Békés Megyei Hírlap, 1994. augusztus (49. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-16 / 192. szám

o 1994. augusztus 16., kedd NAGYVILÁG BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP szóba kerülhet a területcsere lehetősége is Stoltenberg: Pillanatnyilag a nemzetközi összekötő csoport által kidol­gozott béketerv mostani for­májában való elfogadása a leg­fontosabb feladat, ez azonban nem jelenti azt, hogy a térké­pek már véglegesek lennének —jelentette ki a Politika című belgrádi lapnak adott nyilat­kozatában Thorvald Stolten­berg, aki az ENSZ főtitkárá­nak megbízottjaként utazott a délszláv térségbe. A norvég diplomata, aki Slobodan Milosevic szerb el­nökkel, valamint a boszniai szerbek vezetőivel folytatott tárgyalásokat, elmondta: a fel­osztási javaslat elfogadására a béketárgyalások folytatása ér­dekében van szükség, s a ké­sőbbi találkozókon szóba kerülhet a területcsere lehető­sége is. „Ha (a szerbek) nem fogad­ják el a béketervet, leállnak a tárgyalások, s ez az egész tér­séget veszélybe sodorná” — mondta Stoltenberg, majd megismételte, hogy a többi nyitott kérdést újabb tár­gyalásokkal lehet majd ren­dezni. Belgrádi lapjelentések sze­rint egyre inkább érezhetővé válik a jugoszláv hatóságok ál­tal a boszniai szerbek ellen be­vezetett zárlat. A szövetségi kormány augusztus 4-én azért döntött a Drinán túli szerbek­hez való politikai és gazdasági kapcsolatok megszakítása mellett, mert a boszniai szerb vezetők elutasították a leg­újabb boszniai rendezési ter­vet. A Borba című belgrádi na­pilap hétfői helyszíni jelentése szerint a készpénz hiánya mi­att a boszniai Szerb Köztársa­ságban nem, vagy csak nagy nehézségekkel tudják kifizet­ni a nyugdíjakat és a hadirok­kantaknak járó díjakat. Az üz­letekben egyre nő a hiánycik­kek száma, s a még megtalál­ható termékek ára is 50—100 százalékkal emelkedett az utóbbi tíz napban. Egy kilo­gramm cukor ára a korábbi 1,40 dinárról 2—2,50 dinárra nőtt, s a rizsért is 3,30 dinárt kémek 1,70 dinár helyett. (Egy dinár hivatalosan egy né­met márkát ér.) A benzin te­kintetében még rosszabb a helyzet: az állami benzinkutak — csakúgy mint a legtöbb ju­goszláv töltőállomás — zárva vannak, s a szerb—boszniai határ közelében felsorakozó feketézők már 3,5 dinárt kér­nek egy liter üzemanyagért. (Jugoszlávia más részeiben át­lagosan két és fél dinárért lehet hozzájutni egy liter benzin­hez.) A benzinhiány a hadsere­get is megbéníthatja; ha elfogy az üzemanyag, mozdulatlan­ságra kényszerülnek a szerbek nehézfegyverei is. A Banja Luka-i szerbek a Borba közvélemény-kutatása szerint mégis valamelyest de­rűlátóak, mivel többségük úgy véli, hogy a büntetésként ki­szabott blokád nem lesz hosszú életű. A Nyugat Keletje Lengyelország, Magyarország, Csehország és Szlovákia másoknál gyorsabban törekszik az Európai Unióba és a NATO-ba, mivel a Nyugathoz akarnak tartozni, vagyis oda visszakerülni. Ezek az országok kultúrtörténeti ere­detük lényegét tekintve a nyugati világhoz tartozónak érzik magukat, bár a kényszerű leválasztás és a szovjet, illetve orosz életmodellhez történt kényszerű odafordulás évtizedein keresztül távol tartották őket a Nyugattól. Ezek az államok Woodrow Wilson önrendelkezési eszményé­nek szellemében, az első világháború után keletkeztek. A visegrádi csoport társadalmaiban mindmáig fennmaradt a széleskörűen elterjedt atlantibarát, Amerika-barát érzület, amely túlélte a kommunista uralom évtizedeit. A Nyugat határozottan gazdagodna és erősödne általuk, „a Nyugat keleti országai” által, ha teljesen bevonná őket az Európai Unió és a NATO integrációs, együttműködési struktúrái­ba. Mit akar azonban Oroszország? Már a XIX. században sokrétű modernizáláson ment át, de az semmiképp nem torkollott nyugatosodásba — és az akkori oroszok többsé­gének nézete szerint ez kerülendő is volt. Oroszországnak akkor — hasonlóan Japánnak a Meidzsi-forradalom ide­jén fennállt kiinduló feltételeihez — erős nemzeti identi­tástudata volt, és a centralizált, bürokratikus kormányzás terén nagy tapasztalatai. Az 1860 körüli évek reformkor­szaka hatékony volt. Ugyanakkor foglya maradt a bizánci- as autokráciának, és nem tudta áthidalni a szakadékot a szűk modernizációs elit és a néptömegek között. Végül, nagyobb súlyt helyezett az önmagában vett gazdasági fejlődésre, mint a specifikus technikai újításra és a terme­lékenység, a munkaerkölcs fejlesztésére. A rendkívül nagy biztonsági szükségletek erős helyzetbe hozták a hadiipari szektort, aminek hatása máig érezhető. Mladic kulcsfigura Ratko Mladic tábornoktól, a kemény vonalas boszniai szerb katonai főparancsnoktól függ, hogy ki lesz a győztes Slobo­dan Milosevic szerb elnök és Radovan Karadzic boszniai szerb vezető egyre hevesebbé váló küzdelmében — vélik belgrádi elemzők, akik szerint a boszniai szerb és krajinai hó­dításokat végrehajtó Mladic- nak előbb vagy utóbb döntenie kell, hogy Milosevic vagy Ka­radzic mellé áll-e. Diplomáciai források sze­rint a hetek óta magába zárkó­zó Mladicnak hamarosan színt kell vallania, mivel a túlságo­san hosszú hallgatás mindkét küzdő felet gyanakvóvá teheti. „Mladic már hosszú ideje ki­vonja magát az ügyekből, s ami nagyon fontos, eddig egyetlen fél mellett sem köte­lezte el magát” — hangsúlyoz­zák az elemzők. Mladic utoljára július 26-án szerepelt a nyilvánosság előtt, s azóta még áz orvlövészek tevékenységének megakadá­lyozásáról elfogadott szerb— muzulmán egyezmény aláírá­sán és a Thorvald Stoltenberg- gel folytatott paléi tárgyaláso­kon sem jelent meg. Némely forrás szerint a Jugoszláv Nép­hadsereg egykori tábornoka betegeskedik. Átállt csecsen kormánykatonák A csecsen ellenzék állítása szerint a hét végén átállt a Dudajevhez hű gárda egyik harckocsizó zászlóalja és a hegyilakók két lovasszázada is az ellenzéket támogatja. A hírt Groznijban nem erősítet­ték meg. Ugyanakkor a múlt héten általános mozgósítást elrendelő kormány és az el­lenzék részéről továbbra is teljes a titoktartás arra vonat­kozóan, hogy hány fegyveres­sel rendelkeznek. Az ellenzék eddig nem rendelkezett harc­kocsikkal. Az orosz rádió hét­fői közlése szerint az állítólag most átállt harckocsizó zász­lóaljat az ideiglenes tanácsot vezető Umar Avturhanov egyik rokona vezeti. A hegyi lovasszázadok állítólagos átállása megfigyelők szerint annál is inkább meglepő, mi­vel a hegyvidéki csecsének hagyományosan Dudajevet támogatták eddig. Mudzsaheddin női hadsereg. A világ legnagyobb titkos hadserege tartja kiképzését Irak sivatagi területén, a kiképzők: nők. A népi mudzsaheddin hadsereg az iráni fundamentalista iszlám uralmatakarja meadönteni. A mudzsaheddin mozgalom 1965-ben alakult, a sah ellen harcolt. Az iszlám forradalom győzelme után törvényen kívül helyeztek őket Iránban és állítólag 100 000 tagjukat végezték ki. A demokrácia helyreállítását és az emberi jogok érvényesítését, valamint az iszlám ideológia szelidítését hirdetik. A női tisztek egy csoportja a képen FEB-fotó Az oldal külpolitikai tudósításai az MTI hírei alapján készültek Mindennap feladhatja hirdetését 50%-os felárral, ha azt szeretné, hogy a másnapi újságban megjelenjen. Hirdetését személyesen adhatja fel a Békéscsaba, Munkácsy u. 4. szám alatti irodában 8—16 óráig, valamint a Mednyánszky u. 8. szám alatt 8—13 óráig. Skoda 120 L ’87-es, eladó. Te- ledfon: 451-525. Sürgősen eladó Békéscsaba, Tö­rök I. u. 1. sz. alatti 2 + fél szobás sorházi lakás garázzsal. Érdek­lődni a helyszínen. FIATAL békéscsabai villanysze­relőt felveszek. „ÖNÁLLÓ” jel­igére a kiadóba.-----------------------— --------------------------------------------­É pítkezők figyelem! Tótkomló­son, az Építők Boltjában még régi áron kapható fenyőfűrész áru: deszka, palló, gerenda 21 500 Ft/m3-től 24 500 Ft/m3-ig áfás áron; amig a készlet tart. Telefon: (68) 385-583. .rv sz,uuaiu uaiusagupv vasai nap vették őrizetbe Carlost és még aznap útnak indították — az Interpol segítségével — Fran­ciaországba. A terroristát szállító repülő­gép a villaycoublay-i katonai támaszponton szállt le — erő­sítette meg Charles Pasqua francia belügyminiszter teg­napi sajtóértekezletén. A mi­niszter bejelentette, hogy a szudáni hatóságok figyelmét a francia titkosszolgálat hívta fel a terroristára, aki hamis diplomáciai útlevéllel érke­zett a szudáni fővárosba. Pasqua „igazi hivatásos ter­roristának” nevezte Carlost, aki a világon számtalan me­rényletben közreműködött, összesen 83 ember haláláért felelős, és közvetve vagy köz­vetlenül a számlájára írható tizenöt francia halála és csak­nem kétszáz francia megsebe- sítése is. Carlos ellen két le- tartóztatási parancs is érvény­ben van, az egyik még 1976- ból, a másik pedig 1994 júniu­sából. * A világ egyik leghírhedtebb terroristája Illich Ramirez Sanchez néven 1949. október 19-én született az 1000 méter magasan fekvő San Cristobal venezuelai városkában. Apja egy venezuelai kommunista vezetőnek. Bár milliókat kere­sett különböző ingatlanügyle­tekkel, politikai meggyőződé­sét úgy jűttatta kifejezésre, hogy fiainak a világforrada­lom vezetőjének neveit adta. így lett a három fiú közül az első Illich, a második Lenin, a harmadik Vladimir. A későbbi Carlos kozmopo­lita nevelést kapott, egész Amerikát beutazta, és egy nyá­ron Kuba szigetén kis úttörő­ként magával Fidel Castróval is kezet szoríthatott. A vándor­évek alatt megtanult angolul, jelentős előrehaladást tett a matematika és a vegyészet te­rén. 19 évesen aztán apja a londoni kapitalista fertőből Moszkvába, a Lumumba egyetemre küldte. Az itt töltött rövid idő alatt Cíyjos botrányt botrányra hal­moz, kispolgári módon tivor­nyákat szervez, lányokat visz szobájába, majd bejelentés nélkül fél évre eltűnik, hogy Jordániában a palesztin ügyet szolgálja. 1970-ben aztán ki­csapják az egyetemről és fel­szólítják, hagyja el az orszá­got. (Ez persze csak jelképes lépés volt, hisz a már neves terroristát később számtalan­szor fogadta a KGB.) Carlos ezek után a Közel-Keletre uta­zott, ahol terrorista kiképzést kapott. Egy ideig London, Pá­rizs és Bejrút köpött működött összekötőként, majd 1973-ban egy kisebb szervezet irányítá­sát veszi át. 1974-től egyre ko­molyabb akciók szervezésébe fog, kommandó élén terroris­tákat szabadít ki, repülőgépe­ket próbál felrobbantani. 1975-ben érkezik el a fordu­lóponthoz, amikor három őt letartóztatni akaró francia rendőrrel végez. Innen már nincs visszaút: Carlos, azaz a Sakál „alámerül”, üldözőivel nyomában Algériába, majd Irakba menekül. 1975. december 21-én vég­rehajtja azt az akciót, amely megalapozta mítoszát: Bécs- ben elfoglalja az OPEC szék­házát, foglyul ejti az ott ta­nácskozó minisztereket, felté­teleket diktál a hatóságoknak, végül túszaival együtt egy DC 9-es repülőgépen távozik. Megbízói azonban elégedetle­nek, a miniszterek ugyanis életben maradtak. Carlos — noha a terroristák között hőssé vált—munka nélkül marad, és úgy dönt, önállósítja magát. Az idealista forradalmár he­lyébe a számító terrorista lép, aki pénzért, megbízásból dol­gozik. Líbiai olajjal kereske­dik, fegyvereket ad el, me­rényleteket szervez és hajt végre. Fő támaszpontja Dél- Jemenben volt, de hamar neki­látott, hogy kiépítse kelet-eu­rópai hálózatát. 1979-ben Bu­dapesten is berendezkedett, és kapcsolatba került a keletné­met Stasival, a szovjet KGB- vel, a román, a bolgár és a cseh titkosszolgálattal is. Egy dara­big biztonságban érezhette magát, hiszen hiába körözte az Interpol, a szocialista orszá­gok nem voltak tagjai ezen szervezetnek, Carlos segítését pedig politikai ügyként, a fel­szabadító mozgalmak támo­gatásaként könyvelték el. Carlos 1981 -ben megpró­bálta felrobbantani a Szabad Európa Rádió müncheni szék­házát, 1982-ben egy párizsi arab lap irodája ellen hajtott végre merényletet, és felrob­bantotta a Párizs—Toulouse közt közlekedő vonat egyik kocsiját. 1983-ban Nyugat - Berlinben a francia konzulátus épülete ellen hajtott végre me­rényletet. Ezzel azonban a Sta­si haragját hívta ki maga ellen, így 1984-ben távoznia kellett az NDK-ból, aztán 1985-ben Magyarországról, majd hama­rosan Csehszlovákiából is. Az enyhülés nyomán végül Moszkvában is persona non grata lett. Ezután Carlos lassan kiko­pott a szakmából; állítólag 100 millió dollárért hajlandó lett volna meggyilkolni az ameri­kai elnököt, de Kadhafi sokall­ta az árat. Személyesen senki sem látta, életjelet nem adott, több ízben halálhíre is lábra kapott. A köztudatból csak azért nem tűnt el teljesen, mert alakja több írót is megihletett, regények tucatjaiban bukkant fel neve, az így született mű­vek pedig a mítoszt erősítették tovább. Sokan tudni vélték, hogy Damaszkuszban békés családapaként él szintén terro­rista feleségével, a Vörös Had­sereg Frakció volt tagjával és leánygyermekükkel. A világ­sajtó hasábjain neve csak ak­kor bukkant fel, amikor Buda­pesten a rendszerváltozás utá­ni első kormány nyilvánosság­ra hozta a Carlos és a kommu­nista titkosszolgálatok kap­csolatát bizonyító dokumentu- •v mókát. 1991-ben aztán a kö­zel-keleti rendezési folyamat megindulásakor Szíria, hogy lemossa magáról a terrorizmus támogatásának bélyegét, ki­utasította Carlost. Damasz- kuszból Tripoliba toloncolták, onnan vissza Szíriába, végül jemeni diplomata-útlevéllel ismeretlen helyre távozott. 1992. június 1-jén távollété­ben egy francia bíróság élet­fogytiglani börtönre ítélte az 1975-ös rendőrgyilkosságok miatt. Mostanában állítólag végleg visszavonult, és Skóci­ában egy kis faluban emlékira­tain kezdett dolgozni. Hogy a hír igaz-e, nem tudni, de ha valóban rács mögé kerül a Sa­kál, előbb-utóbb megszület­nek a memoárok. Carlos, a Sakál

Next

/
Oldalképek
Tartalom