Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-02-21 / 8. szám
8-ik §zám. Ireí1- ~~ " * Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Eyyes szám ára 10 kr. Gryula, 1897. február 21-én. XXIX. évfolyam. Társa.-clalirii és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: m Ó H IT ID _A_ I 3D. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. §1# VJ m A vetések tavaszi ápolása. (Gazdáinknak megszivelósülj Különösen a jelenlegi terhes gazdasági viszonyok közepette oda kell minden gazdának törekedni, hogy egyrészt minden rendelkezésére álló talpalatnyi területet kihasználjon, de sőt ezen a területen is a lehető legnagyobb terméseket érje el ; ebből a őzéiből azután okvetetlenül ösmernie kell mindazon szabályokat, melyeket a mezőgazdasági tudomány olyanokul oda állít, sőt mi több, azokat alkalmaznia, követnie is kell. Csakhogy az a baj van ismét e dolognál is, mint sok egyébnél, hogy a gazdaközönség egy része nem igen olvas szakiratokat, saját tapasztalatából pedig igen hosszú idő alatt jön arra rá, a mit olvasás utján vajmi hamar elsajátíthatna ; más része ismét ha tudja is mit kellene tenni, nem teszi azt meg, mert kényelmetlen, a megszokott rendes munkáktól eltérő munkát ad, s igy mulasztást követ el, a mely a termés-hozam csökkenésében nyilvánul. Nem lesz tehát felesleges emlékeztetni a gazdát arra, hogy mi mindent kellene tennie, hogy termését fokozza. Ha a gazda a legjobb vetőmagot veti is el, s a vetőmag alá talaját a lehető legjobban készítette is el; ha a talajban megvannak minden növényi tápanyagok, a melyeket a növény vagy termések létrehozásához igényel, mégis a termés silány maradhat, ha hiányzott a megfelelő ápolás. Hisz a szabályszerűen végrehajtott ápolási műveletekkel módunkban van még az időjárási viszonyok ellen is küzdeni; a szárazság, vagy a túlságos nedvesség okozta hátrányokat csökkenthetjük, vagy teljesen meg is szüntethetjük. így p. o. minden gazda előtt ismeretes, hogy egyes talajnemek felszíne erősebb csapadék után, ha ezt esős száritó szél követi, megcserepesedik. A cserepesedett talajban "Világ-! nő. Bíborban nyugszik, bíborban ébred, Fény, pompa, káprázat az otthona, S hogy van, ki csak nyomorgva, küzdve élhet, Talán még arra soh’ sem gondola. Hogy is támadna oly bús gondolatja, Míg ő rózsás álomba szendereg. Városka végén, éjjel varrogatva, Van nő, ki sir, a holnaptól remeg. Mig 3 virág között, tövist se lelve, Gond nélkül, édes boldogan halad, Hogy is gondolná, van, kinek a lelke Csaknem leroskad a kereszt alatt ? Hogy is tudná ő, mi az élet árnya, Ki fényben született és fényben él ? S mig ö kincset szór, éhen vész az árva, Kinek kincs lenne egy falat kenyér ? Élvben, örömben röppen el az élte, Ha mulathat, gyönyörben ég szive, Azt hiszi, hivatását igy elérte, Mit Isten tűz a nőnek elibe. Világ zajában üdülést keresve, Hol cseng a jókedv, mindenütt jelen, S ez alatt otthonában csendes estve Olyan keserves sirás . . . szüntelen. Az anya távol . . . s kisded bölcsejében Föl-fölsir szive, árva magzata. Öreg anyóka, altatgatja szépen . ! ! S szegényke csak sir . . . sir, más a baja. Az anyó, mintha édes anyja volna, A kis sirót szivéhez öleli, Csücsülgeti, jár föl s alá dalolva, A gyermeknek csak hullnak könyei. Most anyja jön, a sírást messze hallja, S a jó öreg anyót korholja ám : „Gyermekkel nem tud bánni, durva, balga, Szegény kicsi tőle fél is talán.“ a megkeményedett kéreg elzárja a növény gyökereit a levegőtől, meggátolja a nedvesség bejutását, s elősegíti a talaj kiszáradását. Különösen ártalmas a cserepesedés akkor, ha a talajba elvetett apróbb magvak még ki nem keltek. Ekkor nem csak, hogy rosz- szul csíráznak a magvak, minthogy levegőhöz nem férnek, hanem ki sem kelnek, minthogy nem tudják keresztül törni a fölöttük lévő megkeményedett földréteget. Ennek azután az az eredménye, hogy a gyomok, a melyek már természetüknél fogva erősebb fejlődési képességgel bírnak, a megkérgesedett talajon gyorsabban fejlődvén, mint a kultúrnövények, ezeket valósággal elnyomják. Elnyomják pedig azért, mert elvonják a kultúrnövényektől a talaj kész tápanyagait, a világosságot stb,, a minek eredménye lesz, hogy a gyomok buján fejlődnek, dúsan virágoznak és sok magot hoznak, mig az elnyomott kultúrnövény satnyán fejlődik, kevés virágot és magot hoz. Már most tehát az a kérdés, hogyan lehet a kérget megtörni, s a megcserepese- dés okozta hátrányoknak elejét venni ? ott, a hol a vetés sürii, p. o. a gabonanemüek- nél a fogasolással sokat segíthetünk. A fogas feltépi a kérgeket, kitépi a gyomok nagy részét. A hol lehetséges, alkalmazható a gyűrűs henger. Szélesebb sorokba vetett gabonaféléknél, továbbá a kapás növényeknél a kéreg megtörésnek legegyszerűbb és legtökéletesebb módja a kapálás, történjen az akár késsel, akár kapáló gépekkel. A kapálás is azonban csak akkor vezet eredményre, ha az a talajnak oly nedvességi állapotában történik, a midőn azon a munkások s az igavonó állatok kárt nem tehetnek. Meg kell tehát várni, mig a talaj kellőkép megszikkad. Ekkor is a kézzeli kapálást úgy kell végeztetni, hogy a munkások a már egyszer megkapált részt újból le ne tiporják, mert ez esetben a megkapálás édes keveset használ. Legczélszerübb a kapálást Lám mint mosolyg, vegyék csak ölbe szépen, — Az anya arcza tűzben felragyog, De most se tudja, az igaz ok épen : — Miért a gyermek sirt — az anyaosók. Szereti gyermekét, hisz anya szívben E szeretetről titkos hang beszél, De nem tudja: meny nyíl meg annak itt lenn, Ki szent egészen, gyermekében él. Gondolja bár, nincs boldogabb se nála, Öröme mind csak múló élvezet. Előtte rejtve amaz üt fonála, Mely tiszta boldogsághoz elvezet. Fény, nagyvilági pompa elvakitja, Irtózik az otthon lét perczitől, Pedig te benned a boldogság titka, Földi menyország, szép családi kör 1 Kun Béla. A szerető csókja. Komoran sétált fel s alá a másfélnapos há> zas Béldy Balázs társalgó termének ragyogó padlózatán. Még árnyéka is olyan daliás volt s olyan sötéten kisérgette urát ide s tova, mintha annak redős homlokáról lerivó bánatát osztani akarná. Az ottomán lomha vánkosára hajtva bodor szőke fejét, félig dőlt állapotban ott feküdt ifjú neje, mint havasi rózsa fent a szírien, melynek illatában nem gyönyörködött még emberi érzék, melynek virulását alig látta más,| mint tiszta levegője a magasnak, arany sugára a napnak, melyek nevelték. A szép szőke asszony nózte-nézte Bilázs árnyékát, azután nézte Balázst magát. Olyan hasonlók egymáshoz árnyéka meg ő. Olyan sötét, olyan borús, olyan hideg mind a kettő. Béldy megállóit s mint nőtlen korában, ha sietős volt útja, megrángatta az arany bojttal lecsüngő selyem zsinórt s az ezüst csengetyü zengő hanggal sírta be a hosszú folyosó üres levegőjét. Pista, az öreg Béldytől örökölt inas dugta be sikálószerü fejét, a nagy szárnyas ajtón, ki mikor meglátta ura zord tekintetét, — tudva a huszár regulát — úgy csapta össze bokáját, hogy csizmája egyik sarka a tágas terem szögletébe gurúlt. úgy végeztetni, hogy a munkások nem előre, íanem hátrafelé haladnak a sorok között, vagy pedig keskenyebb sorokat a mellettük evő sorokból kapálnak meg. A kapálásnál arra is kell vigyázni, hogy a kapa által felvágott föld helyéről elmozdittassók, mert különben a gyomok el nem pusztittatnak, hanem tovább fejlődnek. Egy további ápolási munka, a mely úgy a tavaszi, valamint őszi vetéseknél is okvetlenül végrehajtandó, a gyomirtás. Ennek szükségessége különösen a gabonaféléknél fog beállani. Hány helyen láthatjuk, hogy a gabonafélék között a vadrepcze, az ászát stb., vígan tenyósz, s mire a gabona lelnőne, azt egyes helyeken a gyomok teljesen elnyomják. Ezen gyomokat tehát akkor, a midőn még a gabonában kárt nem teszünk, ki kell gyoinláltatni, vagy aszatalókkal ki- lőketni. Ha ezen gyomok a gabonafélék között bent hagyatnak, úgy magot érlelve, a következő évi vetést még inkább elgyomo- sitják úgy, hogyha kellő időben — akkor, a midőn még csak kis mennyiségben lépnek fel, — ezen gyomok elszaporodásának gátot nem vetünk, később őket kiirtani annyival több munkába kerül. De a gyomok irtását necsak a szántóföldeken, hanem a réteken, legelőkön, ut- csapásokon, mesgyéken, árkok szélén is kell eszközölni, minthogy innen is a szántóföldre kerülnek a gyommagvak, s igy megtörténhet, hogy a gazda, a ki szántóföldjét a leggondosabban ápolja is, még sem tud a gyomoktól megmenekülni. A gyommagvak bele kerülnek a trágyába, elbordja azokat a szél, a madarak, s igy a szántóföldek tisztántartására fordított fáradtság és kiadás . kárba vész. Az elmondottakból következik az is, hogy a gyomirtásnak csakis az esetben lesz sikere, ha nemcsak egy gazda, hanem az összes egy határban, egy község területén — Mondja kend Zsánnak nyergelje Ali kilovagolok egyedül s ezzel elfordult. Az öreg Pista bácsi majd agyonra gondol- kozta magát a folyosó túlsó végéig, még sem tudta kisütni, mi leli urát. Hová lovagolhat egye dűl? Egyedül hagyja a nagyságos asszonyt, egyedül ilyen este, mikor már minden jó lélek pihenni készül. Biz ez furcsa volt, nagyon furcsa, de hát ki merte volna a nagyságos úrtól megkérdezni, mit akar ezzel ? senki! A Béldy szava még ha lágyan zengő, ha kérő is parancs. Ali készen áll — jelentette Pista bátya- olyan arczcal, mint aki vadkörtét nyelt le s fűlni akar. Talán torkán akadt az a szó, melylyel meg akarta tudni ura különös viseletét, most mikor talán szökik a szép fiatal asszonytól. Pedig neki az öreg Béldy előtt is szabad volt fecsegni, meg se dorgálta érte soha. És itt most nem mert szólani. Balázs felhagyott a sétával, lovag’ ostorát kezébe fogta s oda ment a szép szőke asszony elébe. A daliás alak hamvas árnyékát a szép asszonyra vetette s az olyan volt, mint erdő árnyékában a fehér liliom. Azután letérdelt elébe az ottomán mellé, két keze közé fogta annak göndör fürtös szőke fejét és megcsókolta homlokát. A szép asszony megreszketett a csóktol. Tálán hideg volt? j . Talán forró volt? . . — Megyek! — csak annyit szólt Balázs. Ifjú neje gömbölyűkét karjával, melyről sűrű redőkben omlott le a bő ujjú esti öltöny, átfogta a kerek nyakát s oda vonta kebelére hallani hű szive szavát, mely félelmében dobog olyan nagyon. Balázs hallotta, de nem értette. Nem értette meg ifjú neje kérő tekintetét, nem azt a forró ölelést, mely úgy marasztá. Ne menj el, ne hagyj itt! Nagy ez a kastély, sötét és rideg is, félek benne, fázom benne, ha sziveddel fel nem melegíted 1 Balázs felállott s egy falon függő, ősi képre szegezte büszke tekintetét. — El kell mennem ! Mélyen döngte át ez a nehány szó a terem néma levegőjét. Még egyszer megcsókolta ifjú nejét, egyet fordult, a másik pillanatban már Ali mintha szelet akarna rajta fogni Balázs, szügyébe vágva fejét, száguldott a „Petri hid“ felé, mely a Sebes-Körös szőke vizén átvezet egy kis faluba. Gyönyörű kis falu. Ott fekszik egy völgyben, mellet hajdanta a Körös mosott lévők a gyomokat mindenütt a legszorgo- sabban irtják. A vetések ápolásához sorozom a silány vetések felsegélyezését s a tulbuja vetések soványitását is. A silány vetések satnya fejlődése rendszerint onnan ered, hogy a talaj nem tartalmaz elégséges kész tápanyagot, a felsegélyezés czéljából tehát a talajba tápanyagot kell juttatni. Ezt elérjük az által, íogy az őszi vetéseket télen át hig trágyaével megöntözzük, vagy pedig tavaszszal chilisalétrommal felül trágyázzuk. A chili- salétrom mint nitrogentrágya a növényzetet dnsabb fejlődésre ösztönzi, a minek eredménye erősebb fejlődés, nagyobb mérvű meg- bokrosodá9. Holdanként 30—80 klg. szórandó el belőle, kétszerannyi száraz homokkal keverten. Silány vetésekre hatása bárnu- atos. — De segít a silány őszieken a tavaszi erős fogasolás is ; igy a búza és rozs, de az évelő takarmányok is tavaszszál V jó erősen megfogasolandók, hogy az őszszel és télen képződött kéreg megtöressék, s a téli nedvesség a talajban visszatartassék. A tulbuja vetések is ápolásra szorulnak, mert különben a gabona télen át kipállana, tavaszszal pedig megdülne. — A már ősszel i buján fejlődő vetéseket legeltessük le; ha pedig tavaszszal látjuk azt, hogy vetéseink oly süriiek, hogy megdőlésüktől kell tar-' tani, ez ellen legeltetés, sarlózás, kapálás, ehengerezés által segíthetünk. _________ i A vármegye közgyűlése. A Gyula város adósságainak konvertálása tár- ' gyában az osztrák-magyar bankkal kötött szerződés, sürgős törvényhatósági felülvizsgálata a város érdekében szükséges lévén, a polgármester ez iránti kérelme folytán és az 1886 évi XX, t.-cz. 46 ik §-ának másooik bekezdése alapján a törvényhatósági bizottságot ezen ügy, valamíut a legutóbbi közgyűlés óta beérkezett egyéb ügyek elintézése és a mosástól lett olyan mély is. A völgybe csak egy helyen van bejárás, a hid felől s ezen oldalról aranyozó meg a felkelő nap is a csöndes kis helyet. Körül fogja a völgy oldalát' dúsan sarjadt nyárfa erdő, az alatta fekvő házakra borult lombbal. Négy-négy utcza szegi egymást, huszonöt kis négyszöget csinálva a faluból, melyek mindegyikének van neve. Egyet úgy hir nak, hogy „Csók?, de Balázs elnevezte „szeretődnek. Most a nép úgy hívja, hogy „szerető“ , csókja. Ez a legszebb. Egyik sarkán kis négy- szögletes ház áll, ablaka, ajtaja befutva szöllövel. Körül veszi virágos kert, melyet mogyoró bokrok szegnek, közbe-közbe egy-egy szomorú fűzfával. A ház eresze alatt páros gerle búg a házikóban Juliska, az öreg özvegy kertésztiének egyetlen leánya. Este van, setét van, de szép. Juliska most is kint ül s nézi azt a szép piros' rózsát, melyet a szellő szél oda hajt egy másik büszke rózsához, a melyik nem akar hajolni. Mintha megcsókolni akarná, de ez nem engedi. Elfordul. — Jaj 1 l.ebbent fel Juliska. Istenem, hogy megijesztettél Balázs! — Ah! tehát már megijedsz tőlem. Miért? Itt sötét van, nem látod homlokom redőjét, nem látod szivem bensőjét. Máskor vártál, ilyenkor lepkeként röpültél karjaimba s most? Hova lett csengő kaczagá- sod, mely dalra költé a fülemilét s elvezetett hozzád, nyomodba, ha nem leltelek lúgosod árnyékai közt. Ennek után karjaiba zárta a szép leányt s meleg csókjával ültette be annak nedves arczát, melyből rózsaszínű pir kelt. Da mikor elmúlt az ölelés varázsa, mikor eltűnt az édes csókok mámora, Juliska felsikoltott, mint akit kigyó csipett meg és ellökte Balázst magától. Balázs ott állott, mint egy lesújtott Istenség Érzette, hogy lelkét akarta megcsalni szivét, de azt nem lehet. Ezt a leányt még most is jobban szereti ifjú nejénél, forróbban, édesebben, Mézesebb ennek az ajaka, zengőbb a szó, mely róla folyik, melegebb az ölelése. Úgy fájt ott benn valami. Tehát mégis megcsalt valakit, hanem önmagát. Megcsalta azt, ki most otthon, egy rideg kastély hideg, szivnélküli termeiben álmatlanéi tölti az éjt. Megcsalta, pedig az nem érdemli meg. És ott áll előtte, kit még most is szeret, kiért még tovább is csalni akarta ifjú nejét. S ez a leány
