Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-24 / 274. szám
O Az okányi református templom Az oldalt szerkesztette: Gila Károly. Telefon: (66) 371-139. Az oldal fotóit Lehoczky Péter készítette Kulturális ajánlat Dévaványa. — Művelődési központ. November 27-én Tini-diszkó. December 14-én az Egri Tanárképző Főiskola diákjainak zenés műsora az óvodásoknak. Füzesgyarmat. — Művelődési ház. November 27-én délelőtt tíz órától a békéscsabai Napsugár Bábegyüttes bemutatója: Hamupipőke, este nyolctól Katalin-bál. November 30-ától december harma- dikáig bibliai előadás-sorozat. Szeghalom. — Városi művelődési központ. November 25-én és december harmadi- kán délelőtt nyolc órától rendhagyó irodalomóra Kun János előadóművésszel. December kilencedikén fél tízkor a Pitypang Színház előadása: Mátyás király és az ördög. Vésztó'. — Sinka István Művelődési Központ. December másodikán 10 és 15 órakor a Staféta együttes gyerekműsora: Dumbó és barátai. Nahát, Matáv! Zsadány. — A helyi polgár- mesteri hivatal végre a távhívásba bekapcsolt, közvetlenül hívható telefonvonalat kapott, melynek hívószáma 371-225. Mindössze annyi a bökkenő, hogy korábban ez a szám a körösladányi Henkel cégé volt, naponta jó néhányszor kell magyarázkodniuk a téves hívások miatt. András-napok Szeghalom. — A Péter András Gimnáziumban a mai napon kezdődnek és péntekig tartanak a hagyományos András-napok, melynek része a diákigazgató hatalomátvétele, sok-sok vidám és zenés program. Elég lesz a pénz Biharugra. — Az önkormányzat a saját intézményeinek működtetéséhez szükséges pénzügyi fedezettel rendelkezik, így sem az iskolánál, sem másutt nem lesznek finanszírozási gondok. Csatornázás Dévaványa. — A helyi önkormányzat előrehozott támogatásának jóvoltából beindultak a csatornázás kilences számú öblözetének munkái. A beruházási költség mintegy 32— 35 millió forint, melyből az önkormányzat 27 milliót képes biztosítani. SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE Az egész egy szuperjó buli volt! Ez a vidám kép már itthon készült az osztályról Ez volt a leggyakrabban visszatérő mondat azon a beszélgetésen, amelyet a szeghalmi Péter András Gimnázium III/C osztályos diákjaival folytattam. A téma az októberi ausztriai nyelv- tábor volt, amikor egy hetet töltöttek Scheibbsben Tóth Magda tanárnő vezetésével. A helybeli középiskola és a Péter András Gimnázium között már évek óta nagyon jó a kapcsolat, most a német tagozatos harmadikosok vettek részt az ottani diákok óráin, kirándultak. Szintén szokás már, hogy a vendégdiákokat családoknál helyezik el, így mód nyílik „élesben” gyakorolni a német nyelvet. Ezek után szólaljanak meg a kint járt diákok, ők hogyan érezték magukat. Elsőként Ulrich Krisztina foglalja össze a számára legérdekesebbeket. — Izgalommal vártuk a kinti családokkal való találkozást. Én nagyon kedves emberekhez kerültem, három gyerekük volt, egy hatalmas házban laktak a hegy lábánál. Esténként társasjátékoztunk, majd vacsora közben a család kilencéves kisfia elmondta Ausztria történetét. Nagyon érdekes volt, csak lestem. A kinti iskolából legjobban az énekterem tetszett, ahol együtt énekelgettünk, miközben az osztrák gyerekek hangszerékkel is kísértek bennünket. Ott mindenkinek tudni kell egy hangszeren játszani. Szabó Péternek nagy élmény volt a burgerlandi borospincében tett látogatás is, bár azt is bevallotta, hogy „az iskola nagyon szuper és érdekes volt, ám mégis meg lehetett volna unni, ha nincsenek a kirándulások Salzburgba, a Fertő-tó osztrák oldalához. A tanárok és a diákok ezúton is köszönik legnagyobb támogatóik, a Soros-alapítvány, a Péter András-alapít- vány és a Henkel segítségét. Sócsomagoló Okányban Durján Vilmosné és Fazekas Gézáné a kilós zacskókat veszi le a szalagról A füzesgyarmati Hara-só Kft. október hónapban helyezte üzembe Okányban új sókiszerelő egységét. Az Ukrajnából 50 kilogrammos zsákokban érkező asztali sót litván adagológépek segítségével egy-, illetve ötkilós zacskókba csomagolják. Mint Vajas Mihály üzemvezetőtől megtudtuk, egyenlőre az egyik gép működik, így napi 13 tonna csomagolására képese^. A jelenleg nyolc főt foglalkoztató üzem a másik gép beindítása után már 24 tonnás teljesítményt tud, melyhez már 12 fős dolgozói létszám szükséges. Helyi mesterekkel a szép otthonért Dévaványa képviselő-testüle- te legutóbbi rendkívüli ülését a helyi öregek szociális otthonában tartotta. Ennek oka volt az is, hogy elkészült az új épületrész, a hiánypótlás után november végén használatba is vehetik. Jelenleg 31 lakója van az otthonnak, most mód nyílik további igények teljesítésére. Nem ünneprontásként, de azt is el kell mondani, hogy az otthonnak nincs saját telefonja. A község nagy erőfeszítések árán tudja üzemeltetni a létesítményt, a felszerelésre, berendezésre sok pénz kell. Talán érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy a helyi mesteremberek bevonásával hogyan lehetne olcsóbb, praktikusabb, és mégis szép bútorzatot készíttetni. KSz-Z. Rejtőzködő kincseink Sorozatunkban ma az egykori szeghalmi Péter András Gimnáziumban 1942-ben érettségizett diák, a József Attila-dí- jas író, Tímár Máté eddig még kiadatlan, önéletrajzi ihletésű regényéből idézünk: — „Berettyóhalmán a legszebb évszak az ősz. A tavasz zöldje hamar megfakul, a virágok számára korai koporsó a szik, a nyár bírhatatlanul poros, s a tél lírátlanul zordon, akár a vénség, de az ősz kitartóan és konokul pompás, hiszen sok váltás ruhája van. Az őszi átöltözést a Berettyón túli nyárfaerdő kezdi. Észrevétlen sárgul a lombja, mint az árpaérő körte. A Királyerdő akácosa nyomban a nyomába lép, s divatja a szomszédos kertekre is átragad. Minden szőlőlevél más árnyalatú, a körtelevél naponta másul a tojássárgától a pirosig, a meggy bíborig pirul, a cseresznyelevél hol barna, hol cinó- ber, hol kármen, s még a vadrózsa, s az a haszontalan kökény is tudja a kötelességét az első dérharmatok idején. De az őszi divatbemutató csillaga mégis az uraság erdeje, túl a Sebes-Körösön, ott a fokközi révnél, ahol a csimbókos hajú öregek még mindig a pad- malyhalászatot űzik, mint a Vatha urak idejében, s ahol olyan vénségesen vén a múlt, hogy még a mocsári tölgyek évgyűrűi se tartják számon. Itt is vizitel először az ősz, úgy nyilvánosan, hogy tudomásul kell venni, mert az előbbiek csak olyan felderítés-félék. Jön, mint egy választékos gavallér, valamit idesúg a legvénebb mocsári tölgynek, az tiltakozva megrázza a fejét, de másnap mégis sárgulni kezd az a fele, ami a „szerelemtanyára” borul. Olyan lesz, mint a titokzatos házikó fala, azután tarjagos vörösesség lepi. akár a méltóságos asszony nyakát, ha erre szemte- lenkedik valaki, amikor az erdőt ellenőrzi az intézővel, s végezetül barnás-vadassá nyugszik, mint a telelő vadnyulak szőre. Dióbama bükkök, elevenpiros juharok, színtelenedő hársak kerítik a tölgyek öregapját, az őzikék etetői körül citromhéj- színben haldokló bozótok, s végezetül már csak egyetlen zöld marad a fenyőtlen lapályon, az erdők rózsasándoija, az élősködő fagyöngy...” 1993. november 24., szerda Emberségből példát.. Újdonsült ismerősöm történetet mesél. Ez esetben a hangsúly a történet szón van, hiszen ez az eset valóban így igaz. Egy családapa két kisgyerekével üzletileg fontos ügyben Debrecenbe akart utazni Füzesgyarmatról. A vasútállomáson a jegykiadónak elmondta, nincs pénzük, ám feltétlenül el kell utazniuk, töltsön ki számukra utólagos fizetéssel, büntetéssel együtt egy okmányt. Az idős vasutas azonban kérés nélkül kifizette az útiköltséget az előtte sosem látott családnak, akik büntetés nélkül elutazhattak. Amikor délután visszaérkeztek, azonnal megadták a kölcsönkapott pénzt. Eddig a történet, illetve még annyi tartozik hozzá, hogy a család ezúton is köszöni a segítséget és ahogy a feleség fogalmazott: „az a vasutas nemcsak hitelt, hanem hitet is adott nekik’’. Ennél szebben talán nem is lehetne a végkövetkeztetést megvonni, én azonban azon tűnődöm, rendben lévő dolog-e az, hogy az ilyen magatartás bizony mind ritkábban tapasztalható. Valóban mindannyian csak a magunk dolgával, bajával vagyunk elfoglalva, szinte észrevétlenül elmegyünk mások problémái mellett? Aki elég bátor ahhoz, hogy bevallja — legalább magának —, ő is keveset törődik más nyűgével, mondván, elég nekem a saját terhem, az most talán egy pillanatra megáll a szünte- len rohanásban és megemeli gondolatbeli kalapját a füzesgyarmati vasutas előtt. Én mindenesetre ismeretlenül is tisztelem őt, aki emberségből mindannyiunknak példát mutatott! f)., Téli falusi esték A rövid nappalokat mostanában hosszú éjszakák váltogatják. 50—60 évvel ezelőtt ez volt a falusi ember pihenőideje, mert az állatok ellátásán meg a ház körüli barkácsoláson kívül egyéb munka nemigen akad. A hosszú esti órák— a petróleumlámpa pislogó fénye mellett — inkább csak beszélgetésekre, „tanyázásokra” voltak alkalmasak, mint tanulásra, olvasásra, varrásra. Azóta a falusi életforma nagy változáson ment át, a villany, a rádió, a televízió behozta a kultúrát a lakásokba. A jól fűtött— már ahol jut rá pénz —, kellemesen világított szobákban most ritkán vannak beszélgetések, nincs rá idő, inkább a televízió sok csatornája között keresgél az emberfia. A könyvek is a polcokon porosodnak, mert nincs türelme az embereknek olvasni. A valamikori téli estékhez szervesen hozzátartoztak az ismeretterjesztő előadások, egy-egy télen 30—40 előadást tartottak a legkülönfélébb témákból, a vallástól az egészségügyig. Ma sokkal könnyebben lehetne előadókat szerezni, akik filmekkel, színes diaképekkel egészítenék ki mondanivalójukat. Használjuk ki a téli falusi estéket ismereteink „karbantartására” ! Borbíró Lajos, Füzesgyarmat Afrodité lánya Szeghalmon, a Fáy-lakótelep egyik eldugott zugában, a Gelka háta mögött október közepén új szolgáltató egység nyílt. Mint Tóth Beáta kozmetikustól, az üzlet vezetőjétől megtudtuk, a mindössze 18 négyzetméteres kis szépségszalonban a város hölgyeit varázsolja széppé. A szépségápolás gépei közül figyelemre tarthat számot az amerikai gyantázógép, amely allergiamentes, egyszer használatos patron segítségével tünteti el a felesleges szőrszálakat. Ugyancsak újdonság az ionto- készülék, ez a bőr legmélyebb rétegeibe is beviszi a hatóanyagokat. Bea ügyes keze alatt megszépülnek a hölgyek
