Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1896-09-30 / 40. szám

súgnak, a földmivea-iskola bizottságnak, a házi ipari bizottságnak és az Erkel-szobor bizottságnak je­lentésit. A közigazgatási bizottság előterjesztésére el­határozta a közgyűlés, hogy szeghalom-mező-berény- b.-csaba-orosháza-szarvas között egy uj telefon vo nalat építtet. Az orosháza-kondorosi útszakaszt a községi közlekedési utak hálózatába felvették. A békésraegyei volt honvédegylet alapítványi kamatait Lengyel Viktor k.-tarosai lakos 1848—49- iki honvédfőhadnagynak adományozták. Gróf Korniss Károlynak a tervezett füzes gyár- mat-püspök-ladányi vaBut segélyezése iránt benyúj­tott kérvényére Mezey Lajos, Reck Géza és Beliczey Rezsőnek a kérvény elutasítását czélzó felszólalásai után az alispán indítványára elfogadták az állandó választmány javaslatát és a vasútra törzsrészvények ellenében 16,000 frtot szavaztak meg oly feltétel alatt, ha a vármegye az igazgatóságba egy tagot küldhet és a vasút a vármegye czéljaira szükséges anyagokat önköltségen szállítja. Kovács Mihály nyug. főszolgabíró, Szombathelyi Gyula, nyug. föszámvevő és Dubányi János megyei alorvos özvegyének kérvényére a kért kegydijat megszavaztak. A vármegyei, aljegyzők kérvényére azok fize­tését 1897. január 1-től kezdve következőleg álla­pították még: I. aljegyző 1300 frt fizetés 200 frt lakpénz, II. aljegyző 1100 frt fizetés 200 frt lakás­pénz, III. aljegyző 900 frt fizetés 200 frt lakáspénz. Mike János és társai vármegyei napidijas ír­nokok kérvényére a millenniumi pótlékot a köz­gyűlés részükre is megszavazta. A székhely kérdés^ Dr. Bartóky József terjesztette elő Nooák Kamill felebbezését Csaba község képviselőtestületé­nek a megyei székhely áthelyezése esetére 400,000 frt felajánlása tárgyában hozott határozata ellen, valamint állandó választmány határozati javaslatát, mely a felebbezésnek helyt adva a képviselőtestü­leti határozat megsemmisítését javasolja. Korossy László bizottsági tag szólott fel elő­ször az állandó választmány javaslata ellen, bizo­nyítani akarván, hogy a határozatban közvagyon elidegenítéséről, vagy megterheléséről nincs szó s igy a községi törvény 110. §-ában előirt alakszerű­ségek betartására nem is volt szükség. Különben is ezen határozat csak elvi határozat s így azt megfelebbezni nem is lehet. Terényi Lajos ügyesen csopartositott érvekkel bizonyítja, hogy a határozat nem mondható elvi határozatnak és hogy abban tényleg szó van törzs­vagyon elidegenítéséről, miért is az előirt alaksze­rűségek betartandók lettek volna. Dr. Berényi Ármin: Érdemleges és nem csu­pán elvi határozatot lát fenforogni, mert eltekintve attól,'hogy Csaba képviselő-testülete nem érvén be amaz általánossággal, miszerint egyszerűen áldozatok meghozatalát helyezze kilátásba, már a hozzájáru­lási összeget és mérvet is megállapította, ily a köz­ség lakosságának megterheltetésével járó határozat keresztül csúsztatásánál akárhányszor előforduló taktikát ismer fel, melynél először úgy szerepel a dolog, hogy csupán elvi kijelentésről van szó, mely­nek azonban e nyilatkozat megtörténte után ama gyakorlati hatály tulajdonittatik, hogy a kérdés ujabbi szőnyegre hozatalánál már annak érdemleges része eldöntöttnek lesz felállítva és az mondatik' immár csak a részletekről, a megvalósítás módoza­tairól lehet szó. (Élénk helyeslés.) Eként tehát lényegileg érdemlegesen határo­zott a képviselő-testület, mely érezvén is ezt, bár egyes törvényes feltételeket betartott, mégis ily nagy horderejű, nemcsak Csaba, de az egész megye közönségére és közéletére messze kiható kérdés feletti határozat hozatalához a legteljesebb nyilvá­nosság szempontjából megkívánt biztosítékokat (elő­zetes közhirrététel stb.) mellőzte, miért is határo­zata annál is inkább megsemmisítendő, mert a vár­megye bizottsága ama kiindulási alapot, hogy a székhely áthelyezés a vármegye által érzett köz­szükségletet és közigazgatási érdeket képezne — a mit Csaba képviselő-testülete igy csak a saját élénk óhajtásában láthatott — erélyes és határozott helyreigazításban van hivatva éB jogosítva részesí­teni. Elfogadja az állandó választmány javaslatát. (Nagy helyeslés.) Dr. Fábry Sándor alispán véleménye szerint, minthogy Csaba község határozatában — bár meg nem jelölve — a község törzsvagyonát képező in­gatlanok átengedéséről is van’ szó, a határozat ho­zatalnál figyelembe lett volna veendő a községi tör­vény 110-ik §-ának rendelkezése s minthogy e sza­kasz rendelkezései nem tartattak meg, a határozat az alaki hibák miatt tényleg megsemmisíthető. Minthogy azonban e határozat a községnek csak mintegy szándékát jelzi a tekintetben, hogy mivel volna hajlandó elősegíteni azon mozgalom megva­lósítását, mely n székhelynek Csabára való áttéte­lét czélozta, s ajánlata csak az esetben |||g volna érdemben tárgyalhatóvá, ha a székhely kérdés tény­leg felvettetik a megye közgyűlésén és ha még azonkívül e tekintetben a megye akként határozott volna, hogy reflektál Csaba ajánlatára s kétoldalú szerződésként elfogadja azt: ezúttal midőn a szék­helyáthelyezésének kérdése a mozgalmat .megindí­tók körlevele szerint immár elejtetett, Csaba köz­ségének szóbanforgó határozata teljesen tárgyta­lanná vált s azt érdemben való felülvizsgálás alá venni nem is szükséges. — Óhajtandónak tartja ez ügyet annálinkább is és különösen azért ekként intézni el, hogy e lényegtelen kérdés elintézésébe — lényegtelen, mert újból meghozható bármikor e határozat — ne látszasék belevitetni a székhely kérdés ódiuma, s a rideg megsemmisitéssel ne érin­tessék a megye közönsége egyrészének netaláni érzékenysége, hanem végződjék a székhely kérdés eme idekerült részecskéjében is a megye érdekei­nek megfelelőleg az összhangzatos munka biztosí­tásához annyira kívánatos béke és egyetértés elvei szerint. Dr. Bartóky József: A kérdéssel - - jogi szem­pontból nézve — tisztában van s tisztán látja, hogy Csaba község képviselőtestületének szóban levő ha­tározata nem érdemi határozat, hanem egy olyan elvi határozat, mely a képviselőtestületet, illetőleg annak jelen volt tagjait nem jogilag, de erkölcsi­leg kötelezi, s a melyben a képviselőtestület csak azt jelenti ki, hogy az esetben — tehát feltétele­sen — ha a székhely áthelyezése kimondatik, ak­kor az alakiságoknak megfelelő érdembeni határo­zatot fog hozni. E mostani határozat által a kép­viselőtestület se meg nem terhelte, se el nem ide­genítette a községi törzsvagyont, hanem csakis készségét jelentette ki arra, hogy a megjelölt fel­tétel bekövetkeztével hajlandó annak megterhelé­sére és elidegenítésére. A törvényhatósági bizott­ság a községi képviselőtestületnek ezt a készségét, ezt a hajlandóságát se meg nem másíthatja, s meg nem semmisítheti. Nézete szerint tehát a község határozata a felebhezés mellőzésével érintetlenül ha­gyandó volna. Miután azonban a törvényhatósági bizottság a kérdés eldöntésénél nem mint bíróság, hanem mint közigazgatási hatóság jár el, a határo­zat meghozatalánál a czélszerüség szempontját is figyelembe veszi. — Ezt vizsgálva konstatálnia kell, hogy a bizottsági tagok tekintélyes része nem elvi, hanem érdembeni határozatnak minősiti a szóban lévő határozatot, s ez álláspont igazolására épen a határozat szövegében keres indokot. Azon kérdés felett kellene tehát vitázni, hogy a határozat elvi határozat-e vagy nem ? amennyiben azonban a szék­hely áthelyezésére vonatkozólag az indítvány nem adatott be, ez a vita olyan értékű volna, mint az a felett való vitatkozás, hogy az i betűre kell-e pontot tenni, vagy sem ? — Nézete szerint ezt a vitát lefolytatni senkinek, de a közérdeknek sem áll érdekében. Épen azért, mert gyakorlati értéke úgy sincs a dolognak, elfogadja az állandó választmány­nak azt a javaslatát, hogy a szóban levő határozat megBemmisittessék. A megsemmisítésből kár nem lesz, csak haszon. Csaba község képviselete e mos­tani határozatának megsemmisítéséből nem szen­ved semmi hátrányt, mert újabban hozhat akár elvi, akár érdemi határozatot. De ha nem is hoz újabb, szövegében is minden kételyt kizáró elvi határozatot, azzal sem szenved hátrányt, mert a mostani elvi határozat, ha megsemmisittetik is, elérte czélját, mert a megye közönsége e határo­zat révén meggyőződést szerzőit arról, hogy a köz­ség a székhely áthelyezése esetén milyen áldoza­tokra hajlandó? Az elvi határozatnak csak ennek kijelentése lehetett a czélja. Ez a czél eléretett: az, hogy e kijelentést magában foglaló határozat tisztán alaki szempontból megsemmisittetett, telje­sen közömbös s igy a képviselőtestület szempont­jából sincs gyakorlati haszna annak, hogy a hatá­rozat elvi vagy érdemi volta felett vitatkozzunk. — De ellenben a határozat megsemmisítésének meg­lesz az a haszna, hogy a vármegye közönségének minden tagja a felhozott aggályokkal szemben, tel­jes megnyugtatást szerez arra nézve, hogy Csaba község képviselőtestületének s egyáltalán senkinek sem volt szándékában a törvényes formaságok mel­lőzésével, érdembeni határoza’ot hozni, s azt a fe­lülbíráló törvényhatóság előtt mint elvi határozatot feltüntetni. — Nem a javaslat mellett felszóllalók indokai alapján, hanem az elmondottaknál fogva elfogadja az állandó választmány határozati javas­latát. Főispán elrendelvén a szavazást a bizottság túlnyomó többsége úgy, hogy száznéhány bizottsági taggal szemben alig maradt ülve 7—8 ember, el­fogadta az állandó választmány javaslatát, a követ­kező határozatot hozva: Tárgyaltatott Novák Kamill gyulai lakos csa­bai birtokos felebbezése Csaba község képviselő- testületének 282.—1896. sz. a. kelt azon határo­zata ellen, a mely határozatban a képviselő testü­let a megye székhelyének áthelyezése esetére 400,000 frtot felajánlott. Olvastatott a várm. állandó választmány ide­vonatkozó véleménye. Miután Csaba község képviselő testületének 282/96. sz. a. kelt határozata meghozatalánál az 1886. XXII. t.-cz. 110 §-ának rendelkezései nem tartattak be, nevezetesen a közgyűlés határnapja külön határozattal 30 nap közbevetésével nem tű zetett ki: annálfogva a törvényhatósági bizottság Csaba község képviselőtestületének s a közérdekű határozata nem tétetett közhírré s a határozat nem a képviselő testület általános többségének szavaza­tával hozatott meg, 282.—1896. sz. a. kelt határo­zatát ezennel megsemmisíti. Miről a csabai járási. főszolgabíró az iratok csatolása mellett további eljárás végett érte ütendő. Ezután Terényi Lajos indítványára Gyula vá­ros - képviselőtestületének a törvényszéki palota ré­szére szükséges telek átengedése tárgyában hozott határozatát vették tárgyalás alá és felszólalás nél­kül zajos tetszés mellett egyértelműleg elfogadták az állandó választmány javaslatát, a következő ha­tározatot hozván : Tárgyaltatott Gyula város képviselőtestületé­nek f. év 79. kgy. sz. határozata, melyben az épí­tendő törvényszéki épület és fogház czéljaira szük­séges telkek megvétele | azoknak tehermentesen az állam tulajdonába leendő átbocsátása kimondatik, továbbá a nevezett épületek körül létesítendő járda s az ártézikut vizének az említett épületekbe való bevezetése s innen a szennyvizeknek elvezetésével felmerülő költségeknek elvállalása elhatároztatott. Olvastatott az állandó választmány ide vonat­kozó véleménye. Miután a fennidézett határozat a törvényes alakiságok pontos megtartásával hozatott s az ellen — a törvényes határidő alatt — senki felebbczés- sel nem élt, miután továbbá a Gyula város által magára vállalt terhek nmélt. igazságügyminiszter úr f. é. 31,469. sz. rendeletével a kir. törvényszéki épület s fogház építéséhez megkívánt hozzájárulást képezik s Gyula város a midőn a mai kor kívánal­mainak megfelelő középületek létesítését anyagilag előmozdijta, kétségkívül a közérdeknek tesz szol­gálatot, miután végül Gyula város az elvállalt ter­hek fedezéséről kellően gondoskodott; ennélfogva a vármegye törv. hat. bizottsága Gyula város képvi­selő1 testületének fennidézett határozatát az 1886. évi XXII. t.-cz. 24. j-a alapján ezennel jóváhagyja, s azt, valamint a bemutatott adás-vételi szerződé­seket jóváhagyási záradékkal ellátatni rendeli. Utasítja egyben Gyula város polgármesterét Dutkay Bélát, hogy az adás-vételi szerződéseket — illeték kiszabás végett — a gyulai m. kir. adóhi­vatalhoz mutassa be. Di8zébéd a főispánnál. A vármegye közgyűlése napján a tanácskozás délelőtt Vs12 órakor megszakíttatott. Az asztalok fe­hér' terítékkel vonattak be s délután 2 órakor Tal- liári Béla főispán jubileuma alkalmából diszebédet adott a nagyteremben, melyen részt vettek: | Tallián Béláné, Tallián Béla, dr. Fábry Sán­dor, dr. Bartóky József, dr. Erkel Rezső, Ladies György, Horváth Károly, Kny Antal, Novák Kamill, Beliczey Rezső, Grócz Béla, Rezey Szilviusz, Oláh György, Zlinszky István, Kóry Gyula, Terényi La­jos,’ Nagy Arthur, Eötvös Imre, Geiszt Gyula, Ko­rea Pál, Kóhn Dávid, Kövér László, Sztraka György, Rohoska Mihály, dr. Pollner Aladár, Haviár Lajos, Steinecker Gábor, Schröder Kornél, KherndI György, Deimel Lajos, dr. Bodoky Zoltán, Ambrus Sándor, Jantsovits Emil, dr. Zöldy János, Tatay János, Szalay József, Székács István, Yidovszky János, dr. Berkes Sándor, Bandhauer György, báró Drechsel Gyula, Jancsovics Péter, Popovics Szilveszter, dr Hajnal István, dr, Hajnal Albert, dr. Berényi Ár­min. Gallacz János, Csák György, Keller Imre, Dut­kay Béla, Léderer Rudolf, Domby Lajos, Popovics Jusztin és Lukács Endre. Az Ízletes, úri menüt Bade Pista jól szer­vezett zenekarának igazán kitűnő játéka is fű­szerezte. A diszebéd folyamán igen jó hangulat keletkezett, mely végén felemelte, magával ra­gadta az egész iHustris társaságot. Tallián Béla főispán nyitotta meg a toász- tok sorát, hagyományos ősi magyar szokás sze­rint lendületteijes hódoló szavakban a dicsősé­gesen uralkodó szeretett királyra I. Ferencz Jó­zsefre s Erzsébet királyné ő felségeikre ürítvén poharát A lelkes felköszőntőt az asztaltársaság állva hallgatta meg és háromszorosan megél­jenezte. Ladies György állott ezután fel és körül­belül következő szónoki hévvel előadott igen szép pohárköszöntőt mondotta az ünnepelt házi­gazdára : Igen tisztelt Uraim! A magasabb életkor ta­pasztalatokat nyújt; a különböző irányú működés s igy az emberekkel való gyakori érintkezés ember és életösmeretre tanít. A két tényező adja kezem­be a poharat avégett, hogy egy rövid felköszöntőt mondjak s üdvözöljem azon férfiút, akit mindnyájan szeretünk és tisztelünk, aki 25 éves állami szolgá tatának s ebben 10 évi súlyos főispáni működésé­nek forduló napját, forduló évét, méltán és kiér­demelve ünnepelheti - - ünnepeli. Akik az élet változó viszonyai ^között felme­rülő különböző megbízatások, különféle működések és életpályák komoly elbírálásával foglalkoznak: úgy hiszem igazat adnak nekem abban, hogy a legnehezebb feladatúnk közzé tartoznak azon hatá­rozott irányú megbízatások, azon pályafutások, me­lyek nemcsak a hivatalos működés, hanem a társa­dalmi élet — mondjuk a heterogen politikai felfogá sokba nem egyszer ütköznek. Ily nehéz megbízatásnak, ily nehéz működési körnek tartom én a főispáni állást, melynek hiva­tásszerű betöltéséhez, nemcsak a feltétlen, a köz- erkölc ök rovására soha meg nem alkuvó becsüle­tesség, a minden irányban kiterjeszkedő önzetlen jóakarat, az eszélyesség és azon kitűnő modor is szükséges, mely ha minden irányban nem is hódit, de kibékít, a káros ellentéteket kiegyenlíti és elsi­mítja azon rögöket, melyeket a társadalmi tevé­kenységnek, a hivatalos működésnek és a politikai érintkezésnek sokszor nehéz akadályát képezik. A mai nap ünnepsége, melyen külömböző társadalmi és hivatalos állásúak egymástól eltérő politikai nézetüek vesznek részt: fényes bizonyíté­kát képezi annak, hogy főispánunk az előbb, emlí­tett tényezők teljes birtokában, nehéz állását úgy töltötte be, hogy nemcsak a közszeretet és köztisz­teletet, hanem az egyéni bizodalmát is biztosította magának. Minthogy pedig a köztisztelet, a közbizodalom azon forrás, melyből a köztisztviselő erőt merit; azon alap, melyen az államférfiu működésének súlypontját helyezi: Én szivem mélyéből kívánom, hogy tisztelt főispánunk, a köztisztelet és közbizalomtól támo­gatott működésében, hazánknak, városunknak és vármegyénknek javára, az emberikor legvégső ha­táráig boldogul éljen. (Lelkes éljenzés.) Terényi Lajos riadó éljenzések között gyö nyörüen felköszönti a bájos házi úrnőt Tallián Bólánét. Koren Pál eszmedus és gyönyörű képletek­ben bővelkedő remek beszédben Tallián Bélára, mint a róm. kath. egyház hü s vallásos fiára mond felköszöntőt. Dr. fábry Sándor: Méltóságos Főispánná! Mélyen tisztelt Társaság! A tegnap és ma lefolyó ünnep, a honfierények megtisztelésének e szép ünnepe, melyen éltetjük a vármegye főispánját mint a közügyek nagyratörő fáradhatlan bajnokát, kedvesen találkozik és olvad össze egy családi ünneppel, melyről bájos szom- széduőm kedvesen tett az elébb vallomást előttem. Én elég indiskrét vagyok, visszaélek a bizalommal és felszólamlásom tárgyául a jubiláris ünnep köze­pette, ép e családi ünnepet választom s mondhatom lelki gyönyörűségemre szolgál ez az indiskretió. Főispánunk ez évben tölti be közszolgálatának 25-ik, főispánságának 10-ik évi jubileumát, szere­tetreméltó neje azonban épen e napon ünnepli születése napját. A közélet harezosainak diadala — uraim — dicsfény nyel sugározza, be a férfi tevékenységét és pályáját, a mi azonban életünknek éltető meleget ád, 8 a boldogság örömeit nyújtja, az a kedves családi tűzhely, melyben a női erény mély gyökeret bajt, 8 a háboritlan nyugalom enyhében érdenné varázsolja otthonunkat. Az ég kegye szeretett főispánunknak oly ki­váló nőt juttatott élettársul, ki az összes női eré­nyek birtokában, mint bájos, szerető, jó feleség, mint kiválóan gondos, jó anya önmagával hozza a csa­ládi életbe a boldogság alapfeltételeit, s a családi tűzhely éltető melegét. Én a kedves alkalmat, midőn ő méltó­sága születése napján e családi ünnepben részt vehetünk, ez iránta érzett, mély tisztelet érzetei szerint is, megragadom arra, hogy poharamat ő méltósága a főispánná, mélyen tisztelt házi asz- szonyunk éltetésére emeljem, s éltetem ő méltó­ságát, nem mint főispánnét, hanem mint bájos, szép asszonyt, mint szerető jó hitvest, mint mindenek felett jó anyát, és igaz honleányt! 8 kívánom, hogy igen sok oly derűs, boldog születési napot érjen, mint a mai 1 (Éljenzés.) Tatay János ugyancsak Tallián Bélánét élteti. Tallián Béla humoros, szellemes beszédben kedves vendégeit, továbbá Bókésvármegye kö­zönségét élteti, ferbli műszóval élve: duplán vágva vissza mindama jókívánságokat, melyekkel őt elhalmozni szívesek voltak. Kny Antal szép szavakban szintén Tallián Bélát élteti. Domby Lajos hangulatteljesen, poetikusán Tallián Béla női erényekkel ékeskedő,édes any­jára űrit poharat. Dr. Bartóky József tiszttársai megbízásából röviden és velősen Tallián Béla főispánt élteti. Sztraka György lelkes éljenzések között Horváth Károlyra, a vármegye mai ünnepi, szó­nokára s érzelmei hü tolmácsolójára üríti poharát. Rezey Szilviusz pompás, szellemes és hu­moros felköszöntőben, mint a féle „vadoláh“ élteti Talhánt, azt kívánva néki, hogy olyan nemzetiségi bajai legyenek, mint ő vele vannak. Dr. Fábry Sándor Szabó Jánost, dr. Hajnal Istvánt és Terényi Lajost élteti. Dutkay Béla a traditionalis „édes mindnyá­junk“ egészségére iszik. Zlinszky István Tallián Bólánét élteti a tőle megszokott ifjú hévvel és lelkesedéssel. Keller Imre Tallián Béla, mint Gyula város érdekei hű támogatójára mond szívből jövő lel­kes felköszöntőt. Terényi Lajos nagy figyelemmel hallgatott, szívből, meggyőződésből fakadó, szivekhez találó szép beszédben Csabának békejobbot ajánlva, Gyula s Csaba jövő testvóriesülésóre üríti poharát. Szalag József elösmerve, hogy a székhely kérdésben Csaba lön a legyőzött fél, annak han­goztatásával, hogy a csabaiakat nem önző, hanem legjobb hiszemük szerint megyei érdek vezérelte, a harcz után elfogadja a testvérileg íelajánlt bókejobbot és riadó éljenzést keltőleg Gyula városára emeli poharát. Vidovszky János TalliánBólát, mint huszon- ötóves tisztviselőt élteti. Dr. Berényi oumin hangulatteljes szép sza­vakban reflektálva ugyancsak a székhelymozga­lomra, Csaba városára, mint amelynek annyi kedvező feltételei vannak a természetszerű fejlő­désre, anélkül, hogy ez testvérvárosai rovására történjék, továbbá az összes megyéi községek individuális fejlődésére s emelkedésére üríti nagy tetszést keltőleg poharát. Dr. Fábry Sándor Kéry Gyulához szállva, a zöld és fehér asztalok között szellemes pár­huzamot vonva szívből kívánja, hogy a zöld asztalnál kifejlődő ellentéteket a fehér asztal körül örömmel tapasztalt lelkes, békés hangulat egyenlítse ki s végül mintegy „finis coronat opus Kéry Gyula feszült figyelem közepette ékes­szólással elmondott, rendkívüli hatást keltő klasz- szikus pohárköszöntőben az általa már Délma- gyarországon ismert arra a Tallián Bélára emeli poharát, aki nemcsak születésénél fogva volt magyar ember, hanem a Délvidéken felburjánzó korrupezió közepette ethikai lényével és etnikai közszereplésével mórlegelhetlen szolgálatot tőn részben idegen, részben ellenséges nemzetiségek előtt a magyar-hazának, a magyar állameszmó- nek. Kóry Gyula remek felköszöntőjót valóságos éljenriadal között fejezte be s ennek impressziója alatt oszlott szét */a6 óra után az ünnepi társa­ság emelkedett hangulatban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom