Békési Élet, 1973 (8. évfolyam)

1973 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Prokopp Gyula: Adatok Bottyán János és a Körösvidék kapcsolatához

PROKOPP GYULA: ADATOK BOTTYÁN JÁNOS ÉS A KÖRÖSVIDÉK KAPCSOLATÁHOZ Midőn Bottyán János

1, II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának legendás hírű generálisa, 1704 őszén Rákóczihoz csatlakozott és elfogadta tőle a tábornoki kinevezést, négy és fél évtized harcaiban szerzett tapasztalatát és hírnevét vitte magával a kurucok táborába. Ifjúkorában a Nyitra, a Vág és a Garam térségének végvári harcai voltak hadi iskolája. Esztergom felszabadulása (1683) után az esztergomi vár lovascsapatának főhadnagya és egyúttal a várparancsnok helyettese lett. 1686-ban résztvett Buda ostromában, a következő évek felszabadító hadjárataiban pedig az ország délibb részein, sőt a Száván túl is harcolt. 1689 szeptemberében a szerbiai Batocsin mellett vívott ütközetében a fővezérnek, Badeni Lajos őrgrófnak, különös elismerését érdemelte ki. Később a Rajna mentén küzdött XIV. Lajos francia király seregével. Pályája során kapitányi, majd ezredesi rangot ért el, de máig is eleven emlékezetét életének utolsó öt esztendeje biztosította számára, amikor Rákóczi zászlaját vitte diadalra. Életrajzírói is főként ezeknek az éveknek történetét kutatták és dolgozták fel,

2 a korábbi évtizedeknek azonban még számos részlete vár felderítésre. Az alábbiakban Bottyánnak Nagyvárad felszabadítása körüli szerepével kívánunk foglalkozni. Kutatásunkat gróf Erdődy Kristóf tárnokmesternek

3 1692. május 10-én Széchenyi György esztergomi érsekhez írt levele indította el. Erdődy ekkor hivatalos küldetésben Esztergomban járt és innen küldötte a levelet a Pozsonyban tartózkodó érseknek. A levél szövege (a csupán udvarias formulákat tartalmazó és latin nyelven írt kezdő és befejező sorok elhagyásával és a mai helyesírás szerint) a következő:

4 „Nem kétlem, értésére esett Nagyságodnak, mire nézve kegyelmes urunk, őfelsége, parancsolatából kellett jönnöm ezen vármegyékbe. Szerencsésen érkezvén azért méltóságos Nagyságod ezen domíniumjába,

5 fiúi kötelességem szerint e levelem által akartam Nagyságodnak alázatosan udvarolni, örvendezvén Nagyságodnak Pozsonyban való szerencsésen lett érkezésén, kívánván hogy hova hamarább személyem szerint is udvarolhassak Nagyságodnak és láthassam jó egészségben Nagyságodat. Űj hírül azt írhatom Nagyságodnak, hogy idevaló kapitány, Bottyán úr, harmadnapja érkezvén generalis Haisster úrtól Várad alól, referálta,

6 hogy az említett Haisster actu< löveti Váradot, maga pedig — úgymint Bottyán úr — avégre küldetett ide néhány ezer forinttal, hogy magyar hadat fogadjon és vigye oda, kiknek ugyan Botytyán úr leszen colonellusa."

8 Nagyvárad 1660-ban került török kézre. Buda felszabadítása után már kétszer is (1689. és 1690.) történt kísérlet a város visszavételére, de siker nélkül. 1691-ben úgy látszott, hogy a felszabadító hadjárat folytatása helyett védekezni kell a törökök támadásával szemben. Köprili Musztafa nagyvezér

9 ugyanis hatalmas sereggel átkelt a Száván, hogy visszaszerezze az előző években elvesztett területet. A Zalánkemén mellet vívott véres ütközetben (1691. augusztus 18.), azonban Badeni Lajos

1

0 katonái megsemmisítették a török sereget. Így lehetővé vált, hogy a császári fővezér a Száva mellől Nagyvárad alá vezesse seregét. Októberben kezdte meg Várad ostromát és rövidesen sikerült elfoglalnia a palánkot és a várost, de magát a várat nem tudta bevenni. Hogy megkímélje katonáit a téli ostrom viszontagságaitól, tavaszra halasztotta a már körülzárt vár ostromát és — a sereget Auersperg tábornokra bízva — téli pihenőre távozott. 1692 tavaszán Heisster tábornok (később a Rákóczi ellen harcoló császári sereg főparancsnoka

1

2) került Auersperg helyébe. Heisster április 29-én érkezett a Várad alatti táborba és május 7-én megkezdte a vár ost585;