Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1896-09-30 / 40. szám

Ezek után tisztelegtek a főispán előtt: A gyulai kir, pénzügyigazgatóság Csák György, igazgató pénzügyi tanáoeos vezetese alatt; Az államépitészeti hivatal Haviár Lajos kir. főmérnök vezetése alatt: Gyula városa tanácsa s tisztikara Dutkay Béla polgármester vezetése alatt; a gyulai kir. folyammérnöki hivatal Steinekher Gábor kir. főmérnök vezetése alatt; a gyulai gör. kel. egyház Bezsán József lel­kész vezetése alattt; a gyulai kir. törvényszék Novak Kamill el­nök, kúriai biró vezetése alatt; a gyulai ra. kir. honvédség tisztikara Nagyi Arthur őrnagy vezetése alatt; Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő; Terényi Lajos, Gyula városa országgyűlési képviselője s- másnap délelőtt: a békésmegyei rém. katb. lelkészt kar, Kny\ Antal esperes vezetése alatt; a gyulai tanitói kar Pivár János polg. iskolai tanár vezetése alatt. Szeptember 28-án. A vármegye ő$zi közgyűlése. Jelen voltak: Tallián Béla főispán, elnök, dr. Fábry Sándor alispán, dr. Bartóky József főjegyző, Lukács Endre tb. főjegyző, Csánki Jenő aljegyző, Berthóthy István aljegyző, Oláh György t. főügyész, dr. Zöldy János t. főorvos, Bandhauer György fő- pénztáros, Kliment Gyula alpénztáros, Deimel Lajos vm. főszámvevő, Kis Gyula tb. főszámvevő, Schmidt Iván alszámvevő, Hoffmann Béla alszámvevő, He­gedűs Lajos levéltáros, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, dr. Deimel Sándor árvaszéki ülnök, Chrisztó Miklós árvaszéki ülnök, Szabó Emil árvaszéki jegy­ző, Sztraka György főszolgabiró, Popovics Szilvesz­ter főszolgabiró, Ambrus Sándor főszolgabiró, dr. ' Bodoky Zoltán főszolgabiró, Rohoska Mihály fő­szolgabíró, Seiler Elek tb. főszolgabiró, Praznovszky Ferencz tb. főszolgabiró, Dutkay Béla polgármester, Haviár Lajos kir. főmérnök, Ladies György, K Schriftart József, Hoffmann Mihály, Braun Mór, Novák Kamill, Gerleín Reinhardt, Nagy Károly, Keller Imre, -*dr. Márki János, Reisner Zsigmond, Miskucza György, dr. Erkel Rezső, Reisner Emá nuel, ifj. Kohlmann Ferencz, Endrész András, Sál József, Gallacz János, dr. Ladies László, Jantsovits Emil, Terényi Lajos, Popovics Jusztin, dr. báró Drechsel Gyula, Schmidt Gyula, Schmidt József, Sál Sebestyén, Hoffmann Alajos, dr. Zöldy Géza, Gs. Demkó József, Stefanovits Péter, Dombi Lajos, Schriffert József, Schröder Kornél, Lendvay Mátyás, Ludvig Mihály, Gróh- Feaencz, 111 ich Reinhardt, Aszalay Gyula, Szekér Gyula, Szerb Miklós, Sza- lay József, Kocziszky Mihály, Beliczéy Rezső, Sztraka Ernő, Yégh Gábor, Koren Pál, Vidovszky János,'Haan Béla, Korosy László, Achim Gusztáv, Sálamon János, Fejér Béla, Maczák György, Házy Imre, dr. Kiss István, Vidovszky Ferencz, Kherndl György, Grócz Béla, Klausz Lázár, Viskovics Ignácz, id. Belenta János, dr. Hajnal István, Kny Antal, Konkoly Jenő, Reck József,; Mezey Lajos, G. Varga András, Horváth János, M. Braun József, Illyés Endre, Petnebány Ferencz, Danes Béla, Léderer % Rudolf, dr. Dunay Alajos, Zlinszky István. G iszt Gyula, Horváth Károly, Székács István, Vangyel Szilárd, dr. Hajnal Albert, Szauer Alajos, Tatay János, Péter András; Mészáros János, Nyitray István, Ambrus Mihály, BorBüthy Géza, Kornis Gyula, Reck Géza, Kovács Albert, dr. Polner Aladár, Benkő István, Cs. Szabó Gergely, Kovács Mihály, Emperl Ernő, Nagy Imre, Szűcs Mátyás, Z. Szabó Sándor S. Varga Sándor, dr. Berényi Ármin, stb. A közgyűlést dr.„ Fábry Sándor alispán a nagyszámban megjelentek üdvözlése mellett meg­nyitván, Terényi 9pi.jj.oi indítványára Grócz Béla el­nöklete alatt Keller Imre, Kherndl György, Léderei Rudolf. Belenta János, Vidovszky János és dr. Haj­nal István tagokból álló küldöttséget küldték. ki a jubiláló főispán meghívására. Ezen küldöttség meg­bízatásában eljárván Tallián Béla a törvényhatósági bizottsági tagok zajos éljenzése között jelent meg a teremben. E perezben felemelkedett Horváth Károly biz. tag és a következő remek beszédet idézte a fő ispánhoz : Horváth Károly beszéde: Mélyen tisztelt vármegyei Közönség! Az állam-művészet régi axiómája, hogy intéz­ményeket könnyebb alkotni, — mint okszerűen konserválni. Ha ebből a szempontból tekintjük a várme­gyéket, a legnagyobb elismeréssel kell adóznunk a magyar nemzet géniusának, amely eme legősibb intézményünket, — megalkotó, s annyi századokon keresztül mindezideig fenntartotta és fenntartja; és működésüket a változó viszonyokhoz képest oly gyakorlati bölcsességgel tudta irányítani, hogy azo­kat méltán nevezheti a törvényhozás, — hazafias fölbuzditásának egy főnkéit pillanatában, — az ,alkotmány véebástyáinak“. Több ok szerencsés találkozásának kell ezt — « általán a vármegyék nagy jelentőségét tulajdoni­ig tani. Ez okok között azonban fontosságra nézve magasan kiemelkedik azon hagyományos szokás, hogy a nemzet a vármegyék szolgálatába legjele- -sebb, legjobb, leghívebb fiait adja, — akik nem­csak abban keresik és találják hivatásukat, hogy mint tisztviselők, bírák és kormányzók szoros érte­lemben vett kötelességüknek megfeleljenek, — ha­nem emellett minden irányban, ha kell fölfelé is — hű védelmezői a törvényességnek, — a maguk kö­rében pedig buzgó részesei, vezérei és apostolai a magyar közélet összes politikai és társadalmi törek­véseinek és küzdelmeinek, és ezekben a 'valódi nemzeti közszellem ébrentartásának és fejlesztésé­nek, — úgy annyira, hogy mindezek — és ezeknek annyi becses vívmánya és eredménye, — a vár­megyéktől és ezek annyi jeles tényezőitől el sem választhatók. E tényezők körét méltán egészítik ki a főis­pánok, a kiknek működése, — habár hivataluk és méltóságuk kútforrása nem a megye ölében fakad, — olyannyira — összeforr e gondviselésükbe bizptt vármegye sorsával, hogy ezzel „örömben és búban“ szükségképen osztozniok kell. E jelesek, hívek és jók közül való a mi vár­megyénk főispánja is, aki a mai napon huszonöt évnek hosszú sorára tekint vissza, amely időn át a vármegyéket szolgálta, s a ki velünk együtt, csak az imént adott hálát a gondviselésnek az Ür temp­lomában azért, hogy neki e napot férfi kora delén, test és szellemi erőinek még sok munkára képes teljességében, megérnie adatott. Méltóságos Főispán Ür! Nekem jutott azon ép oly megtisztelő, mint kedves feladat osztályrészemül, hogy Méltóságodat ez alkalomból Békésvármegye közönsége nevében üdvözöljem. Oly testület nevében szólók, amely erkölcsi függetlenségét minden irányban hagyományos fél­tékenységgel őrzi s kebeléből kizár minden seryi- lisraust és byzantinismust, s ennek folytán joggal igényt tart és tarthat arra, hogy nyilatkozatai a senki által nem befolyásolt őszinteség és spontaneitás becsével dicsekedhessenek. Ennek tudatától áthatva, nekem is ez őszin­teség és spontaneitás adják ajkaimra a szavait, és a szetetet érzelmei, — azon szeretető, a mely nél­kül, — az Írás örök igaz szavai szerint,.— »még ha angyalok nyelvén beszélnék is, csak olyan vol­nék, miként a csengő érez és pengő czimbalom,“ Örömmel és szivem mélyéből üdvözlöm teh£t Métóságodat életének jelentőségteljes napján. j ‘ Üdvözlöm Méltóságodat, mint megyei tisztvise löt; üdözlöm azon buzgóságért, a melyet mint ilyen különböző állásaiban, — sokszor nehéz körülmények között — kifejtett — és az eredményekért és sike­rekért, a melyeket e buzgóságával elért. Üdvözlöm Méltóságodat mint főispánt, aki lemez ép oly fontos, mint kényes állásában a tör­vényességet, tapintatot és saját rokonszenves egyéni­ségét oly szerencsésen tudja egyesíteni és érvénye­síteni, s akinek .ennélfogva nagy érdeme, van abban, hogy sem e terem falai között, sem ezen kívül az, ellen nézetüek küzdelmei az egymás iránt tar­tozó loyalitás korlátáit túl nem csapongják,- és a békés társadalmi együttélés feltételeit a pártszen­vedély molochjának föl nem áldozzák és akinek ezért a megye összesége, osztály, — felekezet és pártkülönbség nélkül, elismeréssel adózik, — amit én itt bátran manifestálhatok, anélkül, hogy bárki részéről is ellenmondástól kelljen tartanom. Üdvözlöm továbbá Méltóságodban a kiváló hivatali főnököt, aki anélkül, hogy az igazságos szigort mellőzné, munkatársait és alárendeltjeit a szeretet és ragaszkodás kötelékeivel fűzi magához és ezáltal kedvet önt beléjük, hogy munkájukat nemcsak jól, de szívesen is végezzék, — s a kik viszont ezért — velünk együtt — méltán szeretik és ünnepük Méltóságodat. Mindez ecsetvonások azonban még nem állít­ják elénk Méltóságod egyéniségének teljes és hű képét. Érzem, hogy ki kell azokat egészítenem, — s ezt teszem is, szívből üdvözölvén méltóságodban a nemeskeblű emberbarátot és hőst, aki saját éle­tének koczkáztatásával a zúgó hullámokba veti magát, hogy azok öldöklő karjaiból kimentse és az élet­nek visszaadja halállal vívódó embertársát. Üdvözlöm Méltóságodban a nemes, a lovagias férfiút, aki jellemének fényes tükrén homályt'nem tűr, — s ezt vérével is pecsételi. Üdvözlöm végül Méltóságodban a jó család­apát, aki egy hű és odaadó női erényekben gazdag feleség és a legszebb reményekre jogosító gyerme­kek kedves körében áldoz házi isteneinek s ad há­lát a boldogságért, amit neki ezek nyújtanak. Méltóságos Főispán Ür! Sok elismerés és kitüntetés érte Méltóságodat az életben és hivatalos pályáján. Bizonyára nagy becscsel bírnak ezek, és méltán emelhetik magasra Méltóságod önérzetét. Kitündöklik ezek közül ma­gának a legjobb Uralkodónak 0 Felségének a királynak igazságos kegye is. Mindennek nagy er­kölcsi értékét mi is teljes érdeme szerint méltá­nyoljuk, s különösen 0 Felsége a- király kegye eTott a hű jobbágy legmélyebb' tiszteletével és hódolatá val hajiunk meg. De mégis, — mindez elismerés és kitüntetés nem hasonlatos-e az ég csillagaihoz, — a melyek fényt sugároznak ugyan, de melegüket nem érez­zük. Pedig o melegség nélkül nincs élet. Ezt azon­ban csak bensőség és a szívnek és kedélynek eb­ből fakadó érzelmei adhatják meg. Ezekből fontunk mi koszorút s a mai napon, ezt ajánljuk fel Méltó­ságodnak ajándékul, kérjük keresse és találjon an­nak helyet élete egyéb kedves emlékei között, 6 tulajdonítson neki értéket azon érzelmek miatt, a melyeket az jelképezni akar. Ezzel óhajtottunk hozzájárulni Méltóságod mai örömünnepéhez mi Békésvármegye közönsége, — akik egyúttal buzgón kérjük a Mindenhatót, hogy Méltóságodat hivatásának és fényes pályájának még számos sikerei, — és családjának és önmagának jóléte és boldogsága kedvéért sokáig — sokáig éltesse. Tallián Béla válasza: Tekintetes törvényhatósági bizottság ! Nem régen múlt 10 éve annak, hogy felséges uram és királyom rendeletére s a kormány bizalmából átvettem Somogyvár- megye kormányzatát és 4 éve, hogy e meg­bízatást felcseréltem Békés és Csongrád vár­megyék kormányzásával, nem hosszú idő választ el attól sem, hogy 25 éve legyen annak, mióta a közpályára léptem! Ha ez idő alatt átéltek hajamat ezüstösebbé nem tették, mint a milyen, ezt a mindenható kegyén felül mindazoknak köszönhetem, a kikkel együtt működnöm s érintkezésbe jö­hetnem az első időben idegen Somogy, Békés és Csongrád vármegyékben szerencsés lehet­tem; Hűen a haza és királyhoz, becsületesen a kitűzött czélhoz és Bzorgalomteljes oda­adással a nagyközönség érdekeiért szolgálni nem érdem, hanem egyszerű kötelesség, a melyet király, haza és nagyközönség minden­kitől, aki köztérre lép jogosan elvárhat ; ha érdemem van hosszú közszolgálatom alatt, az egyedül csak az, hogy nem riadtam vissza elfogadni nehéz megbízatásokat aránylag rövid idő alatt három törvényhatóságban — mindenkor teljesen ismeretlen viszonyok és körülmények között. Ez azonban csakis nekem vált előnyömre, mert szívesen elismerem, hogy tapasztalataimat és tudásomat saját hasz­nomra és előnyömre ^bővíthettem. Nem tehe­tem azt, hogy ez alkalommal midőn a kor máuytól kapott megbízatásomat itt teljesítve látom, ne hozzam emlékezetébe a tekintetes törvényhatósági bizottságnak azokat; a melye­ket székfoglalóm alkalmával — követendő irányul jeleztem; — kijelentettem akkor, hogy: 1. kötelesség mulasztást'"nem tűrök meg senkinél; 2. feltétlen, njeg fogom kívánni, hogy a közigazgatás lehetőleg jó, mindenkor gyors és mindenek; fölött becsületes legyen.:; 3. miután a vármegye lakosságának tör" vény tiszteletét minden eszközzel biztosítani igyekszem, ugyan ezt a tisztikar és elöljá­róktól kivétel nélkül megkívánom; 4. az igazságot gazdag és szegény között egyenlően fogom méretni; 5. restáncziát nem ismerek; 6. a községi adminisztráczló javítása, vagyonkezelés fokozása főfigyelmem tárgyát képezendi 7. a politikát a vármegyeház termébe bevinni, ha csak lehet meg nem engedem; 8. a vármegye kulturális, gazdasági, szócziologikus, ipar és kereskedelmi fejlődé­sét minden erőmből támogatom. Büszkén hiszem, hogy a vármegye la­kosai között egy sincs, a ki jogosultan sze­membe mondhatná, hogy eme Ígéreteimet teljesen be nem váltottam volna, s hogy az akkor tett abbeli kijelentésem miszerint bizalmukra érdemeket fogok szerezni, meg nem tartottam volna. Teljes jogosultsággal és határozottsággal jelentem ki, hogy úgy a vármegye mint a községek adminisrtrácziója semmi kívánni valót sem hagy fenn, s az ország bármely törvényhatóságával vereség nélkül versenyez­het 8 abból bizonyára győzelemmel kerül ki. Nem tagadom, hogy a szoczialismus terje­delmében nem csökkent, sőt elismerem, hogy tágabb körben mozog ma, mint azelőtt, de ez nem a hatósági intézkedések — hanem törvényeink és szabályaink hiányában és hiányosságában leli alapját. Ezzel szemben konstatálom azonban, hogy a szoczialisztikus tendencziák kitörésre és elfajulásra minálunk alkalmat és alapok nem találnak; mindez tagadhatatlanul első sorban a vármegye tisz­tikarának, község elöljáróinak és közönségé­nek az érdeme s ón magamnak belőle csak azon részt veszem ki, a melyet a zászlótartó egy nyert ütközetnél igényelhet. És most tekintetes törvényhatósági bi­zottság, legyen szabad melegen érző szivem teljes érzésével őszinte és önzetlen köszö­netét mondani a tek. törvényhatósági bizott­ságnak, a vármegye tisztikarának és Békés­megye lakosságának azon megbecsülhetlen támogatásért, a melyben engem az idegent eddig részesítettek, valamint a megtisztelő ki­tüntetésért, a mely ma osztályrészemül jutott; oly kapcsot képez ez közöttünk, a melyet soha és semmi meglazíthatni nem fog. Horváth Károly megyebizottsági tag ur pedig fogadja még külön is őszinte köszö- netemet. Ha pedig a sors velem ma vagy idővel úgy rendelkeznék,. hogy válnunk kellene — akkor legszebb emlékeim közé sorolom a Bókésmegyóben töltött szép és jó napokat — roszra nem emlékezem — de egyúttal legyen szabad kérnem önöket tisztelt uraim, hogy azt, a ki önöket megszerette, habár csak az érzelem csekély részével is ajándé­kozzák vissza. Isten áldja meg önöket s Békósvár- megyét. A megújuló lelkes éljenek elhangzása után Keller Imre bizottsági tag indítványára elhatározták, hogy úgy a Horváth. Károly üdvözlő beszédét, mint a jubiláló főispán beszédét egész terjedelmükben jegyzőkönyvbe igtatják. A tárgysorozat előtt elnöklő főispán, két elő­terjesztést tett. Az egyikben indítványozta, hogy azon alkalomból, hogy a legmagyarabb kir. herczeg leánya Mária Dorottya Orleansi Fülöp herozeghez nőül megy, a fenséges örömszülőket, mint a fensé­ges jegyespárt a vármegye feliratilag üdvözölje, mit a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elfogadott; a másikban Hajnal Béla a békési járásba beosztott közigazgatási gyakornokot tiszteletbeli szolgabiróvá nevezte ki. A vármegye alispánjának a legutóbbi közgyű­lés óta tett intézkedésekről és a közigazgatási bi­zottságnak az 1897. évi I. feléről szerkesztett terje­delmes jelentéseit tudomásul vették. A vármegyei házi pénztár 1897. évi költség- vetés tervezetét elfogadták és az abban mutatkozó hiány fedezését névszerinti szavazással 104 „igen“ szavazattal egyhangúlag elhatározták. A számonkéröszék jegyzőkönyvét a vármegyei tisztikar működéséről tudomásul vették. Névszerinti szavazás során 72 „igen“ szava­zattal egyhangúlag elhatározták, hogy a gyámpénztár és a vármegyei pénztárak készlete jövőre is a^Bé- kósmegyei“ és „I. gyulavárosi“ takarékpénztárakban helyeztessék el. 0 Felségének az ezredéves ünnepély alkalmá­ból kelt hódoló és a. Károly Lajos kir. h$rc?eg e.1-, hunyta alkalmából kelt részvét nyilvánító feliratért, valamint Mária Terézia kir. herczegnőnek ugyanez alkalomból hozzá intézett részvét feliratért és végül Féhérváry Géza báró és Grómon Dezsőnek a hozzájuk intézett üdvözlő levélért nyilvánított kör. szünetét tudomásul vették. A földmivelésügyi m. kir. miniszternek az ön­töző csatornázás ügyében kelt rendelete folytán a vármegye alispánját a kultúrmérnöki hivatal tervé­nek bevárásával és az előmunkálatok megtételével megbízták. A vármegyei leányárvaház ügyében felszólítják a községeket, hogy határozzák meg azon átalány ösz- szeget, a mivel az árvaház létesítéséhez hozzájá­rulni hajlandók. A vármegye alispánjának azon intézkedését, hogy belügyminiszteri eugedélylyel az árvaszékhez két napdijas ülnököt fogadott fel, tudomásul vette a közgyűlés. A kereskedelemügyi miniszterhez, ennek ren- delote folytán feliratot intéznek, hogy az állami múútakat keresztező egyébb utakat 20 méter hossz­ban a vármegye kiköveztetni nem hajlandó. A vármegyei iktató külön megjutalmazása tár­gyában a további intézkedéssel a vármegye alispán­ját bízták meg. Maro8-Torda vármegye átiratára a junius 8 iki hódoló bandériumoknak összefüggésben leendő le* festetéséhez a közgyűlés hozzájárult. Komárom város átiratára Klapka György szob­rára 100 frtot szavazott meg a törvényhatóság. Sopronvármegyének a tisztviselők halotti ne­gyede, Zólyomvármegyének az anyakönyvek kezelé­sének egyszerűsítése tárgyában a kormányhoz inté­zett feliratainak hasonló szellemű felirattal való tá­mogatását elhatározták, ellenben egyszerűen tudo­másul vették Pozsonyvármegyének az 1877. évi XX. t.-cz. 291. §-ának módosítása iránt, Torda-Arany ős vármegyének a földadó leszállítása tárgyában, To- rontálvármegyének a oeendőri költségek ügyében kelt feliratait. A vármegyének 1897—98. évi közúti költség- vetését elfogadták és ezzel kapcsolatban elhatároz­ták, hogy a csabai* főtér cyklopos-kővel kövezett részét és a gyulai Magyar-utczát koczkakővel kikTT- veztetik. Az útadó minimumokat mint eddig is kézi napszám után 1 frt 50 krban, igás napszám után I írtban, a közúti adó százalékát pedig 7"/0-ban állapították meg. kz. ezredéves kiállításra és a bandériumra fel­használt összegeknek végleges fedezetéül az 1,200.000 frtos kölcsön alapot jelölte meg a bizottság. Ezután tudomásul vették a közművelődési bi­zottságnak a tanítók jutalmazása tárgyában kelt je­lentését, továbbá a vármegyei monographia bízott-

Next

/
Oldalképek
Tartalom