Békés Megyei Népújság, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-16 / 140. szám

1990. június 16., szombat Erkel-napok Budakeszin Ez év június 15-én volt 97 éve, hogy Erkel Ferenc, a ma­gyar nemzeti opera megteremtője és nemzetünk Himnuszá­nak zeneszerzője 83 évesen elhunyt. Az emlékezés azonban nemcsak tisztelgő főhajtás a Gyulán született, kiváló zene­szerző előtt, hanem fölelevenítése annak a sokoldalú zenei tevékenységnek is, mellyel a 19. században Erkel Ferenc megalapozta nemzeti zenekultúránkat. Hosszú évek óta hagyománnyá vált, hogy a budai hegyek­től körülölelt Budakeszin napokon át tartó ünnepséggel em­lékeznek meg Erkel életművéről. Az idén június 1—3-ig zajlottak itt az Erkel-napok. A művelődési központ föld­szintjén a nagy zeneszerző operáinak plakátjait és a múlt század neves énekeseinek, színészeinek portréit állították ki, az emeletre vezető lépcső oldalfalain pedig a Budakeszi Általános Iskola tanulóinak rajz- és festménykiállítása hí­vogatta a délutáni hangversenyre érkező gyermekeket és szülőket. A növendékhangverseny színvonala az ének-zene­tagozatos szaktanárok munkáját dicsérte. Este 19 órakor kezdődött a kamarahangverseny. Az ünnepi megnyitót dr. . Legány Dezső zenetörténész tartotta. A koncert első részé­ben Kassai István zongoraművész (aki ez év március 15-én Gyulán is vendégszerepeit) kápráztatta el hallgatóságát bra­vúros zongorajátékával. Előadta többek között Erkel Sán­dor kiváló karmesternek egyik művét, melynek az édesapja által írt Brankovics György című opera volt az ihletője. A koncert második részének érdekessége volt Legájiy Dénes fiatal zeneszerző: „Kivonulás Egyiptomból” című oratóri­umrészlete. melyben az énekszólamokat Schmidt Annamá­ria és Aczél András énekelték. A hangversenyt Szokolay Sándor: Parainesis, Intelmek hazaszeretetre című műve zár­ta. melyet a kiváló zeneszerző Erkel Ferenc emlékére kom­ponált, Kölcsey Ferenc írásai nyomán. Az ősbemutató si­keréhez a jelenlevő zeneszerző is gratulált Vadász Ágnes karnagynak, aki a veresegyházi Cantemus Kórust vezényel­te. Az Erkel család jelen levő tagjai meghatódva fogadták a megemlékezést, és gratulációikkal halmozták el a fellépő művészeket. Június 2-án a Budakeszi Általános Iskola új épületében tartották az Erkel Ferenc-sakkversenyt, a Budai Térségi Sportigazgatási Társulás és a Pest Megyei Sakkszövetség rendezésében. Az iskola matematikatanára. Lévai Zoltán mondott ünnepélyes megnyitót, emlékeztetve a résztvevőket Erkel Ferenc e kedves időtöltésére, s a közel 25 asztalnál gyermekek és felnőttek kezdték el a játékot. A június 2-án, szombaton este 19 órakor kezdődő vegyes­kari találkozón magyar kórusmuzsika hangzott fel. A fóti Ifjú Zenebarátok Kórusa, a Stella Kamarakórus, a Széche­nyi Könyvtár Kórusa, a Váci Vox Humana Kórus, az Ipari Minisztérium, a Közalkalmazottak és a Pedagógusok Szak- szervezetének Bartók Kórusa adták a hangversenyt. A ve­gyeskari találkozó ünnepi összkarát Eckhardt Mária, a Szé­chenyi Könyvtár Kórusának karnagya vezényelte. Felhang­zott és szárnyalva hirdette Erkel Szózata — Vörösmarty csodálatos versezetével: „Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar ...” A hosszan tartó vastaps után pedig az ün­neplő közönség mintegy imaként énekelte: „Isten, áldd meg a magyart.. Június 3-án, vasárnap délelőtt a Honvéd Együttes Népi Zenekara, Szalay Antal prímás vezetésével adott összeállí­tást Erkel népszínműdalaiból. Közreműködött Bikfalvy Jú­lia és Tréfás György. A dalok utáma Honvéd Együttes tánckara és a Hegedűs együttes adott ízelítőt a magyar népi tánc szépségeiből. Este 18 órakor a szentendrei Vujisics Tihamér Zeneiskola Fúvószenekara szolgáltatott térzenét az Erkel utca 14. sz. ház előtt, mely Erkel Rózáé volt. A ház falán márványtábla, s alatta számtalan nemzeti szalaggal díszí­tett koszorú ... A magyar társadalom és a zenei élet szá­mos képviselője hozta el a szeretet virágait a koszorúzási ünnepségre. Az Erkel Társaság nevében dr. Bónis Ferenc zenetörténész, a társaság elnöke mondott nemes gondola­tokat az Erkel-életműről, s helyezte el a társaság koszorú­ját az emléktáblánál. Az ünnepség kedves színfoltjaként hatott az a pillanat, amikor Óváry Rózát köszöntötte az ünneplő közönség, aki dédunokája Erkel Ferencnek. Az 1907. április 15-én született Rózsika néni 83. esztendejét ün­nepelte ebben az évben. A szeretet virágai köszöntötték az áldozatos, szerény idős hölgyet, akinek számtalan emléket köszönhet a gyulai Erkel Múzeum, s aki lelkes, fáradha­tatlan jelenlétével megtisztelte a budakeszi ünnepség mind­három napját. Nagy várakozással, az új élmény befogadá­sának lehetőségeivel indult el az ünneplő közönség a ko­szorúzási ünnepség után a római katolikus templomba, ahol a harmadik nap talán legszebb koncertjével ajándékozták meg a vendégeket az Erkel-napok rendezői. Dr. ÍAndódyné Pál Olga Ha minden összejön, ősszel ismét megjelenik... Megáll a Napóra mutatója? Egy halom hivatalos le­vél, folyóirat, kiadvány és feljegyzés fekszik körülöt­tem. A békéscsabai kiadású Napóra című irodalmi, mű­vészeti és népismereti folyó­irat ügyének dokumentumai. És még egy csomó nyilatko­zat is, amelyekben érdekek ütköznek. Tipikusan olyan esetről van szó, ameiyet az újságírók — maguk között — egyszerűen csak így szok­tak nevezni: „gubancos”. Ennek ellenére meglepő,' hogy az érintettek a lehető legnagyobb készséggel álltak a nyilvánosság rendelkezé­sére. A városi tanácselnök, Mázán Mátyás szinte azon­nal fogadott. Dr. Hatvani Dániel, a Napóra ex (?) fő- szerkesztője, akit csak kór­házban tudtunk utolérni, tüstént mozgósította volt ad­minisztrátorát, hogy adjon át számukra minden fontosabb hivatalos papírt, ami az esettel kapcsolatos. Tomka Mihály pedig, aki Hatvani Dániel főszerkesztősége előtt főmunkatársa volt a lapelőd Üj Aurorának, egy egész délutánt szánt a mélyebb összefüggések megvilágítá­sára, veszni hagyva ezzel az aznapra betervezett családi tapétázást is. í!i A tények, amelyekét mind­egyikük ugyanúgy mondott el, a következők: az 1973 óta működő Üj Aurora című folyóirat főszerkesztője, Fi- ladelfi Mihály 1986-ban nyugdíjba vonult. Ezt köve­tően több mint két évig Bodnár György, az MTA ' irodalomtudományi intéze­tének igazgatóhelyettese lett a békéscsabai folyóirat szak­mai irányítója. A gyakorlati munkát azonban Tomka Mi­hály főmunkatárs végezte, minthogy ő volt a helybéli, a békési. A folyóiratot kiadó békéscsabai tanács 1988 őszén pályázatot írt ki fő- szerkesztői állásra. Az öt pá­lyázó közül Hatvani Dániel, a kecskeméti kiadású For­rás című folyóirat főszer­kesztője nyerte el 3:1 arányban a négytagú zsűri bizalmát. Az Üj Aurora 1989-ben — már Hatvani Dániel szerkeszté­sével — az eddigi évi há­rom lapszám helyett hatszor jelent meg. Decemberben, a főszerkesztő kérésére a ta­nács megszavazta a tizen- kétszeri, azaz havi megjele­nést, s mellette azt, hogy az Üj Áurora a továbbiakban a Napóra címet kapja. Ez év februárjának végén azonban a tanács váratlanul meg­szüntette az épphogy mű­ködni kezdő Napóra szer­kesztőségét, mint önálló ta­nácsi intézményt, s egyúttal javasolták, a folyóirat (jo­gi és gazdasági önállósággal rendelkező) vállalkozásként való további kiadását. A vál­lalkozás létrehozásáért dr. Hatvani Dánielt jelölték ki felelősnek, határidőnek pe­dig április 30-át tűzték ki. így a Napóra áprilisban je­lent meg utoljára tanácsi fi­nanszírozásban, azóta pe­dig ... sehogy. • Először hopp, azután kopp — így lehetne röviden ösz- szefoglalni a tanács decem­beri, majd februári dönté­sét. Mindebből pedig a leg­kézenfekvőbb kérdés az, hogy vajon miért változott meg ilyen hirtelen a tanács véleménye? A választ Má­zán Mátyástól hallottuk: — Decemberben megálla­podtunk egy költségvetési keretben, amelyből — a fő- szerkesztő szerint is — ki­hozható az évi tizenkét lap­szám. Ez hárommillió-nyolc­százezer forint lett volna. A valóságban ennek nagy része, csaknem két és fél millió már az első négy lap­számra elment. Ha vállaltuk volna a további kiadást, ez a folyóirat körülbelül hét­millió forintjába került vol­na a tanácsnak. Ismert, hogy enélkül is költségveté­si gondokkal küszködünk. Ügy döntöttünk tehát, nem vállaljuk tovább ezt az ere­deti költségvetési keretet meghaladó kiadást. A tanácselnök itt egy kis szünetet tartott, majd arra kért, „erősítsem meg az ar­com”, .mert idézni kíván a Napóra első lapszámának Cili és az aranyvessző című, 18 éven felülieknek szóló írásából. Idézett. A kiraga­dott, nem éppen gyerekek­nek szóló néhány mondat kapcsán pedig a következő­ket mondta: — Én úgy gondolom, ez már nem irodalom. Még csak nem is erotika. Ez már por­nó, keményen! Hatvani Dá­niel megbízása pedig nem erre szólt. Természetesen ez is befolyásoló tényező volt abban, hogy a tanács módo­sította a korábbi döntését. Ugyanakkor Hatvani Dániel­nek lehetőséget adtunk ar­ra, hogy egy általa létreho­zott kft. keretében a lap to­vább éljen, persze így az ezt követő anyagi kockázat is az övé. A már létrehozott vállalkozást a tanács két­millió forinttal hajlandó tá­mogatni. Tesszük ezt azért, hogy ne mondja senki: egyet­len tollvonással megszüntet­tünk egy hagyományokkal rendelkező folyóiratot... m Tomka Mihály a követke­zőképpen látja a Napóra­ügyet: — Én annak idején Deb­recenből azért jöttem haza, hogy ennek a tájnak éljek. Először Filadelfi Mihállyal, majd Bodnár Györggyel szerkesztettem az Üj Auro­rát. Mindig azon igyekeztem, hogy megőrizzem a folyó­irat békési irodalom jelle­gét. Amikor Hatvani Dániel idekerült, megkért, marad­jak mellette. Szívesen tet­tem, mert azt hittem, folytathatom ez a mun­kát ... Tisztában va­gyok azzal, hogy a szó ne­mes értelmében vett iroda­lom nem üzlet ma már. Kell a pornó is, mert hisz keres­let van iránta, de esetleg egy irodalmi lap mellett, és nem helyett! Nonszensznek tartom, hogy egy jó irodal­mi vénájú Békés megyében a Körösvidéki Zsarutól kezdve a Revolverig minden megjelenhet, csak — a rá­adásul hagyományokkal ren­delkező — irodalmi lap nem. Ügy gondolom, részt vehet­nék a kft. megalakításában, de nem teszem. Nekem soha nem a haszonszerzés volt a célom ... ílí . ® A február 28-i tanácsha­tározat értelmében a kft.-t április 30-ig meg kellett vol­na alakítani... Másfél hó­nap telt el a kitűzött határ­idő óta. Hatvani Dánielt ar­ról kérdeztük, vajon lesz-e kft., vajon lesz-e újra Nap­óra? Íme a válasz: — A kft.-t pénz nélkül nem lehet létrehozni. A ta­nácstól pedig csak akkor kap­juk meg a kétmilliót, ha már megvan a kft. Ez egy meg­lékelt hajó! Ha mégsem süllyedünk el, az nem a ta­nács érdeme lesz ... Leg­alább egymillió forint törzs­tőkére lenne szükség. Az én szellemi kapacitásom talán megér százezret, hétszázez­ret az Osvát-alapítványtól várunk, de még akkor is kellene valahonnan kétszáz­ezer forint. Szóval, ha ez mind együtt lesz, akkor vég­re el lehetne kezdeni a mun­kát is. Az április 30-i ha­táridőből pedig azért csúsz­tam ki, mert azt hittem, a hétszázezer forint már már­ciusban rendelkezésünkre áll, amikor is megkaptuk az értesítést arról, hogy az Os- vát-pályázat során hétszáz­ezer forintot ítéltek nekünk. De nem így történt... A helyzet azóta annyiban vál­tozott, hogy most már csak az említett kétszázezer hi­ányzik. Közben kértem a ta­nácstól a határidő módosí­tását, amit végül július 31- ében állapítottak meg. Sum- ma-sümmárum, ha minden összejön, az ősz elején újra megjelenik a Napóra. Per­sze, ha a dolgok nem men­nek gördülékenyen, akkor elképzelhető a januári meg­jelenés is. A kft. minden­képp megalakul, ’de egyet hadd tegyek* hozzá: nem biz­tos,-hogy én fogom szerkesz­teni a folyóiratot. Ez az egészségemtől függ, attól, hogy mit mutatnak majd a kivizsgálás eredményei, hi­szen jelenleg is kórházban vagyok. Ejgy dolog érdekelt még. Ha annál a feltételezésnél maradunk, hogy Hatvani Dá­niel lesz az újonnan, megje­lenő Napóra főszerkesztője, akkor milyen folyóirat lesz a Napóra? A rendelkezésem­re bocsátott hivatalos papí­rok közül beszélgetőpartne­rem A Napóra újraindításá­nak tervei című ötoldalas dokumentumot emelte ki, majd a következőket mond­ta: — Ebben két elképzelést fektettem le. Hogy a kettő közül melyik valósul (na) meg, az attól függ, hogy a létrejövő új önkormányzat mennyiben támogatja majd anyagilag a folyóiratot. Ha nagyobb mértékben támasz­kodhatunk rá, akkor egy népismereti jellegű folyóira­tot szerkesztenénk. Ha in­kább magunkra leszünk utalva, akkor kénytelenek leszünk követni a piaci vi­szonyokat, és inkább a szó­rakoztató irodalom lesz a meghatározó profilunk. Ez lehet krimi, horror, vagy akár szex is. Végül én úgy érzem, hogy ötvenhárom éves koromra maradt ben­nem annyi nyitottság, hogy szembe merjek nézni ezek­kel az új kihívásokkal... Magyar Mária Országos döntőn a Szilánkok fl pop és a progresszív rock között, félúton Hoszni Mubarak, egyipto- Nemrégiben rendezték meg Békéscsabán megyénk rock­zenekarainak versenytalál­kozóját pop- és soft-rock, hard és heavy-rock, alterna­tív, avantgarde rock, vala­mint dzsesszrock, dzsessz kategóriákban. A Nagy Feró vezette zsűri dzsesszmuzsi- kát egyáltalán nem hallha­tott, mivel ebben a stílus­ban nem akadt jelentkező. (Vajon nincs is ilyen együt­tes megyénkben?) A pop és soft-rock, a heavy-rock ka­tegóriákból viszont egy-egy zenekart meghívtak az or­szágos döntőbe; a békéscsa­bai Szilánkok és a Kom­mandó együtteseket. Június 16-án, szombaton ők képvi­selik megyénk rockzenéjét Budapesten, az Almássy té­ri szabadidőközpontban. A Szilánkokra nem jártak mostanában könnyű idők: hárman is érettségiznek az együttesből. Amúgy is ne­héz megszervezni a közös próbákat, mert van, aki Szolnokon lakik és Békés­csabán a zeneművészeti szakközépiskolában tanul és van, aki szegedi gimnázium­ba jár és békéscsabai... Azért sikerül találni szabad hétvégeket és Jaminában, a Csányi szülők otthonában megszólalhat a Szilánkok ze­néje ... — Legalább 25 nevet kel­lene felsorolnom, hogy el­mondjam az együttes törté­netét — kezdi Such Tamás basszusgitáros, a hattagú csapat vezetője. — Ezen nincs is mit csodálkozni, hisz három évvel ezelőtt, mikor megalakultunk, 12-15 évesek voltunk. Persze, hogy akkor a dobosunkat például jobban érdekelte a foci. .. Aztán voltak köztünk olyanok, akik végleg abbahagyták a zené­lést, mások ma a La Fon­taine zenészei. Mi körülbe­lül két éve játszunk együtt. — És mi tart össze benne­teket? — Hát nem a pénz . . . Ugyanazt a zenei irányzatot szeretjük, a progresszív rockot. Kedvencünk a Yes együttes. Sokan mondják, Jethro Tull-stílusban ját­szunk. Talán a fúvósok mi­att gondolják. Az igazság az, hogy nem szeretnénk ha­sonmásai lenni senkinek .. . Sajnos, Magyarországon a progresszív zenének nincs nagy közönségtábora. Intett is minket az áprilisi nagy- káiai rooktalálkozón Berki Tamás és Victor Máté, le­gyünk slágeresebbek. Meg­próbálunk engedményeket tenni ilyen irányban, de azért azt valljuk, megalkud­ni nem kell. Ügy érzem, minket igazol, hogy március 8-i koncertünkön, a Téglá­ban, ötszázan voltak és a megyei rockversenyen azt mondta Nagy Feró, mi vol­tunk a nap legjobbjai. . . Zenei stílusunkat nehéz len­ne meghatározni, valahol félúton vagyunk a pop és a progresszív rock között. — Mivel készültök az or­szágos találkozóra? — Két, néhány hónapos dalunkkal, a Fekete szeder­rel és az Őszi tánccal. Az utóbbit vasárnap vették fel velünk a rádióban, a június 23-i Ász-gála című tévémű­sorban. láthatják-hallhat- ják majd a nézők. Egyéb­ként a mi kedvencünk is ez, egy szép szanazugi nyári estre emlékeztet. A lassú rész így hangzik: „Vörös tűz ég a Hold helyett minden­ki körötte ül mámorba mártott szíved halkan vi­sító kürt.” — Ugyanilyen szép remé­nyekkel indultok Budapest­re is? — Sokat nem remélünk. Talán lesz, aki felfigyel ránk és eljuthatunk a nyári rocktáborba. Ez szakmai se­gítséget, felvételeket jelent. És ha nem sikerülne, azért a közönség tapsáért mindent megteszünk. Az országos rocktalálkozó­ra lapunkban még visszaté­rünk, legközelebb a Kom­mandó együttes segítségé­vel. Sz. M. A Szilánkokról ez a felvétel februárban készült, az együt­tes harmadik születésnapján; a békéscsabai ifjúsági házban. Képünkön balról jobbra: Szabó H. Norbert (ének, fuvola), Berta János (szaxofon, ének), Csányi Szabolcs (gitár, ének), Such Tamás (basszusgitár), Csányi Zoltán (dob), Szloszjár György (szintetizátor)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom