Békés, 1904. (36. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-08 / 19. szám

1904. május 8. BÉKÉS 3 forgalmáról, melyet a bizottság tudomásul vett, ez­zel kapcsolatban kimondta, hogy a közkórház álla­mosítása érdekében a küldöttségnek a belügyminisz­ter elé vezetését s erre az alkalmas idő megválasz­tását az alispánra bízta. 2. A kórházi költségve­tésben a folyó évre engedélyezett beszerzésekről szóló igazgatói javaslatot a bizottság elfogadta s fel­hatalmazta az igazgatót , az árlejtési hirdetmény ki­írására. 3. A kórház folyó évi tatarozási munká­latairól szóló igazgatói javaslat szintén elfogadta­tott s a iatarozasi munkálatoknak házilag leendő keresztülvitelével az államépitészeti hivatal bízatott meg. 4. Múlt tvi maradvány felhasználására vonat kozó igazgatói javaslat szerint mintegy 14000 koro­nának részint szükségletek beszerzésére leendő for­dítása határoztaiott el. 5. Előterjesztés a kórház mütőtermenek fűtése tárgyában. Megbizatott a kór házi igazgató, hogy a tárgyalásokat folytassa. 6 Igazgatói jelentés a turfás hulladékok kihordására készített kocsik tárgyában. A jelentés értelmében a kocsik beszerzése mondatott ki. 7. Igazgatói jelen­tés a gépész műhelyben alkalmazott inas beteg- segélyző pénztár dijai és tagkönyvének beszerzése tárgyában. A jelentés jóváhagyólag tudomásul vé­tetett. 8. Igazgatói jelentés a kórházban megejtett folyó évi leltározás és selejtezés tárgyában. A jelen tés beterjesztetik a törvényhatósági bizottsághoz további rendelkezés végett. 9. A 31666/IV—a 904. számú belügyministeri rendelet bemutatása a kór házi tisztviselők és alkalmazottak fizetésrendezése tárgyában. Az elmegyógyosztálv seg> dorvosainak 400—400 korona osztály-pótlék továbbra is meg­szavaztatott. 10. Az 1905. évre készített költség- vetési előirányzatot a bizottság azzal a módosítás sál fogadta el, hogy a törvényhatósági bizottság legutóbbi határozatához képest felvette a költség- vetésbe egy kórboncznok főorvosi állás s egy mütő szolgai állás költségeit is. A költségvetés beterjesz­tetik a közigazgatási s a törvényhatósághoz tárgya- gyalás és jóváhagyás végett. Katonai előléptetések és áthelyezések. Kedden érkezett meg a hadsereg rendeleti közlönye, a mely a tisztikar kebelében május elsejével történ kineve­zéseket tette közzé. E szerint a gyulai 2-ik hon­véd gyalogezrednél, Reissner Hugó őrnagy — a jászberényi zászlóaljnál — alezredessé, László 1st ván százados őrnagygyá, Dömötör Béla hadnagy főhadnagygyá neveztetett ki. A 101. számú gyalog­ezred békéscsabai zászlóaljánál sárfalvi Nagy Dezső és Flaschka Emil II. osztályú századosok I-ső osz­tályú századosok lettek. Ismerőseink közül kinevez­tetett még Petöcz János alezredes, volt gyulai, jelen­leg szegedi 5. ezredbeli ezredparancsnok ezredessé, Szöts Mihály csendőrőrnagy, szegedi parancsnok helyettes alezredessé. A gyulai 2. honvéd gyalog­ezredtől Yida István főhadnagy Lúgosra, Borbás Sándor főhadnagy Károly városba, viszont Markovics József főhadnagy Sopronból, Mjarovszky Géza és Czirner Ernő főhadnagyok Kolozsvárról, végül Zakariás Oszkár főhadnagy Brassóból a gyulai hon­véd gyalogezredhez helyeztettek át, A sanatórium-estély idejét a Jókai Mór halá­lával közbejött nemzeti gyász miatt hetedikéről va­sárnapra, folyó hó 15-ére halasztotta el a szanató­rium-egyesület választmánya s erre vonatkozólag péntek délelőtt folyamán kiragasztott plakátokon értesítették a nagyközönséget azzal, hogy a már megváltott jegyek a hangverseny uj határnapjára érvényesek maradnak. A 15-én megtartandó szana­tórium-estély már megállapított programmjában 'semmi változás nem fog történni s a jelzett szerep­lők valamennyien részt fognak venni a hangverse­nyen, amelynek fényes anyagi eredményében is nem kételkedünk annál is inkább, miután a jegyek túl­nyomó része már el van adva. Vármegyénk az interurbán telefon hálózatban. A vármegye közigaztási bizottsága, valamint a vár­megye főispánja is ismételve sürgetőleg kérték Békesvármegyének a helyközi távbeszélő hálózatba való bekapcsolását. Az óhaj végre kielégítést nyer, mint az a kereskedelmi ministernek Lukács György főispánhoz intézett következő szövegű rendeletéiből kitűnik. Hivatkozással méltóságodnak folyó évi márczius hó 24-én a miniszterelnök úrhoz intézett jelentésére, van szerencsém méltóságodat értesíteni hogy a folyó évben végrehajtandó építési munkák köze, Nagyvárad—Békéscsaba és Hódmezővásárhely illetve Szeged, továbbá Békéscsaba—Arad közt helyközi távbeszélő vonal megépítése fel van véve, melynek elkészülte után Gyula, Békéscsaba és Orosházának az országos helyközi távbeszélő háló zatba való bevonását — mely eddig az összekötő áramkörök elégtelen száma miatt, fogai űositható nem volt — el fogom rendelni. Budapesten, 1904 évi április hó 20-án. A miniszter megbízásából Nádor Yincze, p. t. elnökigazgató helyettes. Jön a^szintársulat! E hó 17-étől kezdve ismét jelentős és élvezetes korszak köszönt be városunk társadalmi életében. Uj színházunkban már a negye­dik színi szezon veszi kezdetét, reméljük, hogy inkább növekvő, mint csökkenő érdeklődés mellett. Közönségünk, melynek a lefolyt szezonok alatt alkalma volt meggyőződni arról, hogy uj szinhá zunkban csakis nivón álló, a művészeti igények leg­magasabb fokán álló társulatok játszhatnak, bizo­nyára tudatában hivatásának fog az uj szezonhoz, amely nem mindenn pi élvezetet, nemes szórako zást, tanulságot fog nyújtani a város közönségének. A készülődő társulat, melynek úgy tagjait, mint műsorra tűzött előadásait tekintve, működése elé nagy érdeklődéssel nézünk, az előleges s inházi jelentését már kibocsájtotta s e hó 8-án már a bér­letek gyűjtését i8 megkezdi Erdélyi Miklós titkár régi jó ismerősünk. Az előleges színi jelentés igy szól: Előleges színházi jelentés. Tisztelettel értesítem Gyula város és vidéke n. é. közönségét, miszerint színi előadásaimat 1904, május Il-ik felében meg­kezdem. Müvezetöségi személyzet: Somogyi Károly igazgató és főrendező, Erdélyi Miklós titkár, Klenovit8 György, Krasznay Andor, Szathmáry Árpád, szakrendezők, Mártonfalvy György karnagy, Irmay B. kartanitó, P. Laky Eugénia súgó, Losoncy Gábor ügyelő, Halmai Lajos könyvtárnok, B. Horváth Irma balettmesternő. Előadó személyzet: Nők: Aradi Jókai halálhíre Gyulán. Kossuth Lajos halála óta nem vártuk oly izga­tottsággal a fővárosi lapokat, mint ama nap óta, mely Jókai betegségével döbbentette meg városunk közönségét. Jókai volt az az utolsó kapocs, amely bennünket a nagy és szent korszakhoz odafüzött. Ő volt az a hatalmas égbe nyúló oszlop, mely a legendás 1848-ból fenmaradt. Azt akartuk, hogy ez a felséges oszlop örökké álljon, hogy ez a remek kapocs sohase pattanjon szét, hogy a Petőfi Sándor nagy és utolsó barátja soha se távozzék mitőlünk. Szivszorongva várta, szivszorongva leste azi egész ország és a mi városunk közönsége is a nagy költő súlyos betegségéről szóló híreket, a lesújtó halálhírről pedig már a péntek kora reggeli órákban vettünk tudomást. A középületeken nyomban, magánépületeken pedig a déli órákban kitűzték a gyászlobogókat. A délelőtti órákban plakátok ragasztattak ki, amelyek a Jókai halálával bekövetkezett nemzeti gyász kö­vetkeztében a tegnap estére tervezett sanatórium- estély elhalasztását tartalmazták. Jókai Mórt Gyula város képviselőtestülete 50 esztendős irói jubileuma alkalmából díszpolgárának választotta, ugyanekkor a Józsefvárosba vezető fő utczáját „Jókni Mór-utczá’-nak nevezte el; a teme­tésen idő rövidsége okából küldöttségileg nem kép­viselteti ugyan magát, de díszpolgára ravatalára koszorút küld a város tanácsa. Az elhunyt költő életében csak egyszer volt Gyulán: 1849. augusztus 13-án. „Ez volt életemnek Aranka operett soubrett, Agnelly Irén énekesnő, társalgási, B. Horváth Irma tánczosnő, karnő, Benkő Jolán komikáné, B. Koppán Margit énekesnő, D. Tóth Böske tánczosnő, karnő, E. Kovács Mariska soubrett, drámai szende, Feledy Boriska operett soubrett, G. Szabó Mariska karnő, H. Czene Stefánia segédénekesnő, karnő, K Komáromy Eszter karnő, Lengyel Margit karnő, Lengyel Klári karnő, Magda Eszti karnő, segédszinésznő, Pataky Anna segéd- szinésznő és karnő, Pataky Vilma segédszinésznő és karnő, Pataky Ilona segédszinésznő és karnő, Szerémy Gizella hősnő és társalgási, Szabó Irma naiva, énekesnő, Sz. Suszter Mariska karnő, T. Pogány Janka operett komikáné, Verő Janka társal­gási, V. Sándor Mariska karnő. Wlassák Vilma opera, operett coloratour, Zách Torka karnő. Férfiak : Bérezi Gyula operett buffó, komikus, Bog­nár János drámai apaszinész, Bókeffy Lajos opera, operett tenorista, Bartók Endre kardalos, segédszi- nész, Bokrosa László kardalos és segédszinész, Dési Alfréd lyrai szerelmes, társalgási, Erdélyi Miklós naturbursch, Erdélyi Sándor kardalos, Gaid- zsinszky Pál kardalos, Halmay Lajos segédszinész, kardalos, Horváth Kálmán opera, operette bariton, népszínmű énekes, Juhász János kardalos, Klenovits György hős és jellemszinész, Krasznay Andor salon komikus, kedélyes apa. KoháMy Pál kardalos, Kiss Sándor kardalos, Losonczy Gábor kardalos. Miksai Emil kardalos, Rába István társalgási énekes, Rédei István énekes bonvivánt, Szarvasy Sándor jellem­szinész, Szathmáry Árpád komikus, Tóth Elek bon- vivant, Tihanyi Miklós operett, buffó komikus, Vauk István segédkomikus, Irmai Béla kardalos, Kuttner József kardalos. 16 tagú saját zenekar. Zenekar­igazgató Fleischer József. Műszaki osztály: Szepesi Andor főruhatáro« 1 segéddel, Raminger István fod­rász 2 segéddel, Szilágyi Gyula diszmester 4 segéd­del, Horváth József főkellékes 3 segéddel, Szabó Sándor irodaszolga. Műsorom újdonságai: Arany virág, uj operett. Báránykák, uj operett. Modell, uj ope­rett. Tavasz, uj operett. Hajdúk hadnagya, uj ope­rett. Vándorlegény, uj operett. A kis császár, uj operett. Felsőbb asszonyok, uj operett. Viceadmi rá 1 i8, uj operette. Scherry, uj operett. Doktor kis­asszonyok, uj operett. Éjjeli menhelv, uj színmű. Egyenlőség, uj fantázia. A korbács, uj bohózat. A csoda gyermek, uj bohózat. Az aranyhid, uj bohózat. Herbelin papa, uj vígjáték. Fegyver nélkül, uj színmű. Sarolta, uj társadalmi dráma. Sötétség, uj dráma. Két szék közt a pad alatt, uj vígjáték. Simonyi óbester, uj vígjáték. Takarodó, uj dráma. Liliom Klári, uj népszínmű. Táltos, uj népszínmű. — Reprizekként a műsorba felvétettek: Hoffmann meséi, opera. Faust, opera. Tévedt nő, opera. Orpheusz a pokolban operett, Suhancz, operett. Bob herczeg, operett. Ingyenélők, népszínmű, Sárga csikó, népszínmű. Kurucz furfang, népszínmű. Fedóra, dráma, Folt a mely tisztit, dráma. Halálos csönd, dráma. Nők barátja, vig játék. Az őrnagy ur, víg­játék, Görög rabszolga, operett. Pillangó kisasszony, énekes daljáték. Szép Meluzina, tündéries látványos­ság. Szép Galathea, operett. Ócskái brigadéros, tör­legxzomorubb napja“ irta meg a „Békés“-ben, lapunk 1898-iki évfolyamának márczius 15-iki számában. Jókai ugyanis „Emlékeim“ czimü munkájában egyszerűen jelezte, hogy „élete legszomorubb nap­ját“ Gyulán töltötte el, ahol a szabadságharcz vég­napjai alatt neje Laborfalvy Róza s Schódelné, dr. Erkel Rudolf orvos, a békésmegyei takarékpénztár köztiszteletben álló vezérigazgatójának vendégei vol­tak. Kálin Dávid lapunk szerkesztője 1898. márczius elején felkereste s kérte az akkor Fesztyékkel együtt lakó Jókait, hogy a „Békés“ márczius 15-ikí disz- száma részére irja meg gyulai tartózkodása rész­leteit, a mit az ősz költő készséggel megígért és pár nap múlva megörvendeztette lapunk szerkesz­tőségét „Egy napom Gyulán“ czimü czikkének kéz­iratával, a melylyel igazi diszszámmá avattuk 1898. márczius 15-iki számunkat. Fájó kegyelettel reprodukáljuk a gyönyörű tárczát, a melynek kéziratát lapunk nagybecsű erek­lyéjeként őrizzük. Egy napom Gyulán. Jókai Mórtól. — A «Békés« eredeti tárczája. — Ez volt életemnek a legszomorubb napja. Pedig temetkezés napjai is voltak az életem­ben. Láttam apát, anyát, feleséget, testvért, szivem­hez nőtt sziveket sirba lebocsátani: azok is nagy gyász napjai voltak! De ez volt a legnagyobb. A „Hazát“ temettük, Magyarország szállt a sirba! 1849. augusztus 13-án nyitottam be a gyulai Erkel-ház ajtaján ezzel a szóval: „nincsen hazánk.“ A nőm volt ott Schódelnéval. Ketten együtt húzód­tak meg e barátságos menedékben : régi jó barát­nők, a nemzeti színház első művésznői. Mindkettő­jük vendégszerető gazdája volt Erkel Rudolf, Erkel Ferencznek testvéröcscse, a gyulai főorvos Ott várták szivszakadva a döntő harcz kime­netelét, a két hűséges honleány, kik elhagyva dicső­ségük templomát, a színpadot, azokat kisérték, a kik lelkűket bírták. Döntő ütközet nem következett, hanem fegy­verlerakás — Világosnál. Egy nappal elébb kimondá a fővezér, hogy nincs több ellenállás, kapitulálni kell, kényre-kegyre. A győztes ellenség semmi föltételt nem fogad el. A ki futni akar, futhat, amerre lát: a ki itt marad, számoljon le az életével. Én is maradni akartam : tudtam, hogy ha el­fognak, rövid pert csinálnak, elitéinek, kivégeznek; de az öngyilkosságot mindig gyávaságnak tartottam. Egy szó fordított meg. Kiss Ernő altábornagy az arczomról olvasta elhatározásomat. „Ejh, ne gon­dolj arra ! Fiatal vagy te még. Szép ifjú feleséged van ! Arra gondolj ! “ Ez a szó megtartott az életnek. Volt egy jó barátom, Rákóczy János, Kossuth titkárja. Halál kandidátusa, mint én. Annak volt két lova, szekere. Meneküljünk együtt. Hová ? Ahol az asszonyomat feltaláljuk, Gyulára. Fényes nappal, széles országúton szekereztünk végig, keresztül az elvonuló orosz táboron. Szembe

Next

/
Oldalképek
Tartalom