Békés Megyei Hírlap, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-02 / 102. szám

© 1994. május 2., hétfő SPOÍ^ Megtört a jég, a lendület, de nem tört meg a Megyeri úti átok Újpesti TE—Békéscsabai Előre FC1—0 (0—0) NB I-es labdarúgó-mérkőzés, Budapest, Megyeri út, 7 ezer néző. V.: Molnár (Nyilas, Nagy). Újpest: Praj 5 — Füzesi 6 — Bérczy 7, Szlezák 6 — Molnár 6, Kozma 6, Véber 6, Kecskés 6, Egressy 5 — Belvon 4, Szunyó 5. Edző: Garami József. Békéscsaba: Baji 6 — Usmajev 6, Zahorán 5,FabulyaO — MracskóS, , Csató 6, Dávid 5, Vancca 6, Kaisik 5 — Fodor 4, Szarvas 5. Edző: Pásztor József. Csere: Fabulya helyett Kulcsár Sz. (5) a 30., Belvon h. Horváth (6) a 60., Egressy h. Kovács L. (-) a 75, Dávid h. Árgyelán (-) a 79. percben. Gólszerző: Kozma (11-esből) a 78. percben. Sárga lap: Fabulya (Belvon felvágásáért) a 22., Kasik (Egressy buktatásáért) az 54., Kozma (fellökte Kulcsárt) a 84., Kecskés (Szarvas felrúgásáért) a 89., Szanyó (a sípszó után elrúgta a labdát) a 90. percben. Szögletarány: 8:1 (4:1) az Újpest javára. Autóüléshuzat’ szaküzlet, Békéscsaba, Luther u. 11. sz. Egyperces gyászszünet előzte meg a találkozót: az Újpestiek fiatal játékosának, Molnár Zol­tánnak édesanyja hányt el pén­tek éjszaka. A védő ennek elle­nére vállalta a számukra na­gyonfontos 90 percet. Fabulya kísérletezett először a békéscsabaiak közül a kapura lövéssel, de a 10. percben nagy erővel messze a léc fölé vágta a labdát. Két perccel később Mracskó jó ütemben ugratta ki Szarvast, aki néhány lépés után megpróbálta bevenni a kaput. Praj kivetődött, először meg is fogta a labdát, ám elesett és kiejtette azt. Ismét Szarvas előtt adódott lehetőség, de mivel ki­sodródott, már csak beadni tud­ta, de Praj szerencséjére senki sem érkezett a támadással a bé­késcsabaiak közül. A 15. perc­ben ismét egy nagy csabai bom­ba zúgott Praj kapujára, aki el­vetődött, majd érdekes módon kezéből a labda úgy perdült hát­rafelé, mintha maga mögé dob­ta volna azt. Egy perccel később Kasik beadásszerű lövést kül­dött a kapura, amit az újpestiek portása ismét kevés híján a saját kapujába öklözte. A 22. perc­ben Vancea egy nagy alakítás végén a bal oldali hálóba bom­bázott. A 29. percben Mracskó viharzott el a jobb szélen, már egészen az alapvonalnál jártam, amikor jól emelt középre. A lab­da Fodor felé hullott, aki „erő­ből” megfejelte, s a pettyes a felső lécről vágódott vissza a mezőnybe. A 30. percben Bel­von és Fabulya immár sokad­szor „kóstolgatta egymást”, amikor a békéscsabai kapu elő­terében Belvon könyékkel visszahúzott, Fabulya pedig el­terült. A békéscsabaiak védőjét több mint öt percig ápolták, majd a mentősök megjelentek a hordággyal, de addigra úgy- ahogy feltápászkodott, és ugyan kettős kísérettel, de a sa­ját lábán hagyta el a stadiont. Emberelőnyben voltak a fővá­rosiak, amikor az első hazai szögletet végezhették el a 31. percben. Jobbról Kecskés ívelt be, Szanyó levált védőjéről, és közeli fejese a jobb oldali léc mellett zúgott el. Vélemények Következik Az NB I-es labdarúgó-bajnok­ság 25. fordulójában következik. Május 7.: Békéscsabai Előre FC—Vasas. 11 la tv is közvetíti), Vác—Debrecen, 17, Pécs—Par­malat FC, 17, Újpest—Csepel, 17, Rába ETO—Ferencváros, 19, MTK—Sopron. 19, Kis­pest—Haladás, 19, Siófok— BVSC, 19 GUMIABRONCS DISZKONTÁRUHÁZ BékóscMba, Szwwl út 84.T/F: 328-588 Szünet után egyre inkább enyhe mezőnyfölényt harcolt ki az Újpest. Az 57. percben Bér­czy jó ütemben ugratta ki a bal oldalon megiramodó Egressyt, aki a szögletzászlótól lőtt a kapu elé. Bel von robbant rá a labdára, de Baji résen volt, kivetődve elé megkaparintotta a pettyest. A 70. percben szabadrúgáshoz ju­tottak a házigazdák, Kozma óri­ási erővel meglőtte a labdát, ám a 22 méterről leadott bombát Baji a jobb saroknál kiütötte. A 78. percben váratlan előnyhöz jutottak a fó'városi lila-fehérek. A bal oldalon egy Véber—Szanyó akció végén az utóbbi Kovács Lászlóhoz továbbított, aki már a 16-oson belül járt, amikor Zahorán hátulról becsúszott. Molnár játékvezető mélyen lehajolt, egy-két másodpercig gondol­kodott, majd a sípjába fújt, és megiramodott a 11-es pont irányába, jelezve, hogy sza­bálytalannak ítélte Zahorán megmozdulását. A büntetőt Kozma végezte el, nagy erővel a kapu jobb felső sarkát céloz­ta meg, Baji jó irányba vető­dött, ám nem érhette el a na­gyon gyors labdát, 1—0. Ekkor ébredt föl a Békéscsa­ba, óriási iramba fogott, Szarvas, Vancea, Fodor előtt is akadt lehetőség, ám nem tudták góllá váltani a beszoruló véde­lem mellett a helyzeteket. A mérkőzés előtt sokan óv­ták a Békéscsabát: talán ez lesz a tavasz' legnehezebb mérkőzése. Nem véletlenül mondogatták, hiszen a fővá­rosi lila-fehérek az őszi együt­teshez képest sokat változtak, fejlődtek. No meg az sem elha­nyagolandó, hogy a viharsar­ki együttes az eltelt két évtize­des NB I-es tagság alatt egyet­lenegyszer sem tudott nyerni a fővárosban az Újpest ellen. Mások pedig azt mondogat­ták: egyszer minden sorozat megszakad, mégha oly lendületben is van a Csaba. De az sem bizonyult jó ómennek, hogy a tíz, máskor kezdő mezőnyjátékos közül most négy kényszerpihenőre került. Váczi Zoltán eltiltásá­nak második részét töltötte, a csapatkapitány, Szenti Zoltán legutóbb a Sopron ellen be­gyűjtötte harmadik sárgáját Kulcsár Sándor — nagyvára­di akupunkturás kezelés ide, kezelés oda — nem jött rend­be. S az új szerzemény, Ciocan sem volt egészséges. Márpe­dig négy hiányzót minden csa­pat nagyon megérez. Lehet ez is, meg más elője­lek is okozták, hogy a békés­csabaiak meglehetősen hite- hagyottan kezdtek az ejgyéb- ként nem sokat mutató Újpest ellen. Az első félidő jószerivel azzal telt, hogy a vendégek Edzői nyilatkozatok Garami József, az Újpest edzője: — Az első perctől az utolsó pillanatig változatos volt a küzdelem. Azért sikerült győznünk, az egyébként kitűnően játszó Békéscsaba ellen, mert a párharcok nagy részét mi nyertük meg. —Miért cserélte le Belvont és Egressyt? —Úgy gondoltam, hogy a végén frissíteni kell, ezért határoztam a cserék mellett. Pásztor József, a Békéscsaba edzője: — Ezen a mérkőzésen nemcsak az Újpest volt az ellenfelünk. Nem játszottunk igazán jól, de egy pontra így is jók lettünk volna. — Mit mondott Molnár Játékvezetőnek, amikor berohant a pályára? A partjelzőnek is szemrehányást tett, mi volt ennek az okát? — Molnár játékvezetőnek azt mondtam, hogy Zahorán becsú­szása nem volt 11-es. A partjelző pedig három esetben is feltette zászlaját, pedig véleményem szerint ezek nem voltak lesek. igyekeztek altatni a vendéglá­tókat, akik viszont „fogást”, kerestek, azaz próbálták ki­puhatolni a Békéscsaba gyen­géjét. Az altatás ebben az idő­szakban jobban sikerült, mert az Újpest sem játszott valami nagy elánnal, bár rajtuk lát­szott, korántsem lennének elégedettek a döntetlennel. Érthető, hiszen különösen sze­rettek volna bizonyítani az él­lovas ellen. Persze vélhetően másként alakultak volna a do­gok, ha alig fél óra játék után Fodor kapufája az egyébként gyengélkedő Praj kapujában köt ki. De ez nem így történt, így maradt az egyik oldalon a játék lassítása, a másikon a szárnyaszegett próbálkozá­sok. Ám Garami mester elunva felemás csapatát, átszervezte az Újpestet. Színt és lendületet vitt a fővárosiak játékába Horváth beállítása, no meg az a tény, hogy Szanyót hátrébb húzta. Maradt a hazaiaknak két támadója, de ők, különö­sen az egykori csabai, Belvon nem sok vizet zavart. Talán annyival vétette észre magát, hogy időnként Fabulyával összeakaszkodtak, aminek következtében végül is a bé­késcsabai védő húzta a rövi- debbet. A fordulás után nagyobb A MÉRKŐZÉS ELŐTT. Pásztor József:—Már az egy ponttal is elégedett lennék. Garami József: — Szeretnénk megállítani a Békéscsabát, noha tudom, hogy háromesélyes az összecsapás. Balajczja Tibor, az Újpest technikai vezetője: — Nemcsak a békéscsabai kolbászt fogyasztjuk el vacsorára, hanem remek labda­rúgócsapatát is. Silviu lorgulescu, a Békéscsaba pályaedzője:—Nagy hátrány, hogy négy kezdőjátékosunk nem léphet pályára, ennek ellenére reménykedem. Baji Tamás: — Nem szeretek jósolni. Zahorán Zoltán: —Jó lenne megőrizni veretlenségünket. Dávid Zsolt: — Egy döntetlenben reménykedem. Jura Ujmajev: — Nem félünk az Újpesttől. Molnár Zoltán: — Kiegyeznék egy döntetlenben. Kozma István: — A hazai pálya előnyét ki kellene használni. Füzesi Zsolt: — A Békéscsabától még sohasem kaptunk ki. Kecskés Zoltán: — Megállítjuk a Békéscsabát. A SZÜNETBEN. Asztalos Zoltán, a Kispest sajtófőnöke: — Érthető, hogy a hazaiaknak szurkolok. Dunai Antal, az olimpiai válogatott edzője: — Két egyforma csapat küzdelme. Kovács István, az ÚTÉ elnökségi tagja:—Elpuskáztuk helyze­teinket. Sebők Vilmos, a békéscsabaiak sofőrje:—Akár győzhetünk is, noha Fabulya hiányozni lóg. A MÉRKŐZÉS UTÁN. Kulcsár Sándor, a békéscsabaiak sérült játékosa: — Ez nem volt 11-es! Baji Tamás:—Éreztem, hova lövi a büntetőt Kozma, de túl erős és magas volt a labda, nem érhettem el. Csató Sándor: — A vereség ellenére nem adjuk fel! Szenti Zoltán, a békéscsabaiak kisárgult játékosa: — Ez a mérkőzés nem rajtunk múlott. Fabulya György: — A jobb szemhéjam felrepedt, negyed óráig azt sem tudtam, mi történik körülöttem, kisebb agyrázkódást is szenvedtem. Belvon Attila: — Nem volt szándékos, amit Fabulyával csinál­tam. A mérkőzésről? Talán annyival voltunk jobbak, hogy a második félidőben több helyzetünk volt. Ennek ellenére a Békés­csaba lesz a bajnok. ) Zahorán Zoltán: — Nem értem, miért csak másodpercekkel az eset után fújt a játékvezető. Sebők Vilmos:—Molnár ezt rosszul látta, nem volt 11-es. Jankulár István, a békéscsabaiak elnökségi tagja: — A labda gömbölyű. A Vasas ellen bizonyíthatjuk, hogy csak kisiklás volt a Megyeri úti eredmény. Lantos Gábor, a Pesti Hírlap sportújságírója: — Csak most kezdődik a bajnokság. Intermezzo Alig kezdődött meg a második játékrész, ami­kor a díszpáholy és sajtótribün előterében egymásnak esett két újpesti szurkoló. ,Meg­mondtam, hogy 1—0-ra nyerünk!” — harsog­ta a kopaszodó, mire barátja, a hosszú, váltig állította: „0—0 marad meglásd!” Az előbbi tovább erősködött: „1—0 lesz”, de alig mond­ta ki, jött a refrén: „márpedig ez 0—0-as mérkőzés”. S aztán, mint az óvodában: 1—0 lesz, 0—0 lesz — feleselték egymásnak. Míg- hem elunta a kopaszodó, s lekevert egy frászt a hosszúnak, akin viszont látszott, hogy erő­sebb. No meg több sört is ihatott. Úgy szájon kapta „barátját”, hogy annak azonnyomban eleredt még az orra vére is. Aztán egy, a cselgáncsból ismert folytófogással némaság­ra kárhozatatta. Legalább tíz másodpercig. Vagy amíg meg nem jelentek a rend őrei. Akik viszont ellentmondást nem tűrően ki- lökdösték a hangos kakaskodókat a stadion­ból. Még a Megyeri útról is visszahallatszott: „1— 0 lesz!" Ám a válasz sem maradt adós: „nem, 0—0 ez a mérkőzés’... ♦ ♦♦ Sokszor bikázta ki az oldalvonalon, sőt a kerítésen túlra Bérczy a labdát egy-egy bé­késcsabai támadást meghiúsítva. Amikor a szurkolók között landolt a pettyes mindannyi­szor hamar visszajutatták a pályára az Újpest­hívők — gondolván, hamarabb gólt ér el csapatuk. Ä 68. percben az egyik szurkoló nagy igyekezetében fölkapta az újra köztük pattogó labdát, s hatalmasat rúgott bele. Hét­ezer ember figyelte, amint két sötét árny zúg vissza a pálya felé. Az egyik a földet érés után azonnal pattogni kezdett, a másik leült a dús fűben. Másodpercekkel később az egyik játékos rendkívül készségesen visszaszolgálta a lila sálas újpesti drukker jobb félcipőjét, aki mé­lyen meghajolva mondott köszönetét, majd megfordult és a publikum előtt is megismétel­te a színészi meghajlást. Méltán kísérte taps . remek alakítását. ♦ ♦♦ Molnár játékvezető néhány ítélete igencsak felborzolta a békéscsabaiak kedélyét. A finis­ben, amikor sokadszor alaposan helybenhagy­ták a vendéglátók a csabai csatárokat, az egyik eset után Pásztor edző kikelve magából — berobogott a pályára, messziről látszott, hogy felindult. Molnár — akivel egykor egymás ellen is játszottak a hazai NB I-ben —, információink szerint feljelenti a békéscsabaiak mesterét. ♦ ♦♦ A hazai labdarúgásban még nem bevált gya­korlat, hogy doppingvizsgálatot végeznek a bajnokik után. Nos a békéscsabaiak először kerültek ebbe a körbe: a szünetben kisorsoltak három-három újpesti, illetve békéscsabai lab­darúgót, akiket külön szobába vezettek a talál­kozó után. A lila-fehérek közül a tartalék kapus Udvarácz, valamint Fabulya és Szarvas kapott „meghívótt”. Mindenki pillanatok alatt produkálta a vizsgálnivalót, ám Szarvas Já­nosnak sehogysem jött meg az „ingerenciája”. Márpedig vizelevizsgálat nélkül nem dop­pingvizsgálat a vizsgálat. Ivott is Szarvas annyi üdítőt, hogy félreállt a hasa, majd kilenc óra tájban végre „megtermelte” a vizsgálati anyagot. Csakhogy időközben hazaindult a békéscsabaiak busza. így Szarvas az egyik vezető kíséretében személygépkocsival eredt a csapat után. Az ügy pikantériája: a 210 kilométeres út legele­jén, még a fővárosban meg kellett állniuk, mert újabb vizsgálati anyagot kellett — most kényszermentesen — produkálnia. Arról nem szól a fáma, hogy út közben még hányszor öntözte meg a főútvonal melletti zöldterüle­tet. iramra kapcsolt az Újpest, s a Békéscsaba továbbra is a ha­logató taktikát próbálta ját­szani. Ebből az alakult ki, hogy egy idő után enyhe me- zőnyfölénybe került a főváro­si gárda. De a kapuig ritkán jutottak el továbbra is. Akár­csak a viharsarkiak, akik most a régi jól bevált kontrá­kat is csak elvétve mutatták be. Persze, többé-kevésbé ért­hető': hiányzott a szélvész- gyors Váczi és az ördöngó's Kulcsár Sándor. Szarvas nem villogott, egyedül maradt tel­jesen, Fodor pedig eró'teljesen visszaesett. Az idő' vánszorgott, leg­alábbis a békéscsabaiak szem­pontjából. No meg a futballt az élvezet miatt látogatóknak, akik sehogysem tudták felfe­dezni ebben a 90 percben a játék szépségeit. Egészen ad­dig, amíg egy sokak által vitat­ható, mások szerint teljesen jogos tizenegyessel meg nem szerezték az újpestiek a hón óhajtott vezetést Mert ettől kezdve az addig álmosan ját­szó békéscsabaik újabb sebes­ségfokozatba kapcsoltak. Ám — a hosszabbítással együtt is — kevésnek bizonyult a ne­gyedórás sziporka, meg-meg- lódulás. Ebben a röpke idő­szakban nyújtotta ugyanis azt a Békéscsaba, amit ebben a bajnokságban megszoktunk tűlük. Hol kontrából, hol rö- vidpasszos, de villámgyors ak­cióból, hol tértölelő indítások­ból rohamozták Praj kapuját, de ahogy fogyott az idő, úgy látszott, hogy megtörik a jég: elveszti tavaszi veretlenségét a Békéscsaba. Viszont tovább­ra is a jeges hasonlatnál élve: nem tört meg a jég abból a szempontból, hogy a vendék lila-fehérek továbbra sem tudtak győzni a megyeri úton. Pedig ez az Újpest — ha csak fele lendületet visznek a játék­ba, mint például a Sopron el­len — most könnyűszerrel le­győzhető lett volna. Még erő­sen tartalékosán is. Persze még nincs veszve semmi, a hét végén jön a Va­sas, akikkel szemben bőven van visszavágnivaló, hiszen ősszel a Fáy utcában sok bor­sot tört a piros-kék együttes Szentiék orra alá. S ha nem töri meg a csapatot az újpesti kisiklás — s miért is törné meg? — akkor továbbra is harcban lesznek a dobogóért, annak is a legfelső fokáért a csabai lila-fehérek. Az NB I-es tudósítást ké­szítette: Jávor Péter Ügyességi gépek forgalmazása, bérbeadása, szervizelése (átalánydíjas is). Pajazzo 4000, Pajazzo 7000, bónuszos Aladdin, Excellent Pusher (pénztologatós). Video játékgépek. Telefon: 06 (66) 442-116,06 (60) 384-254,06 (60) 388-390. ÜFKF.S \1F.(,YF.I HÍRLAP Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiad.ja a Népújság Kft. Felelős kiadó: Martin Feldenkirchen és dr. Tóth Miklós ügyvezető igazgatók. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 450-450; főszerkesztő: (66) 446-242; sportrovat: 451-114; telefax: (66) 441-020. Kiadói telefonszámok: (66) 441-545; hirdetés: 441-311; telefax: 450-198; terjesztés: telefon/fax (66) 453-710, telex: 83-312. Az előfizetők részére terjeszti a Népújság Kft. az ügynökségein keresztül. Árusításban terjeszti a „DÉLHÍR” Rt. Békés megyei üzeme, Békéscsaba Szabadság tér 1—3. Telefon (66) 443-106 és egyéb terjesztő szervek. Előfizethető a kiadónál (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), valamint a területi ügynökségeknél és a kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással. Előfizetési díj egy hónapra 375 forint, egy évre 4140 forint. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross út 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068

Next

/
Oldalképek
Tartalom