Békés Megyei Hírlap, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-08 / 106. szám

1991. május 8., szerda MEGYEI KÖRKÉP A pártfogók elkerülték Orosházát Telefonközpont volt, (még) van, (majd) lesz Halló! Orosháza!... Csenge­tem! Halló?!... Kérem, marad­jon!... A központos hölgy az is­merősöm. No, nem személye­sen, csupán hangja útján. A mos­tani találkozás lehet, hogy ettől olyan természetes, közvetlen? Hiszen valahol már találkoz­tunk, egy zsinór segítségével. Most itt ülök mellette, és nézem a kezét, amint—a számomra oly kusza és szövevényes hálózat­ban — vonalat épít és bont, zsi­nórokat dugdos, kulcsokat ke­zel, villogó lámpákra pillant, a stoppten ellenőrzi, és még ki tud­ja mi mindenre figyel. Amulok. Ez lenne a telefonközpont? Be kell látnom, ez az. Katika és kol­léganői három műszakban dol­goznak itt, nem a legideálisabb körülmények között. Igaz, a munka ma már valamivel köny- nyebb, mert a kétezres konténer- központ felállításával a helyi hí­vások nem a kezelőkhöz futnak be. F-né még emlékszik arra az időre, amikor kézi kapcsolással dolgoztak a központosok: — A műszak minden másod­percében figyelni kellett, renge­teg telefonszám kavargón a fe­jünkben. Nemcsak a koncentrá­lás miatt volt fárasztó a nyolc­órás munka, hanem attól a fizi­kai megterheléstől is, amit az ál­landó vonalépítés és bontás je­lentett. A vidéki kapcsolásoknál még most is így dolgozunk — mondja mosolyogva, és egy pil­lanatra megszakítja beszélgeté­sünket, mert egy lámpa felvillan. Horoszkóp Május 8. BIKA (IV. 21—V. 20.). A tegnapi borús gondolatok elmúltak, vidám hangulatba lát a mindennapi tennivalóinak. Jó közérzete környezetére átragad. Hűsége szilárd, eszébe sem jut, hogy új kapcsolatokba bonyo­lódjon, amelyek pedig adódná­nak. Ezen a napon született 1938-ban Földi Imre súly­emelő, olimpiai- és világ­bajnok, ötszörös Eu répá­ba j nők IKREK (V. 21—VI. 21. ). A munkavégzés­ben fáradhatatlan, ha­csak teheti megállás nélkül dolgozik. Szerelmi élete kissé komplikált. Bókot, csodá­latot igényel hódolóitól, ezt meg is hozza a tavasz. RÁK (VI. 22—VII. 22. ). Reggel a buszon vagy vonaton felhábo­rodik útitársai viselke­désén. Udvariatlanok a munka­társai is, sőt a főnöke is kioktatja Önt. Ma több haragost szerez. Mára csak a családja adhat esté­re nyugalmat. OROSZLÁN (VII. 23—Vili. 23.). Nehéz napja lesz ma, anyagi gondok isgyötrik. Sze­rencsejátékkal is próbálkozik. A kiutat mégis—nagv akarattal — saját maga fogja megtalálni, eb­ben segítik barátai is. Kézi kapcsolás az orosházi telefonközpontban Foló: Fazekas Ferenc —Látott-e már korszerű tele­fonközpontot. ahol ön is szívesen dolgozna? — Látni láttam, de nem hi­szem, hogy én megérem Oros­házán az új központot. Már csak öt évem van a nyugdíjig. Vajon megérzés ez, vagy túl­zott pesszimizmus? A kérdések a megválaszolására Búzás Zol­tánt, a Békés Megyei Távközlési Üzem vezetőjét kértük meg. — Vállalatunk hároméves terveiben Orosháza és vonzás­körzetének fejlesztése nem sze­repel, de terven kívül Tótkomlós meglévő központjának 800 elő­fizetőre való bővítése várható. Sajnos, ez a terület többszörösen hátrányos helyzetű, hajdanán a magas beosztású pártfogók el­kerülték ezt a várost vagy mosto­hagyerekként kezelték. A bé­késcsabai fogadóközpont egyébként 1992 végére elké­szül, ez azt jelenti, hogy az egész megyére fogadókész lesz a tech­nika. Az országos gerinchálózat kiépülésével Orosháza majdani központja is ide csatlakozhat. _ —A postának lesz új épülete. És a távközlésnek? — A szétválás előtt közös ter­veink voltak. Mára minden meg­hiúsult, 1993-ig nincs fedeze­tünk. De szó nincs arról, hogy nem keressük a bel- és külföldi tőkeberuházókkal a kapcsolatot. —A megye legterheltebb kon­ténere az orosházi, a központo­sok áldatlan állapotok között dolgoznak. Mégis, a telefonra várók a legtürelmetlenebbek. Számukra tud-e mondani valami biztatót? — Orosházán és környékén 1500—1800 az igénylők száma. Újabb bekötésekre csak az új központ beüzemelésekor kerül­het sor. Csete Ilona SZŰZ (VIII. 24—IX. 23.). Jól forgatta nap­jait, ma is nyerőre áll. Ha súgnak is ehhez — vagyis jótanácsokat adnak —, fogadja el azokat. Információt szerezni nem szégyen, inkább előrelátását dicséri. MÉRLEG (IX. 24— X. 23.). Jó esélye van a nyerésre. Ma szeren- '—'' csejátékkal is megpró­bálkozhat. Ha szerelmét is elvi­szi egy kis kiruccanásra, a kelle­mes esti együttlét lesz a napi ho­noráriuma. Dallas — egy Véget ért és nem is akárho­gyan a Dallas című amerikai tv­sorozat a CBS amerikai televí­ziós társaságnál. A Dallas szerte a világon 13 éven át szögezte a képernyő elé az érdeklődők tíz- és százmillióit. A 356 epizódból felfűzött televíziós családre­génynél eddig csak egy bizo­nyult hosszabb életűnek: a Gunsmoke western történet, sorozat vége amely 401 folytatás után mon­dott búcsút odaadó nézőinek. A Dallas 1980-tól három éven át vezette a legnézettebb műso­rok listáját, és a tipikusan ameri­kai történet fordulatainak kö­szönhetően még 1986-ban is az első tíz között szerepelt. 1980. november 21-én adásba került folytatását sokáig a legnézettebb műsorként tartották számon. Olvasóink írják Magánvélemény egy „magán véleményre ” A Békés Megyei Hírlap május 2-ai számában megjelent Politika című írás műre (ha annak lehet nevezni), mint A ndódy úr magánvéle­ményére kívánt reflektálni. Nos, az Andódy úr magánvéleményét többször is el kellett olvasnom ahhoz, hogy felfogjam, ezt 1991 -ben merte leírni valaki. Döhhenetem másik oka az, hogy sajnos, van olyan sajtó, ahol ez a Thürmer Gyula stílusában írt undorító—pártállástól függetlenül. minden jóérzésű, gondolkodó embert felháborító — gyalázkodás megjelenhet. Megdöbbentő, hogy valaki az ország lakosságát képviselő politi­kusokat ..alamuszi despotáknak, habzó szájú vezérszónokoknak, legitim hólyagoknak", a kormány munkáját, .kisded mulatságnak és bohóckodásnak" meri nevezni. Megdöbbentő és véiforraló ez azért is, mert5—10 évvel ezelőtt, a „nagy kommunista országziillesztés" időszakában az akkori „vezé­reinkről" és a Parlamentben szunyókáló képviselőkről nem mert ilyen cikket írni. Pedig a régi vezérek politikájának köszönhető, hogy ők valóban felszámolták a piroscserepes tanyákat, és a kolho- zosítás idején a kisemmizettek a cikkíró által említett gerendát választották. Ón és társai, tisztelt Andódy úr két dolgot csináltak akkoriban: hallgattak és tapsoltak. És íme, néhány év elteltével, amikor a gesztenyét mások már kikaparták az Önök számára is — van demokrácia, van szólásszabadság —, már nemcsak hallgatnak és tapsolnak, hanem már írnak is. A jelenlegi kormánnyal kapcsolatban nekem is az a véleményem, hogy nem szavat ártó, sajnos. Ugyanis a beígért „tavaszi nagytaka­rítás" elmaradt, és ennek sajnálatos eredményeként Ön, Andódy úr —kőfejtő kalapács helyett—most tollat foghat a kezébe, és írhatja a nyílt lázításnak is minősíthető, a magyar közélet szereplőit, a kormány tagjait lejárató gyalázkodását. Bár az Ön által „legitim hólyagoknak, alamuszi despotáknak" nevezett képviselők között (sajnos) ott vannak az „elmúlt idők dicső vezérei" is, akiknek a legnagyobb érdemük, hogy tele lett az Ön által említett éjjeli edény, nevezzük bilinek. Sajnos, ez a kormány a régi elvtársaktól csak ennek a bilinek a tartalmát örökölte, és ebből próbálnák ezt a „szerencsétlen sokasá­got" , az országot kivezetni, ha a sértődött ellendrukkerek és „bűzös szájú" ki bicék hagynák őket. A régi idők.,kártékony” politikusaival szemben a mostaniaknak talán az ad felmentést az esetleges hibá­kért, hogy kezdők, és merem remélni, hogy egyre több reálisan gondolkodó ember látja azt, hogy az örökölt kommunista bilinek milyen nagy volt a tartalma...! Ismét Önt idézem: „...ki emlékszik a tegnapi kínokra..." Szerin­tem a „tegnapiak" közül mindenki. Arra pedig ...hogy most már n agyon jó, mert nem lehet rosszabb", Ön azt írja: „Lehet"! Én bízom benne, hogy egyre több ember megérti és tudja, hogy az adósságot vissza is kell fizetni. Ez urak között így szokás, az elvtársak szokásait meg nem ismerem. Göncz Árpád szavait idézve: „Látszólagos létbiztonságunkért, szerény jólétünkért most kell megfizetnünk, mégpedig drágán." Az. hogy az írása undorító, hányingert kapok tőle, az én magán- véleményem, viszont a fenti minősítő szavakat az Ön cikkéből vettem kölcsön. Mészár Lajos rokkantnyugdíjas SKORPIÓ (X. 24— XI. 22.). Betegségéből kilábal, de még mindig legyen óvatos az öltöz­ködéssel. A reggeli hidegek újra ágyba juttathatják! Jó hírt hoz a nap, ami lehet, hogy örökséggel kapcsolatos! NYILAS (XI. 23— XII. 21.). Rendkívül takarékos életmódot folytat, kétszer is meg­gondolja. hová tegye a pénzét. Sikereit ennek is köszönheti. Ma mégis szerencsejátékkal próbál­kozik, ez azonban csak kivétel! BAK (XII. 22—1.20.). Környezete bízik Ön­ben. Ölyan feladatokat kap, amihez kedvet érez, s szívesen végzi. Partnere véleménye sokat segít, mivel ő kívülről látja az eseményeket, így józanabbul ítéli meg a lehe­tőségeket. V*ZÖNTŐ (I. 21— II. 19. ). Jelenlegi helyze- tét stabilizálhatja. Re- mek intuitív képessé­gekkel rendelkezik. Fontos érte­süléseket szerezhet. Menjen tár­saságba, beszélgessen, de máso­kat is hallgasson mec. HALAK (II. 20—111. 20. ). A jólétre törek­szik, de most minden zűrös lesz, összevisz­szaság uralkodik. A szerelem­ben előbújik az önösség, a félté­kenység. Szeretetre vágyik, s hosszú távon nyugalomra. KOS (III. 21—IV. 20.). Vigyázzon, ne - keveredjen pletykába. Eszméért, barátságért képes mindent feláldozni. Óriási munkabírása van, de ne várja, hogy magával tartsanak. Sürge­tését környezete nehezen tole­rálja. Nyugdíjasokról nyugdíjasoknak „Az István Malomban szeretnék ünnepelni!” Szan’as Jánosról, a békéscsabai Ist­ván Malom nyugalmazott almolnáráról - aki 48 éve dolgozik a szakmában és ma is bejár —, sok szépet, jót hallottam vezetőitől és munkatársaitól egyaránt. Érti és szereti felelősségteljes munkáját, 65 éves kora ellenére makkegészséges, munkahelyétől nem maradt távol egy­szer sem. A fiatal „lisztes molnárok” fegyelmet, szakmaszeretetét tanulnak tőle. Kíváncsi voltam: hogy indult a pályán, milyen változásokat élt meg, mi a hosszú, egészséges munkásélet „tit­ka”? —- Molnárdinasztia családban szület­tem — magyarázza Szarvas János. — Két nagybátyám főmolnár volt, két uno­katestvérem is e szakmában dolgozott. Malomszerető emberek vagyunk, a fe­leségem is itt dolgozott, a kiszerelésnél. 1943-ban kezdtem a tanulást az egyik kismalomban. Vámőrlő malom volt a mienk, marékkai vagy merítőkanállal szedtük a nekünk járó búzát. Az államo­sítás után az István Malomba kerültem, azóta itt dolgozom. Azelőtt a magas sikér- és beltartalmú bánkúti búzából őröltük a lisztet. E vi­lághírű búza terméshozama azonban alacsony volt, így egyre több, bőtermő, új fajtát nemesítettek itthon és külhonban egyaránt. Ahány búza, annyiféle a tartalma. Nekünk meg kellett tanulni, hogyan kell előkészíteni a különböző fajtájú búzát, hogy minél magasabb legyen a sütőértéke. —Mikor lett almolnár? — Almolnár és műszakvezetői kinevezésemet 1952-ben kaptam. Hogy mit jelent három műszakban dolgozni, azt csak az tudja, aki átéli. Régen, ha vasárnap hajnalban mentünk haza, hétfőn újból munkába álltunk. A szabad szombatot a sokat szidott Kádár-kor­mány vívta ki. Sok volta durvaság, a túlkapás; de el kell ismernünk: sokat fejlődött az ország. A sok új házra, országszerte a sok közmű­vesítésre gondolok, elsősorban. Mi is — bár nagyon sokat dolgoz­tunk a feleségemmel, nem tartoztunk a nagykeresetűek közé —, de tisztesség­gel felneveltünk és taníttattunk két gyer­meket, saját erőből építettünk egy szép kertes házat, berendeztük, megvan min­denünk, ami szükséges. —Hogyan telnek napjai? — Sok-sok munkával. A feleségem nyolc éve meghalt, odahaza is tengernyi a tennivalóm. Rendben tartom a házat, az udvart, szőlőt, gyümölcsöt termelek, sertéseket hizlalok, csirkét, kacsát, nagytestű pulykákat nevelek. A gyere­keim szeretnek, naponta meglátogat va­laki. A négy unoka gyönyörű szép gye­rek, értük érdemes élni. Hússal, zöldség­gel, gyümölccsel igyekszem segíteni nekik, hogy ebben a nehéz világban könnyebben boldoguljanak. Azt el sem bírnám viselni, hogy pátyolgassanak. Amíg bírom, teszem a munkám, ők pe­dig éljék a saját életüket, ne szóljunk egymás dolgába. Emellett emberek közé vágyom, sok fiatal között dolgozom, szeretek velük lenni, megértjük egymást, úgy érzem, ők is szeretnek és tisztelnek. Három műsza­kot ritkán vállalok helyettesítés idején, ebben a korban már csak nehezebb a mozgás. A tartós és egészséges munkáséletnek nincsenek különösebb „titkai”. Foglalja el magát az ember, éljen sportszerűen, kulturáltan. Ne hajszolja túl magát a munkában, lelje benne örömét, mértékkel fogyasszon ételt, italt. Akkor megtoldhatja pár évvel az életét. A munkaképes fiatalok ne csak a mára, a holnapra is gondoljanak, hogy ők is kapják majd meg a megérdemelt nyugdíjat.-—Kívánsága? — Hogy a munkaviszonyom fél évszázados évfordulóját egészsé­gesen, molnárként érjem meg, azokkal ünnepelhessek majd, akikkel évtizedeken át sokat dolgoztam. Ary Róza Fotó: Fazekas Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom