Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-18 / 195. szám
1992. augusztus 18., kedd HAZAI TÜKÖR Nem áremelés — támogatáscsökkenés Olvasóink írják Miért drágul a gyógyszer? Átkelőre várva Számítógép a gyógyszerészek szolgálatában archív fotó Ha betűkből és szavakból lehetne építeni, bizony volna olyan település, amelyet négysávos, magyar építésű műút kötne össze Bukaresttel. A tömegkommunikációs véleményformálás és manipuláció világában tájékozatlan, laikus újságolvasó már el sem olvassa a délkeleti országrészen tervezett határátkelők megnyitásáról szóló cikkeket, csak striguláz, s furcsállja, ha valamelyik hírlapi számban nem találkozik velük. Dehát így volt ez az ántivilágban is, miért lenne most másképp? Az érdekérvényesítésnek számtalan módja van, s csak a naivak hihetik azt, hogy akár nagy horderejű kérdéseket is el lehet dönteni pusztán az ésszerűség szempontjait figyelembe véve. Magam nem vagyok éppen naiv, de még nem tettem le arról, hogy az illetékesek az említett szempontokat is érvényesíteni fogják a Dombegyház és Kisvarjas közötti határátkelő ügyében. Nekik ugyanis aligha kell bizonygatni, hová juttatta Dombegyház települést a földrajzi peremhelyzet, ami természetszerűleg gazdasági, poltitikai és kulturális elzártsággal járt együtt halmozottan hátrányos helyzetbe juttatva a falut. Ez a földrajzi és történelmi meghatározottság most különösen érezteti hatását, s nem véletlen, hogy a települési önkormányzat szorgalmazza az egyetlen lehetséges megoldást, a határnyitást. Persze mi nem tudunk lobbyzni, ehhez mások jobban értenek, s nincsenek olyan történelmi érdemeink sem, hogy pl. bennünket szabadítottak volna fel elsőként a szovjet csapatok. Olyan jelentéktelen tényeket tudunk csupán felsorolni, hogy a falun át vezet Magyarországról a legrövidebb út Aradra, s ezt az utat nem kell megépíteni, mert már készen van .A Gyula és Nagylak közötti távolság itt feleződik, s az átkelő itteni létesítését 14 környező falu szándéknyilatkozata támogatja. A kétszeri ideiglenes határnyitás alkalmával több mint húszezer ember kelt át itt. Dombegyház lakói kíváncsian várják a választ a kérdésekre: Vajon a kormány az előző rezsim településfejlesztési koncepciója alapján gondolkodik-e, s hagy lassan elsorvadni egy települést, illetve egy városhiányos periférikus térséget? Lehet, hogy ez nem fontos, de kár lenne értünk. Gerendeli György Az eladófiú végtelen türelme Az előttem álló nyugdíjas néni szemével válogat a finom péksütemények között. —Mit adhatok?—kérdi illendően a fiatalember. — Nem is tudom! Talán azt ott — mutat a néni a polcon lévő túrósbuktára. —Ezt tetszik kérni?—és már csomagolni készül. —Nem! Azt a másikat. Az friss? —Igen, tessék megnézni! —Az a másik ott mi?—kérdi a néni. —Sajtos rudacska! Ez jó lesz? —Nem, talán mégsem—mondja a néni. A kék szemű fiatalmeber arcán még csak a harag fátylát sem vélem felfedezni. Nyugodt és kiegyensúlyozott mozdulatai, már-már példaként követendő. Én meg csak állok, és arra várok, hogy a nénike végre eldöntse, hogy mire van igazán szüksége. —Az ott micsoda? —Pogácsa! Ezt tetszik kérni? —Igen azt, azt csomagolja be nekem. Az eladófiú mosolyogva átadta a becsomagolt péksüteményt, és már fordult is felém. —Mit tetszik parancsolni? Én hirtelen nem is tudtam, mert türelme kissé felkavarta képzeletemet, de kérdése jólesett. Bróda Ibolya Orosházán a csókkirály Csók: gyöngédségnek, kegyeletnek, tiszteletnek, szeretetnek külső kifejezési eszköze. A szerelmi csók boldogító érzését számtalan változatban énekelték meg a köl- tók, a zeneszerzó'k. Júdás csókja például hazug, mely a szeretet leple alatt áruló szándékot takar. Az a fiatalember viszont, aki a hét végén Orosházán mutatta be tudományát, valószínű, hogy nem ilyen céllal ölelte karjaiba hölgy partnereit. A minőségi csókvilágbajnokság győztese szombat éjjel az Alföld Bár vendégeinek mutatta be az erotikus, az egzotikus és az egyéni stílusú csókjait. Az „isteni képességet” — mint megtudtuk — hosszú évek kitartó tréningjének köszönheti a fiatalember. Mindig keresi, kutatja a jó partnereket, hiszen a négyévenként Franciaországban megrendezésre kerülő vb-re az idén is nevezni szeretne. S hogy ki ő, honnan jött, hogy csókol? Legyen meglepetés szombatig. A hírlap hétvégi magazinjának Locsi-fe- csi oldalán megszólal a csókkirály. Cs. I. Kutya a kábítószercsempészek ellen Felértékelődött a kábítószerkeresésre kiképzett kutyák szerepe, miután Magyarország a kelet-nyugati titkos drogkereskedelem egyik tranzit útvonalává vált. Az utóbbi időben horogra akadt kábítószer-szállítmányok föltartóz- tatása csaknem minden esetben a németjuhász, labrador retriver és spániel kutyáknak köszönhető. A jó szimatú ebek képzése általában 3-4 hónapig tart, és hozzávetőleg 400 ezer forintba kerül e munka. Többnyire kábítószerszagú teniszlabdával rögzítik a kutyában a játékos keresési ösztönt. 14. A lány úgy tett, mint aki nem is hallja a szaggatott kitörést. Maxbell ezt beleegyezésnek vette, mert azonnal átkarolta a lányt... Hirtelen azonban el is engedte... hatalmas rántást érzett a karján, megpenderült saját tengelye körül és a következő pillanatban már szédítő pofon csattant el az arcán. Tom Petter- son ebben a pillanatban már kemény haragot érzett. Gyűlölte ezt az emberszabású állatot, aki szüntelenül zavarja ezt a kislányt... az ő menyasszonyát... És még egyszer ütött. Willy Maxbell arca véres lett és eszméletlenül zuhant el a földön. Mozdulatlan maradt, karjait szétcsapta, mint aki meghalt és arcából patakzott a vér. — Állat! — sziszegte Tom Petterson A lány remegve simult hozzá. — Szeretlek... És odakínálta puha, nedves kis ajkát. Délidőben pokoli erővel tört ki az éhség. Az a két szendvics, amit Daniels kiutalt, semmit nem csillapította ezt a vad éhséget. A hangulat egyszerre nyugtalan és veszedelmes lett. Sam Garrick, Johnson, Mrs. MaxHavonta mintegy egymilliárd forinttal többe kerül a társadalombiztosításnak a gyógyszerek ártámogatása, mint azt eredetileg tervezték. Ha tovább sem csökken a medicinák iránti kereslet, fennállhat a veszély: elfogy a TB erre fordítható pénze, nem tud fizetni a gyógyszergyáraknak, azok pedig hitelben nem szállítanak! Szerencsére mindez csak fel- tételezés, de az már korántsem fikció, hogy a patikákban kiváltható mintegy ezerháromszázféle gyógyszer egynegyedét ezentúl drágábban kapjuk. A miértre az illetékesektől kértünk választ. Dr. Matejka Zsuzsannától, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság főgyógyszerészétől a következőket tudtuk meg: — A gyógyszerre fordítható pénzről a társadalombiztosítás költségvetésének részeként a parlament dönt. Erre az évre 27 milliárd forintban állapították meg ezt az összeget. Ezek szerint minden biztosítottra átlagosan 2560 forint támogatás jut. Ezek előrebocsátása után mondom, hogy például a mintegy másfél ezer veseelégtelenségben szenvedő, átültetésre váró vérképzését, vérképét és ezzel a transzplantáció sikerességét javító Eprex egyhavi adagjának tényleges ára 20— 25 ezer forint, a betegek viszont ingyen kapják. A Népjóléti Minisztériumban dr. Pusztai Erzsébet politikai államtitkár határozottan cáfolta, hogy csökkent volna a gyógyszerekre fordítható támogatás, még akkor is, ha a beteg jó néhány medicina esetében ennek az ellenkezőjét tapasztalja majd. A társadalom- biztosítás elsősorban a korszebell, Patty Bronson mind ott tolongtak a pilóta körül. Sam Garrick üvöltött. —Tessékideadni akészletet! Magának tartogatja!? — Ha nem nézném az állapotát, lepofoznám! — válaszolt Daniels egykedvűen. — Lepofoznál? Szereném látni! Vadul a pilótának ugrott. Egy erőteljes ökölcsapás félúton lendületét vette az ugrásnak és Sam Garrick eszméletlenül bukott el a földön. Daniels a vállát vonogatta. — Ebben a piallanatban én parancsolok itt és én vagyok felelős az emberekért. Nem pazarolhatom el az élelmiszeradagot! — De amikor éhesek vagyunk! — sikoltozott Patty Bronson. — Sorry — maradt kérlelhetetlen Daniels—a minimumhoz elég a két szendvics. És vizet is kapott mindenki. — Vadállat! — rikácsolta mrs. Maxbell — gyilkos! Ebben a pillanatban Daniels idegei is közelálltak ahhoz, hogy felmondják a szolgálatot. Veszedelmes rángások szaladtak keresztül az arcán. Mert sokszor volt már nehéz és veszélyes rű, nagy hatékonyságú készítményhez ad anyagi támogatást. A külföldi készítmények nemcsak drágábbak, hanem jobbak, és kevesebb a mellékhatásuk is. Bizton állíthatom, hogy nálunk túlzottan sok gyógyszer fogy, gyakorlatilag nagy a pazarlás. — De erről elsősorban nem a beteg tehet, a gyógyszert nem ő írja fel. Senki sem költ hobbiból patikára... — Valójában a kollégákat is rá szeretném szorítani arra, hogy a régi, korszerűtlen készítmények helyett az új, hatékonyabb és mellékhatások nélküli gyógyszerekkel kezeljék a betegeket. A tárca gyógyszerészeti főosztályának vezetője, dr. Hamvas József megerősítette: a hosszan tartó, súlyos betegségekben szenvedők változatlanul ingyen kapnak bizonyos gyógyszereket. — Például a tébécések, az asztmások, az epilepsziások, a cukorbetegek, a daganatos helyzetben élete során, de ilyen nehézben még nem... Ezek a hisztérikus asszonyok borzalmasabbak minden orkánnál. — Sorry! —jelentette ki még egyszer keményen és visszavonhatatlanul — senkinek semmit nem adok! Majd dagály előtt mindenki kap szendvicset és valami italt, kedve szerint... Mérsékelt áron! — mosolygott. Sam Garrick felnyitotta szemét. Hunyorgott, felült, Daniels előzékenyen lehajolt és talpraállította. — Ezért számol! — lihegte Daniels arcába, amikor talpon volt. — Állok elébe! — hajolt meg a pilóta. A hangulat a téboly határait súrolta. Robert Stimson, a zenebohóc arcra borulva zokogott és imádkozott. Közben a mellét verte és néha mozdulatlan maradt percekre, mint aki megmerevedett. Willy Maxbell még mindig eszméletlenül hevert a földön és a kutya sem törődött vele. Fred Johnson a felesége nevét kiáltozta és esküdözött, hogy soha-soha nem csalta meg senkivel. Mr. és mrs. Hobson egymás mellett ácsorogtak és szikrázó pillantásokkal méregették egymást. betegek a medicinák egy részéért ezután sem fizetnek. A csontfejlődési zavarokkal küszködő gyerekek hároméves korig ingyen jutnak D- vitaminhoz. Változatlanul érvényes a közgyógyellátási igazolvány is. Amikor megjelent az újságban, hogy ezentúl négyszer többet kérnek a patikában a Cavintonért, a Zinnatért, drágább lesz a Suprastin, a No- Spa és még sok egyéb ismert tabletta, sokakban felvetődött a kérdés, miért pont ezek ára változik? Matejka doktornő szerint: — Szakemberekből álló bizottság — gyakorló orvosok — dönt arról, melyik gyógyszer ártámogatása csökkenjen. Véleményük az volt, hogy jobb készítmények is kaphatók, mint az Algopyrin tabletta, a Novorin orrcsepp vagy az Almagel emulzió, azokat érdemesebb támogatni... Ferenczy-Eu Çsæsasâ^ — El fogunk válni! — sziszegte a nő. Á férfi felkacagott. — Te ostoba! Hát azt hiszed, valaha még abban a helyzetben leszel, hogy elválsz vagy nem válsz el... Hát még nem vetted észre, hogy itt pusztulunk valamennyien? Te is itt pusztulsz... még nem sejted? Itt pusztulsz! Mrs. Hobson fojtottan zokogni kezdett. — De én nem akarok itt pusztulni... szeretlek... —Fulladj meg! — mormogta a férfi és arrább sétált. Mrs. Maxbell félpohár vizet szorongatott a kezében és néha ajkához érintette a poharat. Nem ivott belőle... csak nézte a vizet... a hosszas szomjúság után kellett neki a tudat, hogy most van vize. Most ihat. Mosf boldog ember. A brilliánsgyűrű pedig még mindig ott hevert a fövenyen és senki ügyet sem vetett rá. Patty Bronson találta meg később. A kezében rejtegette... A napfényben nézegette. És peregtek arcáról a könnyek. — Szent ég! Brilliánsgyűrűje van!... csak azért, hogy nehezebben tudjon meghalni... Tom Petterson és Miss Parker voltak talán a legboldogabbak. Pedig a legtöbb okuk lett volna a boldogtalanságra. Most, hogy megtalálták egymást, ott álltak a halál küszöbén. Most, hogy kettűjük számára kezdődne az élet, most szakad félbe és jön a halál.. Hát nem iszonyatos az élet? — Ha már meg kell halnunk... — suttogja a lány — legalább ne találkoztunk volna... A fiú a fejét rázza. —így van ez jól, ahogy van... Hidd el, így van jól. Ha nem találkozunk, úgy haltam volna meg, mint becstelen sikkasztó. De most már nem úgy fogok meghalni... Most már emelt fővel fogok meghalni. És tudni fogom, hogy sok minden másképpen történhetett volna, ha okosabb vagyok... Egy pillanatig maga elé nézett, aztán halkan folytatta: — Ugyan ki tudja. Én nagyon hiszek abban, hogy valahol megvan írva minden, ami történik... minden kiszámítottan pereg... és semmi nem következik be önmagától és véletlenül... Mi csak kapálódzó és tehetetlen bábok vagyunk ennek a végzetszerű vaskövetkezetességnek a kezében... Mindennek így kellett talán történnie. Ha nem sikkasztok, akkor soha nem kerülök az Astuir gépre és mi soha nem ismerkedünk meg... Pedig voltaképpen most kezdődött az életem, hogy megismkerkedtünk... — Nekem is — suttogta a lány. — Halvaszületettek vagyunk tehát — mosolygott fáradtan a fiú. — Most születtünk és máris el kell pusztulnunk... nem borzalmas...? — Nagyon borzalmas — suttogta tikkadt szájjal a lány. A fiú maga elé nézett. — Talán nem is olyan borzalmas... Még gimnáziumban volt egy öreg tanárom... Filozófiát tanított. Ő mondta, hogy a boldog életnél már talán csak egy jobb van... — Micsoda? — nézett rá kerek szemmel a lány. Tom Petterson, a sikkasztó, akiből a körülmények bölcset avattak, bágyadt kis mosollyal nézett maga elé. — A boldog halál. Legalábbis a tanárom így mondta... és mi akkor mulattunk rajta. Kinevettük. Pedig nem volt igazunk. Most látom csak, mennyi mélység és igazság van ebben a mondásban. Mert az a tanár tudta... az a tanár nagyon boldogtalan ember Volt... Egy pillanatig hallgatott, aztán mintegy önmagának folytatta: — Emlékszem rá... magas volt, hajlott és sovány... velem egyidős fia volt... Rajongásig szerette ezt a fiút... ez volt mindene... szőke, sápadt gyerek volt... és tizenhét éves korában meghalt... Ez a tanár attól kezdve élő halott volt. Ilyen emberben fakadnak fel ilyen gondolatok és mondások. Hogy a boldog halál szebb, mint a boldog élet... Mert az ilyen ember már nem vár az élettől boldogságot. És mivel a boldogság vá- rása a vérünkben van... az ilyen ember a haláltól várja a boldogságot... (Folytatjuk) Pierre Pescer: Kaland a levegőben
