Békés Megyei Népújság, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-07 / 32. szám

1991. február 7., csütörtök . KHiiwrng Megszületett a cédulaház ikertestvére „Bábáskodták” a békési városszépítők Manapság kevesen tudják, mi célból épültek egykoron a cédulaházak. Pedig egyet máig is láthat az érdeklődő Békésen, a Gyulai úton. Próbáltunk bejutni a külö­nös épületbe, ám lakóit saj­nos nem találtuk otthon., Igen, lakóit... Most bizo­nyára felkapta fejét, aki Idáig jutott az olvasásban, hisz — gondolhatja — hogy is szolgálhat XX. századi embernek otthonául e kor­szerűnek éppen nem mutat­kozó épület? Pedig megvan itt minden kényelem. S hogy látványosság is maradjon, erről az itt lakók gondos­kodnak. Mert így oldotta meg a város, ennek az egye­dülálló építészeti emléknek a fenntartását: otthont ad a karbantartásért. Nem rossz ötlet, érdemes más települé­seken is megszívlelni! De ne vágjunk a dolgok elébe! Molnár Imre, a Békési Vá­rosvédő és Szépítő Egyesü­let elnöke is a régmúltból indítja a beszélgetést... — Valamikor itt Békésen négy cédulaház őrizte a vá­sárok rendjét. A 'bevezető utaknál építették fel őket, itt szedték a piaci helypénzt, itt nézte meg a felcser, az állatorvos, hogy egészséges-e az eladásra szánt állat. Ha nem, Visszafordították gazr dástul. Szóval úgy hiszem, méltán gondolhatták úgy a szakemberek, hogy olyan vá­rosképi emlékről van szó, melyet érdemes megőriz­nünk. — Maradjunk még egy percre az 1800-as éveknél, amikor e cédulaházakat fel­építették. Nagy vásárok vol­tak akkoriban Békésen? — Az idős emberek, s a fennmaradt dokumentumok, emlékek egyaránt arról árul­kodnak, hogy itt voltak a megye legnagyobb vásárai. A Búzapiactéren (ahol most a buszmegálló van), az Ady- lakótelep végén, a kis- és a sportpályánál, a nagypiacté- ren hatalmas tömegek gyűl­tek össze ilyen alkalmaikkor, hogy állat, gabona gazdát cseréljen. — Es mikor a nagy vásá­rok napja leáldozott? Milett a cédulaházakkal? — Rommá váltak. Ez, a Gyulai úti bírta a legtovább. Falai közt elaggott, idős cse­lédek húzták meg magukat, amíg meg nem rokkantak ezek a falak is. — iEzt nevezem megifjo- dásnak. Hisz az épület most tökéletes. Mi ia titka? — Amikor egyesületünk A Szent Gallen-i tervrajz Kalandozó őseinknek alig­hanem szerepe volt abban, hogy a nyugati civilizáció egyik ritka becses építészeti dokumentuma fennmaradt az utókor számára. A fáma1 szerint ugyanis a magyarok nyilaitól megrettent szerze­tesek úgy elrejtették a Szent Gallen-i kolostor tervrajzát, hogy csak évszázadokkal ké­sőbb, 1200 körül került elő a kolostor könyvtárából. Az a vándorkiállítás, ame­lyet legutóbb Pécsett, a Szénit Gallen-i koiostanterv címen mutattak be, igazi nemzetközi összefogás szü­lötte. A német Walter Horn ép ítétezettörténész és Emest Bőm építész az 1960-as évektől tanulmányozták a tervet, és rekonstrukciós rajzokat készítettek az épü­let modelljéhez. 1965-ben a németországi Aachenben ki­állítatták a kolostoregy ü ttes famodelTjét. Majd a kali­forniai Berkeley Egyetem számára is készült egy, az újabb kutatásokat is fel­használó modell. A svájci Pro Helvetia kulturális alar pítvány támogatásával a modellekből, a tervrajzokból és azok magyarázó leírásá­ból vándorkiállítást ámítot­tak össze, Dublinban, Kali­forniában, Amerika több vá­rosában, az NSZK-ban és Ausztriában láthatták már az érdeklődők. A mérnöki pontosságú, szépen kidolgozott rajz, amely 37 építmény és há­rom kertegyüttes alaprajza, a Bodeni-tó szigetén fekvő Reichenau kolostor bencés szerzeteseinek munkája. A pergamenre Gozbert apát­nak szóló ajánlást írtak. Gozbert pedig 816-tól 836-ig volt Szent Gallen apátja, s az ő hivatali működése alatt, 830-ban kezdték el a kolos­tor karom ng újjáépítését. Ehhez volt ajánlás a terv. És noha nem e szerint épült a Szent Gallen-i kolostor, a bencés szerzetesek mégis maradandót alkottak. A Szent Gailen-d kolostor- terv egyaránt becses mint építészeti, liturgiái és szo­ciológiai emlék. (Kádár) n y/L' Cédulaház, de szükséglakásnak se {rossz Békésen négy cédulaház őrizte ia {vásárok rendjét” Fotó: Gál Edit 1989 tavaszán megalakult, akkor kezdtünk e cédulaház megmentésén gondolkozni. Hamar kiderült, nem csak mi, a helyi tanács műszaki osztálya is fáradozik ezen .. •. És elkezdődött a vita: hely­reállítsuk, vagy újjáépítsük az épületet? — Már értem. Az mtóbbi megoldást választották... — Kénytelenek voltunk. De szigorúan ragaszkodtunk az eredeti formához. Így lett a régi épület ikertestvére ez a mostani. Mindebben sokat segített a mezőgazdasági szakközépiskola, de a gim­názium diákjai is kivették részüket a munkából. — És most min fáradozik az egyesület? — Egy második világhá­borús emlékmű emelése a soron következő feladat. A gond az, hogy mindenki másutt és másként akarja felállítani. Pedig jó lenne, ha minél » hamarabb elké­szülne, mert a hozzátartozók élete is véges... N. A. Cseppek a tengerből I Talán több is, mint huszonöt éve, hogy Balatonbogláron üdültünk gyerekestől. Már rég a múlttá volna az egyébként remek nyaralás, ha egy kínos jelenet és a folytatása miatt olykor föl nem bukkanna. Kellemes volt a társaság a kis tóparti SZÖVÖSZ-lakban, mert szinte mindenki egy brancs- hoz tartozott a férjek vagy feleségek révén. A gyerekek is hamar egymásra találtak, hogy már kezdtek is elkanász- kodni. Épp ez okból, de végűi is valami semmiségért egyik nap ott, mindenki előtt az egyik apa alaposan eltángálta kiskamasz csemetéjét. Szörnyen kínos volt a nyilvános meg­szégyenítés, de mindenki igyekezett „kulturáltan” viselked­ni, nem látni, nem hallani. S aztán se került szóba. Másnap ebédhez sétálva mellénk keveredett a „rossz” fiú, aki egyébként egy szelíd, tisztességtudó gyerek volt. S hallom, amint azt mondja a fiamnak: sokszor megvernek. Majd így sóhajt fel: csak már felnőtt lennék, s volna gye­rekem, hogy visszaadhatnám néki mindazt, amit én ka­póik. Máig megdöbbent ez a forró vágy, mert pont az el­lenkezője az elvárható. A logikus. Az, hogy ő nem így fog nevelni, hanem másképp. Végül is milyen apa lett, soha­sem tudtam meg, de hogy mennyire kétesélyes az ilyen csa­ládi játszma, nem egyszer a szemünk előtt játszódik le az eredménye. * * * A hatvanas évek végén jött divatba a szociometria. A fi­am gimnáziumi osztályának java azonnal reagált rá, feloié- tést csináltak, s az a sejthető valóságot igazolta. Az egy- egy pontban — azaz neveknél — összefutó, vonalak majd az árván maradóké, vagy csak egy-két kapcsolódást muta­tóké, a nagy népszerűséget, kedveltséget, vagy a fájdalmas magányt mutatta. Meg a kettő közé esőt. Később felbuzdul­tam a gyerekek kezdeményezésén, s a tucatnyi baráti tár­saságnak egy kérdőívet állítottam össze. Sok irányban vár­tam a választ, hisz csupa nagyon értelmes fiúkról, lányok­ról volt szó. Az utolsó kérdést — mi volt életed legnagyobb élménye? — csak olyan „kötelező gyakorlatnak” tartottam. Ám az egyik fiú drámai meglepetéssel szolgált. Azt írta, hogy az az éjszaka, amikor az apja olyan ször­nyű részegen jött haza, és úgy viselkedett az anyjukkal, hogy ő csak hányni tudott, mert alig volt képes megállni, hogy ne essen neki élet-halál küzdelemre. S az utálat azóta is él benne. Sokat tűnődtem, míg beszélgettem vele. Meg­mondtam, hogy egy összeállítást akartam készíteni az anyag­ból, de eQállok tőle, mert bár névtelen lenne, félek, hogy ráismer valaki. Csak tessék, akár névvel is, én aztán nemi bánom — felelte. Persze, nem csináltam meg sohasem. Ar­ról viszont meg voltam győződve, hogy ez a gyerek olyan ellenmérget kapott, ami megóvja az apai mintától. Nem így lett. Báf nem azt az utat járta be, jobban mond­va nem azon a fokon. Így „csak” Hdsiklott ember lett, még­ha boldogul is valahogy. De ő nem erre volt hivatott. A csupa tehetség és ragyogó eszével egy nagyon kiváló ember reménye rejlett benne. Hírek a megyei könyvtárból Júliusban az ötvenedik A Békés Megyei Könyvtár 1985, azaz az új létesít­ménybe kerülésének éve óta rendez grafikai kiállításo­kat. Célul tűzték ki ugyan­is, hogy rendszeresen be­mutatják a mai magyar gra­fika élvonalába tartozó mű­vészek alkotásait. Évente 10 kiállítást láthattak már a könyvtár galériájában az érdeklődők. Többek között Bakta Imre, Deim Pál, Fajó János, Hencze Tamás, Schmal! Károly, Szalay La­jos, Würtz Ádám és mások műveit. Időközben szépen gyarapodott a könyvtár ar- totékája is, a művészek ajándékával, illetve vásár­lásokból. A képzőművészeti alkotások gyűjtésére évente 100 ezer forintot fordítottak. Jelenleg mintegy 400 művet, főként grafikákat mondhat a könyvtár magáénak. E je­lentős gyűjtemény és a fél­százhoz közeledő grafikai kiállítások száma felvetette egy jubileumi, gyűjteményes tárlat létrehozásának gon­dolatát. Július 21-én, az öt­venedik, záró és a hazai grafikát reprezentáló kiállí­tást a békéscsabai Munká­csy Mihály Múzeumban nyitják meg. (Sz. M.) * * * Könnyű lenne azt hinni, hogy e két régi eset nem jelent semmit, s áltathatnám magam elszigeteltségükkel, ha nem rémlene fel jóval későbbről az a tizenegy éves kisfiú, aki mielőtt felakasztotta magát, táblát tett a mellére: engem nem szeret senki. S pár hónapja meg, míg a fodrásznál vá­rakoztam, egy ott megismert általános iskolai tanárnővel beszélgettem. Egyes tanulók szomorú sorsa is szóba került Az egyik tanítványa lellkibeteg attól, amit az alkoholista és rosszindulatú apja az anyjukkal tettlegesen elkövet A gyé­reik titkolná mindazt, ami otthon folyik, s csak eszi magáit, a félelemtől, fájdalomtól, szégyentől. Könnyű lenne továbbá pálcát törni, erkölcsi szentenciákat mondogatni, s még igaz is volna. De mit érne... ? Attól még nem változik meg semmi. Attól még köttetnék "ezután is korai, kényszer- vagy elhamarkodott házasságok. Attól még eztán is szaladnak a válóperes bíróhoz az első nagy veszekedés után a fiatal házasok. Attól még — s ez a má­sik véglet — akkor sem válnak el a házaspárok, ha kellene. Attól még most, és a jövőben is sokan fojtják kudarcaikat italba. S attól még továbbra is lesznék szeretet nélküli gye­rekek ... A nagy kérdés az, hogy mitől nem. Hogyan és mivel le­het .megállítani ezt az ön. és nemzetpusztító folyamatot? Mert erről van szó, hiszen ez a pár példa csak pár csepp ! volt a tengerből. Vass Márta Árszakértőtlenítés — Tiltakozom, kérem. Árszakértőt- lenitést akarnak végrehajtani. Én mel­lékfoglalkozásban ármagyarázó is va­gyok, így egyértelműen be tudom bi­zonyítani, hogy ez a lépés igen káros lenne rám nézve, s általam nézve az egész országra. Ad 1.; reám legalább olyan nagy szükség van, mint az-ár­emelésre (ezt később még részlete­zem); ad 2.: ha én nem lennék, a la­kosság tudatlanságban élne, mert a megbízható, pontos, bár elszomorító információkat nem tudná kellően fel­dolgozni, nagyon a lelkére venné, s ez búskomorságba sodorná az egész országot; és végül ad 3.: árszakértőt nem lehet árszakértötleníteni, mert ez fából vaskarika, s mivel ez utóbbi axióma, bizonyítása nem kívántatik. Az én legélesebb fegyverem a lo­gika, a szakértelem és a gazdasági kényszer. Az idő most nekem dolgo­zik: aszály, olajválság, 'háború, nem folyik a Barátság, adós, fizess!, vesz­teséges és szanált vállalatok, munka- nélküliség, aprón és cseprőn vitázó Parlament, környezetszennyezés, ala­csony felvásárlási árak, magas szintű „rárakódások”... Soroljam még? De mindezt meg kell magyarázni a tu­datlan és hellyel-közzel bugyutának kinéző állampolgároknak. Például tud­niuk kell, hogy a drágább benzinből kevesebb fogyhat, s akkor nem lesz belőle annyi korom. Az útadót már legalább háromszor bekalkuláltuk a benzin árába, de kérem, azóta a ká­tyúk is nőttek! Nem szabad az eme­léssel megállni. Az alkohol árát azért emeljük mindig, mert az legalább olyan méreg, mint a cigaretta. A hús pedig emeli a vér koleszterinszintjét, ami fölöttébb káros. A zöldségfélék és a gyümölcsök azért olyan drágák, mert az nem helyes, ha valaki vegetáriá­nus, ugyanis, akkor nem fogy eléggé a hús. Megromlik vagy le kell érté­kelni. A tej és a tejtermékek áreme­lése szintén ebből a logikából fakad, ugyanis, ha olcsó lenne, még víz he­lyett is tejet innának. De a mi orszá­gunk nem tejjel-mézzel folyó Ká­naán ... Vagy itt van a kenyér. Azt igazán nem engedhetjük meg magunknak, hogy valaki olcsó árfekvésű kenyérből fedezze a napi energiaszükségletét, mert köztudomású, hogy a kenyér hiz­lal, az aszály miatt a liszt különben is drága. És egyáltalán; az országban mindenkinek megvan a napi kenyere, nem hiába mondogatják: „A minden­napi kenyerünket add meg nekünk ma ...” Én a szabadárak mellett va­gyok, s ezt észérvekkel el tudom fo­gadtatni mindenkivel. Szabad állam szabad polgárai! Szabadon dönthettek a demokratikus vásárlás során arról, hogy aznap mit vesztek: tejet, vagy ke­nyeret, esetleg böjtöt tartotok. Visszatérve az alkoholra és a ben­zinre. Abban is csak logika van, hogy a benzin és a szeszes italok árát szinkronban emelik. Tudniillik, ha az előbbi netalán viszonylagosan ala­csony árfekvésben kerülne piacra, né­hány elvetemült alkoholista átképez­né magát négyütemű Trabanttá. Fel­hajtana kétszer három litert, mert annyit fogyaszt százon. Ismételten kifejezem tiltakozásomat az árszakértőtlenítés ellen. Az nem lenne igazságos, ha engem 'a jelenle­gi kormányból eltávolitanának, mert nélkülem a kormány nem tudná szak­értelemmel és a logika egész fegyver­tárával felvértezve emelni azr árakat. A dolgokhoz nem értő, botcsinálta ár­szakértő és ármagyarázó még képes lenne valami egészen más árpolitikát folytatni... Saiga Attila A Szent Gallen-i kolostorterv alapján készült makett

Next

/
Oldalképek
Tartalom