Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-02-07 / 6. szám
G-ik szám Gyula, 1897. február 7-én Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » | Egyes szám ára 10 kr. v XXIX. évfolyam. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: 321 Ó H 3sT 3D .A.T7’ I . ______________ 1 Ki adó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyílt téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. vm i' V V 1> m Agrárszoczializmus. Hót esztendő óta sokkal többet foglalkoztunk vele, sem hogy gyönyörűségünk vagy kedvünk volna ismét írni, arra pedig épen nem vállalkozhatunk, hogy újat mondjunk róla. Lapunk múlt heti számában mégis közöltük Tállián Béla, vármegyénk volt főispánjának az országgyűlésen e kérdésről mondott beszédét. Közöltük pedig azon okból, hogy a vármegye, közönségének alkalmat adjunk tudomást szerezni, minő impressiókat vitt el a mozgalom természetéről és minő következtetéseket von le belőlük az a férfiú, aki az agrárszoczializmus által tényleg első sorban inficziált Békésvármegye élén mint főispán, sőt egy éven túli időn mint kormánybiztos is állott. A beszéd elhangzása óta lezajlott a föld- mi velő szoczialisták ^kongresszusa is, amelyen Orosházáról, Csorvásról, Csabáról is vettek reszt; nemcsak, hanem mint a fővárosi 'hírlapok közléseiből tudomást vehetünk róla, a békésmegyei küldöttek honneurjei, mondhatni vezérszónokai voltak a kongressusnak és .igy — bármily kelletlenül térünk rá .visz- sza — mint aktuális napi kérdést hirlapirói kötelesség mulasztás nélkül nem ignorálhat- juk és nem térhetünk szó nélkül napirendre fölötte. Amit annyiszor elmondottunk, újólag hangoztatjuk, hogy az agrárszoczializmus először is nem uj dolog, mert egyidejű az agri- kulturával, másodszor nincs különleges szer ellene, harmadszor épen nem árkánuma az ujságczikk vagy dikczió sem, negyedszer és legkevésbé orvossága pedig a rendőri s megtorló rendszabályok. Elmondjuk újólag, hogy az agrárszoczi- alismu8t, mai alakjában, nem csupán a békésmegyei, hanem az általános alföldi különleges földbirtok viszonyok teremtették meg. A telepítés, mint orvosszer, már az első kísérletek Stádiumában ffiegbukott; igaz, hogy TÁHOZ A. _A.zí arany fésű. (Románcz.) Irta: Somló Sándor. A királynak volt egy szép leánya, Aranyfé9ü csillogott hajába’, Hegyek ormán ha pirult az alkony — Kilopódzott a királykisasszony . . . . . . Zugó patak mesBzefutó árja Holdsugárban enyelegve várja, Hívja, kéri, borulna ölére Lengő topoly sátrat von föléje • . . Le is tépi fátyla puha pelyhét, Oldja-bontja hollóhaja selymét, Aranyköntös part homokján dúl-fúl . . . — Hó kebelre fényes hullám hull . . . hull . . . Törik a hab . . . színes gyöngyre válva Szerte ömlik lengő hajzatára, Eözel-távol csillagfény kialszik . . . — Bokrok alján furulyaszó hallszik . . . . , . Királylánya könyes arczczal ébred, Apród, cseléd súgva-búgva lépked . . . „Mért e könyek aranyos leányom?“ „Elvesztettem arany fésűm kegyelmes királyom I“ „Nosza hírnök l tárogató zengjen Lovag, jobbágy szavadra figyeljen ! Öreg király tornyos, büszke vára Azé leszen, ki az arany fésűt megtaláljál“ Lovag, jobbágy nem mondatja kétszer, Patak partján kutat nappal . . . éjjel . . ! . . . Túlsó parton halászlegény látja Hogy szakgatja, tépi haját a király leánya . . . „Kikiáltom az egész világnak l Mondjátok meg az öreg királynak: Én is áldom egyszer a szerencsét — — Megleltem az arany fésűt, királylánya kincsét I . sokat, nagyon sokat segítene a földbirtok viszonyok fokozatos átalakítása, a parczelíázás, de ez olyan nehéz és főleg olyan kényes küldés, amelynek törvényhozási vagy kormány intézkedési utón való megoldásában először nem is bízunk, másodszor pedig nem is kérünk belőle. Hiú gondolat az is, hogy az agrárszo- czialismus ^fenyegető rendszabályok, a rend- örBÖgtatlamosifäsaj a sajtószabadság korlátozása s más ily hasonló rendszabályok által eltüntethető, vagy csak korlátozható is lenne. A rendőri vagy megtorló intézkedések jók és feltétlenül szükségesek is ugyan a közrend fentartása s a tulajdonjog szentségének vedelmezése czéljából, de nem képezhetnék orvosszert a baj gyógyítására! Ami pedig a sajtószabadság korlátozását és vele rokontermószetü intézkedéseket illeti, az eddigi tapasztalás — például Ausztriában — eléggé megmutatta, hogy ezek még inkább hozzájárulnak a szenvedélyek feltüzeléséhez. A szoczializmus terjedését és a proletá- rismus növekedését nem lehet erőszak alkalmazásával meggátolni. E bajoknak a köz- gazdaságiak mellett .belső lelki okai is vannak, amelyek ugyan a külvilági viszonyokból származnak, de azért a belső lelki élet átalakulását vonják maguk után s megzavart, elkábult, haragtól és gyűlölettől eltelt világ nézlet képződését eredményezik. Eme megzavart világ nézlet a nyers erőszak alkalmazásával nem változik át helyessé, hanem a Icülvilági viszonyok reájuk váló vonatkozásának kell megváltozni, hogy tiszta világnézetüket visszanyerjék. Békésvármegyében például az agrárszo- czialista zavargások óta a munkások gyülé- sezése el van tiltva. Es mint a következmények bizonyítják, a megszorító intézkedések a szoczialismust nem szanálták, csak titkon lappangóvá tették. Különben az agrárszoczializmus távolró sem halad oly veszélyes mederben, mint az Nem kell nékem a királynak vára, Vára helyett inkább kell a lánya 1 Rongy életem’ egy kicsinyke szóért: — A fésűjét od’adom egy esőkért!“ • . . Hiradótul öreg király hallja, S mint a villám felczikáz haragja! . . . „Hol a rabló?! . . hol a vérpad?l . . Hóhért 1 Százezer kint királysértő szódért I . . „Édes apám, hatalmas királyom, Haragodat szivszakadva látom 1 Szánd a bűnöst . . . arany fésűm nem rabolta, lelte, Fiatal még . . . magasba tör tántorodott lelke . . . Napsugártól a felleg is szertefutva széled, Vig dalomtól földerül még elkomorult képed, Egy kis csókot — a fésűmért — adnék a szegénynek, — A kedvemért! . . adj kegyelmet annak a legénynekI“ „Gyermeki . . . Csókot a király leánya Egy rabszolga ocsmány ajakára ?l — Vége lenne rögtön a világnak ! A csillagok mind lehullanának 1 ......... . . . Esteledik . . . fénycsillag az égen . . . Királyleány kilopódzik szépen . . Elszökött — jaj! ... a király leányai“ . . . . . . És a csillag még se’ buli utána . . . Só barátnők. Irta: Somlyai Lajos. Ott ül zongorája előtt a szép szőke fiatal asszony: Medgyesy Elvira, olyan bús-fájdalmas érzéssel játsza Beleznaynak a kedves dalát: „Két lánya volt a falunak, két virágja, Mind a kettő úgy vágyott a boldogságra, Az egyiket elkísérték esküvőre, A másikat szép csendesen kivitték a temetőbe.* Mikor az utolsó akkordot is lejátszotta, lehanyatlottak karjai, nefelejts-kék szemeiből csak úgy peregtek a könnyek halovány arczára. Szőke fürtös fejét ráhajtotta zongorájára s felujultak szivében fájó emlékei, elmerengett eltűnt boldogságán, az elmúlt szép napokon.... * * * ipari szoczialismus. Nincsenek ugyanis azok a fanatikus vezérférfiai, minőket az ipari szo- czialismus a külföldi mozgalmakban felmutathat. Az agrárszoczialista vezérféifiak nagy- képű poseurök, akiknek eszköze a rágalmazás, szitkolózás, a tudásuk pedig vajmi kevés és felülétes. És ha ennek daczára az ag- rár8zoczialismus mint chaotikus eszme mégis terjed, ez annak tulajdonitható, hogy — amit annyiszor hangoztattunk és kifogásolunk — a nép magára van hagyatva, hogy az értelmiség nem fejti ki ama tudatos társadalmi tevékenységet, amely a szoczialisztikus tév- tanok elleni legfőbb fegyver. Mennél kevesebb ujságczikket, mennél kevesebb szónoklatot, de annál több társadalmi akcziót és az agrárszoczialismus lélektani s részben közgazdasági okai ha nem is Szűnnek meg teljesen, de lényegesen enyhülnek. . Radikális gyógyszerekben, akár közrendészetiek, akár közgazdaságiak legyenek azok, nem bízunk és mert nem bízunk, megvall- juk, hogy fázunk tőlük és épen nem kérünk belőlük. Hírek. Gyertyaszentelő. Őseink is sokat hallottak már róla, unokáink is sokat fognak még hallani arról a bizonyos „medvéről“, melyen, igy Gyertyaszentelő tájékán -*- bár máskor vitézül két lábra állva rohan neki a puskacsőnek — olyan nagy gyávaság vesz erőt,, hogy „megijed a maga árnyékától is." Elmondjuk újra a Gyertyaszentelő időjósló maczkó jának ismert meséjét ? Nem, nem mondjuk, majd jövőre, meg azutan, meg azután . . . Egy szóval az idei gyertyaszentelőn nem ijedt meg a medve, nem volt napfény, nem volt árnyéka s ha a mesében hiszünk — vége a télnek. Halifax lelkes hívei és az üres jégvermek tulajdonosai bizonyára szomorúan horgasztják le e hírre orraikat s kétséges dolog is, hogy miképen fogunk az idei nyáron fagy- laltozni, ha csak az idei következetlen időjárás husvét táján telet nem hoz a nyakunkra, de mi azért még is nagyon örülünk, hogy a medve nem ijedt meg az árnyékától s ebből kifolyólag bátran várjuk a tavaszi szellőt, verőfényes kikeletet, tavaszi divatot és — a fény árnya ! . . . — a tavaszi verseket is. A nagy alföld egyik kis városának büsz' keségét képezte néhány év előtt két szép viruló leányka : a szőke Medgyesy Elvira és a barna Keretkényi Ella. Olyan volt mind a kettő, mint a feslö rózsabimbó. Elválhatlan jó barátnők voltak, nem volt titkuk egymás előtt. A kis város csendjét egy nap szokatlan dolog zavarta meg. A munkás zavargások megakadályozása végett bizonytalan időre egy század huszárságot. szállásoltak oda, melynek pa rancsnoka gróf Sebeséri Balázs volt, egy dél- czeg, csinos barna fiú. A kis város intelligentiája mindössze néhány családból állott. A nagyvárosi élvezetekhez szokott tisztek ezeknek szerény, de barátságos körére voltak utalva, hacsak agyon nem akarták únni magukat. A férfiak, — kaszinó nem lévén, — minden vacsora előtt a Medgyesyék patikájába gyűltek össze. Ide jártak a tisztek is és járta a hagyományos tarokk. Itt találkozott csaknem mindennap Sebeséri a két fiatal lánynyal s oly jól érezte magát társaságukban, hogy később már nem is ment a férfiak közé. A patikusék udvarát öreg, lombos fák árnyékolták be. Ezek között volt egy, vadszőlövel sűrűn befutott lugas. Ez volt kedves helye a két leánynak, ha Ella meglátogatta barátnéját, ami mostanában nagyon gyakran történt. Ide jött a főhadnagy is, s itt beszélgettek, nevetgéltek, mig az esteli harangszó meg nem adta a jelt, hogy kiki hazatérjen vacsorázni. így a főhadnagy állandó udvarlója és mu- lattatója lett a két leánynak. Éles figyelme csakhamar észrevette, hogy mind a kettő érdeklődik iránta. Észrevette, hogy a gyakori együttlét mindkettőt oda terelte, hol az érzelmek és vágyak életre kelnek. Önmagának azonA kvóta-kérdés Békésvármegyében. Hevesvármegye a kvóta fölemelése ellen az országgyűléshez intézett ismeretes feliratát pártolás végett Békésvármegye törvényhatóságához is megküldötte. A törvényhatósági bizottság legközelebbi — májusi — közgyűlésén fog e kérdéssel foglalkozni, ha ugyan addig a kérdés végleges megoldása által a felirati j°g gyakorlása már tárgytalanná nem válik. Távbeszélő A törvényhatósági hálózatba bekapcsolt egyes távbeszélő előfizetők igen gyakran a kellőnél hosszabb ideig tartják a vezetéket lefoglalva s e miatt a többi . előfizetőnek huzamosabb ideig várni kell. Egyrészt a közönség érdekeinek megóvása szempontjákól, másrészt, hogy az esetleges panaszoknak elejét vegyem, kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur 5 nagyméltóságának múlt év deczember hó 22-én 71725. szám alatt kelt magas rehdelete alapján értesítem a távbeszélő - hálózat előfizetőit, hogy mindazon esetekben, midőn két távbeszélő központhoz tartozó előfizetők, illetve nyilvános állomások beszélgetnek egymással s ehez képest a központokat összekötő vezetékeket veszik igénybe, a beszélgetés 5 (öt) percznél tovább nem tarthat. Az ugyanazon központban kapcsolt előfizetők beszélgetési időtartama ezen intézkedés által nem érintetik. Schöpflin posta-távirda igazgató. Jóváhagyott vármegyei határozatok. A kereskedelemügyi miniszter jóváhagyta a vármegye közgyűlésének azon határozatát, melyben a vármegyei távbeszélő nagy forgalmának könnyebb lebonyolítása ■czéljából Mezőberóny-Csaba-Orosháza között 1600 forint költséggel egy uj bronzhuzal kiépítését mondotta ki. A belügyminiszter pedig azon törvényhatósági határozatot hagyta jóvá, melyben a Komáromban felállítandó Klapka szoborra 100 forintot szavazott meg a várpiegyö. A nyugdijkérdés rendezése ügyében a vármegye által az országgyűléshez intézett feliratot, melyben a törvényhatóság a közigazgatási tisztviselők és állami alkalmazottak nyugdíjügyét egységesen akként kérte rendezni, hogy az egyik alkalmaztatásban töltött szolgálati idő a tisztviselőnek a másik alkalmaztatásba való átlépés esetén feltétlenül beszámíttassák, a törvényhatóságok egymásután teszik magukévá. Legújabban Sárosvármegye értesítette vármegyénket, hogy ezen feliratok hasonló szellemű felirattal támogatja. A tiszti estély. A hadsereg aranyportupés tagjainak fiatalabb része nagy izgatottságban van már napok óta. Kedden lesz a nagy nap. Honvédzenekar, kotillion, szép közönség, virágos hangulat, valószínűleg ezek lesznek a keddi tiszti estély ban nem vethetett szemére semmit, mintha talán szándékosan akarta volna ezt előidézni. Elvira, mint elevenebb természetű,- gyakrabban elárulta magát, s. csak a maga érzelmeivel lévén elfoglalva, nem vette észre, hogy Ella is hasonló vonzalommal viseltetik a főhadnagy iránt. Ella azonban zárkózottabb kedélyű volt, vigyázott érzelmére. 0 észrevette szintén, hogy barátnéja szereti Sebesérit. Barátnéját végtelenül szerette, azért nem akarta öt megszomori- tani azzal, hogy elárulja, hogy szerelmüknek közös tárgya van. A hányszor csak hárman együtt voltak, mindég erős önuralommal viselte magát, kezében tartotta szivét. Pedig talán forróbban sze • rette a főhadnagyot, mint Elvira, kinek sejtelme sem volt arról az eltitkolt fájdalomról, moly ha- rátnője szivében honolt .... Ahhoz nem volt ereje, hogy elmaradjon rendes együttlétükröl, pedig kínos teher volt reá nézve álarczot viselnie az előtt, a ki öt any- nyi szeretettel halmozta el. Elvira azonban nem igy volt! Nem titkolta el vele szemben érzelmeit, bevallotta barátnőjének, hogy Sebeséri nélkül élni sem tudna. ■Nem is gondolta ilyenkor, hogy mily másképen volt elvégezve sorsuk az élet könyvében 1 .... Elvira nem is sejtette, hogy nyilatkozatai mint tőrszúrás, úgy érintik Ella szivét, aki, nem akarván széttépni boldogságát annak a jó szívnek, melyben ö oly hü barátnőt talált, leküzdötte érzelmeit, magára vette az erejét túlhaladó terhet és viselte Szenvedéseit látszólag nyugodtan, kedélye azonban elvesztette nyugodtságát, derültsége csak erőltetett volt .... A szív eltitkolt fájdalmainak rombolásai nem sokára meglátszottak Ella arczain és külsején. Her vadásnak indult virághoz hasonlított.
