Békés Megyei Hírlap, 2000. április (55. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-01-02 / 77. szám
2000. április 1-2., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 9 Ötvenöt éve halt mártírhalált Győrben báró Apor Vilmos A jó pásztor életét adta a híveiért Vasárnap lesz ötvenöt éve annak, hogy Győrben, a Püspökvár pincéjében ért lövések után sebeibe belehalt báró Apor Vilmos püspök, egykori gyulai apátplébános. Ittas szovjet katonák emeltek rá fegyvert, amikor a nála menedékre lelt nőket védelmezte. Az akkori megrázó történetet idézzük most fel vitéz Csomay Ödönné elmondása alapján, aki Apor Vilmos gyulai munkatársa volt, s — mint vendég a győri Püspökvárban — szemtanúja az eseményeknek, majd egyike a sebesült báró ápolóinak. Nehéz tavasz köszöntött az országra 1945-ben, a II. világháború hetedik esztendejében. Hazánk nagy részén már elnémultak a fegyverek, de északnyugaton, Győr közelében éppen nagyhéten kezdődött a front áttörése. (Húsvét ebben az esztendőben április első napjaira esett.) A harcok egyre hevesebbé váltak, a visszavonuló németek érezték a vég kezdetét, a szovjet csapatokat pedig elfogta a végső győzelem mámora. A Rába parti város lakosságának egy része, valamint a keleti országrészekből a szovjetek elől nyugatra menekülő családok közül többen a győri Püspökvárba kértek bebocsátást, mert az épület erős és szent volt. Püspöke, báró Apor Vilmos tárt karokkal várt minden bajbajutottat. Március 28-án, nagyszerdán mind a szovjetek, mind a németek erős tűz alá vették a várost. Találat érte az ősi püspöki székesegyház tornyát is, amely kigyulladt, és az egész nagy alkotmány — tetején az István király által majd egy évezreddel korábban rátűzetett aranykereszttel — lezuhant. A harangok fájdalmasat kondulva elnémultak. (Pedig csak másnap, nagycsütörtökön kellett volna — a liturgia szerint — elnémulva Rómába menniük.) A következő napon minden elcsendesedett. A német és a magyar csapatok már elhagyták a várost, a szovjetek pedig még nem foglalták el, de a hűs tavaszi szellő már a dübörgő T 34-esek vészjósló moraját sodorta a kihalt város felé. Másnap, nagypénteken kisebb-na- gyobb csoportokban megjelentek a városban a pufajkás szovjet katonák. „Nyimecki szoldát”-ot kerestek. Ezt tették a Püspökvárban is. Délelőtt 11 óra tájban hat szovjet katona kért bebocsátást és kutatta át a menekültekkel zsúfolásig megtelt pincét. Kissé meglepődtek a sok nő láttán, de figyelmüket hamar elvonta a miseborral telt kis hordók látványa. S mert katonát nem találtak, pár hordó bort vittek magukkal emlékbe. A menekültek, meg a püspök is kissé megnyugodtak, hogy talán ennyivel meg is úsztak a szovjetek bevonulását. Ennek ellenére a férfiak erős őrséget állítottak fel. A pince lejáratát maga a püspök őrizte. Estefelé, úgy hat óra körül a délelőtti vendégek visszatértek. A pince lejáratánál őrködő püspöktől ötven nőt követeltek kaszárnyájukba krumplit hámozni. Mivel a katonák erősen ittasnak látszottak, Apor báró rosszat sejtett, s két papját azonnal elküldte segítségért a közeli szovjet kom- mandaturára. O maga pedig a pincéApor Vilmos apátplébánosként (középen) kongreganista lángok csoportjával Gyulán ben meghúzódó férfiakból és idősebb nőkből próbált ötven fős csapatot szervezni „hadimunkára”. De a katonák ezeket „sztarij”-nak (öregnek) találták, s fiatal nőket követeltek. Kisvártatva a segítségért küldött papok visszatértek — segítség nélkül. Közben a dühöngő katonák egy része a pince homályában levő nőket kezdte zaklatni, amikor egy ijedt leány a püspök segítségéért kiáltott. A lejáratnak háttal, a püspökkel szemben álló egyik hatalmas termetű katona — aki a csapat vezetője lehetett —, a vita hevében elkezdte rángatni a püspök mellkeresztjét. A főpap kifelé tessékelte a katonát, aki pár lépést hátrált a falépcsőn, majd farzsebéből előrántotta fegyverét, s kibiztosította. A kattanás jól hallatszott a halotti csendben. Apor püspök, aki hívei védelmében eddig nagy önfegyelmet erőltetett magára, meghallva a segítségét kérő leány hangját, mit sem törődve a rázz. János Pál pápa boldoggá avatta a mártírhalált halt püspököt szegeződő fegyverrel, gyors mozdulattal megragadta a meghökkent katona karját. „Hinaus! Hinaus! Hinaus” (kifelé!) kiáltással a kijárat felé tolva a pince előterébe tuszkolta az ittas katonát. A lépcső végénél, a pince előterében, a katona kiszabadult a főpap karjaiból, majd szembefordulva vele fegyveréből sorozat lövést adott le rá. Három golyó a püspök testébe, 4—5 pedig a mennyezetbe fúródott (ma is ott látható). A lövés után a katonák elmenekültek. A súlyos fej- és hassérüléseket szenvedett püspök a pince segélyhelyén kapott ideiglenes kötést, majd 12 ember ágyastól rohant vele a romos utcákon át a szükségkórház felé, amelynek pince-műtőjében, gyertya-fény mellett, primitív körülmények között megoperálták. Amit lehetett, megtettek érte az orvosok. A has- és bélsérülések összevarrása után a püspök mély lázálomba merült. Apor báró megkezdte Golgotája útját Mesterével, Krisztussal együtt, akinek kegyelméből 0 is nagypénteken kapta a halálos sebet. Verítékes, sápadt arcán földöntúli boldog mosoly szendergett. Erezte, sikerült neki jó pásztorrá lennie, aki élete árán ugyan, de megmentette nyáját a vad ordasok karmaiból. Amíg a püspök haláltusáját vívta, a Püspökvárba menekültek felidézték erényeit. A gyulaiak elmondták, hogy negyed évszázadon át volt városuk szeretett apátplébánosa, aki nemcsak mint pap, de mint ember is mindent megtett annak érdekében, hogy testilelki segítséget nyújtson a rászorulóknak. Hálából a „szegények báró ura” címet kapta. A győriek szerint nemcsak nagy ember és jó pap, hanem hat évszázados múlttal büszkélkedő család tagjaként olyan főnemes is volt, aki ha kellett, az egész haza ügyéért is bátran szembeszállt a hatalmaskodók- kal. Más főpapokkal együtt sok üldözött zsidón segített. Negyvennégy májusában megrázó állásfoglalásban fordult Jaross Andor belügyminiszterhez, így tiltakozva a győri gettó létesítése ellen. Győri hívei felidézték az 1944 pünkösdjén a győri székesegyház szószékéről mondott szentbeszédét, amelyben bűnösöknek nyilvánította mindazokat, akik helyeslik, vagy támogatják az ártatlanok kínzását. Többen emlékeztettek arra, hogy a győri zsidók deportálásakor a német őrségre ment kérve, engedélyezzék, hogy híveitől búcsút vegyen. A németek azonban a Führerre hivatkozva sem őt, sem paptársait nem engedték be a gettóba. Ekkor arra kérte az őröket, adják át Hitlernek az üzenetét: „Az isteni törvények a Führert is kötelezik! Eljön az id$ amikor majd Isten ítélőszéke előtt kell felelnie tetteiért!’* Húsvét vasárnapra Apor báró kissé jobban lett. Elbúcsúzott szeretteitől, szenvedéseit fölajánlotta papjaiért, híveiért, hazájáért, az ország vezető embereiért, az egész világért. Megbocsátott ellenségeinek, s a hazája ellen vétőknek. Április 2-án, húsvét hétfőre virradóra adta át nemes lelkét teremtőjének. Igaz emberként élt, s hőshöz méltóan távozott... Bár a „nagypolitika” annak idején nem engedte sem nyilvánosan eltemet- tetni, sem történetét ismertetni, hívei nem feledkeztek meg róla. Gyulán 1946-ban emléktáblát szenteltek emlékére, 1949-ben pedig teret neveztek el róla. Papi és emberi nagyságának elismeréseként 1997-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta, hogy az egész világon tisztelhessék az életét övéiért feláldozó Jó Pásztort! Hálás gyulai népe az elmúlt évben egészalakos bronzszobrot állított neki, így rótta le háláját nagy fia, a szegények bárójának emléke előtt... Farkas Sándor Ajánló CD-sikerlista 1. Pantera: Reinventing The Steel 2. S Club 7: S Club 3. Vengaboys: The Platanium Album 4. Modem Talking: Year Of The Dragon 5. Aqua: Aquarium 6. Five: Invincible 7. Celine: All The Way... 8. Dancissimo 9. Club Sandwich '99 10. Tankcsapda: Tankológia (Musicland Hanglemezbolt) Film Árvák hercege Hommer Wells árvaházban nőtt fel, mégsem érzi magát otthontalannak. A férfikor közeledtével felébred benne a világ és önmaga megismerésének vágya, így egy fiatal pár segítségével megszökik a szeretetteljes felügyelet alól. Hirtelen megnyílik előtte a választások tere és már maga sem tudja mit lépjen. Könyv A part Ritka pillanat, amikor egy könyv a belőle forgatott filmmel egyidejűleg kerül a piacra. Alex Garland munkájával most ez történt. A film — amelynek nagy sikere megjósolható — március 23-a óta megy a mozikban, a filmzene pedig már kapható a boltokban. Ösz- szehangolt akciónak tűnik tehát A part forgalmazása filmen, papíron, lemezen. A kiadók, illetve forgalmazók biztosak lehetnek a sikerben, ha eny- nyire egyeztették lépéseiket. A part egyébként egy izgalmas nyár regénye. Vakítóan fehér, fövenyes part, szikrázóan kék vizű laguna, buja, érintetlen természet—ide, a thaiföldi sziget édeni állapotokat őrző, idillikus közösségébe érkezik Richard, a kalandot és boldogságot egyszerre kereső hátizsákos turista. A csalóka idillt azonban könyörtelenül szétzúzza a feltartóztathatatlanul közelgő borzalom. Többet nem árulhatunk el a rendkívül olvasmányos és érdekfeszítő, 375 oldalas könyvből. A két öregúr, a vendéglő sarokasztalánál, se lát, se hall. Nem vágnak ugyan egymás szavába, de látszik, hogy mindkettőjüket feszíti a mondanivaló. Vajon mitől vannak így felajz- va? Ez a kor bizony már a csendes örömök, halk nosztalgiák időszaka. A szerelmi mámor csak emlék. A hajdan volt szakmai, közéleti sikerek immár a földi hívságok közé soroltatnak — ha valaki nemcsak elég idős, hanem elég bölcs is. Maradnának a kulináris élvezetek. Csakhogy a csülkös bablevest, s a töltött káposztát daga- dóval, meg a kocsonyát (nemcsak körömmel, de tarjával) már nemigen bírja a gyomor. Még a kisfröccsök mellől is föl kell állni időnként — a természet szavára. Hanem visszatérve folytatni kell a disputát. Hogy miről? Hát a tücsökről! Nem tévedés, arról az egyenes- szárnyú szökdelő rovarról van szó, melynek tucatnyi fajtája ismert honunkban, s amiről minden gyerek tudja... — Nézd, magyarázza asztaltársának az őszebb úr, a gyerekkel én rendszeresen foglalkozom; tényleg sokat tud a tücsökről, de ezek az ismeretek... — Mi a csuda, annyit változott volna a tücsök a mi időnk óta? — Nem a tücsök változott kérlek, hanem a tanterv, vagy a tanítás mechanizmusa, vagy mit tudom én. Azzal kezdődött, hogy a gyerek nem akart iskolába menni, mert a tücsökből kell majd felelnie. Persze nem vettem komolyan, hisz' a nyáron fogtunk házi tücsköt — ugrattuk, hallgattuk, s mikor elpártolt tőlünk, elég volt kiülni az erkélyre; a nyári estében ezer tücsök hegedült. — De tőlem nem ezt fogják kérdezni — nyöszörgőn a gyerek. Nahát az ölembe ültettem, s elmondom neki a La Fontaine tanmesét — a tücsökről meg a A TÜCSÖK hangyáról. Sőt, még a persziflázst is, tudniillik, hogy a hangya egész nyáron szorgalmasan gyűjtögetett, a tücsök meg csak hegedült, s mikor jött a hideg tél — mindketten megdöglöt- tek. — Hát ez nagyon jó, igazán remek — derül az asztaltárs. Majd rezignáltam hozzáteszi: van benne valami mély realizmus. — A gyerek is értette, de mit szólna a tanító néni ha ezzel állna elő. Jól van, kicsim, most leemeljük a polcról a jó öreg Brehmet, s mindjárt a Pallas (Téba—Zsuzsok) 16. kötetét is. Az öregúr most fölteszi pápaszemét, majd cédulát húz elő zsebéből, s olvas: „Földi lyukakban laknak, növényi és állati anyagokkal táplálkoznak... Mellső szárnyuk kiváló hangszer, amelyek segítségével a tücsök csicsereg, piricskel, csüröl, ciripel, vagy hegedül”. — Hát, kérlek, ez a sok gyönyörű hangutánzó szó (ezeket talán még Szabó Lőrinc is méltányolta volna) egyáltalán nem hatotta meg a gyereket, aki azt kérdezte: és milyen a tücsök feje? — Mit szólsz hozzá, ebből is fel voltam készülve! — folytatja beszámolóját a nagypapa. Szépen, tagoltan felolvastam a lexikon szócikkének kimásolt mondatát: „Fejük vagy gömbölyű vagy félgömbös, illetőleg tojásdad, vagy lapított szívformájú”. — De hát milyen tulajdonképpen? — pityeredett el a gyerek. Áz öregúr — mint itt a kisfröccs mellett, barátjának bevallotta — nem bírta tovább. Ordítani kezdett: A tücskök feje üres, kisfiam, nagy fekete üres fejük van! Mint a tanító néninek mint neked és nekem is. Mert mi mindannyian tücskök vagyunk valahol a föld alatt. Ahol nincs költészet csak sár van és szar és ahol nem ciripel, nem hegedül a tücsök, csak dög- lődik. Az öregúr rendkívül szégyellte ezt a kirohanást. Szégyellte a gyerek előtt, a család előtt, s gondolatban többször bocsánatot kért a tanító nénitől is. Végül elballagott az iskolába, s szinte alázatosan kérdezte a tanerőt: miként közelíthető meg a tücsök lénye, lényege — a tücsökség maga? — De hisz' van a tankönyvben egy négy soros definíció! — mondá a tanerő s elbocsátá az öregurat. Előbb azonban lelkére kötötte: legfontosabb a definíció! Barátom, mert természetesen én vagyok az asztalnál a másik nagyapa, azóta nyugtalan, s beszámolója azzá tesz engem is. A hatodik kisfröccs után mindenesetre megpróbáljuk magunkat definiálni. Gyarmati Béla