjaink előtt .. És le­gyen is l Intő pél la lehet ez a szülőknek, hogy gyerme­keiket ne neveljék szentimentalistáknak, hanem edzék akarat-erejöket, hogy ösztöneiken, vágyaikon indulata­ikon uralkodva, mint küzdelemre képes, tetterős egyé­nek foglalhassák el azon helyet, melyre a társadal­mi téren lépniök kell. A közlekedési miniszter H.-i.-Vásárheiyí. H.-Al.-Vásárhely, november 14. (Eredeti tudósitás.) Hosszabb hallgatás után kezembe veszem a tollat, hogy azon ünnepélyről irjak, mely H.-M.-Vásárhelyen f. hó 12-ón vasárnap folyt le. — Vasárnap kora reggel már a föatczákon minden ház ki volt lobogózva, annak a tisz­teletére, hogy br. Kemény Gábor ö exellencziája látogatá­saval szerencséltette városunkat. A közlekedésügy-minisz­ter ur mintegy d. u. 5 óra tájban, roppant nagytömeg kí­séretében érkezett meg Mindszentről, hol szintén a gáta­kat és a szabályozási munkálatokat szemlélte meg, mint nálunk. Mielőtt megérkezett volna a városházára egy fu­tár érkezett, ki tudtul adta, miszerint br. Kemény Gábor ö exellencziája alig egy fél cra múlva megérkezik. Meg­érkezetkor egyenesen a Sas vendéglőbe szállt. Lovasban­derium, számos fogat kisórte, ós a megye ós városunk notabilisei szintén ö exellencziájának eleibe mentek a ha­tárig, hol melegen fogadtatott; ott láttuk Bónay főispánt, Ábray vásárhelyi polgármestert, Nagy Sándor főkapitányt, Karancsy Dániel ref. lelkészt, Kmetyko K. főjegyzőt stb. Este fényes kivilágítás volt. Fényárban úszott a város. Meglepő látvány tárult a néző elő; az a roppant sok gyer­tya minden ablakban ós a nagyobb tereken számtalan lampionok ragyogása valóban unikum volt a maga nemé­ben. A fáklyásmenet a fő-utezákon végig haladva, mintegy 2—3 ezerre menő tömeg által kisérve a városházáig, hol a nép összegyülekezett azon reményben, hogy ö exczellen­cziája br. Kemény Gábor közlekedésügyminiszter ur be­szédet tart; ebben nem is csalódott. Mindenekelőtt Ka­rancsy D. ref. lelkész ur egy magvas beszédben üdvözölte a h.-m.-vésárhelyi lakosság nevében ő exelencziáját s kérte, hogy a város bel- és külterületét amennyire lehetséges e „Tiszaszabályozás" által biztosítani ígérje. — Erre egy rövid de lelkes beszédben állását kifejtette ö exellencziája s kijelentette, miszerint tőle telhetőleg a város ügyét szi­vén hordja s az intézkedő lépéseket megteszi. A beszéd köz­ben s végén kitörő óljenzósek voltak. — A beszéd végez­tével a „Sas" vendéglőbe mentek, hol a banquet tartatott meg. — 0 exellencziájának tiszteletére díszelőadás is tar­tatott, melyen ugyan részt nem vett. Ez alkalommal szinre hozatott Szeles József színtársulata által „A Czigány" énekesnópszinmü 3 felvonásban irta Szigeti József. Álta­lában a szereplők dicsérettel álták meg helyöket. Esti tizenegyórakor távozott körünkből ő exellencziája számos fogat által kísértetve ki a vasúti indóházig. Sz—i. MEGYEI HÍREK. — öeküldetett. B.-Csabán a szarvasi ut járdájáról a Rákoczy-utczába vezető átjáró érdekében e lap hasábjai­ban már felszólaltunk, de ugy látszik a városi elöljárósá­got az ő nyugalmából semmi sem zavarhatja fel, daczára, hogy ottani néhány lakos ez ügyben kérvényt is adott be. Nem csoda tehát, hogy tegnapesőtt (13-án) egy szegény gyermek újból az ottani fél öl mélységű árokba esett. Sze­rencsére most sem történt nagyobb baj. Kívánatos lenne, hogy az érdemes elöljáróság ez esetet tudomásul venné ós még tél beállta előtt a bajon segítene, vagy ha nem te­szi, ha a körüllátó szolgabíró ur közbe vetné magát. Többen. * Békés városának folyó hó 13-ikán magas vendége volt. Báró Kemény Gábor miniszter ur ö nagyméltó­sága szerencséltette Békést becses jelenletóvel hogy az ha tárában a mult évben elkószittett nagy gátmunkálatokat megvizsgálhassa. Békés-Gyuláról jött esteli hat órakor kí­séretével s gr. Wenckheim Frigyes ur házába szállott, hol a megérkezése után fogadta a már előre bejelentett tisztelgő küldöttséget. Tisztelgett nála a város, a ref. egyház s a polgári kör küldöttsége, kik mindannyian a legnagyobb megelégedéssel távoztak a magas vendég há­zából. Nyolcz órakor a polgárság fáklyás zenével tisztelte meg a magas vendéget mely alkalommal Szegedi Károly ref. lelkész ur üdvözölte ő nagyméltóságát, a mely ki­tüntetést miniszter ur a legszivólyesebben köszönt meg. Tiszteletére a helyben működő színtársulat díszelőadást rendezett előadván a „Hymnusz" eléneklósével — „Ö nem féltékeny" s a „Házaló zsidó" czimü darabot. Másnap a magas vendég [Jmegnézte Békés városában az összes mun­kálatokat s ennek végeztével Gyomára utazott. * Ifj. Reisz József, b -csabai lakos, vezetéknevének „B,óvósz"-re kért átváltoztatása belügyminiszteri rendelettel engedélyeztetett. * Az első fagy hétfőn hajnalban köszöntött be hoz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom