Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Prokopp Gyula: Adatok Bottyán János és a Körösvidék kapcsolatához

romát. Tíz nap múlva rést lőttek a vár egyik bástyáján, majd elvezették a várárok vizét és aláaknázták a várfalat. Június 5-e volt kitűzve a vár elleni roham napjául, de erre már nem került sor, mert az őrség megnyitotta a vár kapuját.

1

2 Mint a fenti levélből kitűnik, Heisster az ostrom újrakezdésével egyidejűleg seregének megerősítéséről is gondoskodni kívánt és evégből Bottyánt csapat toborzásával bízta meg, melynek majd ő lesz a parancsnoka ezredesi rangban. E megbízást teljesítendő érkezett Bottyán Esztergomba, ahol családi otthona volt és ahol — személyi kapcsolataira tekintettel — leginkább remélhette a gyors eredményt. A csapatgyűjtés részleteit nem ismerjük, csupán annyit tudunk a bécsi haditanácshoz érkezett jelentésekből, hogy az esztergomi vár magyar katonaságának nagy része Botytyánhoz csatlakozott, továbbá hogy — az Egerből, június 11-én keltezett jelentés szerint — Bottyán János az ezer huszárból álló csapatával útban volt Nagyvárad felé.

1

3 Bottyán tehát nem vett részt Nagyvárad ostromának utolsó heteiben és nem volt jelen a vár birtokbavételénél sem. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy nem volt része az eredmény kivívásában. A haditanácshoz érkezett jelentésekből ugyanis azt is tudjuk, hogy Bottyán 1691 júniusában Badeni Lajos megbízásából huszárokat toborzott, júliusban pedig már útrakészen volt, hogy csapatával a fővezér seregéhez csatlakozzék. Bottyán tehát nyilván Badeni Lajossal együtt vonult Nagyvárad alá, és ott része volt a város elfoglalásában és a vár körülzárásában.

1

4 A téli hónapokban pedig csak a várostrom szünetelt, de nem a kisebb-nagyobb csatározások, vállalkozások. Ezek közül a legnevezetesebb volt a Gyula elleni rajtaütés 1692. január 13-án, amikor szétverték a vár palánkját és megsemmisítették az ott talált raktárakat. A raktárak elpusztítása megfosztotta Várad védőit attól a reménytől, hogy Gyuláról utánpótlást kaphatnak. A Heisstertől kapott csapatgyűjtési megbízás nevezetes eseménye Bottyán katonai pályájának, mert ettől kezdve következetesen „óbester"-nek, vagyis ezredesnek nevezte magát, jóllehet az ünnepélyes, latin nyelvű kinevező irat csak 1695. március 22-én kelt. E két időpont között azonban már a hivatalos iratok is „Obrist"-nak, illetőleg főkapitánynak (Oberhauptmann, supremus capitaneus) nevezik Bottyánt, ő tehát nem önkényesen, hanem felettesének, Heisster tábornoknak, intézkedéséből használta az ezredesi címet a kinevező diploma kézhezvétele előtt. Heisster ugyanis ezzel az intézkedésével kívánta nyilvánossá tenni, hogy Bottyán immár egy nagyobb, ezrednyi létszámú egység parancsnoka. Gyula felszabadulásának évében (1694) Bottyán a Körösök vidékén táborozott.

15 Bizonyára e vidékhez fűződő emlékei

1

6 is hozzájárultak ahhoz, hogy 1695 márciusában kérelmet nyújtott be a haditanácshoz, hogy nevezzék ki őt a gyulai vár kapitányává és ezredét is helyezzék át Gyulára. Bottyánnak ez a kérése nem teljesült. Ennek okát nem ismerjük ugyan, de az ugyanebben a hónapban kelt ezredesi diploma arra utal, hogy az uralkodó akkor még változatlan bizalommal volt Bottyán iránt. JEGYZETEK 1. Bottyán János 1640—44 között született. Meghalt 1709 szeptemberében. 2. Thaly Kálmán: Bottyán János (Pest, 1865. Ráth M.) uol.: Bottyán János levelezései (Bp. 1883. M.T.A.) — Várkonyi Agnes: Vak Bottyán (Bp. 1951. Művelt Nép) — Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom megye és város múltjából (Esztergom, 1892.) 3. Erdődy Kristóf, Erdődy György országbíró testvére, 1704-ben halt meg. Születési éve ismeretlen. Előbb kamarai elnök, majd tárnokmester volt. 4. A levél eredetije Esztergomban van, a prímási levéltárban. Jelzete: Acta radicalia, classis X. no. 196. 5. Dominium = uradalom. Az esztergomi vár és a Víziváros, valamint Szentgyörgymező az érsek uradalmához tartozott. 6. Referálta = jelentette. 7. Actu = most, jelenleg. 8. Colonellus = ezredes. 9. Köprili Musztafát III. Szulejmán szultán 1689-ben nevezte ki nagyvezérré és ezt a tisztet megtartotta az 1691-ben trónra lépett II. Achmed szultán alatt is. A zalánkeméni csatában vesztette életét. 586;