Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-06-22 / 73. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 72. szám. Kedd, juniushó 20-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: va,sár*nap, kedd, ("féli ven) és osiitortőköa. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy póatán bérmentve küldve : Egész évre 8 írt Fél évre 4 „ Évnegyedre 2 „ Lapunk számára hirdet st, 1' tulv telére fel van jogosítva : Haasenstein és Vogler ezég íJéi s, Prága, Budapesten, Németor­szág és a Sváj z JÍÍ.,J>N fővárosaiban. Főszerkesztő : SARZO GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIAOÓííI VA.TAL : Apponyi-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi ós anyagi részét illető minden közleményt ezinezm íérünk. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes sziin ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus urnái ás a uyomdaban. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyüttór'-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Klein Ödön urnái és Bi»­nerB. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a fóstahivata­loknál 5 kros póstautalványnyal. MEGYEI HIREK. — Elöüzct^si feihifás a „B^késmegyei Közlöny" 1882. évi 11-dik telére. Előfizetési dij jul.­deozemberi félévre 4 frt, evaegyedre 2 frt. — Kérjük az előfizetés minél előbbi megújítását, hogy a szétküldésben akadály fel ne merüljön. — Á. ki­adóhivatal. * Kanonika vizitáczióra (egyházi szemlére) ment Ozeg­lédre 14-ón este dr. Szeberényi Gusztáv, ág. ev. szuperinten­dens Csabáról, Földváry Mihály alispán, mint pestmegyei ev. főfelügyelő, Litny Adolf pestmegyei főesperes és Melczer Gyula pestmegyei esperessépi főjegyző. 40 év óta először volt a czeglédi ev. egyházban ily egyházi szemle, mely egyházi ünnepélylyel szokott egybekötve lenni. A vizi'iáczionális kül­döttség szombaton Kecskemétre ment. — Hoitsy Pál ur, a gyomai választókerület képviselője kőrútjában csütörtökön Szeghalomra jött ós ott számos hall­gató előtt tartá beszámoló beszédjét. Elősorolta a törvényeket, melyek a lefolyt ülésszak alatt hozattak ós különféle argumen­tokkal igyekezett azoknak Magyarországra nézve káros voltát kimutatni. Az ezekkel szemben saját ós pártja által tanúsított magatartást ecsetelvén, mindig avval a refraiuuel végezte : „Fájdalom, ebben is Kisebbségben maradtuua." Beszedje egyéb­iránt általános tetszésben reszesült. Este diszlakomát rendeztek tiszteletére, melyen sokan, pártkülömbsóg nélkül resztvettek. — lieküldetett: A t. cz. szülék ós gyámokhoz a bu­dapesti állami középipartanoda igazgatóságától. Hogy azon ipa­ros tanonczok és segédek is, a kik régebben valamelyik közép­iskolának csak két-három osztályát végezték s azóta agyakor­latban vannak — beléphessenek az állami közópipartanodába: felkóretnek a t. cz szülék ós gyámok, hogy a feloételi oizsgát illető felvilágosításért mielőbb szíveskedjenek az igazgatósághoz fordulni, hogy az érdekeltek a jövő tanév elején tartandó fel­vételi vizsgára kellően elkészülhessenek, mert csak sikeres vizsga alapján vehetők fel. — A ftíldmivelés- ipar- és keresk. m. kir. miniszter ur megyénk gazdasági egyletéhez a következő leiratot intézte : „A gyapjugyárosok és kereskedők részéről már sokszor fel­hangzott a panasz, ujabbau pedig az aelisenthali" szövő-gyár intézett hozzám előterjesztést, hogy a közönségesebb juhásza­tokban a juhok megjelölése nem fülbélyeggel, hanem a bun­dán oly anyagokkal, legtöbbnyire szurokkal vagy szekórke­nőcscsel történik, mely anyagok a gyapjú feldolgozásánál fe­lette hátrányos befolyással vannak, a menuyiben a gyapjúból igen nehezen, s még a gyári kezelés mellett is alig távolit­hatók el. Azon föltevésben, hogy az említett kisebb juhásza­tok tulajdonosai, kellő figyelmeztetés után szakitanának a már rosz szokássá vált káros gyakorlattal, ha az általok használt szerek helyett más alkalmas ós a gyapjúra ártalmatlaa anya­gokkal megismertetnek, — ezen kérdés megoldására szakértői oldalról veteményes javaslatokat kivantam be. A nyert adatok nyomán az idemellékelt, „Ismertetés-"t azon felhívás mellett küldöm meg az egyesületnek, hogy az abban javasoltaknak a juhtenyésztő közönség körében, minél általánosabban ieendő felkaroltatása iránt alkalmas módon intézkedjék. Budapest, 1882. áprilhó 15. Br. Kemény." — A b.-csabai iparos ifjúsági önképző-és betegsegélyzö­egylet 1883. évi juliushó 1-én a „Szíctnnyi" liget-bea saját könyvtára javara zírtkorü tánqzvigilmat rendez. A rendező bizottság nevében: Dr. Szemián Kalmáu, egyl. elnök. Takács Árpád, egyl. jegyző. Beléptijegy 1 frt. Osaládjegy 2 frt. Kez­dete 8 órakor. Jegyek előre valthatók Gartuer Adolf ur főtéri fióküzletében ós este a pénztárnál. K llemetlen idő esetében a tánczvigalom jul. hó 8-ra halasztatik. * A foidmivelés, ipar s kereskedelmi m. kir. mi­niszter megyénk törvényhatóságához a következő körrendele­tet intézte: Valamennyi megye Közönségének, „a. folyó évi fe­deztetósi idény alatt azon eset fordult elő, hogy a tolna szent lórinczi fedeztetósi állomáson elhelyezve volt allami mének kö­zül ragályos kórban (lépfene) azért hullott el három darab, mivel azon községi istállóban, melyben a mének lettek elhe­lyezve, télen át juhok tartattak; e juhok között padig a lép­fene uralkodott. Nem kívántam, s a jövőre sem kívánom, hogy az állami mének elnelyezésóre kijelel*, istállók a inének elvo­nulása után haszonvételül álljanak az óv legnagyobb részén át; de elvártam volna, hogy a községek ott, hol az ily istál­lók más czélra is használtattak, ezen istállókat a mének meg ­érkezése előtt ugy a kórvagyou iránti tartozó kötelességből, mint saját tenyésztési órdekök szempontjából is kellően lefer­tötlenitsók, — felhozott példa azonbau — fájdalom — ellen­kezőről tanúskodik. Nehogy tehát bárhol is ezen sajnos eset a jövőben ismétlődjék, s ez által a kincstár vigyoua és köz­gazdasági érdekünk károsodásoknak legyen kitéve, ezennel fel­hívom a közönséget, hogy a hatáskörét alkotó megye terüle­tén azon községek elöljáróságát, mely községekben fedeztető állomás szerveztetik, szigorúan utasítsa, hogy az állami mé­nek oda érkezte előtt mar mintegy 3—4 héttel a legszigorúb­ban ós legkiterjedtebb mérvben ielertőtlenitse, a közönség pe­dig ezen müvelet ellenőizését illetékes alattas közegeinek szo­ros kötelességévé tegye. Végül felhívom a közönséget, hogy a lefe rtőtlenitésről magának meggyőződóst szerezvén, e felöl az illető telep-osztály parancsnokságai az év február havának 10-ig értesítse, mivel a mének az illető állomásokra csak is az esetben lesznek eliudithatók, ha a lefertötlenitós iránt a hatósági értesítés a teleposztályhoz megérkezett. Budapest, 1882. május 5-én. A miniszter megbízásából: Kozma." * Kuuos József nagyszénási illetőségű 13 éves kanász a h.-tn.-vásárhelyi pusztán — hol szolgálatban volt •— f. éri junius lá-ón kötényére felakasztotta magát. Tettének oka állí­tólag az, hogy szüléi folytonos viszálkodisbau éltek egymással, — mit a gyermek nem volt képes elviselni, s véget vetett életének. * Orosházán folyó hó 10-én, a mult vasárnap délután Szabados Tóth Mihály homok-utczai 1549. sz. alatti lakos, 63 éves földmivelő felakasztotta ma>át Tettének oka ismeretlen. * Orosházán szombaton délelőtt dr. Krishabir Mór orvos 14 éves leánya megmérgezte magát, minek következté­ben még délután meghalt. A tett oka ismeretlen. — A „Békés" vasárnapi, jun. 18-diki számában mag­jelent, Oláh György aláírással ellátott közleményre csütörtö­kön közli lapunk szerkesztője feleletét. — Zsilinszky Mihály B.-Csaba város országgyűlési képviselője vasarnap délelőtti 11 órakor tartá baszámoló be­szédjót az igen nagy számmal egybegyűlt választó polgárság előtt. A beszédet közelebb egész terjedelmében közöljük. * A b.-csabai féríi-dalkar által vasárnap este tartott estély fényesen sikerült. A kedvező idő folytán nagy számmal jelent meg az érdnklődő közönség, kik közt sok szép hölgyet láttunk. Az elénekelt egyes darabok osztatlan tetszésben része­sültek. Van reményünk, hogy a csabai dalkar nem fog hiába Debreczenbe fáradozni. — Békésmegye adófelszólamlási bizottságához a pénz­ügyminiszter ur részéről meghivattak rendes tagokul: Súnthó Albert és Dr. Báttaszéki Lajos, póttagokul: Dr. Hajnal István és Oláh György urak. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TAliCZAJ Az Árvák. — Elbeszélés. — Irta: Gr ősz Lajos. (.Folytatás.) III. 0 ugy volt nevelve, hogy szülői előtt ne titkoljon sem­mit; viszont pedig azok sem titkoltak ő előtte sem nit, a mi erkölcsére s szivére jótékonyan, nevelőleg hatott. Jolán és szülői között tisztán baráti viszony létezett a szó eszményi s legnemesebb értelmében. Azért Jolán csak azt mondá anyjának, hogy ő Gusztá­vot szive egész hevével szereti, hogy rajta kivül mást ismerni sem akar. — Es Gusztáv (az anya szive lágyult az éjjeli monolog óta) is megvallotta neked, hogy szeret leányom ? — Igen, anyám Egyszerre, egy és ugyanazon pillanat­ban nyilatkoztunk; sőt én még előbb — Mit, te kezdted el ? — Nem állhattam ellent anyám, érzelmeimnek; szivem meghasadt a titkolózástól . . . Beszélnem kellett .... de nem tudtam .... mert mert ... a szó torkomon rekedt, csak a nevét emiilettem s ez elég volt. Ö olyan jó ember, anyám, hogy párját találni sem le­hetne, sztp is, ós apáai s te is anyám, mindig mondtátok, hogy nálánál becsületesebb, szorgalmasabb embert nem is­méi tek — Az igaz, de snég ez nem elég arra, hogy valakibe szerelmesek legyünk; aztán te még gyermek vagy s nem is gondolhatod meg, mifélo következményei lehetnek az eféle könnyelműségeknek. — Ah, ón mindent meggondoltam anyám, s remélem, hogy te, ki mindig boldogságom előmozdításán fáradoztál, mos­tan, mikor szivem választottját megtaláltam: nem fogsz ellen­vetésekkel eiőállani ; hanem inkább bölcs beleegyezésedet adva, még inkább elősegíted azt. Aggffynó annyira meg volt hatva leányának ily érett gondolkodása — és forró szerelmétől, hogy nem tudott neki felelni Jolán észrevette a hatást, megragadá anyja kezét s forró csókjaival árasztván el azt kérte őt, hogy ne tegye gyer­mekét boldogtalanná, tagadó válaszával. Aggfynó csak annyit telelt Jolánnak szavaira, hogy maj d beszél Gusztávval, s elküldó magától leányát. A mint Jolán szobájába akart menni Gusztávval találko­zott, ki épen a randes-vousra ment. — Ah milyen jó, hogy önnel találkozom, édes Jolán, szólott az ifjú, épm mamiíjához megyek, ki reggelinél meg­hívott szobájába valami fontos dolgokat akarván közölni ve­lem. Oly izgatott vagyok azóta, hogy alig birok mngamon uralkodni. Nem tudom, öröm vagy kíváncsiság okozza-e ezt, tény az, hogy előérzeteim igen kellemesek. — En anyámtól jövök Epresi ur, s ő engem kérdezett, hogy szeretem-e önt,? én mindent megvallottam s miután anyám ereintén vonakodni látszott beleegyezését adni, könyö­rögtem előtte és anyám mondta, hogy önnel fog beszélni. Menjen és beszélje el a történeteket ugy, a hogy vannak; ne tagadjon semmit sem ; anyám mindent tud már. Gusztáv biztosítván kedvesét, hogy őszinte lesz, dobogó szivvel lépett Aggfyné szobájába, ki ott már várta. — Nem egészen, kérem; mert most 3U tizre ós ón fél tizet mondottam. Gusztávnak most jutott eszébe, hogy azt a negyedórát Jolán társaságában tölte s hirtelen nem tudván mentegetőzni, halmozott dolgokról kezdett valamit hebegni. — Mit sem tesz kérem, felelt Aggfynó; féltízkor ugy is leányom volt nálam s igy azt a mit önnek akarok mondani, akkor ugy sem közölhettem volna. Nincs tehát a mulasztásért mit aggódnia. Tessék helyet foglalni. Gusztáv leült. Belső felindulását teljesen legyőzte már addig s nyugodtan várta a „fontos közlendőket". A főnöknó mondá: „Nem szeretek valaminek nagy fe­neket keríteni s a dologra nem tartozó szavakkal előállaai; azért ne vegye rosz néven, ha minden bevezetés nélkül mon­dom önnek, miszerint észrevettem, sőt tulomásom van az ön és leányom közötti viszonyokról s óhajtanám, az ön nyilatko­zatát hallani. Kérem legyen őszinte s valljon meg mindent, ne tagadjon el semmit." Gusztáv felállott helyéről s minden habozás nélkül mon­dá: „asszonyom, ón Jolánt szivem mélyéből szeretem és leg­hőbb kívánságom őt boldoggá tehetni; azért kérem önt asszo­nyom, ne tegyen bennünket tagadó válaszával boldogtalanná s ne tekintse akadálynak az én vagyontalanságomat. Van erőm a munkára s bizom magamban, miszerint egy hölgynek gond­nélküli életet biztosithatok. — De ön még nem szabadult ki a hadkötelezettség alól. — Jolán még nem mehet férjhez. — Es igazán szereti ön leányamat ? (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom