Békés Megyei Hírlap, 1997. július (52. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-26-27 / 173. szám
Rigó Jancsi, Clara és Ficsúr (balról Gergely Róbert, Lesznyák Katalin és Fogarassy András) fotó: kovács Erzsébet Az esőáztatta magyar tenger partjairól hazaérkezvén, ahol Siófokot követően az idén sivár az élet és a programválaszték, lelkesen kerekedtem fel nyüzsgő idegenforgalmi központunk, Gyula újabb tószínpadi bemutatójára, Fényes Szabolcs—Békeffy István: Rigó Jancsi című három- felvonásos operettjének előadására. Fülemben még most is cseng a késő éjszakáig tartó előadás kulcsnótája, Gergely Róbert dala, az Én vagyok a Rigó Jancsi, élményeim ennek ellenére meglehetősen vegyesek. Nem tudom, hányán kérnék vissza a belépőjegy árát, amelyet nemtetszés esetén a rendező, Moravetz Levente lapunkban bemutatkozó interjújában felajánlott, de a kijelentése azért kockázatos volt. Feltételezem, hogy elsősorban a Pécsi Nemzeti Színházban elért kőszínházbeli sikerekre alapozta megfogalmazását, de az előadás számos vitára késztető nyomot hagyott néhá- nyunkban (persze ízlések és pofonok...). Higgyék el, nem könnyű értékelni, kritizálni, bírálni mindezt a nyáresti élményt, amelyhez kegyesek voltak az égiek szerda éjjelre elzárt csatornáikkal. De! Az első gondolatom, miután a környékemen is fészkelődő nézőtársaimat figyelem, hogy ez az előadás hosszú. Moravetz Levente valóban leporolta a legenda szerinti két Rigó Jancsiból (az egyik tehetséges muzsikus, a másik jóképű és a romantikus hercegnői szerelem alanya) egy hőssé gyúrt cigányprímásról szóló, keserédes szerelem- és karriertörténetet. A műsorfüzetben az Operettszínház produkciójaként feltüntetett, valójában többségében a Pécsi Nemzeti Színház művészeiből, a Pécsi Balett táncosaiból, a Pécsi Szimfonikus Zenekar és a Kaposvári Csiky Gergely Színház zenekarából összefogott előadás főszereplője, sztárja, a vendégszereplő Gergely Róbert, aki maga is Pécsről indult. Rajongói és ellenzői bőven vannak szerte e hazában, az viszont tagadhatatlan, hogy a popvilágban híressé vált, szinkronszínészként a hangja jól ismert, beszédtechnikája emiatt is sokat csiszolódott, de az érzelmei által vezérelt, nyakas, ámde ellenállhatatlan cigányférfiú egzotikumát nem igazán tudta átsugározni a színpadon túlra. Megkockáztatom, hogy talán a hangja sem igazán erre a szerepre termett (vagy az időnként hangját, hangszínét, erejét, a zenekar és a színészek között arányait váltó kihangosítás lehet az ok, nem tudom). A primadonna, Lesznyák Katalin szép is, csinos is, a legtöbb dalban csodaszépen énekel, mégsem ragadott magával a romantikus hősnő szerepében. Nem Shakespeare-i magasságokra vágyik, számít egy operett közönsége, az tagadhatatlan, de mégis! Akik igazán azt nyújtották, amit tőlük várt a tisztelt mulatni vágyó, azok a cigánybanda tagjai voltak, közülük is leginkább Ficsúr (a műsorfüzetben Fillár István, aki sajnos ínszakadásban szenved, valójában váltótársa, Fogarassy András alakította a figurát). Nyilvánvalóan a rendező, munkatársai és a művészek érdeme, hogy poéncsattanóiktól, szójátékaiktól harsogott a közönség kacaja és olykor még a hosszú órákat is feledtetni tudták. A Ficsúr és Lisette (Dévényi Ildikó) párosa összeérett, táncaik, s a tánckar produkciója kidolgozott, időnként fer- getes temperamentumú. A cigány műdalok slágereitől a legsikeresebb Fényes Szabolcs operettdalokig bőségesen hallottunk muzsikát, de az anda- lodás pillanataiban akkor sem tetszett a hegedűjátékával szerelmet hódító Rigó Jancsi erőteljes stíluszavart előidéző „Almaimban valahol már imádtalak” vallomása cigányhegedűre átszerkesztve. A produkció hosszúságának ellentmondón igencsak kurtára sikeredett a befejezés (nemcsak itt és most tapasztalhatjuk, mintha nem tudnánk némely darabokat befejezni, hogy a közönség érzékelje, vége, következik a színészéltető manna, a taps). A magáramaradt, hűtlen és elhagyott szerelmes-dacos cigánylegény, akit visszavár a banda, a siker, a tehetségének, temperamentumának megfelelő élet, a hívó szóra nemet mond, majd mindezzel ellentétben dalban nyilatkoztatja ki, hogy: „Én vagyok a Rigó Jancsi!” Sötétbe borult a színpad, a nézők lassan felfogták, ők következnek és igyekeztek megjutalmazni a játszókat. Bede Zsóka Mentsük meg gyermekeink álmait! A Gyulai Várszínház évada közben egy új műsort, bábelőadást is felvett repertoárjára. Július 30-án, szerdán 18 órakor a vár előtt — rossz idő esetén a Várszínház Kossuth utcai kamaratermében — A játék? címmel nemzetközi bábelőadást láthatunk a PTAM—NESAM társulat színre állításában, magyar, amerikai, román, szerb, tai wani művészek közreműködésével. A bábjáték gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt szól. A darab mottója: Mentsük meg gyermekeink játékait. Üzenete: béke, tolerancia, emberek iránti szeretet. Az előadást a temesvári Csiky Gergely Színház ajánlotta a Gyulai Várszínház figyelmébe, akiket már láthattunk Gyulán, az Erkel művelődési központ színháztermében. Három esztendeje rendszeresen megrendezik PTAM—NESAM Kísérleti Színház néven a bábosok nemzetközi találkozóját, melyet a külföld- szerte elismert magyarországi báb- rendező, Kovács Ildikó vezet. Az idei táborban román, romániai magyar, újvidéki, magyarországi, penssylvaniai és taiwani bábosok vesznek részt a Soros Alapítvány támogatásával. A közös továbbképzés letelte után létrehozott előadásuk A játék? Óriásbáb előadásuk háromnyelvű, magyar, román és német. A gyulai bemutató ingyenes, várják a kicsiket és a nagyokat. Sz. M. A jövő nemzedéke a gyulai jazzfesztiválon Ami fontos, az a stílus A VI. Gyulai Vár Jazzfesztiválon a leg-, nagyobb közönségsikert a Kutas Zsolt Trió aratta. Kutas (Kaltenecker) Zsolt zongorista, Studniczky László basszusgitáros és Borlai Gergely dobos a 30 év alatti nemzedék egyik legsikeresebb csapata. Még nincs egy éve, hogy a három tehetség „egymásra talált”, de július 4-én csekély tíz óra alatt elkészítették első CD lemezüket Ivory Tower (Elefánt- csont torony) címmel. A fesztivál és 'egyben a zenekar legfiatalabb tagja, a 19 éves Borlai Gergely a jazz világának egyik legnagyobb tehetsége; 14 éves kora óta profi zenészként tartja nyilván a szakma. Ma már világhírű sztárokkal dolgozik együtt. A 27 éves Kutas Zsolt és a 26 éves Studniczky László a Liszt Ferenc Zeneakadémián végeztek, majd mindketten New Yorkban folytatták tanulmányaikat. —Hogyan kerül ki egy fiatal európai zenész a jazz szülőhazájába? —Az a legjobb megoldás — mondja Studniczky László, aki a Bass Collektiv diákja volt —, ha az ember magántanárt választ. Ennek persze megvannak az anyagi vonzatai, de sokan vehetik igénybe — mint ahogy én is — szponzorok segítségét. — A tanáraid, John Patitucci és Lincoln Goines a jazz műfajának különböző ágait képviselik, illetve képviselték. Önhöz melyik áll közelebb? —Goines régebben inkább jazz-roc- kot játszott, míg Patitucci az akkusz- tikus irányba haladt. Engem és a zenekart egy új, modern, mindezektől kissé távolabb eső irányzat vonz. Egy ma már terjedő, de még kevesek által játszott műfaj. —Amíg nem találtak egymásra, sok zenésszel játszottak. Számít az valamit, hogy mennyire tapasztalt az adott zenész? — Elsősorban a stílus a fontos. Bár én is dolgoztam együtt volt tanárommal, Binder Károllyal—mondja Kutas Zsolt —, azonban a zongora ritkán kíván maga mellé párt. Úgy értem, még egy zongorát. Valamint Gergő is játszik úgymond idősebb zenészekkel, például Babos Gyulával. A fontos mégis az, hogy a zene nyelvén megértsük egymást. Tusjak Marianna A zenekar két tagja: Kutas Zsolt (balról) és Studniczky László. Első lemezük bemutatását szeptembertől tervezik, amikoris szeretnének ismét ellátogatni Gyulára FOTÓ: SUCH TAMÁS Keddtől: A Mester és Margarita A Zsámbéki Szombatok Nyári Színház és a Bukaresti Nemzeti Színház közösen mutatja be Gyulán, a várszínpadon a Bulgakov-regényből készült játékot, A Mester és Margaritát július 29-én és 30-án 20.30 órától. A mű színpadra állítása önmagában is érdekes, hát még ilyen megszólaltatásban! A Gyulai Várszínház-beli bemutató előtt Mátyás Irént, a zsámbéki nyári színház szervezőjét, a művelődési ház igazgatóját kérdeztük. A Zsámbéki Szombatok rendezvénysorozat 15 évvel ezelőtt jött létre, a szombatonként zajló különféle kulturális programoknak szép környezetet ad a régi műemlékegyüttes, a XIII. századi templomrom, a kolostorrom, a XVIII. századi kastély. A Zsámbéki Szombatoknak kezdettől színházi profilja volt. Az ország távolabbi vidékeiről kerestek előadásokat, majd a határon túli magyar színházakkal alakították ki kapcsolataikat, s később a környező országok színházaival is. Három éve a Zsámbéki Szombatok önálló színházzá vált, azzal a kötelezettséggel, hogy saját darabokat is bemutatnak. A Bukaresti Nemzeti Színházzal szakmai kapcsolatban állnak, három évvel ezelőtt született meg a közös bemutató terve, A Mester és Margarita előadás, melyet budapesti magyar és bukaresti román színészek játszanak, Beatrice Bleont rendezésében. Zsám- békon kihasználták a rom adta lehetőségeket, szinte díszlet nélkül zajlott az előadás. A Gyulai Várszínház elmúlt évi érdeklődésére megnézték az itteni helyszínt: kiderült, a gyulai környezethez lehet adaptálni A Mester és Margarita zsámbéki bemutatóját. Remélik, a várszínpadon is hasonló megragadó előadás lesz, mint a zsámbéki templomrom tövében — mondta Mátyás Irén. Nem volt egyszerű közös művet találni. Kiderült, nagyon kevés magyar dráma olvasható románul, ugyanígy franciául is. Aztán próbálkoztak angolul, németül, végül lemondtak arról, hogy találnak-olyan magyar drámát, amit a rendezőnő el tud olvasni és a zsámbéki környezethez illeszthető. Regényadaptációban kezdtek gondolkodni és egy váratlan pillanatban előbukkant Bulgakov neve, s a mindkét fél számára megrázó regény. A műben Moszkvában furcsán viselkedő idegenek jelennek meg, nem lehet érteni, hogy kik ők. így adódott, mi lenne, ha Wolandot és kíséretét román színészek játszanék. Kétféle színházi formanyelv találkozik egymással, eltér a magyar és a román színház a megközelítésmódban. Az előadásokban érdekes közös formanyelv alakul ki. Zsámbékon azóta is műsoron van, nagy érdeklődés kíséri a darabok ami követi a regényt, de sajátos ízzel. A magyarországi, a román sajtóban részletesen foglalkoztak a zsámbéki előadással, mindkét országban pozitív volt a fogadtatás. — Nagyon szeretem az előadást és végig izgalmasnak tartom — összegezte Mátyás Irén. Szőke Margit Lapunkban rendszeresen bemutatjuk a kaposvári Holló és Társa Könyvkiadó új köteteit, és olvasóink közül sokan részt vettek közös nyereményjátékunkon. A múlt héten elkezdett öthetes játékunkba is nagyon sokan bekapcsolódtak. Az első forduló kérdése volt: ki van a fényképen? A helyes válasz: Greta Garbo. A mozi című könyvet nyerte: Csatlós Erzsébet (5600 Békéscsaba, Táncsics u. 94.). Gratulálunk! A nyereményt olvasónknak postán küldjük el. Játékunk második fordulójában ismét egy fényképet közlünk, ami kapcsolódik a filmművészet világhódító útjához, történetéhez. A helyes megfejtők között jövő héten is kisorsoljuk David Parkinson könyvét, A mozit. Kérdésünk: Kik mutatták be filmfelvevő gépüket 1895-ben? A két nevet írják meg! Beküldési határidő: 1997. augusztus 1. Címünk: Békés Megyei Hírlap Szerkesztősége, 5601 Békéscsaba, pf.: A kinetoszkóp (filmvetítő) 20 másodperces műsort adott 111. A megfejtéseket postai levelezőlapon küldjék el címünkre, és írják rá: Játék a Hollóval! A helyes megfejtők között kisorsolt könyvet postán küldjük el a szerencsés nyertesnek. N. K. (pn vagyok a Rigó Jancsi Sok nevetés, szép dalok, hosszú előadás Játék a Hollóval!
