Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-03 / 44. szám
arczkép tartó, tintatartó, gyümölcsös tál; Líderer Lajosnó üveg pálinkás készlet zsoké alakkal; Szé- násy Mariska selyemből készült zsebkendő tartót, virág váza, papirvágó kés ; Tallián Béláné tuczat gyümölcsös kés tartóval, 1 munka kosár, 1 iró mappa plüsből, 1 kis kézi táska, 1 törökpipa tokban, 1 arczképtartó plüssel, 1 boros hordó, A gyulai kaszinó ma délután rendkivüli közgyűlést tart, melyen a módositandó alupszabályok tárgyaltatnak. A régi, 1878-ban készült alapszabályok egyes pontjai az igények kivánalmaihoz képest gyökeres módositásokon mennek keresztül. Kibővittetik az alaszabályok 6. pontja, melyben a honvéd tisztikar tagsági viszonya szabályoztatik, továbbá az egyes tisztviselők hatásköre lesz élesebben körvonalozva. Fontosabb ujitásnak tekinthető az újonnan felveendő tagok értesítése, mely — nem mint eddig jegyzőkönyvi kivonattal, hanem egyszerű értesítéssel fog történni. Azonkívül több pontja az alapszabályoknak m innék némi változásokon keresztül, a kör szelleme egyébként a régi marad. Műkedvelő előadás. A gyomai nőegylet első téli előadását megtartotta. Tóth Kálmán I felvonásos vigjátékát: Nők az alkotmányban adták. A Holler-féle nagyterem zsúfolásig megtelt. A jegyek természete sen elkeltek, tiszta jövedelem tekintélyes összeg. Az előadás correkt, dicséretre méltóan folyt le, — sőt egyes jeleneteknél kifogástalan nívóra emelkedtek a szereplők. — A nemes fáradozás nem is maradt elismerés nélkül. A főszerep (Krisztina) Jakab Mariskának és (Bánfalvi) Gönczinek jutott. Gönczi igazi papucshőst alakított, (Krisztina) Jakab Mariska otthonosan, fesztelenül dicséretre méltóan játszott. A darab fénypontja (Ilka) Kálmán Jolánka játéka volt. Szép és kellemes volt, talán kissé hideg — noha szerepe ezt helyt-helyt feltételezte is, — Szlankaményit Hartenstein adta, erős megőgyelő tehetséggel. Bercsényit Léderer, szerény, megnyerő volt. Jók voltak (Borbócs) Szűcs György, (Szelei) Klein, nem különben a többi szereplők is. Az előadás után hajnal hasadtig táncz volt. Lapunk zártakor vesszük Szucsu Béla. a nem ugyan váratlan, de mégis leverő s megyeszerte bizonyára élénk rész vétet keltő gyászhirt, hogy Szucsu Béla meghalt A boldogult derék férfiú életpályája nem volt ugyan fényes, csillogó, de elejétől kezdve szimpatikus, mun kás, becsületes és önzetlen volt, méltó, hogy mint komoly veszteséget fájlaljuk. Mint fiatal ember vármegyének szorgalmas és ambicziózus aljegyzője volt és élénk sajnálkozást keltett, amidőn a tiszt viselői pályától visszavonult. Ez különben nem volt egyértelmű a közügyektől való visszavonulástól amennyiben Szucsu Béla úgy is mint a törvényhatósági bizottság virilis, úgy is mint a közigazgatási bizottság választott, ezenfelül pedig a gazdasági egylet egyik legagilisabb tagja élénk' tevékenységet fejtett ki. A legutóbbi országgyűlési képviselő vá lasztások alatt Csabán szabadelvüpárti programmal fellépett, de Báoó Józseffel szemben kissebbségben maradt. Azóta állandóan betegeskedett, és a külön ben életerős, mindössze 47 éves robustus férfiú pár hó alatt valóságos élőhalott lön, úgy hogy halála, mely pénteken következett be, valóságos megváltás volt szenvedéseitől. Temetése ma lesz Budapesten a kerepeei úti temetőben. Béke hamvaira, áldás emlékére! Halálozás. A vármegye régi községjegyzői kará nak évtizedek hosszú során át közbécsülésben állott veterán régi tagja dőlt ki október 28-ikán az élők sorából. Vésztő község egykori jegyzője Csörgey Lajos, aki már régidők óta súlyos beteg volt és betegsége miatt egy munkásán és becsületesen eltö tött életpálya alkonyán pár óv előtt kényszerű nyugalomba vonult. Temetése okt. 29-én volt igen nagy részvét mellett. Nyugodjék békében! Beküldetett. A nagyszebeni „Foaia Poporului“ czimü román lap egyik múlt havi számában „Ra- biátus jegyző" cz<m alatt egy malicziozus, és magyarfaló czikket eresztett meg a kétegyházai gör kel. lelkész, melynek éle Popovics Aurél kétegyházai másodjegyző ellen irányul. — A förmedvény alávaló renegátnak nevezi Popovicsot, ki mint kétegyházai anyakönyvvezető „Tuhutum barbár nyelvén Ollár és Árgyelánnak elcsúfítva irta be felek kérelme daczára az Oláriu és Ardeleanu dicső román neveit.« Hogy mennyire az önzetlenség vezeti a román túlzók tollát, a Popovics esetéből frap- pansul kitűnik. Popovicsot magyar érzelmei miatt már régebben rósz .szemmel nézte a t. lelkész ur, s e roszakarata a legnagyobb fokú kifejezést nyert akkor, midőn a múlt választáskor Popovicsot erős korteskedéssel és a román nép előtti befeketitéesel kibuktatta állásából, hogy oda unokaöcscsét beválasztassa. Popovics azonban — ki 5 évig viselte e hivatalt — felebbezett a választás ellen s az ügy most folyamatban van. A „Foaia Poporului«-ban megjelent czikk intentiója, a mondottakból könnyen kiviláglik. Az egész az esetleg újra kitűzendő választásra van alapítva, s folytatása a beszennyezésnek és korteskedésuek a román nép előtt. Hogy mennyire aljas eszközökkel dolgozik az említett czikk, kitűnik ' abból, hogy sem »Oláriu,“ sem „Ardeleanu" nevű emberek Kétegyházán nem laknak, hanem igen is „011ár“-ok és „Árgyelán“-ok, a mit a t. lelkész urnák a telekkönyvekből, közjegyzői okiratokból, sőt keresztlevelekből is bebizonyíthatunk, s csak a mostani mártír korszakban szeretnék azokat románosan elferdíteni. Állategészségügy. Vármegyénkben az állat egészségügy utóbbi hetekben tetemesen javult, a járványok majdnem mindenütt megszűntek és az újabb esetek enyhék és szórványosak. E hét folyamán száj és körömfájás M -Berénybeu Gozmann Józsefnél, Orosházán Bikás János és Bulla Mihálynál sertésorbáncz pedig Sámsonban Makszi Andrásnál merült fel. A járványok krónikájából. A vármegye alispánjához érkezett hivatalos jelentések szerint e hét folyamán következő újabb betegedési esetek merültek fel: roncsoló toroklob M.-Berényben és K.-La- dányban, vörheny Gyulán, Vésztőn, Csorváson és Békésen, vérhas Szent-Andráson, hasihagymáz End rőd, Békés, Szt.-András, Kétegyháza | M.-Berény ben, gyermekágyláz Körös-Tárcsán és fültömirigylob Vésztőn. Búcsú- Mindazon jóakaróim, ösmerőseim és és barátaim, kiktől eltávozásom alkalmával személyesen búcsút nem vehettem, fogadják búcsú üdvözletem, s kérem tartsanak továbbra is szives jóindulatukban Nagy-Szalonta, 1895. okt. hó 30. Tisztelettel : Drachsler M. J Új Órás és látszerész. Horváth Ödön, ki a Brauswetter féle szegedi jóhirű üzletben több éven keresztül mint segéd működött, helyben megtele pedve hason üzletét az Uferbach János-féle házban a templom téren megnyitja,.s előzetesen is a t. közönség jóakaratu pártfogását kéri. Köhögés, rekedtség és elnyálkásodásnál, a torok és légzési szervek minden zavarainál melegen ajánljuk Egger kitűnő hatású mellpasztilláit. Kaphatók 25 és 50 kros eredeti dobozokban, minden gyógyszertárban és nevesebb gyógyfüszerűzletben Fő- és szétküldési raktár : Egger A. fiai Nádor gyógyszertára Budapesten, Váczi-körút 17. 250 1 A Divat Újság a leghasznosabb és legolcsóbb divatlap. Ára negyedévre 1 frt 10 kr. Mutatvány- számot küld ingyen és bérmentve a kiadóhivatal Budapest, Vili , Rökk Szilárd-utcza 4. Gyulai élet. 30 „Meghalni és adót fizetni minden ember nek muszáj 1 Nem jut eszembe hirtelen, hogy kitől ered ez a bölcs mondás, s így kénytelen vagyok azt mondani, hogy valamelyik görög bölcstől. Ezek a 2000 év előtt prelegáló jó öreg urak úgy se tiltakozhatnak ellene. Annyi tény, hogy időszerűségénél fogva úgy kínálkozik a toliam hegyére, hogy utóvégrl is „textusként“ vagyok kénytelen előkapn hogy kerülgetve mint macska a forró kásán egyet-mást elmondjak arról a két dologról, mej lyektöl minden jóravaló ember irtózik. Nem tudom, melyiket helyezzem előre. Egy kutya mind a kettő. Se meghalni, se adót fizetni nem tartozik legkellemesebb szórakozások közé, de mig vám nak emberek, kik óhajtják a halált, addig az\ adófizetéstől mindenkinek borsózik a háta. No meg — amint a mese mondja — olyan ember is akad, akiről a halál megfeledkezik, d már olyan hátralékos adózót, kiről az adóvégre hajtó megfeledkezett volna, még az Andersen meséiből sem ismerünk. Egybevetve a körülményeket tehát, kisü hogy meghalni mégis csak kellemesebb dolog mint adót fizetni. S ebben a nézetemben azt hiszem, osztoz nak azok a szegény emberek is. kik a városi adóhivatal .kikoptatott pádimentomán ácsorogva kezeikben félnapon keresztül szorongatva, kü lönféle adókönyvecskéket, keservesen néznek utána annak a garasokból összerakott forintnak a mit a rácson keresztül a pénztárnoknak be nyújtanak a királyi kincstár javára. Hát nem jobb kérem meghalni? I Ott lent pihenni két, három méternyire a föld alatt, hova sem az adókivetö bizottság határozatát nem tudják kézbesíteni, sem a király kincstár nem támaszt igényt a fejünk alatt levő párnára. Csak aluszunk szépen, csendesen. Az a „kis húsdarab“, a miről holdvilágos érzelmű poéták és pikáns újdonságokra vadászó, törvényszéki reporterek annyit összevissza firkálnak, megszűnik dobogni. Örököseink felcsipik utánunk az örökséget. — ha hagyunk valamit, — és elfelejtenek; megsiratnak ha szegények voltunk is — nem felejtenek el. De az nekünk tökéletesen mindegy. A halott nem igen érez oda lent, hogy öthatosba került-e az a koszorú, a mit sírjára rak nak, vagy 7 frt 80 krba, szurkos fáklya füstöl-e a sírja felett, vagy ! krajezáros viaszgyertya pislákol. Hanem azért mi, mikor egy csinos kis lánynyal és a mamájával kisétálunk igy halottak napján a kegyelet szent helyére, bátorkodunk megje gyezni, hogy: — A nagysádék sírboltja igen Ízlésest A mama egy fejbólintással megköszöni a bókot és gúnyosan néz be a szomszéd sírra. Az udvarló elérti és „entre nous“ megereszt egy malicziozus viczczet annak a szegény parasztasszonynak a terhére, a ki sem esztétikát nem tanulva, sem a színek divatos kezelését nem értve, olyan otrombán rakta meg azt a szomszéd sírhalmot rikító koszorúkkal, mely alatt az ő kényes kezű élettársa pihen. — Ugyan ne legyen olyan profán — szól ,rá a kis lány és mosolyogva mutatja fehér fogsorát az udvarlónak. A mama és leánya aztán letérdelnek a sír előtt és imádkoznak. A gavallér igyekszik meghatottságot erő tetni az arczára és megindultan mennek ki i temetőből. A temető kapujánál aztán elkéri a gavallér ő nagyságától a — souper-csárdást a legközelebbi mulatságra. Ilyenforma egy századvégi halottak napja és ilyenek vagyunk mi századvégi emberek. — Nem tehetünk róla. Viseljük ezt a természetet, mint a pufFos újjat, mert divat. Még a kinek nem is ilyen a természete, az is igyekszik ilyet mutatni, mert különben sen- timentális bolondoknak tartanának bennünket, és éppen úgy kinevetnének érte, mint azt, a ki szükújjú ruhában jelennék meg a bálban. Hát jól van, viseljünk puffos újjat! * No én ugyan szépen csinálok reklámot tizediki mulatságnak I Tartok prédikácziókat a modern felfogás llen és adófizetéssel, meghalással veszem el a kedvét a szerencsétlen olvasónak a mulatságtól. A tizediki mulatság pedig itt van a nyakunkban. Az alelnöknő lakása valóságos kiállítássá változott a beküldött tombolatárgyak sokaságától és az élőképek szereplői már javában próbálgatják a costumé-öket. És én ilyenkor prédikálok a puffos újj és a mulatságok ellen 1 Visszavonok mindent és a czikk elején álló mottót igy forgatom át 1 „Tánczolni és tombolajegyet venni mindenkinek muszáj 1“ Tagadhatlan, hogy az adófizetőnek is, a meghalásnál is kellemesebb tombolajegyet venni és tánczolni. Meg kell emlékezni arról a nagyfokú gyarapodásról is a mi szerkesztőségünkben történt. Van telefonunk! Ez nagy vívmány, de előnyei mellett hátrányai is vannak. Előnye, hogy telefonon keresztül is lehet előleget kérni a szerkesztőtől, hátránya, hogy a szerkesztő úr is telefonon küldi az előleget. Színi rovat vezetőnk, ki mióta a felsőmagyarországi társulat becsapott bennünket, egyéb foglalkozás hiányában szakálnövesztéssel páro sült szerkesztőségi ollóköszörüléssel foglalkozik nagy élvezetet talál a telefonozásban. — Akkor kérdezősködik a könyvvezető úr hogyléte felől, mikor az legjobban bele van bo nyolulva a naplótételek labyrinthusába, s akkor csengeti fel az inspekeziós tisztet, mikor a leg javára horkol a bőrdivánon. A héten bámulója is volt a telefonunknak A földinek majd kiesett a pipa a szájából mikor meghallotta az ördöngős masinát beszélni — Már csak kutya egy izé ezl Színi referensünk elkezdett vele viczcze lödni, — Pedig parasztember találta ezt ki. Pus' kásnak hívták, a ki kitalálta. — Hml — szörnyüködött rajta az öreg földi Az én komámat is Puskásnak hívják. De’iszen a mán nem talál ki ilyet, mert mikor szeget akar beverni, akkor is a körmire koppint. — Ne is higyje urambátyám. Hunczut a német. Az találta ezt ki. — Angol lehetett az a német! Azzal látogatónk közelebbről akarta meg tekinteni a masinát, de megbotlott és beleesett fejjel a papírkosárba. A papírkosár félig volt „őszi dallal“ és „Halottak napjá“-val, midőn emberünk annyira megkábult, hogy rövid pár óra múlva mérgezés következtében jobblétre szénderűit, meghalt. Jól járt szegény. Nem kell neki adót fizetni A tengerfenék világa. Egyik kis csodája lesz az ezredéves kiállításnak. Egy kis előcsarnokból a földbe menő félig homályos barlang-szerű folyosóba jut a látogató, s a mikor mind lejebb és lejebb megy, sziklatömbök, oszlopok, cseppkövek között találja magát misztikus félhomályban, temperált nedves, hűvös légkörben. Mintha egy ismeretlen világban, a tenger fenekén járna. S jobbról-balról, fölül-alól üveg-falakon át egy csodálatos, sohase látott világ tárul eléje, az elmésen, panoráma-szerüen megcsinált tengeri aquarium, benne a tenger fenekének bámulatos, eleven világával. A legváltozatosabb élet, a legcsudásabb állatfajok. Emitt bizarr alakú halak, csikók, tühalak, tengeri ördögök, odább a folyton mozgó lágytestü polipok, csigák és kagylók között a tengeri rózsák százai lepik el a fenéket, kitárják karjaikat, azután egy rezzenésre összebújnak | perczekbe telik, a mig újra kinyitják pompás, piros, narancssárga, zöld és kék szirmaikat. Tüske- bőrüek, lomha tengeri csillagok hevernek szerte. Kagylóhéjak közt mászik visszafelé a remete-rák, tengeri uborkák hevernek a különös alakú algák közt. Hogy az illúzió teljes legyen, messze a háttérben egy óriás körkép lesz folytatásakép a tengerfen ékrek, folyton mozgó, változó vetített képekkel. Egy elsülyedt hajó széthullott roncsa i fokozzák a kép hálását Is körülötte mozognak, úszkálnak a halak és medúzák, a tengerfenék csudálatos lakói eleven példányokban. Az ezredéves kiállításról. Magyarország legszebb vidékei. Az ezredéves kiállítás, a mely bizonyára sok ezrével csábítja Budapestre a külföldi vendégeket, kitűnő szolgálatot tesz majd a vidéknek azzal, hogy különféle módon sorra bemutatja az ország legszebb vidékeit, a gyógyuló és üdülő helyeket. Magyarország hegyes-völgyes, vadregényes vidékei sorra váltakoznak majd az Alföld pompás legelői- a Balaton-vidók tájaival. A bemutatás is különféle módon történik, de mindig a teljes szépségükben szem elé tárva a szép tájakat. Elsőbben is lesznek stereoszkopikus képek. Nagy, panorámaszerű szekrények lesznek ezek, egyszerű forgató készülékkel, úgy hogy a néző egy-egy vidékről 40—50 képet is nézhet egymásután, az összes nevezetes épületeket, kiránduló helyeket, szebb pontokat, környéket nagy színes fölvételekben. A na- yobb fürdőket, üdülő és kiráduló helyeket pedig ülőn fülkékben, plasztikai módon fogják bemutatni. Magyarország szebb helyei sorba következnek ezekben a diorámákban. Teljesen bü mintákban mutatják majd a vidék minden szépségét, hegyeket, völgyeket, erdőket, patakokat, fürdőket, épületeket atb. A magyar háziipar. Az ezredéves kiállítás egyik legszebb és leg- üdvösebb feladata megösmertetni a magyar népet a világgal. A magyar népet, a maga teljes valóságában. A házát, a szobáját, a csűrét, az ólját, a viseletét, az életmódját, a szokásait, az erkölcseit és a két keze munkáját. Ennek a czélnak szentelik a kiállítás faluját, ötvennél több épületével és százon felül levő melléképületeivel. Erről a faluról még többször lesz alkalmunk beszélni, most csak egy nagy épületéről essék 6zó, a hol a magyar házipar kerül bemutatóra. Maga az épület a pozsonyi városházának mása lesz s pozsonyi iparosok építik, egészen hiven az eredeti nyomán. Négy nagy csoportra oszlik benne a kiállítás; ezek: 1. a fonó- és szövő-ipar, 2. fonások fűzvesszőből, háncsból, gyékényből, szalmából, 3. agyagipari czikkek, 4. faipari készítmények. Mindenik csoport nemcsak a készített tárgyak bemutatására szorítkozik, hanem egyszersmind teljes statisztikáját adja, hogy hány ember foglalkozik az illető háziipairal, hány férfi, nő, gyermek, menynyit tesz az évi termelés, s mennyi a munka keresete. De ezen felül, hogy a kiállítás képét változatossá s magát a kiállítást tanulságossá tegyék bemutatják életnagyságu figurákkal és csoportokon a készítés módját is. Az agyagipari csoportban például egy tűzálló téglából összerakott kis házikó 'esz, a melyben a papirmasszából élethűen utánzott zsaluzsányi fazekas korongján tálakat és bögréket készít, egy másik csoportban az asszony meg a fiú az agyagot veri, áztatja és gyúrja a fazekas kezéhez, egy harmadik pedig a kész fazekakat, tálakat, bögréket rakosgatja és helyezi el. A fonó- és szövő-ipari csoportban látnivaló lesz a torontáli szőnyeget szövő asszony a szövőszékével, a varrottast készítő bánffy-hunyadi nő, a felvidéki csipkeverő leány. A vessző és háncs fonó-csoportban látható lesz a dorogmai kosárfonó család munkássága, azon kezdve mikor a család ifjabb tagjai hántani kezdik a fűzvesszőt s végig minden proczesszuson, amint a készülő kosár kézről-kézre jár s végre a család fejének a kezéből kerül ki, mint formás kész kosár. Ugyanígy látható lesz egy hajdu-nánási szalmakalap készítő család s egy bártfai gyerekjátékot, babákat, fa-faragásokat csináló família. A bábukat mind az illető vidék ruháiba öltöztetik s a szükséges ruhákat, eszközöket, szerszámokat már fel is hozatták Budapestre. közgazdaság1. A mezőgazdasági adatok összeírása. — Tájékozásul a gazdaközönségnek. Az összeírás alapját az 1895. évi november 20-iki állapot képezi. Az összeírás nem adóztatási czélból, hanem az ország mezőgazdasági bajainak orvoslása s a mezőgazdasági népesség jólétének emelése végett történik. A hamis bevalló 50 forintig terjedhető pénz - büntetéssel róható meg, azért jól teszi gazdaközönségünk, ha a felvétel körébe tartozó állatjait, gazdasági eszközeit, gyümölcsfáit stb. gazdaságán jó előre megszámlálja, hogy azokat nehézség nélkül bevallhassa. A helyes bevallásra az elöljáróság egy tagja, a mezőrendőri közegek és közsségi pásztorok ügyelnek. Az egyes önállóan kezelt gazdaságról, annak felszereléséről, gyümölcsfa- és állatállományról történő összeírásnál a következő kérdésekre köteles minden tulajdonos lelkiismeretesen és hiven adatokat szolgáltatni: 1. A gazdáikodó(b)-nak (tulajdonos, bérlő, haszonélvező) neve és lakóhelye, foglalkozása, anya* ■yelve, hitfelekezete. 2. A község határában házilag kezelt gazdaságából mennyi a tulajdon, haszonélvezeti és haszonbéres birtok, ebből mennyi hold és négyszögöl szántó, kert, rét, szőlő (szántóterületből mennyi van tényleg beültetve, parlag vagy kiirtva, legelő, erdő, nádas, földadó alá nem eső terület; hogy a föld tulajdon-, haszonélvezet vagy haszonbéres birtok é, azért vallandó be pontosan, mert az erre adott válaszból fog pontosan mogállapittatni, bogy a földbirtokokból mennyi van szabad forgalomban 1 mekkora az a rész, mely korlátolt forgalmúnak tekintendő. Ezért a valódi tulajdonos —pl. haszonélvezett ví’gy haszonbéres birtoknál — egészen tüzetesen, azaz egyénileg lesz megnevezendő. Pl. Virág Benedek szegedi lakos tulajdona, Makó város tulajdona, stb.) 3. Tartozik-e gazdaságához más község határában fekvő, vele együtt közös felszereléssel kezelt gazdaság? Mely községekben, moly megyékben? Melyik községben van a gazdaság székhelye ?
