Békés Megyei Hírlap, 1999. július (54. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-01 / 151. szám

1999. július 1., csütörtök KÖRKÉP «IkRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Verseny a szeretet melegével Emlékezés az árnyjáték „atyjára” Negyedszer találkoztak a sportkedvelő fogyatékosok A támogatók segítségével Jövőre orazdgoa méretűvé aaéleaitenék a nem mindennapi megmé­rettetést FOTÓ: SUCH TAMÁS „Én .százkettőn Indulok!” — kürtőit boldogan világgá a szegedi gyermekotthonból érkezett tizenhárom éves, szellemi fogyatékos Andrea. Neki és mozgássérült társainak rendezett tegnap gazdag programú sportnapot Békés Megye Képvlseló-testülete Egész­ségügyi Gyermekotthona és Rehabilitációs Központja, valamint az Értelmi Sérültek és Szakdolgozók Országos Szövetségének Békés Megyei Szervezete Békéscsabán, az Előre FC pályáján. A negyedik alkalommal meg­tartott versenyről az egyik szer­vezőt, Christian Lászlónét kér­deztük: — Nyugodtan nevezhetem hagyományosnak a vetélkedőt, mely mára regionálissá nőtte ki magát. Az első három évben Békés megye speciális intézete­iben és a családokban élő szel­lemi fogyatékosoknak, mozgás- korlátozottaknak hirdettük meg a találkozót, az idén már Csongrád megyéből is érkeztek résztvevők — mondja a szerve­ző. — A társas kapcsolatra, ba­rátságra és mozgásra vágyók idén több mint háromszázan ér­keztek megyénk tíz és Csong­rád két településéről, hogy fu­tásban, kerekesszék-szlalom- ban, távolugrásban, kislabda- dobásban és kötélhúzásban mérjék össze erejüket, Érzik a szeretetet, hogy itt ma nem súg­nak össze a hátuk mögött má­sok: a mai az ő versenyük, A vetélkedőt komoly felkészítés előzte meg, hiszen a kollégák­nak meg kellett tanítaniuk a versenyzőknek, mi is az a hat­van- és százméteres futás, mi­kor indulhatnak, s meddig fus­sanak a résztvevők. Mindenki nyert, aki eljött, mert az érme­ken és ajándékokon kívül hatal­mas élménnyel térnek vissza otthonaikba a fiatalok. A rajtvonalon Izgatottan to­porognak a százméteres futásra készülődő lányok, a barna hajú Eszter gyorsan még keresztet vet, csattan az indítófa, s a né­zőtér tenyérnyi közönsége lel­kesen biztatja a méterekkel har­coló fiatalokat. B. Párkányi Adrienn A napokban Békéscsabán zajló XII. Nemzetközi Bábfesztivál kísérőprogramjaként tegnap délután fél ötkor nyílt meg az ifjúsági házban Büki Béla em­lékkiállítása. A száz éve Jután született bábművész tiszteletére rendezett tárlaton a megnyitó- beszédet Mészáros Emőke báb­történész, a fesztivál zsűrijének tagja mondta. Mészáros Emőke a Büki Béla Bábjátékos Egyesület elnöke­ként január óta vándoroltatja az emlékkiállítást városról városra. Mészáros Emőke elmondta, Bü­ki Béla elismert naturalista fes­tőművészként tevékenykedett az 1920-as években, majd textiltcr- vezéssel és az ámyjátéktechnika honi megteremtésével foglala­toskodott. Munkáiban a magyar történelem eseményeit dolgozta fel, népi motívumok felhaszná­lásával. Ámyjáték-előadásaival nyáron a falvakat járta, és felesé­gével népmeséket, balladákat adtak elő énekkísérettel. Közön­séget nevelt ki a bábszínházak számára, s arra is törekedett, hogy továbbadja tapasztalatait a pedagógusoknak. — Frankó — Az emlékkiállítás Január óta vándorol váróéról városra FOTÓ: SUCH TAMÁS Lakáskultúra júliusban Isi MEGÚJULT FORMÁBAN, ÚJ ROVATOKKAL ▲ JOGSZERŰEN A fizetővendéglátás ▲ BARKÁCSOLÁS Nyári hangulatban A LAKÁSOK i Faházban élni A változtatás szabadsága Az Ihletadó: Mexikó A FÓKUSZBAN A medencék Előfizetői forródrót Telefon: 488-5641 Fax: 488-5689 Lakciskultura Torontó a toronyból — 2. A világ eggtk csodája, a Niagara. A Skylon toronyból a leg­Barátnőm egy kétszobás lakást bérel, fenn, a huszonegyediken, Az első napokban megszokásból állandóan kapcsoltam le a villanyt, hogy takarékoskodjam, Aztán Ka­ti közölte, akár éjjel-nappal éget­hetem, sőt a vizet is folyathatom, mert mindkettő benne van a lakás bérleti díjában, ami körülbelül 700 dollár havonta. Az is kiderült, hogy a minimális, havi 25 dolláros telefondíj befizetése után akár 24 órát telefonálhatok helyben 1 A he­lyi hívásokért ugyanis semmit sem kell fizetni, Vajon, mi meg­érünk hasonló kedvezményeket? YorkvUle, • város gyöngyszeme Járom Torontó utcáit. Ontario tar­tomány fővárosa, Kanada legje­lentősebb és leggazdagabb iparvi­dékének központja. Már 1940- ben egymillión éltek a hatalmas városban, Mára ez a szám túlha­ladta a négymilliót. Jól megférnek itt egymás mellett a húsz-har­minc, hatvanemeletes, égbeszökő felhőkarcolók és bérházak, a tő­lük pár kilométerre fekvő úszó­medencés, ápolt parkban álló csa­ládi házakkal. Fölöttébb tetszik, hogy szinte változatlanul őrizték meg a város zöldterületeit. A par­kokat szurdok, patakok és völ­gyek szelik át. Torontó parkjai több mint 3000 hektárt ölelnek át. Mindenki megtalálja bennük a maga szórakozási, sportolási le­hetőségét. Végig görkorcsolyáz­hat parkon belül bárki fiatal szin­te az egész városon, míg az idő­sebb generáció teniszezéssel, gol­fozással, sétával kapcsolódhat ki a mindennapok zűrzavarából. A város egyik legjellegzete­sebb épülete egy finn tervező ál­mai alapján felépült új városháza, ami tulajdonképpen nem is olyan új, hiszen 1965-ben avatták. Ne­kem túl modem. Mesélik, hogy az épület előtti hatalmas szökőkutat télen korcsolyapályának használ­ják. Sétám során bukkanok az Art Gallery of Qntarióra. Az Ottawai Nemzeti Galéria után Kanada második legnagyobb képtára, Előtte Henry Moor alkotása, A képtárban 7000 festmény, nyo­mat, rajz és szobor kapott helyet, közöttük középkori mesterek fest­ményei és kanadai festők számos munkája. Arról is nevezetes ez a múzeum, hogy itt található a világ (már megint egy leg..,) legna­gyobb Henry Moor-szoborgyűj- teménye. Figyelmembe ajánlot­ták a „Hetek csoportjáénak mun­káit. A kanadai festőtársaságot a század előtt Tom Thomson alapí­totta, s ő volt az iskola legjelentő­sebb képviselője. A Hetek cso­portja Kanada természeti szépsé­gekben gazdag területeit járta, hogy a tájat képeiken az utókor­nak sajátos szemszögből örökít­sék meg. A város gyöngyszeme York- villc. Ez a rész tetszik legjobban. A fáma szerint 1853-ban öt iparos elképzelése alapján építették. Ez a kis település a később gőzerővel épülő Torontó részévé vált. A hat­vanas években itt vert tanyát Ka­nada hippi-társadalma. A hetve­nes években eltűntek a környék­ről, s ettől kezdve a telekárak a csillagos égig szöktek fel. Ma Torontó legdrágább üzleti negye­dét: első osztályú éttermeket, ele­gáns butikokat és jól menő képke­reskedők üzleteit találjuk itt. Sétáljon a fiivön! Többször is végigszelem Torontó legöregebb, leghosszabb és per­sze legforgalmasabb utcáját, a Yonge Streetet. Tele van üzletek­kel, szórakozóhelyekkel, étter­mekkel. Ha tehetem, a föld alá menekülök a hőség elől, hiszen sok-sok kilométer hosszúságban található bevásárlóközpont csábít Torontó-szerte. Nem volt idő még a töredékének bejárására sem. Azt mondják, a föld feletti Eaton's Centert látni kell. Mindent meg lehet kapni, ami szem-szájnak in­gere. A bevásárlócentrum 300 méter hosszú, óriási üvegcsarnok. Három szinten (szinte minden, jut eszembe egy hazai üzlet szlogen­je) 250 üzlet, butik, vendéglők, szökőkút, élő fák, zöld futók tö­mege található itt,. A csarnok ku­polájában 60 kanadai vadlúd húz délre, jellegzetes V alakban. Ter­mészetesen díszlet gyanánt. Nem­csak a vásárlók igényeit szolgál­ják ki, hanem a szórakozni vá­gyók is megtalálják a nekik tet­szőt. Filmszínházában 18 helyi­ségben vetítenek filmeket a világ minden tájáról. Elbágyaszt a hőség, a sok kilo­méteres gyaloglás. Egyik nap pi­henőprogramot tervezünk. Ven­déglátóim a CN-toronyba hívnak ebédre. Az Eiffel-toronynál két­szer magasabb létesítmény to­ronymagassága 120 emeletnyi. Ahogyan már említettem, a világ legmagasabb szabadon álló szer­kezete, Több liftjének egyike 55 másodperc alatt repít a 400 méter magasan fekvő kilátóhoz. Csak a torony maga hétemeletes épít­mény, óriási gyűrűhöz hasonlóan domborodik ki a karcsú torony testéből. Étterme egy óra alatt fo­rog körbe Torontó fölött. Úgy építették, hogy egy óránként 200 kilométer sebességű szélvihar is csak 25 centi kilengést okozna, ami nem is lenne érzékelhető. Le­bilincselő látvány, ahogyan a fel­vonó üvegablakán keresztül a tor­ontói belváros eltörpül alattunk. A torony éppen a szemben lévő szi­geteket engedi látni. Kedvelt ki­rándulóhelye az ittenieknek. A szigeten lévő magánrepülőtéire egy gép landol. Nem fogják elhin­ni, de amikor a hajóról lelép a ki­ránduló, a következő táblába üt­közik: „Kérjük, érezze jól magát, sétáljon a füvön...” Puff neki! A fűre lépni tilos táblához szokott európai csak pislog. Tényleg lehet Jobb rálátással szaladgálni a szépen gondozott parkban? Lehet bizony, sőt köte­lező! Visszatérve a torony elegáns étterméhez, vendéglátóim ajánla­tára parázson sült lazacot rende­lek Cézár-salátával és juharszi­ruppal leöntött fagylalttal. A lazac egyik legkedveltebb étele a kana­daiaknak. A jobb helyeken külön­böző módon elkészítve kínálják... Ki tudja már, hányadik napon jutok el az úgynevezett magyar utcába. Persze, hogy találok ma­gyar éttermet, hazai tányérokkal, piros-fehér kockás asztalterítővel és magyaros ételkínálattal. A tu­lajdonos, egy szabolcsi hölgy, negyed évszázada települt a ten­gerentúlra. Az étterem — elmon­dása szerint — jól megy. Nem­csak a magyarok, a kanadaiak is szívesen kóstolják meg a speciali­tásokat: a gulyáslevest, a töltött káposztát, a túrós csuszát. Honfitársaink a második világ­háború után és 1956-ban tömege­sen vándoroltak ki Kanadába. Ma már több százezren élnek Kanada- szerte. Vannak magyar üzletek, ét­termek, újságok, működik a ma­gyar ház, ahol igyekeznek meg­őrizni a hagyományokat, s van magyar rádió- és tévéadás is. Sőt az Ontario partjának egyik terüle­tét Budapest-parknak nevezték el. A legszebb és legrégibb kisvárosi Québec Kati elfoglaltsága miatt egyedül vágok útnak Québecbe. BMZ még itthon (aki hosszabb időt töl­tött Kanadában) a lelkemre köti: ezt a kisvárost meg kell nézni! A városka Torontótól körülbelül 800 kilométerre fekszik, a Szent Lőrinc-folyó mellett. Vonattal utazom. A torontói állomás patyolattiszta. Pedig több százez­ren fordulnak itt meg naponta. (Érdekes, hogy nem láttam egyetlen cigarettázó vagy szesz­fogyasztó utast sem. De még arra sem emlékszem, hogy bárhol lát­tam volna cígarettázót vagy sör­ivót. Nem is sok helyen árulnak szeszt. Csak kijelölt helyeken... Na mosolygok magamban, ezt a rendelkezést nálunk vajon ho­gyan tudnák alkalmazni?) Az in­dulás előtt fél órával beszállha­tunk. A kocsikban nemhogy fel­hasított ülőhelyet nem látok, de egyetlen folt sincs sem az ülése­ken, sem a szőnyegpadlón. Az ablakok alá papírzacskókat akasztottak. Ez a szemét helye. A célállomás előtt összeszedik a megtelt tasakokat. Lenne mit ta­nulnunk. A vonatjegy — a mi fi­zetésünkhöz képest persze — na­gyon drága. 205 dollárt fizettem a retúrjegyért, ami 32 ezer forint­nak felel meg. Nem elég, hogy sok pénz fizetek ki a kétnapos út­ra (80 dollár volt a szállás), ráadá­sul kifogtam, mert két napon át ömlik az eső. Nincs mese. Sokba került a „lakodalom”, menni kell, látni kell! A városka lenyűgözően szép. Európai. Észak-Amerika legré­gibb városa. Az itteni civilizáció bölcsője. Annak idején, amikor felépítették, magas, vastag fallal vették körül. Állítólag nincs a vi­lágon egyetlen város Mexikótól északra, amelyet így építettek, ahogyan Québecet, A várost egy prémkereskedő alapította 1608- ban. Gyönyörű fekvése, keskeny és kanyargós utcái, terméskőből épült régi házai, templomai, vá­roskapui és egy büszke fellegvár teszi a világ egyik legvonzóbb vá­rosává. Sziklás dombtetőn épült, alatta hömpölyög a Szent Lőrinc- folyó. Büszke épület magasodik az óváros fölé. Uralja a környéket a Chateau Frontenac. Főúri kas­tély benyomását kelti, pedig szál­lodának épült. 1898-ban avatták. Egyik kis keskeny utcáját festők szállták meg. Árulják akvarelljei- ket, olajfestményeiket, ceruzaraj­zaikat. Akár Párizsban. Sajnálom, hogy nem napsütésben látom ezt a bájos kisvárost. (Folytatjuk) Béla Vali

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom