Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-17 / 40. szám

A körösladányi katolikus templom Az oldalt szerkesztette: Gila Károly Telefon: (66) 371-139 Kis hírek Kulturális ajánlat Füzesgyarmat. — Művelő­dési ház: február 26-án far­sang az általános iskolások­nak, március 13-án Hegyesi János-emlékműsor, kiállítás megnyitása. Körösladány. — Asztalos Miklós Művelődési Ház: feb­ruár 20-án farsang az általá­nos iskolásoknak. Szeghalom. — Városi mű­velődési központ: február 25- én délelőtt és délután is Diri- dongó gyermekműsor a Stafé­ta együttessel, március 10-én egész napos nyugdíjastalálko­zó. Vésztő. — Sinka István Művelődési Ház: február 27- én gyermekfarsang, március 13-án tánciskolái vizsgabál. Filharmóniai hangverseny Szeghalom. — A Sebes György Általános Iskola nagytermében (volt ifjúsági ház) február 24-én 18 órakor a Weiner Leó kamarazenekar ad hangversenyt, melyen köz­reműködik Ruha István hege­dűművész Romániából. Mű­soron szerepel Vivaldi: Négy évszak című műve és Bizet— Scsedrin Carmen-fantáziája. Válaszol az illetékes Szeghalom. — Az előző város­oldalon szóvá tettük a jazzbalet- tesek nehéz helyzetét, akiknek nincs hol gyakorolniuk. A mű­velődési ház igazgatója, Szili Géza ezzel kapcsolatban közöl­te, hogy őt a jaSzbalettosok nem kérték arra, hogy próbalehető­séget biztosítson számukra. Amennyiben ilyen problémá­juk van, személyes beszélgeté­sen tisztázhatják a helyzetet „Tejes” nyerteseink Február 3-ai városoldalunkon megjelent keresztrejtvény he­lyes megfejtései tejjel voltak kapcsolatban. A vízszintes egy: sárréti tej, vízszintes. 31 : dobozos tej volt a megfejtendő rejtvény. À több száz helyes megfejtő közül ezúttal Be- reczki György, Békéscsaba, Kulich-ltp.18, Jakab József, Körösladány, Vasút u. 18. és Csordás Károlyné, Szegha­lom, Dózsa u. 19—25. sz. alat­ti lakosoknak kedvezett a sze­rencse. Gratulálunk, a Sárréti Tej Rt. által felajánlott aján­dékcsomagokat személyesen juttatjuk el mindannyiukhoz. Az oldal fotóit Fazekas Ferenc készítette SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE Életre kel az Agrárszövetség A közelmúltban ismét hírt adott magáról az 1990-es par­lamenti választások nagy vesztese, az Agrárszövetség, mely akkor hajszállal maradt ki a parlamentből. Utána — legalábbis a megyében — alig lehetett hallani róluk. Az el­múlt év végén új megyei veze­tést választottak, sor került a második kongresszusukra. Er­ről és az Agrárszövetség hely­zetéről beszélgettünk Varjú Ibolyával, a megyei választ­mány egyik tagjával, aki mel­lesleg a zsadányi tsz főköny­velője. — Mi történt a választási balsiker után? — Nem tudom, balsiker volt-e, de mindenesetre az azt követő időben kicsit „leült” az Agrárszövetség, főleg a me­gyében. Tavaly tavasszal kez­dődött újból a szervezkedés, amely a novemberi megyei vá­lasztmánnyal tetőzött. Itt ki­lenctagú új testület kapott bi­zalmat és látott munkához. Decemberben volt pártunk második kongresszusa, ahol fontos dolgokban született ál­lásfoglalás. — Milyennek ítéli meg az Agrárszövetség helyzetét a megyében? — Sok helyen jelen va­gyunk a falvakban, kisváro­sokban. November végén 15 alapszervezetünk volt a me­gyében, azóta ez a szám bizto­san tovább nőtt. Természete­sen jelenleg is folyik a szerve­zés. — Kit céloz meg az Agrár- szövetség, kikre számít első­sorban? Nem válhat-e az ag­rárértelmiség elitpártjává? — Programunkkal nemcsak az agráriumban élőket kíván­A vidék pártja akarunk lenni — hangsúlyozta Varjú Ibo­lya juk mozgósítani, hanem min­denkit, aki tenni akar valamit szőkébb környezete érdeké­ben. Ebbe éppúgy belefér a kisvárosi pedagógus, mint a kétkezi munkás. Aki elfogadja a pártunk programját, annak helye van közöttünk. Hogy mennyire nem elitpárt aka­runk lenni, azt például azzal bizonyíthatom, hogy a mi alapszervezetünkben a felső­fokú végzettségűek aránya 15 százalékos.-—A decemberi kongresszus milyen programot fogadott el, mi volt a legfontosabb megál­lapításuk? — Amit én a legfontosabb­nak tartok, az nem más, mint­hogy a vidék pártja legyünk. Ezen belül kiemelt hangsúlyt kapott a gazdaság, több fi­gyelmet kell fordítani a fal­vakra, kisvárosokra. Nagyon fontosnak tartjuk az elmara­dott térségek felzárkóztatását. Röviden szólva a vidék prob­lémáit szeretnénk felvállalni. Ugyanakkor harcolnunk kell azért, hogy javuljon a mező- gazdaság jövedelmezősége, ez azonban nem mehet a fel­használók, a lakosság rovásá­ra. —- Nemrég élénk feltűnést okozott, hogy az Agrárszövet­ség elnökét egy megüresedett országgyűlési mandátumért vívott harcban a Köztársaság Párttal közös jelöltként indí­tották. Ez egyedi eset vagy egy későbbi összefogás első kísér­lete? — Mi minden olyan párttal el tudjuk képzelni az együtt­működést, amely elfogadja programunk legfontosabb té­ziseit. Mindenekelőtt a gazda­ság helyreállítása, normális működésének biztosítása mindenféle ideológiától men­tesen. A napi problémák meg­oldására kell koncentrálni, nem megengedhető az a jelen­legi gyakorlat, hogy a legfon­tosabb kérdések eldöntésénél épp az adott szakma értelmi­ségének véleményét nem ké­rik ki. Ez vonatkozik nemcsak a mezőgazdaságra, de a peda­gógus társadalomra is. — Kissé sarkítva a kérdést: az Agrárszövetség a többnyire Budapesten és a vállalkozók körében népszerű Köztársaság Párt „vidéki tagozata” ? — Ha humorosan akarok válaszolni, akkor a Köztársa­ság Párt az Agrárszövetség „pesti szekciója”. Komolyra fordítva a szót, a két párt sok mindent hasonlóan ítél meg, most összefogott egy mandá­tumért, de ettől még két önál­ló párt. Mindez természete­sen nem zárja ki az esetleges későbbi együttműködésün­ket. Kláricz Jánosné polgármester felavatja a gázgyújtás emlék­tábláját Kertészszigeti öröm Kertészsziget. Ez a kicsi falu Szeghalom mellett nemrég nagy eseménynek örült, meg­érkezett a vezetékes földgáz. Mint a falu polgármesterétől, Kláricz Jánosnétól megtud­tuk, az 550 lelkes falu 136 háztartása közül 130 kérte a rákötés lehetőségét. Ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy mind­össze 15 ezer forintot kellett ezért fizetni. A falu idei terve­iben szerepel az ivóvízellátás teljeskörű biztosítása és van remény arra, hogy még az idén távhívásos telefonközpontot is kapnak. Egy az Isten (II. rész) Az előző szeghalmi oldalon kö­zöltük ez anyagunk első részét, most a befejező, második követ­kezik. „A Dávid Ferenc Egylet, az unitáriusok irodalmi társasága meginvitálja a protestánsokat, de a zsidókat is. meginvitál min­den eszmehirdetŐL Hát Dávid Ferenc azért pusztult el a dévai vár tömiöcében. hogy pár száz év múlva felekezete megszé­gyenítsen TÜRELMÉVEL (ki­emelés tőlem, B. L.) minden felekezetet?” Hosszú időnek kellett eltel­nie ahhoz, hogy egy házalapító püspökünk álma beteljesedjen. Ez álom beteljesedése maga a tény, minden mellékzönge nélkül, hogy a Kárpát medence Unitárius Egyháza az egyedül magyar földön született magyar egyház. Ennek az egyháznak sohasem voltak hatalmi törek­vései. koronás fők. kardos urak nem egyengették útját, nem bo­rítottak fölé védőpajzsot. Nem hivalkodunk, büszkélkedünk kicsinységünkkel, még Bőhm Károly szellemében sem. aki szerint „a hívők száma nem bi­zonyít a vallás magasabb foka mellett... A legnemesebb val­lásfonna a legkevesebb hívőt számlálja” Elvitathatatlan ér­deme e közösségnek, hogy egyáltalán nem öncélúan, meg­alkotta a vallásszabadság törvé­nyét ezelőtt 425 évvel. Azóta is a nép egyházaként. Dávid Fe­renc szellemében, a jézusi pa­rancsolatok megtartására Is­tennek tetsző életforma megva­lósítására törekedik. ..Az pedig az öröklét. hogy megismerje­nek Téged, az egyedüli igaz Is­tent és akit elküldtél, Jézus Krisztust” (János ev. 17,3). Ez volt Dávid Ferenc legkedve­sebb szentleckéje. Ahogy' ez meghatározta az ő életét, mun­kásságát, úgy határozza meg a mi utunkat is, segít megkeresni és megtalálni helyünket itt, ezen a tájakon. Egy, a szabadságával ránk zúduló világban, amely­ben valódi veszélye áll fenn ön­magunk eltestvérieüenítésé- nek. amikor a visszafojtott ér­zelmek. gondolatok, szándékok gátszakadása elboríthat, elso­dorhat amikor özönével jönnek a lélekkufárok újra megmér­gezni nehezen gyógyuló lel­keinket, jó megemlékezni egy ilyen történelmi egyházkö­zösség születéséről, annak ví­vódásairól, 425 éves nagy fegyvertényéről, bravúrjáról, hogy ezek adjanak türelmes kitartást felépíteni a Templo­mot végre — Adyt idézve —, hogy soha ne veszélyeztessen a szétszóródás és a Templom­ba betérni, megnyugodni min­dig mindenkinek egyformán joga legyen. Bacázsi László UNITÁRIUS LELKÉSZ. Füzesgyarmat 1993. február 17., szerda Arccal a vidék felé Tulajdonképp örülnöm kellene annak, hogy mostanában egyre többet foglal­koznak a vidékkel. Megalakulófélben van egy olyan bank, amelyik a mezőgaz­dasági vállalkozásokat kívánja kedvez­ményes hitellel támogatni, a pártok hir­telen fontosnak tartják, hogyan is él a vidék-magyarorszá­gi polgár. Úgy tűnik, a nagyszájúak után, akik eddig is a vidék érdekeire hivatkozva próbáltak tőkét kovácsolni saját politikai ambíciójukhoz, most a többiek isfelfedezték, hogy van élet Budapesten kívül is. Mondom, végül is örülnöm kellene, hiszen a falusi-kisvárosi, hátrányos hely­zetű régióknak minden, bárhonnan érkező támogatásra szükségük van. Ha valóban lesz egy olyan bank, amely segít feloldani a tőkeszegénység okozta feszültségeket a mező- gazdaságban, akkor ez feltétlenül üdvözölendő, bár egy kicsit máris megkésett. És mégis, valami zavar engem ebben a hirtelen nagy figyelemben. Talán az, ha ránézek a naptárra, mely 1993-at mutat. Erről pedig az jut az eszem­be, hogy a jövő év tavaszán országgyűlési választások lesznek, ahol a vidéki voksolók szavazata dönthet, hiszen mégiscsak itt él a lakosság 80%-a. Attól félek, ez értékelte fel egyik napról a másikra a vidéket. Talán még ez sem zavarna, hiszen ha foglalkoznak velünk, az jót is jelenthet, de arra gondolok, hogy ez a figyelem csak átmeneti lesz, a választások után ismét kiesünk a kosárból. Két megoldás is elképzelhető ennek elkerülésére: az egyik, hogy a pártok folyamatosan foglalkozzanak a vidék gondjaival, ám erre az eddigi tapasztalatok alapján igen kevés az esély. A másik, hogy évente tartsanak képviselő-választást, így kénytelen-kelletlen mindig oda kellene figyelni a potenciá­lisvidéki szavazópolgárokra. g./o / Uj vágóhíd Ecsegfalván Megkezdődött a munka az új vágóhídon A közelmúltban adták át rendel­tetésének az Ecsegfalva határá­ban megépült új vágóhidat. A túrkevei vállalkozó, Debrecze- ni László által létesített üzem a legszigorúbb állategészségügyi előírások betartásával létesült. A térségből, de akár messzebb­ről is felvásárolt szarvasmarhát, sertést dolgoznak itt fel tőke­húsnak. Az egyelőre öt ember­nek munkát adó vállalkozás nagyságára jellemző, hogy napi 25 szarvasmarha vágását képe­sek elvégezni. Mint a tulajdo­nostól megtudtuk, elképzelései szerint — siker esetén — az üzemet bővíteni is szeretné. Szomorú dolgok a Vidámról Dévaványa híres presszója a Vidám, bár a körülötte kiala­kult helyzet inkább az egész községre nézve szomorú. Gondot okoz az önkormány­zatnak, a lakosságnak. A le­pusztult helyiségben minden hétvégén diszkó van, ám a szűk tér több száz fiatal befo­gadására alkalmatlan. Mindez az egymást váltó bérlőket nem érdekli, nekik a haszonszerzés a cél. Az sem titok, hogy a presszó a diszkó nélkül egy fabatkát sem ér. A falu lakói aláírásokat gyűjtöttek, hogy zárják be vagy más módon korlátozzák a nyitva tartást, hiszen renge­teg a botrány, a tömegvereke­dés. Eddig sem a rendőrség, sem az önkormányzat semmit sem tudott elérni. A jegyző két alkalommal bírságolta meg őket, amit ki is fizettek. A leg­újabb .,attrakció”-ra az önkor­mányzat testületi ülésén derült fény, vagyis hogy „tanyasi művésznők” vetkőzőszámai­val szórakoztatják a zömmel 13-14 éves közönséget. Mi lehet a megoldás, ha az önkormányzat hatásköre nem terjed ki erre? A rendőrség, a közegészségügy tehetne vala­mit, de nem tesz. A lakosság tiltakozik és valakitől megol­dást vár. Ha nincs törvény az ellen, hogy az idegen bérlők haszonszerző harácsolásától megvédje a lakosságot, akkor meg kell alkotni azt, hiszen ezt kívánja a lakosság érdeke. Kovácsné Szőke Zita

Next

/
Oldalképek
Tartalom