Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szíj Rezső: Négy év a Kner-kiadó történetéből (1923-1926)

NÉGY ÉV A KNER-KIADÓ TÖRTÉNETÉBŐL (1923—1926) Kner Imre halálának negyedszázados évfordulóján 1923-ban a világ nyomdászai a svédországi Göteborgban rendezték meg kong­resszusukat, melyen Kner Imre is részt vett. Kivitte saját kiadványait, így a Klasszi­kusokat és a Monumenta Literarumot is. Voltaképpen ekkor lépett először a nemzet­közileg elismert szakemberek nyilvánossága elé. Kiadványai nemvárt megbecsülést és tekintélyt biztosítottak neki szinte máról holnapra. Benyomásairól azon melegében feleségéhez írt levelében sáámol be: „Ez volt az első alkalmam az életben — írja június 8-iki levelében — olyan külföldiekkel tömegesen együtt lenni, akik örömmel adtak alkalmat a kimerítő beszélgetésre. így rendkívül sokat tanultam, többet, mint ilyen rövid idő alatt remélhettem, de kihasználtuk a németekkel az alkalmat arra is, hogy magunk mellett bő propagandát is csináljunk". — A kongresszuson árulták a Magyar Grafikát s úgy érzi, ez is, meg az ő munkája is szolgálja a „némzetköm meg­értést, ami iránt az emberek momentán fogékonyságot mutatnak."! Az elismerés jól esett neki, ami a hazai érdekeltségekre gondolva a lehető legjobbkor érkezett. „Mind nagy tisztelettel nézett rám, s mind leste, mit szólok a munkáihoz". 2 A kong­resszuson két rögtönzött beszédével igen nagy sikert aratott, valósággal ünnepelték s elhalmozták sok olyan kedvességgel, ami mind az elismerés őszinte jelének bi­zonyult. Külföldi útján szűrte le tapasztalatként, hogy odakint sem tudnak többet a tipográfiában, mint amennyit ők tudnak (Kozmával együtt) idehaza. A jobb munka­anyag révén az átlagnívó a kis dolgokban jobb, mert ezekbe idehaza nem érnek rá belemélyedni. De sem invencióban, sem általában a probléma megoldása terén semmivel sincsenek előbbre, sőt szedni sem tudnak jobban odakünn, mintahogy néha neki sikerül. „Dehát mindez sovány vígasz, ha egyszer piac nincsen". Ezen a kongresszuson terelődött a figyelme újra a Cochin- és a Bodoni-féle betű­típusra. Ez utóbbira már 1914-ben fölfigyelt, de most fedezte fel igazán. Tehát éppen akkor, amikor a nyomda betűkészletének megújítására volt szükség. Már az első világháború alatt be kellett volna szolgáltatniuk hadicélokra betűkészletük tíz szá­zalékát. Noha ez alól a közigazgatási nyomtatványok előállítása miatt fölmentést kaptak, mégis ennél jóval nagyobb mennyiséget adtak be kimustrált betűkészle­teikből. A román rekvirálás után csak a lipcsei egyetemi betűcsalád, az Univ maradt meg. Éppen ezért túlságosan is igénybe kellett venni, hisz a Klasszikusok és a Monu­menta Literarum kötetei mind belőle készültek. Kisebb grádusai hamar el is hasz­nálódtak s felújításra szorultak. De nemcsak ennek tehermentesítése kívánta meg új betűkészlet beszerzését, hanem a választék gazdagítása is. A Bodonit német terü­leten nem használták, annál inkább éltek vele Amerikában és az észak-európai államokban. A Cochin betű beszerzésére is a göteborgi nemzetközi találkozó adta meg a vég­leges indítást. A Cochin betű a 18. század második felében rézmetszetek szövegéhez készült s nem is azért vetettek rá szemet, hogy belőle nagyobb terjedelmű szöveget szedjenek, hanem azért, mert akcidenciák és kisebb, füzetszerű kiadványok céljaira igen alkalmasnak látszott. — Nagyobb mennyiséget mégsem szereztek belőle, sőt a megérkezett mennyiséggel is különféle bajok jártak együtt. H-betűből kétannyit küldtek mint k-betűből, a nagy C-ből mint a nagy A-ból. Ki kellett egészíteni a •548

Next

/
Oldalképek
Tartalom