Békés Megyei Népújság, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-19 / 91. szám
MEZŐBERÉNY ÉS KÖRNYÉKE 1991. április 19., péntek 0 6BBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP--------------------------------Schupkégel falujában Ha az Adriáról kapunk egy képeslapot, azt mondjuk, ilyen nincs, ez már szinte giccses. Amikor odamegyünk, kiderül, hogy mégsem az: maga a valóság. Valahogy így jár az ember Csárdaszállással is. Dörzsölhetjük a szemünket: létezhet ma ennyire kiegyensúlyozott település? — Mezőberénnyel 1975-től közös volt a tanácsunk —- mondja Somodi György polgár- mester, aki néhány hónapja a Hidasháti Állami Gazdaság kerületvezetői székéből ment nyugdíjba. — Ez annyira sikeres megoldás volt, hogy a közelmúltban maga a lakosság kérte, hogy tartsuk fenn ezt a viszonyt Mezőberénnyel. Azzal a várossal, amely nagyobb társtelepülésként soha sem nehezedett ránk. Csárdaszálláson például a gáz is előbb jelent meg, pedig a vezeték már készen állt Berény- ben. — Milyen a kötődésük ma? — Csárdaszállásnak külön képviselő-testülete működik. Kilenc és fél milliós költségvetésből gazdálkodunk. Közös ügyeink rendezésére együttes képviselő-testületi üléseket tartunk. Két millió 300 ezer forintért a mezőberényi polgármesteri hivatal ellátja igazgatási feladatainkat. Itt csak egy — igen jó— irodavezető dolgozik: Szabó Istvánná. Az itt élők gyakorlatilag minden ügyüket helyben intézhetik. — Van-e olyan beruházási tervük, amely lázban tartja a falut? — Élt itt egy téesz-elnök, Schupkégel Sándor. Nagyon sokat tett á szülőfalujáért. A Petőfi Tsz-szel halála után is kiváló kapcsolatunk van. Ok működtetik a művelődési házat, gépet adnak az útkarbantartásra, a szeméttelep rendezésére. Csaknem mindenünk megvan, ami kell. így jelenleg másfél milliós tartalékkal rendelkezünk. Várható, hogy a Kettős-Körösig megépül egy 5 kilométeres út, amely megoldaná a Kövizig, a kiskerttulajdonosok, a téesz és a horgászok közlekedési gondjait. Az érdekeltek „beszállásával” ez a terv meg is valósulhat. A vizünk sajnos időnként szürke színt kap, bár mindig megállapítják, hogy ez nem veszélyezteti az egészséget. — A falu félúton fekszik Me- zőberény és Gyomaendrőd között. Melyik vonzása az erősebb? — Mindig is Mezőberényhez tartoztunk. Egy pici humorral azt is mondhatnánk, hogy Gyo- mán talán azt sem tudják, merre van Csárdaszállás. Szálka Akár a „Békés Megyei Hírlap” felirat is viríthatna a mezőberényi férfi kézilabdázók mezén. Sőt, lapunk nevét — vagy bárki másét is — szívesen felfestenék a pályakezdő körbe, a terem falára. Azaz bármilyen ésszerű ellenszolgáltatást megtennének azért, ha sportszerető és reklámra éhes szponzorok hozzájárulnának a megyei bajnokság első helyén álló férfi kézilabda-szakosztály fenntartási költségeihez. A góljaikkal az NB II., és lassan az abban szereplő csapatok kapuját bombázó fiúk csupán attól tartanak, hogy erőfeszítéseik a pénztelenség apró, de fuldoklást előidéző szálkája miatt halnak el. Amennyiben szálka, akkor jobb lenne, ha inkább szemet szúrna valakinek... Sertés vészjelzés A felvásárlás gondjai a csárdaszállásiakat sem kerülik el. — Évente 1500-1600 sertést adtunk le a faluból — mondta Bálint Elekné, a téesz háztáji ügyintézője. — E pillanatban 250 nagy súlyú és tarka bőrű sertést, 40 kocát tudnánk szállítani. Ugyanakkor heti 25 kis súlyú fehér hússertést visz el a békéscsabai Húsker, s havonta 25 tarka, kis súlyút a Gyulai Húskombinát. Az emberek mindennel próbálkoznak: más településeken is felíratják leadnivalóju- kat. —: Mióta küszködnek leadással? — Novembertől van gondunk. Hétfőn beszéltem a szegedi szalámigyárral. Mondtam, hogy személyesen is elmennék. Azt válaszolták: ha csak ismerkedni akarok, menjek. Gondolják el, az idén összesen 40 nagy súlyú sertést vittek el Gyulára. Kocát egyet sem. Tizenkét éve végzem ezt a munkát, de ilyen helyzetre nem emlékszem. Az emberek örülnek a tavasznak: zöldet és vizet adhatnak a hízóknak. Tudom, lassan már nincs miből takarmányt venniük. Itt a magánbusz! A csárdaszállási téesz eladta az autóbuszát. Mivel a lakosság hozzászokott ahhoz, hogy menetrendszerűen üzemeltették, kiváltására szerződést kötöttek Virág János mezőhegyesi vállalkozóval. — Csárdaszállásról 7.15-kor, 8.05-kor Mezőberényig, 16 órakor a város érintésével Körösla- dányig és vissza indul járat — mondja Szabó Istvánná, a falu közigazgatásának „lelke”. — A Mezőberényből 6.28-kor induló járatra az Öreg Malom vendéglőnél, a „tót népboltnál” és a művelődési központnál is fel lehet szállni. A 7.40-es is az Öreg Malomtól indul, a művelődési központ után viszont a „magyar boltnál” áll meg. A 15.40-es és a 16.35-ös járat a Gyomai út—Hunyadi utca sarkáról indul. Kedden és pénteken piaci járatunk is van: 8.15-kor indul Csárdaszállásról. Ilyenkor elmarad a 8.05-ös indulás. Visz- sza 10 órakor, a művelődési központtól jön a busz. A téesz-tagok 26 forintot fizetnek havi bérletükért, a vonaljegyért pedig 2 forintot. Mindenki más a Volántarifa szerint utazhat: egy jegy 20 forint. A hely, ahol beszökik Csárdaszállásra a nagyvilág ✓ Uj számokkal számolhatnak Megváltozik valamennyi mezőberényi távbeszélő készülék hívószáma. Ennyi kellemetlenséget persze megér a dolog. (A névjegykártyát gyártók még jól is járnak vele.) Az eddigi 400-as helyett ezer előfizetőt kiszolgáló konténerközpontot szállítottak április 5-én a városba. A Békés Megyei Távközlési Üzemben elmondták, hogy most érik be annak a szerződésnek a gyümölcse, amelyet néhány éve az akkori tanáccsal kötöttek. Ugyanis ma már nincs lehetőség ilyen, lakossági és önkormányzati együttműködéssel megvalósuló fejlesztésre. A Szegedi Távközlési Üzem hálózatépítői már a földalatti kábeleket fektetik az utcákban. A régi előfizetők hívószámát május közepén vagy végén cserélik fel újjal. Ha a kivitelező képes a tervét megtartani, akkor június 30- án újabb 500 mezőberényi otthonban csörrenhet meg a várva várt telefon. A herényi lányok Hárman vannak, mint a gráciák. Berény iek, mert szépek, s szépek, mert herényiek. Ahogy ott állnak — kőbezártan is az élet egyetlen lehetséges körét megrajzolva —, felsejlik három náció közel 300 éves békés együttélésének minden indoka. Megérinteném őket, mert nem lehet, hogy ne járja át testüket a meleg. Egymásba öltődő tekintetük, lágyan ölelő karjaik mágikus teret feszítenek. Bennük a varázs, vagy az ezt felismerőkben? Nem tudom. S a téren átsietőkben sem keresem, ki német, ki szlovák, s ki magyar. Hiszen mind egyek: herényiek. Sínjáték az egész... Vajon miért nem fénysorompóval biztosítja a MÁV a Békéscsabáról Mezőberénybe vezető utat keresztező síneket? S miért éppen ezt nem, hiszen Mezőme- gyerre, Gyomaendrődre, sőt máshová is jutott a kacsingató villanybakterböl? Kész válaszom nincs, de tippem rengeteg. Egy-kettő közülük: — A herényiek csak görbe úton juthatnának a fénysorompóhoz (a város felől). — Szolgáltatásaik szerény színvonalával a vasutasok nem akarnak villogni. ■—Nem herényi származású a MÁV sorompóügyi főilletékese. —Ki volna olyan őrült, hogy lemondjon egy sorompórúdról, amely még ilyen remekül ágaskodik?-— Akadnak, akik még ma is mindenek felett bíznak a jól bevált korlátoltságban. Kedves Olvasók! További ötleteiket kíváncsian várjuk! Tudja-e... ...hogy a 630 lakosú Csárda- szálláson közel 100 telefonkészülék üzemel; hogy az egykori „köröstarcsai tanyák” helyén alakult községben gyakorlatilag minden utca burkolt; hogy a gáz-, víz-, villanybekötés általános; hogy a Tv 1, Tv2, az RTL, a PRO 7, a Sat 1 műsorát a parabolaantennától száznál több háztartásba juttatják el kábelen; hogy óvodát, iskolát, művelődési lehetőséget biztosítanak a falu polgárainak? Egy Cili... A gyógyító tánc Hófehérben: Szászné Sziklai Ilona Minden valamire való városnak megvan a maga egyszemélyes „intézménye”. Ha Mezőbe- rény esetében ilyen után kérdezősködnénk a nagyvilágban, Európa legalább 23 nyelvén Szászné Sziklai Ilona gyógytornászt, dzsessztáncoktatót, lokálpatriótát — s még ki tudja mi mindent —jelölnék első helyen. Egyénisége közvetlen és nyitott, ám ezúttal alig lehetett szóra bírni. — Mi váltotta ki Ön iránt a külföldi szakemberek feltűnő érdeklődését? — Tavaly nyáron a testnevelési egyetemen rendezték meg a testnevelő tanárok harmadik nemzetközi konferenciáját — mondotta Szászné Sziklai Ilona. — Minden sportágban valaki bemutatta a legújabb módszereket. Magyar részről én gyógytornát tartottam. Olyan megoldást mutattam be, amelyet bármely testnevelő tanár alkalmazhat enyhébb deformitások esetében. S ami különlegessége: dzsessz- táncelemekkel elegyítve. — Mivel több ez a zenés gimnasztikánál? — Azt hiszem, ennyire sehol sem alapoztak még zenére, táncra. A felnőttek gyógytornájába is becsempészem, így foglalkozásainkról elpárolog az unalom. Az Országos Traumatológiai Intézet gyógytornászai is — akik abszolút szakemberek — megnézték munkámat. — Ne haragudjon meg a kérdésért, ezzel a , Jcazalnyi pénzt” ígérő felkészültségével mit keres még Mezőberény- hen? — Tisztában vagyok azzal, hogy a meggazdagodást valamelyik nagyváros ígéri. Időnként csábítanak is. A szakmában én vagyok „a mezőberényi”. De itt szeretnek és tisztelnek az emberek. Itt is születtem. Ha elkeseredett pillanataimban meginogni is látszik ragaszkodásom, az utcán mindig belebotlom óvodás csoportokba, akiknek „Cili néni, Cili néni”-jétől egy szemvillanás alatt lármás lesz az utca. —Nehéz megtippelni, mi lehet a munkaköre. — Az 1. Számú Általános Iskola gyógytestnevelője vagyok. De viszem a város gyógytornáját is. Délelőtt felnőttekkel, délután gyerekekkel foglalkozom. A szömbat a dzsessztáncé: óvodásoktól érettségizőkig négy csoportban járnak hozzám. A békéscsabai tornászok egyesülete számára óvodás korú tehetséggondozást végzek. Mezőberényből indult Kurucz Erika, Lakatos Anita pedig tanítványom is volt. — Úgy hallottuk, két ország nemzetközi tanácskozására is hívják előadónak. —Egy belgiumi és egy osztrák testnevelési egyetem vezetője is megkeresett azért, hogy nyári nemzetközi konferenciájukon tartsak előadást és bemutatót —mondta Szászné Sziklai Ilona. Az oldalt összeállította Kiss A. János, Szekeres András, Gál Edit és Kovács Erzsébet.
