Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-10 / 45. szám

45-ik szám Gyula, 1895. november 10-én XIV. (XXVII.) évfolyam. Fk » Szerkesztőség: Templomtér, Dobay J ános kereskedése, hova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vistza. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoToay Tsmos. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hir­detések és nyilt-téri közle­mények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11, Eckstein Bernát fúrdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. JD. IV. Hatvani-utcza /., Beuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szereesen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Ünnepet ül ma a Jótékonyság. A gyulai nőegylet, mely zászlajára jelszó gyanánt a jótékonyságot, munkálkodási kö­réül pedig a jóttevést tűzte ki, ünnepli ma fennállásának negyedszázados évfordulóját. Egy negyedszázad szegényei, azok kik­nek szemeiből a sors üldözéseitől facsart könyeket, huszonöt éven keresztül szárította fel e humánus egylet, ünnepelnek ma együtt évfordulóján annak az egyletnek, melynek nevét áldva emlegetik a kunyhókban, s együtt ünnepelünk vele mi, kik huszonöt év alatt tisztelni, szeretni tanultuk azt az egyletet, melynek elve az emberszeretet, programmja »gyámolítani a szegényt /« Nagyhangú reklámot nem csap maga körül, de mindenütt ott van hol segíteni kell, kenyeret ád az éhezőnek, ruházatot a nélkülözőnek. Nevét még is csak nagy rit­kán lehet hallani, legfeljebb ilyen alkal­makkor. Újságok nem kürtölik szerte magas- hangú dicshymnusokban jótékonyságát, bi- valgólag nem emlegetteti magát a közvéle­ményben, nevét legfeljebb azok említik és áldják, a kiknek kenyeret, ruházatot, támaszt nyújtót. Mig mi férfiak nagyhangú' politikai frázi­sokat pufíogtatank s egy egy kisebb jelen­tőségű alkotásunkért hírlapok hirdetik dicső­ségünket, addig e humánus, nőkből álló egye­sület, zajtalanul, csendben, nem tartva igényt messzehangzó híresztelésekre, végzi a maga igazán nemes működését, nyújt támaszt azok­nak a szerencsétleneknek, kik a sors ke­II áu Pejem felett... Fejem felett száll a felhő magasan ... Az én rózsám tőlem jaj I de távol van. Ha arra szállsz bárányfelhő mond’ neki, Hogy a szivem soha el nem feledi. Esik eső a felhőből szaporán . .. Párja után kesereg a csalogány; Hús énekét csak egyedül én hallom, Fájó szivem majd meghasad a dalon. Eső után kiderül a láthatár..! Ne sirj, ne sirj a távolban kis madár, Bánatod az én szivem is terheli, , Jó az Isten, csak gondunkat viseli. Balogh János. Bajnok Sámson. — Milton. — Sámson, vezetővel. Vezesd tovább botorka lépteim; Kissé odább hadd menjek el veled, Ama pádon fény és árny változik: Ott szoktam ülni vakszerencse ha Pihennem enged fáradság után. Másként naponta börtön a helyem, Hol, vasra verve, alig hogy lehet Szabadon színom a dohos, füledt Ragályos levegőt. Ám ez más egész’; Az ég lehe üdén tisztán lehel Hajnalra; engem itt üdülni hagyj. Manap ünnepli Dagont a tömeg, mény csapásai alatt ingadozni érzik maguk alatt a talajt. Más a férfi, más a nő hivatása. A férfi az erő ura, a jog terén állva, kezében tartva a hatalmat, hidegen Ítéli el I törvény holt betűihez ragaszkodva, a go­nosztevőt. „Te loptál, a paragrafus azt mondja, hogy a ki lop, annak bűnhődnie kell. Te bűnhődni fogsz.“ Azt nem kérdi, hogy miért, fyogyan lett gonosztevő. Talán nem tiídta tovább nézni éhségtől kínlódó családját, gyermekeit; talán pénzt idegesített el, hogy nyomorgó beteg nejének beszerezhesse a szükséges gyógy­szereket. A paragrafus ezt nem kérdi. A bűnre megszabja a büntetést s a férfi az erő ura „az enyhítő körülményeket szem előtt tartva“ elitéli a gonosztevőt. S a férfi ezzel bevégzi kötelességét. Ekkor megjelenik a nő: a gyönge nő. Oltalmába veszi az elitéit szerencsétlen csa­ládját, vigasztalást, reményt nyújt a csüg- gedőnek s szeretetet, vallásosságot csepeg­tet a gonosztevő gyermekének leikébe, ki talán apja gonosztetteiért megvetve, elke­seredve a társadalom páriájaként kidobva ro­hanna bele az örvénybe, a romlásba. Mennyi veszni indult lelket ment igy meg a szeretet, eltérítve a csüggedőt arról az útról, melyet a nyomor, a szegénység — e veszedelmes tanácsadók — sugallatára kö­vetne, hány szegényt ment meg újra az élet nek, a tisztességes munkának. A gyulai nöegylet is ilyen eszmékkel kezdte meg működését s ez eszmékhez egy negyedszázadon keresztül, szóval, tettel hű maradt. | Segíteni a szűkölködön, vallás és társa­dalmi különbség nélkül! Ezt tűzte zászlajára a gyulai nőegylet ezelőtt huszonöt évvel, midőn boldogemléke­A tenneristent s tilalmazva van A munka és igy, bár szándéktalan, Babonájuk javamra van. Ide Jövök a nép zaja elől, enyhet Keresve a magány szelíd ölén, — Testnek csupán, lelket a fürge gond Nem hagy nyugodni. Mint nehéz lovas- Raj alvó táboron, legyek magam, Már rajtam üt ; jelezve hogy mi is Valék a múlt idők folytán s mi most. Miért is tett kettős bizonyságot Világra jöttömkor az ég, angyal Által, ki szüleim elől aztán Oltártüz szárnyain repüle el, Az áldozat megöl, tüz-oszlopon Jelenve meg az Úr színe előtt, Áldást hagyó Izráel örökén? Nevelt mért is valék parancs szerint, Isten szent czéljának megfelelő, Nagy tettre szánt, eladva, foglyon és Bakon ha kell, ellenség csúfjaként Réz lánczon őrve, nagy erőm Páratlan volta mellett halnom el? Ó menny ajándoka, dicső erő 1 Hogy állat munkán kell elosztanod Aljasban mint rabszolgáé! Jóslat Szerint Izráel általam vala A rabigát levetendő. De hol A nagyvezér ? Gázában a szolgák Között vakon, bilincs között. De ne próbáld Isten szavát botor Módon kétségleni: talán az én Hibám nekül minden valóra vált Vón? S gáncs rajtam kívül érhet-e mást? Ki a reám bízott ajándokot, Titkolva rejtekét s könnyű vesztét, zetű özvegy gróf Wenckheim Józsefné, Janko- vidh Stefánia, lelkes kezdeményezése folytán megalakult. Ki tapasztalásból nem tudja, hogy a Wenckheim grófok jellemvonása a jószivűség, talán konvenczionális dicséretnek fogja tar­tani, mit e nemeslelkü nőről, kiben a szü­letési nemesség a lelki nemességgel párosult, elmondunk. Özvegy Wenckheim Józsefné grófnő nem tartozott ama aristokraták közé, kik talán passzióból, időszaki szeszélyből hivalkodva áldoznak a jótékonyság látszatának. Mint a regék mithoszi alakja járt ő is kunyhóról-kunyhóra, kezében kis bőrtáská­val, pénzt nyújtva a nyomorban sinylődőnek, támaszt az elbukónak s letörölve könnyeit a könnyezőnek. Csak a kik közelebbről ismerték, tud­nák elmondani a nemes grófnő számtalan jótéteményeit, melyeket szinte titkolózva vitt véghez, nehogy a közvélemény tudomására hozva, hivalkodásnak tűnjék fel. Hogy a grófnő nemeslelkűsége még is mennyire ismert volt, legjobban kitűnik ab­ból, hogy nemes kezdeményezésére példáján okulva, lelkesedéssel álltak az egylet soraiba az akkori gyulai nők, úgy, hogy az egylet már kezdetben szépszámú tagokkal kezdte meg nemes működését. Az egylet valláskülönbség nélkül segé­lyezte a szerencsétleneket. — Nem kérdezte, hogy milyen formában imádja valaki Istent, nem kérte a szenvedőtől keresztlevelét, elég volt, ha szenved valaki s segítséget nyújtott annak. S az egylet a megszabott úton halad ma is tovább. A nemeslelkü grófnő, az egylet alapí­tója, ma már régen pihen a családi sirboltban. Csak eszméi hirdetik nagylelkűségét, melyeket az egylet, alapítójának nagy szel­lemétől ihletve, ma is híven követ. Némán megérzem dehogy tudám, .Sőt gyenge voltam egy nő könnyei S kérelmei előtt meghajlani. Gyenge lélek erős tetem közötti Van is erő a bölcseség kettős Mértéke nélkül? Minden érdeme Leomlik a legelső csel előtt. Rendeltetése nem uralkodás, Szolgálat, hol a bölcseség uralg. Isten, tanitni, hogy minő csekély Ajándék ez, hajamba helyhezé, De csitt! Perelni nem szabad az ég Tetszésivei, a mely magasb czélok Valósítását tervezé ezén. Tudom, erőm rajtam csapás s minden Nyomor forrása is oly sok s nagyé Hogy mindre egy élet kell hordani. De a mi fő, látás hiánya az Mit oly igen sajnálni van okom! Vakság — ellen között; bilincs, koldús Gondra s öregségnél százszor roszabb! Fény, első mű, reám nem létezik, S minden gyönyöre semmi már nekem. Bánatban a mi vigaszt adni jó. Ember s barom, nálam előbb való, A legroszabb előttem áll nekem; Elveszve — lát; de én baj, rósz, csalás Tárgya, vagyok igy, mint világtalan. Zárt, nyílt ajtónál mindig más kegyár S az én akar'tom nem érvényesül. Felem sem él, felemnél több halott. Szörnyű sötét verőfény közepett, . Pótolhatlan, egész napelfogyás, Reggel — remény nekül. Elsőszülött sugár s te nagy Ige „Legyen világosság s legott leve“ — Eszméinek letéteményese — jótékonyság­ban, nemes szívben és nagylelkűségben méltó utódja Wenckheim Krisztina grófnő tovább fejlesztette, ápolta azt a magot, mit elődje elvetett. Szélesebb körűvé tette az egylet munka­körét, szervezte az egylet működését, miben mellette kiváló munkát végez odaadó lelkes buzgósággal özvegy Fábry Mártonná, ki az egyletnek kezdettől fogva huszonöt éven ke­resztül máig is tevékeny alelnöknője. S a fa, melyet a nemeslelkü, boldogult grófnő elültetett, gyökeret verve a gyulai nők, nemeslelküségének talajában, ma már megizmosodva, meglombosodva nyújt árnyé­kot a szenvedőknek, s számos elaggott sze­rencsétlen munkaképtelennek, kenyérkere­setre képtelen nyomorultnak nyújt enyhü- letet. Méltó, hogy e mai napon huszonötéves fennállásának emlékünnepén, együtt ünne­peljünk mi is vele s szerencsét kívánjunk az új és fokozódó sikerrel biztató jövőhöz. Isten áldása legyen nemes munkálko­dásán ! Megyei képviselők választása. A törvényható­sági bizottság kebeléből ez év végén kilépő tagok helyére megyeszerte folyó hó 4-én történtek az új választások, általában rendkívül lanyha érdeklődés mellett, aminek semmi sem nagyobb bizonyítéka, mint hogy lesz a törvényhatósági bizottságnak olyan tagja, ki mindössze 6 mond hat szavazattal be volt választható s ez Csaba I. választókerületében történt. A választások eredményét különben kerüle- tenkint elkülönítve következőkben adjak : Gyula I. kerület: Janisovics Emil . 89 szavazattal. Terényi Lajos ' . 85 Popovics Jusztin . 83 n br. Drechsel Gyula 66 íj Gyula ll-ik kerület Hoffmann Alajos 70 íj Zöldy Géza 50 71 Cs. Demkó József 62 tf Stefánovics Péter . 42 n Mi foszt meg első rendelésedtől? A nap sötét nekem, Néma, miként a hold. Mikor nyugovóra száll S látókörünk alatt elrejtezik. Ha fény ily lényeges az élethez Sőt az maga; ha az igaz miképp Fénylak a lélek S a test a léleké: látást hogyan Bízhatni oly golyókra mint a szem? Mi oly gyöngéd s könnyen kioltható? Inkább, mint érzés, minden térre ki-' Hatván, mindütt mért nem érvényesül? Akkor nem volnék fénytől száműzött, Fény közt setétség honát alkotó, Félholtan élve mint élőhalott Sírban; nyomorúltabb százszorta még? Saját magam sírja, mozgó gödör, Temetve s mégse ment Halál s temetkezés jogán minden Gonosz, baj, rósz legrosszabbikától; Sőt még annál kitettebb az Elet nyomorúságinak, Mi: a fogoly élet Gonosz ellen között. De kik ezek? Léptek zaját hallom Közelgeni felém. Tán az ellen, Ki, hogy súlyosbbá tégye nyomorom, Naponta eljön ,s igy gyönyörködik Bajomban és ingerkedik velem. Delila bejő. Del. Habozva lassú léptekkel jövék, Rettegve, Sámson, tartós haragod, Mit hogy megérdemlők, mentség nekül

Next

/
Oldalképek
Tartalom