Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-30 / 39. szám

39-ik szám.

Gyula, 1894. szeptember 30-án

XIII. (XXVI.) évfolyam

i

Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak viasza.

Előfizetési dij : Egész évre ! 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 »

Egyes szám ára 10 kr.

<KjVP

M.

Társadalmiés közgazdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDÉIT VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Dofeay Táinos.

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyílt-tér sora 10 kr. yjc . »

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Ggala Váczi-utcza 11., Eckstein Hermit fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza /., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1.

Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon.

Nehéz idők.

Nem tartozunk azok közé, akik az állapotokat akár rózsaszínű, akár sötét szemüvegen vizsgálják, s igy ha egyrészről mértéken felüli káros túlzásnak kell konstatálnunk a fővárosi lapoknak pessimistikus tudósításait, mintha Békés vármegye lakosságát legalább is éhhalállal határos Ínség fényé getné-; másrészről nem lehet és nem is akarjuk tagadásba vonni, hogy az idei gazdasági esztendő rendkívüli kedvezőtlen volta olyan perspektívát, tár elénk, melyet »nehéz idökt jelzőjével szokás és sajnos, indokolt is illetnünk.

A * nehéz idők« ezúttal nem a vagyontalan napszámos osztályra nehezednek, sőt ellenkezőleg ! Az öt forintos búza, olcsó jószág és húsárak, a föld értékének és ezzel kapcsolatban a iöldbérleti árak rohamos hanyatlása: mind olyan tényezők és körülmények, amelyek a vagyontalan napszámos osztály javára szolgálnak. Az úgynevezett „vagyontalan szegény néposztály“ keresete — eltekintve attól, hogy harmados kukoriczája nem termett — semmivel sem kisebb, mint nagyobb termés és gabonaárak mellett volt, és mindenesetre van annyi, hogy az olcsó élelroi- czikkekböl téli szükségletét bőségesen beszerelheti.

És aki nemcsak budapesti újságokból, vagy az agrárszociális kérdésben ahhoz értők s még inkább nem értők által készített „tanulmány“- okból meríti tudását, hanem közvetlenül is érintkezik és beszél ama bizonyos népelemmel, amelyből a harmadévi munkásmozgalom elégületleneit toborozta, arra — a szociális kér désben magukat tájékozottaknak hivő „szakértőik előtt talán nagyon meglepő—tapasztalatot fogja szerezni, hogy ezek az emberek épen nem sopánkodnak a búza olcsósága fölött, épen nem fájlalják azt sem, ami a napokban mint az alföldi Ínség elijesztő bizonyítéka kürtöltetett az újságokban, hogy Orosháza vidékén ama szántóföldeket, amelyeknek kis holdját eddigelé 20—26 írtjával kapkodták, most 8-tól 15 forintig hullámzó árban tudják kibérelni.

Igen is nehéz idő van a közép birtokosra ; nehéz idő a kisbirtokos földműves osztály közül azokra, kik tisztán földjük hoza- dékára vannak utalva; nehéz idő a magas bérfizetési kötelezettség alatt sinlődő földbérlő osztályra, mert ezeket a búza olcsó ára, a tengeri hiánya, a takaimányinség, a jószágok elpocsékolási kényszerűsége s mindezekhez járulólag a Békésvármegyére roppantul ránehezedő magas földadó kataszter és az eme magas kataszteren alapuló mindenféle nagy közterhek igazán válságos helyzetbe sodorják.

Ezeken igen is kell segíteni.

Persze legjobban segítene a bajokon egy mindén részletre kiterjedő, öntudatos földmi- velési politika, de a mi viszonyaink között ez olyan ábrándkép, amit magunk is frázisszámba veszünk.

A panaceákban nem hiszünk és nem is kérünk belőlük. A momentán szükségletnek, momentán orvoslási módját kell keresnünk.

A közép és kisbirtokos osztálynak hozzáférhető, olcsó hitelt kell nyújtani. A dolog ma úgy áll, hogy a Békésvármegyében levő takarékpénztárak nem képesek a hiteligényeknek eleget tenni; a „jóság“ tekintetében semmi kívánni való váltók nagy részét sem honorálják, a jelzálog-hitelt minimumra redukálták, az amortizácziós kölcsönöket pedig egyszerűén beszüntették; hogy az intézetek nagyobb része a kamatlábat mellesleg 1—2 perczenttel felemelte, nem is kell mondanunk.

A kormány, illetőleg a kincstár, közölt kimutatások szerint, óriási pénztári készletek

fölött rendelkezik. Az osztrák magyar nemzeti bank, mint az év ilyen időszakában hagyományosan teszi, ezúttal is roppantul korlátozza a hitelt, amelyből a közép és kisbirtokos osztály különben is vagy éppen nem, vagy rendkívüli kerülővel tud meríteni.

A takarékpénztárak az egyedüli források, amelyekből a vidéki földmives hiteligényeit ma kielégítheti. Jöjjön a kincstár heverő pénztári készleteivel az arra méltó takarékpénztárak segítségére, hogy ezek a biztosítékot nyújtók szükségletét kielégíteni képesittessenek; a kormánynak vannak olyan bizalmi férfiai, kik ellenőrizhetnék, hogy a hitelintézetek a kincstár által rendelkezésükre bocsátandó készleteket biztos fedezet mellett helyezzék el.

Lehetnek olyan kormány akcziók, melyek a „nehéz idők“ bajait gyökeresebben is orvosolnák, azokra is szükség lesz és azokra is rátérünk, — de a gazdasági helyzetre momentán sulyosodó bajnak momentán működő orvos- szeréül csakis ezt ismerjük el és ajánljuk mindazon illetékes egyének és körök figyelmébe, kik nem frázisokkal, hanem tényekkel működnek a „nehéz idők“ lehetőleges köny- nyitésén.

A békésvármegyei tanító egylet közgyűlése.

(Bánhegyi István jubileuma.)

Gyula, szept. 27.

Békésvármegye tanítósága f. hó 27 én ünnepet ült. Akkor tartotta ugyanis felekezeti különbség nélkül, egy szívvel lélekkel a vármegye tanitó-tes tülete kir. tanfelügyelőnk, Bánhegyi Istvánnak tiszteletére közgyűlését a vármegyeház dísztermében, azon alkalomból kifolyólag, hogy a megtisztelt kir. tanfelügyelő hasznos és buzgó hivataloskodásának 25 évét betöltötte.

A gyűlésen a megyéi tanitó egylet derék vezére Németh Lajos elnökölt; köréjo csoportosult a mintegy 150 főnyi tanítóság, ezeken kívül a vármegye alispánja és főjegyzője; az ünnepeknek szá mos barátja és tisztelői, közöttük és a karzatokon sok szép nő is.

Németh Lajos elnök az ülést pontban 9 óra kor nyitotta meg, a következő kiváló szónoki tehetséggel, előadott szép beszéddel:

Üdvözlöm az igen tisztáit kartársakat és köszönetét mondok szives megjelenésükért. Üdvözlöm mélyen tisztelt vendégeinket s kérem, fogadják mindnyájunk hálás köszönetét, amiért körünkben megjelenve, ünnepélyes közgyűlésünk fényét s jelentőségét emelni méltóztattak.

A mai napot egy örvendetes és nem mindennapi eseménynek, Bánhegyi István negyedszázados tanfelügyelői munkásságának, megünnep lésére vagyunk szentelendők.

Magasztosabb, lélekemelőbb ünnepélyünk alig lehetne, mint ez, a melyre mind a végett gyűltünk össze, hogy vármegyénk tanügyi vezérének, Bánhegyi Istvánnak üdvözletünket, elismerésünket és hálánkat fejezzük ki a közoktatás érdekében huszonöt esztendőn át szerzett fényes érdemeiért.

Az érzelmek tisztaságára és őszinteségére nézve a jubilálok között mi békésmegyei tanítók a legelsők között óhajtunk helyet foglalni.

Tudjuk ugyan azt, hogy a tanügy nem magánügy, hanem közügy: az emberiség, a haza drága ügye. Tudjuk s valljuk is azt, hogy Bánhegyi István, miként a magasan, lobogó tttzosz- lop, különösen paedagógiai irodalmi munkásságával az egész országra árasztá szét lelkének fénylő sugarait. De tudjuk azt is, hogy nemes lényének jótékony melegét, növelő és buzdító hatását mi békésmegyei tanítók éreztük legjobban, itt az ö közvetlen közelében.

Tanitó egyesületünk éltető szelleme, felvi- rágozásának és sikereinek előmozdít ója, a tarii- tóság tanácsadója, lelkesítő vezére, kogyes pártfogója volt mindenkor s az ma is.

E körülmény is késztet bennünket arra, hogy huszonöt éven fokozatosan nagyobbodó érdemei

előtt őszinte elismerésünkkel mi békésmegyei tanítók hajoljunk meg első sorban.

Tesszük ezt azon meggyőződésben, hogy a ki mint ö 25 éven át az emberiség legszentebb érdekének, a tanügynek szolgálatában járadha tatlan buzgósággal és áldásos sikerrel gyümöl- csöztette kiváló tehetségeit; hogy aki, mint ő, díszes állásának nem előnyeit, hanem a vele járó nehéz kötelességeket tartva szemelőtt, legfőbb ambiczióját abba helyezé, hogy példaadó hűséggel és soha nem lankadó erélylyel gyarapítsa az iskola javát s ezzel egyszersmind a szeretett haza boldogságát, üdvét; .hogy az ily hu vezérmunkás méltó az ő jutalmára, még pedig az aranynál, ezüstnél drágább, becsesebb és dicsőbb aira jutalomra, amelyet az igaz szeretet, az őszinte tisztelet és elismerés önkéntesen fakadó forrásai nyújtanak neki s midőn ezt mindnyájunk részéről — mint egy szív és lélek nyilvánulását — tolmácsolni szerencsém van, ugyanakkor a gyűlést megnyitom s indítványozom, hogy ünnepel- tünket, Bánhegyi István kir. tanfelügyelőt egy küldöttség kérje fel, hogy körünkben megjelenni méltóztatnék.

Az indítvány egyhangú helyesléssel elfogadtatván, a Pivár János vezetése alatti küldöttség rövid idő múlva visszatért a kir. tanfelügyelővel, ki a közgyűlés szűnni nem akaró éljenzése között foglalta el a számára fentartott.helyet. Ekkor Vaday József, a megyei tanitó egylet jeles titkára a megyei tanítók nevében hatásos szép beszéddel üdvözelte öt, mely alatt sokszor felhangzott a lelkes éljenzés:

A beszéd végeztével átnyujtá a megyei tanitók és tanitó egyletek üdvözlő iratát, zöld selyembár sonyba kötött gazdag ezüst veretékü disz albnmba foglalva, mit Bánhegyi István kir. tanfelügyelő átvevőn, az üdvözlő beszédre következőleg válaszolt:

Tekintetes Elnök úr!

Igen tisztelt közgyűlési

Midőn a békésvármegyei tanitó-egyesület, valamint az azon kívül álló, de jelen levő tanitó urak rólam megemlékezni szívesek voltak, e mai napon megtisztelő bizalmuk és szeretetük bizonyítékát adni: e kitüntetési, hivatalos hatásköröm szerénységénél fogva, hiszem, csak ama körülménynek tulajdoníthatom, hogy önök a jó akaratot bennem mindig elismerték, hogy önök tudják azt, mikép kötelességemet mindig híven és pontosan szerettem teljesíteni, és hogy önök átérzik azt, hogy érdekeiket szolgálni mindig kész vagyok; mert ha igaz az, hogy a tanitó az iskola, akkor igaz az is, hogy a tanitó érdeke az iskolának is érdeke, és a ki a tanítót szolgálja, az az iskolaügyet is szolgálja és viszont Hogy e szolgálat küzdelmekkel jár, az bizonyom, de bizonyos az is, hogy az elért siker, legyen az bár szerény, mégis uj erőt kölcsönöz a küzdőnek a kitartásra,

Ha visszapillantok a most lefolyt 25 év elejére s azt összevetem a közoktatásügy jelen állapotával; a történt haladást nem kicsinyel- heteni.

Tanügyi magyar irodalmunk módszertani része teljesen míveletlen volt, csak idegen nemzetek irodalmából menthettünk; — mert magyar irodalmunkban is bő forrást talál, ki e tudományt szomjuhozza.

A tanítóképző intézetek vezetőiül egy negyed századdal ez előtt nem épen ritkán oly egyének alkalmaztattak, hogy valóban el lehete mondani, mikép vak vezeti a világtalant; mert alaposan képzett tanerők vezetik a hazai népoktatásügy e veteményes kertjeit.

Azelőtt sok iskolafentartó 200—300 gyermek tanítását bízván egy tánitóra, emberfeletti terhet rótt reá a siker koczkáztaiásával; — most a fokonként végrehajtott törvény, bár nem eléggé, de tetemesen leszállította ama képtelenségig magas létszámot.

A kisebb helységekben és tanyákon vagy épen nem voltak iskolák, vagy béresek, napszámosok űzték a tanítás nehéz mesterségét; — most sűrűn emelkednek tanyai iskolák; -- most már csak elvétve akad egy-egy, ki oklevél nélkül lépi át az iskola küszöbét, de kit a törvény -reje visszautasít.

Hazai nyelvünket népiskoláink nem ápolták az idegen ajkúak körében; — most módjukban van a hazafias érzelmű tanítóknak hazafias kötelességüknek e téren is megfelelhetni.

És mit mondjunk az oktatásügy anyagi oldaláról.

Nyugdíjtörvény nem létezett; — most 300— - 4ao sőt, mint e napokban, 500 frtnyi évi özvegyi segélypénz utalványoztatik a törvény értelmében a tanitói özvegynek.

A zsidó tanitók nem lelték honjukat e hazában. Az évről-évre való szerződtetés vagy elbocsátás Damokles kardja lebegett folyton családjaik feje felett; — most nyugodtan ehetik többé kevésbé száraz kenyerüket a törvény oltalma alatt.

Tisztelt közgyűlés! Midőn ezeket felsoroltam, távolról sem akartam azt mondani, hogy elértük mindazt, a mit elérnünk kell, csak azt akartam mondani, hogy — hajnalodik.

Még sok a teendői Akkor fog majd felkelni a népoktatás napja, ha mi veit ember igényeinek megfelelő tanitói állomásokat teremtettünk és ha nem fogjuk többé megérni azt, hogy vagyonos nagy községek a fizetési minimum álláspontjára helyezkednek.

Hue omne princípium, hue refer exitum.

Addig küzdjünk tovább abban a tudatban, hogy a haladás törvénye erős és hajthatatlan. Önök velem együtt e hatalmas törvény szolgálatában állanak. S midőn egy törvényt szolgálunk, fogjunk kezet és egyesüljünk. A tanitó- egyesület keretén belül szolgálhatjuk leghatha- tósabban a tanügy és tanitói kar érdekeit. E szerint cselekedjünk.

El fog jönni akkor az idő, a midőn a hármas halom és kettős kereszt alatt s a négy folyó határain el fogják ismerni, hogy szabadság, alkotmányosság, jó törvény még magában nem sokat ér, ha nincs hozzá ember, ki azokat maga és embértársai számára felhasználni, alkalmazni s követni kész és képes legyen; hogy egyedül a mívelt ember lehet szabad és alkotmányos törvénytisztelő, hogy ily mívelt népet még csak teremtenünk kell s ennek egyetlen módja a népiskola megfelelő karba helyezése.

Még egyszer megköszönöm szives megtisztelő megemlékezésüket s kérem, tartsanak meg továbbra is barátságukban.

A beszéd és az azt követő éljenzés elhangzása után Németh Lajos a közgyűlés hálás köszönetét fejezte ki, hogy a kir. tanfelügyelő megjelenni és az üdvözletei elfogadni szives volt; a szép beszédre viszhang gyanánt kifejezést ad tanitó társai nevében ama ígéretnek, hogy azon elveknek, melyeket az ünnepelt évek óta szóval és Írásban kitűzött és követett, azon eszméknek, melyeket hangoztatott, a tanitók mindenkor igaz apostolai fognak lenni, — végül a kir. tanfelügyelő életére és további működésére áldást és szerencsét kér, s a gyűlést 15 perezre felfüggeszt'.

E szünet alatt a tanitó-egyletek és a megyebeli tanitók községenkint járultak a tanfelügyelő üdvözlésére, az egyletek a következő sorrendben :

Gyulavidéki r. k. tanitó-egylet,

Sárréti tanitó-egylet,

Orosházi fiók-egylet,

Békési fiók egylet,

Gyulavidéki gör. kel. tanitó-egylet.

Az üdvözlések után folytattatott a közgyűlés. Vaday József főjegyző kimerítő jelentésben vázolta a békésmegyei tanitó egylet működését, rámutatva az okokra, melyek ez idő alatt az egyleti életre bénitólag, leverőleg hatottak. Ezek között első helyen sorolja fel a magyar képviselőháznak magatartását, mely a tanitói fizetés minimumát 300 frtra helyezte vissza, ámbár a minimumnak 400 írtra emelése mellett egyletünk és az ország összes tanítósága, valamennyi egylete kérelmezett, —■ habár támogatásra a megyebeli orsz. képviselők is felkérettek. — az ügy az ország és a sajtó rokon- szenvét bírta; s ámidőn a tanitók szerény ^kérelmét nem teljesítették, ugyanakkor a képviselői járandóságot tekintélyes összeggel felemelték. — Ezen és hasonló okok lankasziják az egyleti jnunkakedi vet, különösen az önképzés czélját illetőleg, mint-