Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)
1981 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bereczki Imre: Adatok a szilajpásztor bojtárjának az iskolázásához
azonban egy szempont, amit az iskolában is, az életben is a legfontosabbnak tartottak. Ez pedig a vallás. Ha a határt járó ember, a halász, pásztor nem is járt templomba, a szolgálati hely szempontjából igen fontos volt a vallása. Törzsökös református helyeken nem fogadtak meg katolikus embert csikósnak, gulyásnak. De a szántóvető is azt nézte cselédfogadásnál, hogy az milyen vallású. Az iskolában a legfontosabb tárgy a bibliai törtenetek mondása, meg a zsoltáréncklcs, illetve egyházi énekek tanítása volt. Katolikusoknál a gyónás és áldozás. Cselédnek nem fogadott meg református ember katolikust, és fordítva. Mindez másképp volt az uradalmakban. Főleg azért, mert az új földesurak kikeresztelkedett vagy ki nem keresztelkedett izraeliták voltak, akik vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül megfogadtak cselédnek bárkit. Ahol nemzetiség volt valamely helységben, a magyar azzal verekedett. Ha nem volt, akkor a kálvinista a pápistával. 8 A beköltöző katolikusok jórészt mint urasági béresek, juhászok, tanyások kerültek a ványai határba. Ugyanígy az idegen anyanyelvűek is. Ezek eleinte külön negyedben laktak. Voltak olyan utcák, amiket kizárólag ők ültek meg. Ilyen „matyók" (katolikusok) által lakott rész volt a mai Zrínyi utcának a Klapka utcától nyugatra eső része. Úgyszintén keleten a Zsombék utca. Szép számmal éltek katolikusok a szomszéd utcákban is. A verekedés nemcsak a legényekre terjedt ki. A Kajók katolikusok voltak. Egyik legrégibb katolikus család Ványán. Egyszer jöttek a Pocos kertből, s bementek a Fehér Ló fogadóba. Ez katolikus földesúr kocsmája volt, de persze, azon a részen is többségben voltak a reformátusok. Ahogy bementek a Kajók, a benn ivó reformátusok elordították magukat: - Ki, aki velünk nem égy templomba keresztelkedett. - Az öreg Kajó meg azt gondolta, hogy mivel ő már öreg, rá nem vonatkozik a felszólítás. Ott maradt. Erre a dühös református legények jól megagyabugyálták. A felekezeti verekedést az 1880-as években Makay Zádor református rektor és Baumgarten katolikus tanító szüntette meg. Amelyik gyereket megverték, átvitték a másik iskolába, s ott megkérdezte tőle: ki bántott? Ha a gyerek meg tudta mutatni, a tettes hatot kapott a fenekére. A kék kantusra. A tanítók összefogtak, hogy elejét vegyék a felekezeti verekedésnek. De még az én elemista koromban is megvolt ez a feszültség, amit az egyházi hatóság úgy fojtott el, hogy különböző időben engedték haza a két felekezet tanulóit. Mikor Erdős Zsiga bácsi iskolába járt - tehát az 1860-as években - még nagyon verekedett a református a katolikussal. Somfabotjuk volt, és a fejük fölé tartották, hogy ne érje az ütés a fejüket. így törtek ki az iskolából. Boda Zsigmond szerint egyszer bement az iskolába Fehér Pista. Oda tódult a sok református gyerek, és megverték. Mikor Lázár Papp Sándor volt a nagycsordánál, azt mondták a községházánál: nem kell csordásnak. Itt van egy jó fiatal, Czinege nevű gulyás, válasszák meg azt. De az asszonyok felzúdultak: nem kell matyó csordás. így megint az öreg Papp Sándor bácsit választották meg. A századelei verekedésekről így számolt be 1964-ben Czakó Pál, katolikus juhász. Mindig összevesztek a katolikusok a reformátusokkal. Az iskola sarkánál. Egyszer huszonkét gyereket hajtottak be a községháza udvarára. Még akkor hadnagyok voltak. Zsinóros nadrágban jártak. Meg hosszú, buzgányos bottal. Odajött egy ember, felemelte a botot. Megkérdezte az egyik gyerektől: kinek hínak? Megmondta. Melyik iskolába jársz? Ebbe. A másiktól megint így. Másnap reggel ment az iskolába egy hadnagy, egy másik meg a református iskolába. Beszélt a tanítóval. Odaadta neki a cédulát. - Na - azt mondja a katolikus tanító, Blaskó - amelyik gyerek hallja a nevét, jöjjön ki. - Kimentek. - Na menjetek cl evvel a bácsival. Majd kaptok valami munkát. Mikor kimentek, akkor látták, hogy ott van a községházánál egy másik csapat gyerek. Azok meg reformátusok voltak. Azt mondja a hadnagy az egyik gyereknek: - Na, adj ennek egy pofont! - Adott neki. - A - azt mondja - ez kicsi. Mutasd meg, hogy milyen egyjó pofon! - Akkor a másik visszavágott jó nagyot. Ott volt egy hosszú lóca, amin a hadnagyok ettek. Erre lecsatolták a gyerekeket, és nádpálcával kaptak ötöt a fenekükre. Katolikus és református egyformán haragudott a zsidóra. Palugyai azt írja az 1850-es évek iskolájáról, hogy az iskolaépületek jó karban tartatnak.' Ezt az elöljáróság értesítése alapján írhatta. Szerencsére van élő, megbízható tanúnk is. így tudósít róla Egri Zsigmond, aki akkor járt iskolába. „Nem vót még ucca az iskola miig a Kacsa közt. Atbúttak a gyerekik 104
